Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-12 / 110. szám

1987. május 12., KEDD NOGRAD 3 Befejeződött a cukorrépa vetése Nógrádiján Versenyhelyzetben Amit a föld kívánt« megkapta Por zik a földút a terepjáró mögött. — Végre kedvező az idő, dolgozhatunk — mondja Puskás József, a kallói ter­melőszövetkezet növényter­mesztésének vezetője. — Ahogy áthúzódtak a télies napok a tavasziba, láttuk: lemaradás lesz a tavaszi munkáikkal, fel kell készíte­nünk az embereket, a gépe­ket, hogy pótoljuk ezt. Ez örökös harc az idővel. A földdel dolgozó embernek nem kell sokat magyarázni, mit, miért kell csinálni. A cukorrépát is két műszakban -vetjük. A traktorosok a gépeket tartják karban. Vigh József öreg RAU vetőgépét ápolja. — Este tíz óráig vetek — mondja —, a váltómnak már ne legyen erre gondja. A másik traktoros, Dulai József is zsírozza gépét és már indulna, hogy a másik táblán kihúzza az egyenest az éjszakásnak, de a dicsérő szóra csak megáll. — Hát igen, ezt a Herireau betakarítógépet még a nyu­gatnémet RAU-cég képviselői is lefényképezték. Gépészeink rászerkesztették a RAU MULTISEM vetőgépet, ilyet még nem láttak, és jól lehet dolgozni vele. Ez az én életem — mutat a jól kar­bantartott masinára —, mert ezzel keresem a kenyerem. — Holnap estére befejezzük a 258 hektár répa vetését — mondja Puskás József. — Növeltük a répa területét, s ezzel a. cukorrépa rangját emeltük, de még sokat kell dolgoznunk, hogy eredmény is legyen — szól búcsúzóul. A héhalmi határban a pa. lotáshalmi tsz három RAU. gépe veti a répát. — A 600 hektár borsó mi­att csak két géppel indítot­tuk a vetést — magyarázza Katona János, az ágazat ve- vezetője. — De mindent el­követünk, hogy 450 hektáron a mag a földbe kerüljön. Endrefalván a tapasztalt, mindenhez értőnek mondott Gyulavári Tibor traktoros szolgál felvilágosítással. — A romhány,iáktól köl­csönöztünk egy öreg RAU-t, felújítottuk, ezért ideális időben kezdhettük a vetést. Ennek sikerülnie kell! A ré- pakultivátorra egy fűkaszát kellene újítanunk, hogy a ré­pa sorában se maradjon gaz. A KLEINE betakarítógépre készítettünk egy fejezőkihor­dót, s ezzel értékes silót nyertünk.. . A szécsényiek a megyében elsőnek tették a földbe a répa magját. — A nagykátaiak a gépek­kel együtt jöttek, a mieink pedig rövid idő alatt megta­nulták a gépeik kezelését — mondja Győri Nándor, az őrhalmi tsz elnökhelyettese. — Az éjszakai műszakban már a mi traktorosaink ve­tettek. Reméljük, a betaka- rítósor js időben megérkezik. Bízunk az eredményben, mert a föld, amit kívánt, mindent megkapott. Rétságon, Romhányban is már a magágyban a répa, Karancslapujtőn még folyik a vetés. — Holnapra befejezzük — ígéri Juhász László növény- termesztő. — A gépeket Jászalsószentgyörgyről hoz. tűk. A jelentősebb tavaszi munkák közül már csak húsz hektár napraforgó vetése van hátra. A másik növénytermesztő, Zsély László közben ebéd- hordókat emel ki a gépkocsi, ból. A következőket mondja: — Teljes az ellátás. Jól dolgoznak a vendégtraktoro­sok. Ahogy megérkeztek, egyből átszereltek és estig dolgozták. A két gépkezelő is az ebéd­hez készülődik. Előtte né­hány szót váltunk. Hpben. czius Pál szétnéz: — Szokatlanok ezek a dim. bes-dombos táblák. Nem irigylem az ittenieket. Nem­csak a munka fárasztó, ha­nem költséges is. — Felénk a vakondtúrások számítanak hegynek — egé­szíti ki az előbbieket a má­sik traktoros, Baki Pál, aki már tavaly is dolgozott Ka­rancslapujtőn. Kisvártatva így folytatja: — A mi táb­lánk 500 öl hosszú, ott lehet jól teljesíteni, itt'viszont sóik idő elmegy a forgásra. Szóba kerül még, hogy az időjárás miatt a Jászságban is késtek a tavaszi munkák­kal. A fordulatos eszmecsere egyszer csak megszakad. Zsély László fölfékint az ég­re. s így szól: — Majdnem bejött a nyír­egyházi időjós előjelzése. Hi­degre fordult az idő, most már az aranyat érő eső kel­lene. Szabó Endre A szerszámgépipar új piacai Objektív és szubjektív okok Sok a baleset a hideghengerműben Az első négy hónapban huszonhat baleset történt a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, öttel több mint a múlt év hasonló időszaká­ban. A sérülések fele a hi­deghengerműben következett be, a többi munkaterületen javult a biztonsági helyzet. A huzalműben öt baleset történt, szemben a tavalyi kilenccel. Hat munkaterü­leten egy, egy gazdasági egységnél két sérülést nap­lóztak. A bátonyterenyei gyáregységben, az anyagel­látási és az energia-főosztá­lyon balesetmentesen dol­goztak. Több összetevője van an­nak, hogy a hideghenger­műben háromszor annyi balesetet voltak kénytelenek „elkönyvelni”, mint egy év­vel korábban. Rosszak a A Paszományárugyár, mintaválasztékának kibő­vítésére és a tervezési idő lerövidítésére átalakította mintatervező gépét. A függönyöket, térítőkét gyártó vállalat szakemberei eddig a megtervezett min­tákat kézi vezérlésű beren­dezésen készítették elő a kö­tőgépek számára, amelyek úgynevezett lyukkártyasza- lagokról „olvasták le” a motívumokat. Ez a művelet fárasztó, hosszadalmas, nagy rutint igényel az ott dolgozóktól, ráadásul sok a hibalehetőség és a javítás csak később, a minta meg­jelenítésekor lehetséges. Ép­pen ezért a fejlett országok­termelési körülmények, el­avultak, gyakran meghibá­sodnak a gépek, nagy a zsú­foltság a gyártócsarnokban. Csökken a létszám, a ter­melési feladatok növeked­nek, gyakran kell túlóráz­ni. Ilyen feltételek mellett az emberi mulasztások is szinte mindennaposak. Természetszerűen a gyár és a hengermű vezetői nem törődnek bele a jelenlegi helyzetbe. Megszaporodtak az ellenőrzések, igyekeznek feltárni és megszüntetni a baleseti forrásokat. Megkü­lönböztetett gondot fordíta­nak a védő. és a segédesz­közök használatára. A köz­vetlen termelésirányítók az eddiginél is jobban odafi­gyelnek a technológiai és a gyártási utasítások betartá­sára. ban — ahol hasonló mun­kát végeznek — elektroni­zálták e műveletet. Mivel az ilyen rendszer létesítése igen költséges, — a Gardé­nia Csipkefüggönygyár pél­dául csaknem tízmillió fo­rintért vásárolt számítógé­pes mintatervezéshez esz­közöket —, a Paszomány­árugyár a házilagos moder­nizálást választotta. Személyi számítógépet vá­sárolt, s kártyalyukasztó gépét alkalmassá tette az elektronikus jelek fogadá­sára. Igv a több millió fo­rintos beruházás helyett 400 ezer forintba került az elektronikus mintatervezés bevezetése. A hazai szerszámgépipar, mindenekelőtt a Csepeli Szerszám- és a Szerszámgép­ipari Művek termékei kere­settek külföldön, jelenleg egyetlen eladatlan szer­számgépük sincs, sőt töb­bet is tudnának értékesí­teni, mint amennyit előállí­tanak. Bár az exportszállí­tásokkal az év első negye­dében valamelyest elmarad­tak, az idén minden koráb­binál nagyobb exportbevé­telre számítanak. A Technoimpex Külke­reskedelmi Vállalat közve­títésével az utóbbi időben jelentős új piacokat tártak fel, így péidául Kínába eb­ben az évben már tízmil­lió svájci frankért szállíta­nak szerszámgépeket. In­diában rövidesen két nagy teljesítményű megmunkáló központot adnak át, s meg­rendelőikkel újabb üzletek­ről is tárgyalnak. Mind több szerszámgépet szállíta­nak Nyugat'Európába is, egyebek között francia vál­lalatoknak, valamint az NSZK-ba, például a Krupp Műveknek. Jó üzleti lehető: ségek kínálkoznak a ten­gerentúlon is. Ismét meg­próbálnak bejutni az ame­rikai piacra, ennek érdeké­ben tavaly Chicagóban, az idén pedig Los Angelesben rendezett a Technoimpex si­keres szerszámgép-bemuta­tót. A külkereskedelmi válla­lat a szerszámgápkivitel nö­velése érdekében kompenzá­ciós üzletekre is vállalko­zik. Korszerű szerszámgépe­kért egyebek között kínai speciális vezetékeket sze­reznek be a MÁV-nak, ju­goszláv Volkswagen sze­mélygépkocsikkal pedig a hazai autókínálatot színesí­tik; az első hatvan kocsit már értékesítették, s rövi­desen újabb 110-et hoznak be. Számítógépen tervezik a függönyök mintáit Tévedhet-e a közhangulat? indig elgondolkoztat falun járva- kelve, vajon miért szebb az egyik település, miért csúnyább a má­sik- Miért virágosak az utcák, rendezettek a parkok, csinosak a terek az egyikben, a másikban gizgazos az utca. szétrombolt a park, a terek pedig sártócsáktól rikíita- nak. Még az emberek közérzete-közhangu- laita is más: egyhelyütt derűs, jó gazda szel­lemű. másutt idegenkedő, befeléforduló, pesszimista. Föllapozom a társadalmi munkálatokról szóló kimutatást, s látom, hogy Taron, Nagyorosziban, Nógrádmegyerben hatezer forint feletti az egy lakosra jutó munkaér­ték, másutt, hadd ne soroljam, bizony, igen­csak szegényesen alakult a társadalmi ösz- szefogás. Persze, nem szabad misztifikálni a dol­gokat. Tudom, kinek-kinek ízlésére is van bízva, melyik településkép tetszik; a köz­hangulat szondája is tévedhet; egy remek kvalitású vezetőnek is lehetnek emberi gyengéi; s a társadalmi munkálatok- szá­mai nem mindig megfellebbezhetetlenek. Mégis, az említett dolgok itöbbé-lkevésbé összefüggnek. Ahol a falu rendezetlen, ott szinte bizonyos, hogy a társadalmi mun­kák szervezésével is gond van — s ugye, ilyenkor jobb elmenekülni az ezt firtató kérdező elől­Versenyben vagyunk. Nemcsak a piacon, vagy a futópályán, hanem az „élettérben” is. Társadalmunk természetes fejlődése dik­tálja az új versenyszabályokat. Ezeken le­het bosszankodni, vitatkozni, szabad di­csérni. . • Egyet nem lehet: függetleníteni magunkat tőle. > Márpedig, ha ez nem lehetséges, akkor mihamarabb meg kell ismerni a játéksza­bályokat, a lehetőségeket, s ..megküzdeni” a jog nyújtotta kereteken belül. Egyéni, csoport- és társadalmi méretekben, Izgalmas tanácskozás helyszíne vdlt nemrégiben a pásztói tanácsháza, ahol me­gyénk városainak, városi jogú nagyközsé­geinek és nagyiközségeinek a tanácsi veze­tői voltak jelen. Előadásában Devcsics Miklós megyei tanácselnök hangsúlyozta, hogy az új gazdálkodási rend, illetőleg a társadalom reformálási törekvései erőtel­jes differenciálódást indítottak el a tanai, csak, a települések gazdái között is­Három ilyen kategóriát említett. Az első csoportba tartoznak a „vállalkozó tané' csők”. Azok- amelyek érzékenyen reagál­nak a gazdaság minden rezdülésére. Fi­gyelnék arra, milyen pályázatokkal, ho­gyan ösztönöznek a felsőbb szervek, köt­vénykibocsátást kockáztatnak, kezdemé­nyeznek, újítanak, racionalizálnak. Aztán van egy második csoport, amely igaz ke­ményen harcol, hadakozik, közben figyel másokra, de azért vár — kivárja a bizton­ságos lépést. Végül vannak olyan tanácsok, amelyek nem kezdeményeznek, nem vállal­koznak, nem is hadakoznak. Csak vannak­Ami az elsőt illeti, ott látványos a fej­lődés. Szépül-bővül az infrastruktúra, javul a kereskedelmi ellátás, utak. járdák, par­kok, terek, házak épülnek. Jó az emberek közérzete, hangulata, valamiféle ..közszel- lem” van kialakulóban. A középső cso­portba tartozóik felőrlik energiájukat a sóik, olykor fölösleges csatározásban, óva­tosságuk gyakran túlóvatosság, ennél fog­va a gyarapodás, a település fejlődése is 4 visszafogottabb. Van fejlődés, de koránt­sem optimális léptékű. És a harmadik kategóriában levő taná­csoknál? Nos, itt csaknem minden marad a régiben- Itt sok a lakossági panasz, az irányító szervék is „állandóan molesztál­nák”, mindenkivel gond van itt. csak ép­pen az adott vezetés látszik — legalábbis szerintük — hibátlannak. Persze, túlontúl leegyszerűsített ez a mo­dell, de a lényeget kifejezi: a versenyhely- • zet egyenlőtlen fejlődést hoz! Lesz, sőt van olyan község, ahol a gyarapodás jóval di­namikusabb. a lakosság életkörülményei jóval kedvezőbbek a hasonló nagyságú, struktúrájú településnél. Azon egyszerű ok­nál fogva, mert ott egy vállalkozóbb szel­lemű, a lehetőségekkel jobban élő tanácsi­társadalmi vezetés vette kézbe a dolgok alakulását. Ha tovább visszük ezt a gondo­latsort, akikor fölvethető a kérdés az állam­polgár részéről: vajon helyesen voksolt annak idején, amikor tanácstagjáról, vagy párttii'tkáráról, egyéb funkcionárius szemé­lyéről döntött? s innen mar nem is annyira a vá­lasz lesz a fontos, hanem az az érdekviszony, amely valamennyi településlakót összefűz, vagyis, hogy — egyedül nem megy. Vezetők és beosztottak, választók és választották valamiféle köl­csönös és mindennapos együttműködése szükségeltetik, hogy ne a harmadik kate­góriába, sőt ne is a középcsoportba sorol­ják a települést. Akkor pedig csak egyetlen lehetőség ma­rad: élre törni. Tanka László Csiszolással csiszolódnak Az Üvegipari Művek Sal­gótarjáni Öblösüveggyárá­ban sokat tesznek azért, hogy megőrizzék az itt ké­szülő nívós termékek ma­nufakturális jellegét és ér­tékét. A gyárban több mint harminc éve folyik szerve­zett üvegcsiszoló-szakmun- kásképzés. Az eltelt időszak alatt, a szakavatott szakok­tatók keze alól több tucat jól képzett szakmunkás ke­rül ki. A régi üvegcsiszoló­mesterséget jelenleg har­minc diák tanulja, akik a jól felszerelt új tanműhely­ben sajátítják el az üveg­megmunkálás mesterfogá­sait. A másodéves Tóth Izabella pezsgőspoha- Hegedűs Bertalan szakoktató az ólom- rat csiszol. kristály tál megmunkálását magyarázza — Rigó Tibor felvételei — Majzik Róbertnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom