Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9., SZOMBAT

«

NOGRAD

3

Dicsőséget hozott iskolájának a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium két diákja, a harmadéves Pulay Gábor és a negyedikes Balázs Róbert. A Neumann János

Számítógéptudományi Társaság és a Mikroszámítógép Magazin által közösen meghirdetett országos pályázaton harmadik helyezést értek el mindketten számítástechnikai programjaikkal.

Az Ipoly-parti város középiskolájában évek óta működik eredményesen a Fűrész István matematika—fizika szakos tanár által vezetett oktatókabinet, ahol különféle személyi számítógépeken szerezhetnek jártasságot az érdeklődő fiatalok. Tantervi fakultáció keretében a harmadik, negyedik osztályosok heti öt órában, a szakkörök tagjai

heti rendszerességgel ülhetnek a komputerek mellé, sokan minden szabadidős-programjukat feláldozva készítik a számítástechnikai programokat maguk és mások örömére.

Képünkön Fűrész István tanár úr irányítása mellett Pulay Gábor és Madarász Péter harmadikosok a számítástechnikai kabinetben grafikai programot készítenek.

— kulcsár —

Új legyen és haladó

A salgótarjáni MTESZszékházban ötletvásárt rendezett a rétsági Börzsöny Áfész innovációs irodája. A megyeszékhelyen csupán négy ötletet vásároltak fel az ÍNNOVENTURE képviselői, egy ötödiket pedig bizományba vettek.

— Miként lehet egy elgondolást bizományba venni? — kérdeztük dr. Szimán Lászlót, az átvételi bizottság vezetőjét.

— Roppant egyszerűen. Mivel a helyszínen nem tudtuk eldönteni, hogy a kezdeményezésben van-e ráció, a leírt ötletet Rétságon szakemberekkel átvizsgáltatjuk. Ha hasznosítható, egy levélváltás után megküldjük az illetőnek az ezer forintot, ha nem, akkor ezt írjuk meg neki.

— Mi alapján döntik el, hogy megvásárolnak-e egy ötletet?

— Két szempontot veszünk figyelembe — válaszolta. — Az ötlet legyen új és haladó — ez a fontosabb, és. hogy elfogadható-e az elgondolás.

— Hány újító kedvű fiatalt utasítottak el ilyen indokkal?

— Minden másodikat — felelte dr. Szimán László. — Azért a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy legalább két ötlete van minden jelentkezőnek.

— Milyen sikere van a rétsági KISZ-esek kezdeményezésének?

— Miskolcon és Budapesten sikerült a legjobban a helyszíni ötletvásár. Mindkét helyen sorbaálltak a változtatni akaró fiatalok, száznál is több javaslat hangzott el. Azt tapasztaljuk, hogyha az egész városra szervezzük a megyei KISZ- bizottságokkal közösen a vásárt, mint például Pécsett, vagy Salgótarjánban, akkor kevésbé jól sikerülnek az akciók. Ám a főiskolákban, egyetemeken óriási az érdeklődés.

— Hogyan zajlik maga a

vásárlás? ,

— Akinek valamilyen elgondolása van, elmondja, leírja elképzeléseit — csak

írásban rögzített ötletekkel foglalkoztunk — mi átgondoljuk. Ezután aláírja az illető, hogy eladja az elképzelését, így a továbbiakban semmi köze sincs hozzá, akár milliós hasznot hoz válaki- nek. akár ráfizetésessé válik a gyakorlatban. Miután aláírta a szerződést, a helyszínen kifizetjük az ezer forintot — és hallgatjuk a további elképzeléseket.

Ugyanez a vásárlás postai útja: elbíráljuk a levélben érkezett ötletet, ha jó. megküldjük a szerződést, és amikor visszakaptuk, megy a pénz.

— Mekkora az ötletforgalom Rétságon?

— Elég jól indult az iroda. Az ötleteket számítógépes feldolgozás után százasával csoportosítva, egy kötetben kinyomtatjuk. Az első könyv már májusban vár-- ható. A száz ötlet ára ezer forint, s akit érdekel, egy- egy újítás: a részletes információkért megkeres bennünket.

(romhányi)

Szövetségben

S

zűkös évek járnak a hazai gazdaságra, a napi gondok szorításában vergődve bizony ritka vendég a siker. Túlélésről, talpon maradásról hallani lépten- nyomon, márpedig a gazdasági közvélemény effajta kicsengése inkább az óvatos, túlontúl megfontolt, apró léptekkel való előre, haladást helyezi kilátásba, mintsem a látványos eredményekkel kecsegtető, kockázatvállalástól sem ódzkodó gyorsulóst sejtetné.

Ezért is volt olyan jó hallani, hogy a megye ipari szövetkezetei az. elmúlt esztendőben egészen kiváló teljesítményt produkáltak. fették ezt azok a nógrádi szövetkezeti kisüzemek, melyek tőkeerejükre sohasem lehettek büszkék, melyek a kívánatos ^ fegyelmet csaknem teljés egészében nélkülöző partnerkapcsolatokban fokozottan kiszolgáltatottak, s melyek gazdálkodósát már egyetlen üzletben elszenvedett veszteség is akár alapjaiban rázhatja meg.

A kisüzemi méret azonban nem minden szempontból hátrányos helyzet. Velejárója az a frissesség, mözgékonvság, a gyors váltásra való készség és alkalmasság, mely segíti a szövetkezeteket abban, hogy a folyvást változó képlékeny piaci keresletben nemcsak megtalálják a nekik való helyet, hanem azonnal le is csapjanak rá.

Gyorsak voltak, amikor módjuk nyílt a döntésre: maradnak a hagyományos, megszokott működési keretek közt, vagy élnek az alkalommal, és új szervezeti formák közt igyekeznek boldogulni. Az első fecskék merszét az idő igazolta. A kisszövetkezeteik nemcsak hogy életképesnek bizonyultak, hanem sok tekintetben ügyesebben, jövedelmezőbben gazdálkodnak, termék-, illetve tevékenységválasztékukat rugalmasabban alakítják, rpint hagyományos testvéreik.

A faipari kisszövetkezetek például olyan profil mellett horgonyoztak le, mely sok egyéb munka mellett csak rájuk jellemző. Az egyik a kisbútorgyártás mestere, a másik a tanintézeti berendezések előállításának specialistája, a harmadik a belső építészetben szerez mind jobban csengő nevet.

A kisszövetkezetekre általában is jellemző, hogy megtanulták a ma gazdálkodásának egyik nagyon fontos játékszabályát: belső szervezetüket, létszámukat mind pontosabban igazítják a rendelő megbízásaihoz. Megszabadították saját szervezetüket a tehetetlenségi nyomatéktől, a szabály alkal. mazását most már „csak” gyakorolni kell. A I,.kicsik” stílusváltásának láttán okulnak a hagyományos szövetkezetek is: a STÉSZ — enyhítendő nehézségeit — most határozna el a belső szervezeti megbízásokhoz alkalmazkodó rugalmas alakítását.

Az átalányelszámolásos működési forma előnveit ugyancsak jócskán lefölözik a szövetkezetek. , Bevezetésében úttörőszerepet vállalt a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet, s noha már kezdetben sem erőltette rá az új formát egyetlen üzletére sem. az olajozott működés bizonyult a leghatásosabb propagandának.

.Ma már szinte saját lendületénél . fogva halad előre a belső szervezet az átalakulás

útján — s nemcsak a meglévő üzlethálózat tér át az átalányelszámolásos formára, hanem új szolgáltatóegységekkel is gyarapszik általa a szövetkezet.

S ha már a szolgáltatóknál tartunk, érdemes megemlíteni gazdálkodásuk egy igen szimpatikus vonósát: sikerült megtalálniuk azt az arany középutat, melyen haladva a biztonságot nyújtó haszon mellett is elegendő pénzt tudnak fordítani az üzíetek folytonos korszerűsítésére. A személyi szolgáltatás ugyanis tipikusan az a terület, ahol az azonnali bőségesebb jövedelem oltárán nem szabad feláldozni az üzletek kulturáltságát.

A szövetkezeti szektor tavalyi „megtálto- sodásának" okait ilyen és hasonló jelenségekben lehe| keresni. A szövetkezeti kisüzemek értik, tudják: nem várhatnak arra, hogy mások tegyenek mankót a hónuk alá, sorsuk javításának módját saját erejükben kell keresniük.

Akad példa arra is, hogy igen komoly ex. portüzletet utasítottak vissza, mert szokatlanul riasztó volt az üzleti rizikó, s ehhez mérten nem elég erős az önbizalom. A Bá- lassa Ruházati Kisszovfetkezet beruházása viszont arra példa, hogy a kollektíva kockázatos vállalkozásba is belefog, ha abban jövőjére, exportképességének megteremtésére lát garanciát.

A nagyobb mozgékonyságot nyújtó kisüzemi méretek mellett a vállalkozó szellem kibontakozását segíti a szövetkezetek együvé tartozásában ■ rejlő erő^is. S ez egyáltalán nem szólam csupán. Gyakorlati példák sora igazolja, hogy a szövetkezetek számíthatnak egymásra akkor, ha egy-egy nagyobb munkához keresnek partnert, akkor is, ha a gazdálkodás átmeneti nehézségei folytán gyűlnek sötét felhők a kollektíva fölé. de akkor is, amikor egy-egy nagyobb értékű gép kapacitásának jó kihasználásáról van szó.

A közösség erejének kamatoztatása természetesen nem újkeletű lehetőség. Sokáig mégis az volt divatban — s ez nem kimondottan az ipari szövetkezetek sajátja —, hogy előbb remélt partnert megyén vagy szektoron kívüli gazdálkodóban, mintsepi szövetségbeli társában. Az egymás iránti bizalom jó ízeit megkóstolva, számottevő átrendeződés tapintható le partnerkapcsolatokban is, valamennyi résztvevőjének javára szolgálva.

I

gaz meggyőzőbb lenne az ipari szövetkezetek elmúlt évi kiváló teljesítménye akkor, ha korszerű műszaki kapacitás, sokoldalú szellemi felkészültség adná hozzá a hátteret. Ilyenről egyelőre nem beszélhetünk. Sem a valóban modern gépi berendezések hiányát, sem a felső fokon képzett,- tehetségek, mérnökök, közgazdák rendkívül alacsony számát nem lehet tartósan piacérzékenységgel, rutinnal, rugalmas vállalkozáspolitikával pótolni.

Az ipari szövetkezetek közös menedzserirodája létrehozásának minap bejelentett terve azonban várhatóan e gondon is enyhít majd. S oly módon, ahogyan újabban egyre gyakrabban küzdik le nehézségeiket a szövetkezetek: a szövetséghez tartozók egvüttes erejével.

Sz. M.

4 SZIIAS VÖICVÉBCN

Aki többet szeretne...

Kissé fárasztó, de lát- rüi ványosságban egy percig sem szűkölködő utazás után érkeztem Szilaspogonyba. A bükkfák errefelé még fölösen bontogatják zöldjüket, a vörösfenyők annál merészebben mutogatják megújult, pompás lombjukat.

Tavaszt hirdető langyos napsütésben nyújtózik a falu. Három idősebbnek tűnő asszony közeledik felém, őszinte kíváncsisággal méregetnek. de szívesen szóba elegyednek velem. az idegennel. Szatyorjaikból barnára sült kenyérvégek kandikálnak ki.

— Nemrég hozták — mutat a sajátjára Gál Ignácné —. Puhá, friss, mint mindig.

— Szavaiból elégedettség érződik: az egyetlen vegyesbolt jól kielégíti a hatszáz lelket számláló kisközség igényeit.

A legközelebbi kispadra letelepedve folytatjuk a beszélgetést. Egyikük mentegetőzve elbúcsúzik, kendőjét igazítva megszaporázza lépteit.

— Szinte csak középkorú és idős embereket látok. Hol vannak a fiatalok? — kérdezem a két névrokon — Gál Ignácnét.

— A gyerekek tanulnak — kezdik egyformán, sóhajtva

— az iskolában. Az alsó tagozatosak Zabaron, a felső tagozatosak Cereden. Igaz. a Ceredii Községi Közös Tanács fedezú a gyerekek buszköltségeit. A többiek pedig dolgoznak, ki erre, ki arra. A férfinep inkább Tarjánba. Bátonyba, Egercsehibe, Ce- redre jár. Az asszonyok közül .jó néhánynak nyújt munka- lehetőséget a varroda Tótújfalun.

Majd ráncokba szaladt, tűnődő arccal, kissé kesernyés hangon az idősebb Gálné így folytatja:

— Vagyunk is, leszünk is,

az igaz. De nagyon sokan elmennek ebből a faluból. Messze van a város, „elhúzza” őket a munka, vagy egy szép. .életre szóló ismeretség. Nekem is van három lányom, Szécsényben, Tarjántjan élnek a családtagjaikkal —,

teszi hozzá, s már mosolyog. Talán egy feltoluló emlékkép a kicsi unokáról, egy kedves emlék űzi el a gond felhőit homlokáról.

— Hol szórakozhatnak itt a helybéliek? Mozi, klub, biztosan van itt is.

— Mozi, az van. Aki pedig ennél többet szeretne, az felül a buszra, és irány Cered, vagy Salgótarján. Szerencsére sűrűn járnak a buszok — hangzik a felelet.

Az útbaigazítás után toronyiránt folytatom utamat, mész- és vakolatszagú új házat egyet sem, de annál több virágot látok az udvarokon, a kiskertekben.

Az öregek napközi otthonát nem nehéz megtalálni az iskolaépületben, az óvoda, a posta, az orvosi rendelő tő- szomszédságában. Véletlenül épp a konyhába toppanok be, ahol a langyos tűzhelyen ott az ebédmaradék: a leves, s néhány jókora mosolygós fánk.

A huszonöt férőhelyes óvoda tizennyolc kicsinye épp alváshoz készülődik. A konyha másik oldalán a társalgó fekhelyein az idősek is most pihennek. Az ebéd utáni fürdés, a meleg elbágyasz- totta őket.

— Mind a húsz férőhelyünk foglalt -7- mondja Bóna Tibomé, az 1981-ben létesített intézmény vezetője. — Még többen is jönnének, csak lenne hely. Pedig kezdetben sokan a gondolatától is idegenkedtek, hogy

idejöjjenek. Ilyenkor, dologidőben kevesebben vannak bent, mert. aki csak bírja magát ültet, gyomlál, a kertben, vagy kint a határban. De, ha kevesebb a munka, jönnek, olvásgatnak, varro- gatnak. televíziót néznek.

Végigjártuk a helyiségeket, majd visszatérünk a konyhába- ahol a három asszony végzi a tennivalókat: mosogatnak. az uzsonnát készítik elő. Van közöttük egy kedves ismerős is, Gál Andrásné. Az ő fia Bátonyterenyére került. a lányáék is most készülnek költözködni . Cehedre, vagy Tarjánba.

— Bizony nem maradnak itt a fiatalok. A város közelében építkeznék, vagy^ lakást vásárolnak. Talán hat évvel ezelőtt lett kész ' itt egy új ház, azóta egy sem épült. /

Majd emlékeznek: az ő fiatalkorukra, amikor vasárnaponként benépesült a falu. Négy-öt fős csapatokba verődve sétáltak a lányok, s kísérték őket a „jövő nyári legények”. Ilyenkor tavasszal melyikük ne kóstolta volna meg a fiatal nyírfa megcsapolt törzsének édes nedvét, a nyírvizet, vagy ahogyan errefelé mondják, a viricset.

S. folytatják még tovább. Derűsen, egyféle mindent megoldó beletörődéssel. A holnap —, ahogyan eddig — biztosan tartogat számukra jót is, rosszat is.

Mihalik Júlia

Fontos feladat a salgótarjáni ötvözetgyárban az alapanyag, a gyártásközi termék és a kész ötvözőanyag laboratóriumi vizsgálata. Naponta közel félszáz elemzést végez a labora* tórium Martos Flóra aranykoszorús szocialista brigádja.

— bp —-