Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

3 1987. május 7., CSÜTÖRTÖK NOGR AD Hegkérdeztük másoktól Miért kapták a magyarnándoriak a kitüntetést? fős klubtagság lényegében Nemzedékek a vezetésben M ázzunk körül akár a saját munkahe­lyünkön, lakhelyünkön, vagy vessük pillantásunkat más területekre: kü­lönböző életkorit, más-más nemzedékekhez tartozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalab­bak és idősebbek: ha talán nem is a min­den tekintetben kívánatos arányban, de ér­vényesül a különböző generációk egysége a vállalatok, intézmények, állami és politi­kai szervek vezetésében. S ez jól van így: ha másként ienne, annak nemcsak a veze­tés folyamatossága látná kárát, hanem az irányító munka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes nemzedékek különféle tör­ténelmi helyzetekben szerezték meg tapasz­talataikat, más-más szituációk formálták személyiségüket, értékítéleteiket, s ezek megfelelő arányai, ötvöződése az egyik leg­fontosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el az élet új kihívásainak is meg tudjanak felel­ni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rend­je szerint egyre csökkenő számban is, azok az emberek, akik a felszabadulást közvetle­nül követő, években, vagy a szocialista át­alakulás első esztendeiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori időik körülmé­nyeinek megfelelően számosán közülük egé­szen fiatalon kerültek vezető posztokra: azok között a viszonyok között nemegyszer egy egész járás vagy város politikai életét irányították olyan életkorú emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak találnánk. Ennek a generációnak tagjai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot hal­moztak fel az eltelt évtizedek során, hiszen igen sokféle — és eltérő — követelmény­nek kellett megfelelniük', sokfajta helyzet­ben kellett megáilniok a helyüket. Megtaláljuk a vezetésben — s ma ők al­kotják a magvét, a derékhadát — azokat, akik a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetése idején váltak vezetővé, akiknek vezetői pályája mór e viszonyok között in­dult vagy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vagy po­litikai szervezeteket irányítanak, az ő szem­léletüket, magatartásukat már ezek a vi­szonyok formálták. Megszokták, hogy szá­mos dologban nekik maguknak kell önálló­an dönteniük, kialakult bennük a racioná­lis szemléletmód, az eredményességre való törekvés. És már jelen vannak — növekvő, bár még nem kielégítő számban — a vezető posztokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világszemléletüket mór a sűrűsödő nehézségekkel és gondokkal megterhelt „szűk esztendők” formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józanabbul látják a teendőket, de talán ki­csit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mi­vel nem lehet élményanyaguk arról, hogy a jelenleginél súlyosabb problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből ngm merít­hetnek közvetlenül erőt a nehézségekkel való szembenézésben. A tudományos-tech­nikai fejlődés, a számítástechnika vívmá­nyai ennek a nemzedéknek természetes kö­zeget jelentenek — felkészültsége minden korábbi generációnál nagyobb — s az új iránti fogékonyságra nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megoldásában. Néhány általános vonását kívántuk felvá­zolni a vezetők különféle nemzedékeinek, ám mindenféle általánosítás magában hor­dozza a leegyszerűsítés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az általánost, s ez ezerszeresen igaz a társadalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, ha megjelöljük, hogy melyük nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évtizedben a veze­tési stílust nem a konfliktusok kiélezésére, hanem a megelőzésükre való törekvés jel­lemezte, s aki már hosszú ideje tölt be ve­zetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktu­sok vállalására csak a fiatalabb nemzedék­hez tartozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebben gazdálko­dó vállalatok és szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben kockáztatók között jó néhány olyant is ta­lálunk. aki még a tervutasításos rendszer­ben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óva­toskodók, bürokratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt és a vele járó tapasztalatok birtokában tér le a körültekintő megfontoltság útjáról, és kezd ésszerűtlen, kalandorkodó vállalkozásokba. M indez persze mégsem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tarto­zóknak vannak bizonyos — a törté­nelem alakította, de egyszerűen az életkor­ból is adódó — sajátosságaik, jellemző vo­násaik. E vonások ellentétesék is lehetnek, de többségűkben inkább kiegészítik egymást. Működhet persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a vezetésben a különböző nem­zedékek jelenlétére, harmonikus együtt­működésére, hiszen mindegyik hozzájárul­hat Valami sajátossal az irányító ' munka színvonalassá, sokoldalúvá tételéhez. Ezért ennek az elvnek az érvényesítéséről a jö­vőben sem mondhatunk le, s minden bi­zonnyal nem is fogunk lemondani. Gy. L. Megújuló versenYmozgalom a Nógrád Volánnál Nem lehet könnyű hely­zetben az a kitüntetett, aki­től azt kérdezik: mi árt kap­ta az elismerést? Mert, ha szerény, könnyen rásüthe­tik, „mire fel szerényke­dik?!”, tán rá sem szolgált... Ha pedig részletesen el­mondja, mivel érdemelte ki az elismerést, akkor — ugye, ilyenek vagyunk! — dicsekvőnek, ön teltnek ne­vezzük. Ezúttal mindkét végletet elkerüljük, s rend­hagyó módon nem a kitün­tetettet, hanem a környe­zetében élőket faggatjuk, milyennek látják az ifjú­sági mozgalom legmagasabb elismerésével büszkélked­hető avagy szerénykedhető közösséget ? Irénke néni barátságosan invitál beljebb otthonába, amikor mondjuk, mi járat­ban vagyunk. Hogyne ismer­né a magyarnándori fiata­lokat, hiszen évekkel ez­előtt párttitkárként irányít- gatta-tanítgatta őket, most pedig mint „aktív nyugdí­jas” jobbára figyel rájuk. — Megfiatalodott ez a falu általuk — mosolyodilk el kedvesen —, szervezik az ünnepségeket, a felvonulá­sokat május elsején, társa­dalmi munkákat végeznek. S úgy hallom, az öregekről sem feledkeznek meg, az egyik idős embert otthoná­ban segítették. Nem volt ez mindig így — fű2i hoz­zá. — Ám most, hogy a község vezetői gárdája szin­te egészében harminc-negy­ven évesekből áll, könnyebb Összhangba hozni az elkép­zeléseket. No és persze fia­talosabb a megvalósítás is! A KISZ-esek sikereinek tit­kát — folytatja Gárdos Lászlóné — elsősorban ab­ban látom, hogy a Koplá- nyiné Kovács Éva, Pásztor Jutka, Majoros Magdi, Kiss Gyurka, Sávoly Nándi és a többiek az úgynevezett „ak­tív mag” lelkesedést, ked­vet ad másoknak is a kö­zösségi munkához. A főhadiszállásukra me­gyünk, a művelődési ház ifjúsági klubjába. Ök tet­ték rendbe, nem kevés tár­sadalmi munkával: festettek, linóleumöztak, földíszítették kedvük szerint. A harminc­Segítik az építkezőket A rétsági Ipolymenti Víz­gazdálkodási és Talajvé­delmi Társulat két éve ki­egészítő tevékenységgel bő­vítette profilját. Az alap- tevékenységből szárma­zó 35—40 millió forint ár­bevételt a betonüzem ter­melése több mint 10 mil­lió forinttal növeli az idén is. Sógor László igazgatótól megtudtuk, hogy az új ágazat bevezetésével kettős célja volt a társulatnak. Elsősorban azt a nehéz fi­zikai munkát igyekeztek könnyíteni a jól gépesített üzem kialakításával, ame­lyet korábban a saját cél­ra hasmáit nagy mennyi­ségű beton keverése jelen­tett. Az így megnövekedett kapacitás lekötése adta a további ötletet, azt hogy a nagyközségi környéki te­lepüléseken segítsék a ma­gánerős lakásépítést. Lakossági szolgáltatás­ként az építkezők kevert betont rendelhetnek meg szállítással, gépeket bérel­hetnek a társulattól. Kész­termékeik közül járdala­pokat, különböző áteresze­ket kínálnak. megegyezek a KlSZ-alapszer- vezettel, így hát igazán nem érheti az a vád a progra­mot, hogy nem veszi figye­lembe a KISZ-esek igényeit. Szerveznek előadásokat a családról, a szerelemről, a koronakutatásokról, van videovetítés, diszkó. — Nem is tudom külön­választani a KISZ-t és a művelődési ház munkáját — mondja Bőgős Tamás, a művelődési ház igazgatója. — Persze, a mindennapi munkánk során, jócskán adódnak gondok is, ám több­ségén sikerrel túltettük ma­gúnkat. Hogy mi élteti ezt a társaságot? Két dolog: tehetséges vezetőik vannak, s nincsenek generációs el­lentéteik. A tagság életkora húsz-huszonöt év körüli, te­hát gondjaik, problémáik, örömeik, igényeik nagyjából hasonlóak, zömmel ugyan­azt akarják. Egyik hibájuk­nak tartom viszont, hogy nem bővítik kellőképpen a létszámot, jobban bevonhat­nák a KISZ-en kívülieket is! Nézzük az utánpótlást, a legkisebbeket: az úttörőket. Róza Andrea, Kovács Zol­tán, Kovács Csaba és a többiek együtt próbálják megfejteni, vajon mi szük­ség is van manapság a KISZ-re. — Részt kell venniük az ünnepségeken. .. társa­dalmi munkát kell végezni­ük. .. kirándulásra kell menniük — Sorolják, vala­miféle különös nyomatókkal ejtve a „kell” szócskát. Az­tán eszülkbe jut, hogy látták őket árkot ásni, hallották hogy az idősebbeknek ottho­nukba vitték az ételt, s hogy megvédik a kicsiket. Néhá- nyan látták őket az iskolá­ban, mondják, néha eljön­nek egy ünnepségre, egy tá­bortűzre de hozzá is te­szik: nem elég gyakran. — S mit gondoltok ki le­het tagja a KISZ-nek? — kérdezzük tőlük. — Mindenki! — felelik szinte kórusban, aztán bon­colgatni kezdjük, hogy nem egészen így van ez; meg kell felelni bizonyos köve­telményeknek. Ezt még nem. igazán értik, így meghagy­juk a „tagépítő munkát” — a magyarnándori KISZ-esek ­Műszer- és híradástechni­kai ipari újításokat mutat­nak be öt héten át azon a vándorkiállításon, amely szerdán indult útjára Bu­dapestről, a Flamengo Szál­ló elől. A mozgóbemutató valamennyi megyeszékhe­lyet felkeresi, összesen tíz Bekukkantunk útközben a falu egyetlen vendéglátó- egységébe, amit egyesek ét­teremnek, mások kocsmának neveznek, mindenesetre a bejáratnál a büfé felirat áll. Külsőre tetszetős, centrum- beli hely, belül tágas he­lyiségek, jó választék fo­gadja a vendégeket. Vajon, hányszor és hogyan söröz- getnek-ikólázgatnak itt a KISZ-esek? — Sajnos, kevesen és rit­kán vannak itt a KISZ-esek — magyarázza Csordás Má­ria, a helyettes vezető, mondván, hogy nem is tud arról, a falusi KlSZ-alap- szervezet, a KISZ KB vö­rös zászlaját kapta meg. — Ügy tudom, inkább a mű­velődési házba mennek gyak­rabban, ott rendezik prog­ramjaikat. Pedig közösen is tarthatnánk egy-egy műsort, szórakoztató rendezvényt. Egyszer szóba jött, de azó­ta se. .. Hogy miként szó­rakoznak? Nincs semmi gond velük. Ülnek egy-egy üveg kóla vagy vörösbor mellett, s beszélgetnek. So­se legyen rosszabb vendég! Néhány éve még a községi tanács vezetői is fizették a tagsági díjat, sőt közéleti „előiskolaként” szervezték- irányították a mozgalmi éle­tet. Most pedig a falusi „négyszögben” mindennapos az együttműködés a tanács és a KISZ között. Együtt építettek iskolát, parkosítot­tak, gondozzák az időseket, szervezik az ünnepségeket, agitáltaik a településfejlesz­tési hozzájáruláshoz. — Nem gond a tanácsi munkában a fiatalítás — jegyzi meg Sándor István tanácselnök —, mintegy negyvenszázalékos a fiata­lok részaránya... Már arra kéll vigyáznunk, nehogy föl- billenjen az egyensúly — fűzi hozzá tréfálkozva. — Végezetül a puszta tény: a magyarnándori községi KlSZ-alapszervezet több­éves eredményes munkája él ismeréseként a lakóterüle­ti közösségek közül első íz­ben kapta meg a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Per­sze, úgy is írhattuk volna, hogy kiérdemelte. .. Tanka László nagy iparvállalat és számos kisszövetkezet mutatja be új fejlesztésű gyártmányait, ismerteti ötleteit az autó- busznyi minikiállításon, amelyet az Ipari Miniszté­rium és a vasasszakszerve­zet közösen rendezett. Idei jeles évfordulóinkra 138 szocialista brigád — közülük 12 komplex és 15 ifjúsági — tette meg fel­ajánlásait a Nógrád Volán­nál. Természetesen már ab­ban a szellemben, ami két évvel ezelőtt indult el, és tartalmazza azt a kollektív szerződés is. A korábbi évek tapaszta­latai alapján új erkölcsi, anyagi elismerési formák­kal gazdagodott a verseny- kiírás. Nagyobb szerepet kapott a területi brigádve­zetői tanácskozás. Bekap­csolódtak a mozgalomba az önálló üzemek és kisegysé- gek is. A vállalások jelen­tős hányada a munkahelyi feladatokhoz kapcsolódik, annak végrehajtását segíti. Előtérbe helyezték a rövid szakaszos versenyeket és nem feltétlenül várnak a jutalmak kiosztásával egy- egy jeles évfordulóig; né­Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központja fel­mérést készített arról, hogy a lapokban megjelenő ál­láshirdetések mennyiben térnek el, illetve felelnek meg a munkaerő-közvetítő szervekhez bejelentett igé­nyeknek. A vizsgált időszakban több mint ötszáz munkál­tató csak hirdetés útján ke­resett új munkaerőt, fele­részt budapesti munkahe­lyekre. Az újságok állás­hirdetéseinek fele fizikai, fe­le pedig szellemi munkát hány napos értékelés után azonnal kifizetik a megálla­pított összeget. A kétoldalú kötelezettség­vállalások rendszerében a munkahelyi gazdaságvezető feladata a munkafeltételek biztosítása és a /kollektívá­ra hárul a szerződéses fe­gyelem betartása. Teljesítése esetén a korábbiaknál na­gyobb jutalom kerül a borí­tékokba, amit jelez a ta­valy kiosztott, több mint 5 millió forint is — az elszá­molt bér 3 százaléka. Az anyag- és energia­megtakarításra vonatkozó felajánlások az elmúlt esz­tendőben 7,1 millió forint hasznot hoztak a Nógrád Volánnak. Az összesített faj­lagos energiafelhasználási mutató 2,3 százalékkal ja­vult. Az 1 kilométerre jutó üzemanyag-fogyasztás 4,1 százalékkal volt kevesebb, kínált. A fizikai foglalko­zásúak iránti igény a hir­detésekben csak töredéke annak, mint amennyihez a vállalatok a munkaerő-szol­gálati irodák közreműködé­sével kívánnak hozzájutni. A lapok hasábjain is leg­keresettebbek a géplakato­sok, a kőművesek, az esz­tergályosok, az asztalosok, a villanyszerelők és a te­hergépkocsi-vezetők. A betöltésre váró szelle­mi munkakörök csaknem egyötödére kizárólag új­sághirdetéssel kerestek vál­mint 1985-ben. S még egy mutató: a Közlekedési Mi­nisztérium által előírt nor­mához képest, az üzem­anyag-megtakarítás meg­haladta a 14,2 millió forin­tot. Emellett rendszeressé vált a „tisztasági szemle”, ön­ként vállalták a fagyszolgá­latot és az alkalomszerű he­lyijárati jegyellenőrzést. Újításaik eredményeként csupán tavaly 5 millió fo­rint gazdasági hasznot ér­tek el. Az idei munkaversenyben a kollektívák brigádmunka­szerződés keretében tették meg felajánlásaikat. A vál­lalat vezetése — egyetértés­ben a szakszervezeti bizott­sággal —, úgy döntött, hogy a NOSZF 70. évfordulójára kibontakozott' különmunka­verseny elismeréseként 50 000 forint különjutalmat biztosít. lalkozókat a vállalatok. Á felkínált munkakörök egy része egyáltalán nem sze­repel a munkaerő-szolgálati irodák nyilvántartásában. Tervező és elemző közgaz­dászokat, áruforgalmi és ér­tékesítési előadókat, bérel­számolókat szinte csak új­sághirdetés útján remélnek felvenni a munkáltatók. A felmérés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vál­lalatok a munkaerő-szolgá­lati irodák kínálatát jó né­hány szakmában szűkösnek tartják. A salgótarjáni Stromfeld Aurél műszaki szakközépiskola tanműhelyében Visnyai Attila és Szikora Csaba harmadi­kos géplakatos-tanulók esztergagép főhajtóművét szerelik. nek. Műszerek országjáráson Szűkös a munkaerő-szolgálati Irodák kínálata

Next

/
Oldalképek
Tartalom