Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

1987. május 6., SZERDA 3 NOGRAD Új kitermelési technológiák kutatása Hollófészek a Medvesen Fakitermelőik a Gyurtyánosban Gépi fűrész vijjog, fejsze csattog, vasbunkó bong. Mesz- sze hallatszó robajjal, a környező bokrok ágait (törve-zúzva zuhannak alá a kidöntött cser- és akácfák. A rönköket és a méteresre aprított vékonyabb fákat vasszánra rakják, s a két drabális muraközi elindul terhével, a hegygerinc­ről, a völgyben megbúvó rakodóra. A nap ontja melegét, a levegő átlátszóan tiszta, a vágás fölött a magasban pa­csirta dalol. Fakitermelők dolgoznak Salgótarján központjától né­hány kilométerre, a Gyur­tyánosban. Januárban kezd­ték a munkát, s valószínű­leg még a$ augusztus is itt­találja őket. Szabó Ferenc, az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság salgó­tarjáni erdészetének vezető­je így mutatja be a három­tagú legénységet. — Az egyik legjobb bri­gádunk. Havonta kétszáz— kétszázötven köbméter fát termel. Ez 130—140 száza­lékos teljesítménynek felel meg. Kilenc erdészet tartozik az erdőgazdasághoz, s a salgótarjáni a legnagyobb. A 70 ezer hektáros összterület­nek az egyötödét birtokolja. Itt fellelhető a teljes ter­melési vertikum. Foglal­koznak facsemete termesz­tésével, erdőműveléssel, s a kivágott fát a saját fű­részüzemükben dolgozzák fel. Az erdészet létszáma 370, az ez évre tervezett ter­melési értéke 74 millió fo­rint, s ehhez 6 milliós nye­reséget kell elérni. — Az idén 28 ezer köb­méter fát akarunk kivágni — mondja Susán János fa- használati műszaki vezető. — A mennyiség felét le­mezipari és fűrészrönk­ként, bányafakónt, bánya­dorongként, bányapillér- ké'nt, szőlőtámként, papír­faként értékesítjük. Ez utóbbi mintegy 3000 köb­métert tesi ki, s nagy­részt Olaszországba és az NSZK-ba exportáljuk. A termelés másik felét tűzi­faként adjuk el a lakosság­nak. Megismerkedünk a faki­termelőkkel. Elsőként a 66 éves (!) Telek Istvánnal be­szélgetünk. Róla érdemes megjegyeznünk: korábban huszonkét évig kereste ke­nyerét a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyárban, mivel vas- és fémöntő az eredeti szakmája. Egész-, ségügyi okok miatt hagyta ott a gyárat, s jött ezelőtt három évtizeddel az erdé­szethez. Tíz éve nyugdíjas­ként dolgozik. Az „öreg” hiú ember, vigyáz a kondí­ciójára, s őt a munka kon­zerválja. Nem vitás: egy tí­zest letagadhatna az élet­korából. — Hatezer a nyugdíjam, ugyanennyi itt is összejön, — állítja. — Erkölcsileg’ is megbecsülnek. A város első élmunkásai közé tartozom: 1948. május elsején, a mi­nisztériumban vettem át a kitüntetést. Ha jól számo­lom, négyszer kaptam meg az Erdészet kiváló dolgozó­ja, és ugyanennyiszer a Kiváló dolgozó elismerést. Vitrinben őrzöm a Munka Érdemrend bronz fokoza­tát. Nem kevésbé érdekes a 26 éves Erdei Gyula sorsa sem. Ö hivatásos katona volt, őrmesterként szerelt le. Nem bírta a kötöttséget, szabadabb életre vágyott. Mosolyogva jegyzi meg: Pis­ta bácsi terelte az erdészet­hez, s igazán nem bánta meg, amiért hallgatott a jó szóra. — Olykor a nyolcezret is hazaviszem — jelenti ki, s hangjában ott bujkál a büszkeség. — De kell is a pénz, mert két gyermekünk van. Építkezni szándéko­zunk, kertes családi házat szeretnénk. Telek István Erdei Gyula A szakemberek egyre gyakrabban nevezik Ny u. gat-Kazahsztánt a Szovjet­unió legnagyobb távlatokkal rendelkező fűtőanyagbázi­sai egyikének. A Kaszpi-ten- geri bemélyedésben —, amely nyugatról keletre 1000 kilométerre, északról délre több mint 500 kilométerre húzódik — az u/tóbbi évek­ben több sokat ígérő kőolaj- és földgázlelőhely került megnyitásra. Ennek ellené­re az itteni kitermelés a vártnál sokkal több bonyo­lult problémát vetett fel. — A megközelítőleg azo­nos összetételű szibériai kő­olajjal szemben Nyugat- Kazahsztánban szinte minden lelőhely terméke más és más minőségű — mondta az APN tudósítójának To- lentaj Omarov. a kazah vegyipari, kőolajipari és ter­mészetes sók intézetének igazgatója — Mit tettek eddig a szovjet tudósok ezeknek a problémáknak á megoldásá­ra? — A Mangislak-f élszige­ten található Uzeny lelőhe­lyen sikerült egy rendkívül hatékony kitermelési tech­nológiát bevezetni a mint­egy 30 százalék paraffint tartalmazó kőolaj felszínre hozatalához. A probléma megoldásán — mivel itt a rétegnyomás az eddig ismert egyetlert mód­szerrel sem volt megoldható — a tudósok hosszú éveken keresztül dolgoztak. Ennek eredményeként született meg és alkalmazzuk sikerrel a forró víz meghatározott sza­bályok szerinti bepréselésé- nek eredeti technológiáját. A Magyar Madártani Egyesület megyei lesöpört já- nak tagjai a tavaly megta­lált hollófészek után az \dén ■újabbat kutattak fel az ala­kuló Karaites—Medves táj­védelmi körzet területén. A hír azért érdekes, mert Má­tyás király büszke címer­madara igen ritka 'fészkelő a környéken. Ezelőtt csak­nem húsz éve bizonyította először itteni fészkelését Var­ga Ferenc amatőr ornitoló­fi ’i11" ff iiiiíiBiiffffTfvííiiiiiiiwiiii wimniif iii'n pi újulás biztosítására, az el­lentmondások, konfliktusok megoldására irányuló tö­rekvéseket jobban össze kell kapcsolni a szocializ­mus reális lehetőségeivel, távlataival és a marxista eszmék . hiteles, meggyőző terjesztésével, tudatosabb vállalásával. A klassziku­soktól öröklött — és általuk is ösztönzött — intellektuá­lis bátorsággal, tudományos igényességgel, az élő mar­xizmus eszmei alapzatán kell keresni, kimunkálni az adekvát válaszokat a szo­cialista építőmunka inten­zív szakaszában felmerülő problémákra. M ásként fogalmazva: va­lamennyi új kérdés­ben meg kell harcolni a marxizmus—leninizmus he­gemóniájáért s e küzdelem nem korlátozódhat sem az ideológia, sem a tudomány egyes műhelyeire. A szocia­lista tudatformálás csak a minden elemében demokra­tikus politikai folyamat, az összehangolt társadalmi gya­korlat terméke lehet, annál is inkább, mert az emberek nagy többsége nem elméle­tileg közelít a valósághoz, a közvéleményre a mindenna­pi élet történései, tapaszta­latai hatnak leginkább, a közhangulatot a létviszo­nyok — ezeken belül is a gazdasági helyzet, az élet- színvonal alakulása befo­lyásolja elsősorban. Sok gondot okoz a szak­embereknek a Buzacsi-fél- szigeten talált kőolaj. Bár viszonylag nem túl mélyen — 300—1000 méteren — ta­lálható, de a kitermelést nagyban nehezíti az olaj magas fokú viszkozitása. A megoldást itt — a Szovjet­unióban nagymértékben el­sőként — nagynyomású gőzt fúvatunk a hordozórétegek­be. Ezzel párhuzamosan, ugyanitt folyik egy másik technológia — az úgyneve­zett rétegen belüli égetés — kipróbálása is. Az eddigi eredmények igen ígéretesek. — Elmondható-e, hogy a Kaszpi-tengeri bemélyedés ma az új kőolaj-kitermelési módszerek és technológiák egyik legfontosabb próbapá­lyája? — Minden túlzás nélkül. Példaként említhetem a zsar nazsoli és tengizi lelőhelye­ket. Az itteni kőolaj olyan mennyiségű kénhidrogént és egyéb más agresszív össze­tevőt tartalmaz, amelyek a szó szoros értelmében szét- marják a hagyományos kő­olajfúró berendezéseket. Ennek ellenére eddig már több ezer tonnát termeltünk ki ebből a maró kőolajból. Kifejlesztésre és kipróbá­lásra kerültek a kénhid­rogénnel szemben ellenálló fémfajták és kutatások foly­nak új korrózióálló kötő­anyagok létrehozására is. El­készült egy ipari berendezés, amelynek segítségével levá. lasztjuk a ként, és a kísérő­gázokat a kőolaj kiszorítá­sára visszajuttatjuk a ré­tegekbe. gus, akkor a költőpár egyi­két elhullva találta la fé­szek alatt. Szerencsére a dögöt is fogyasztó hollót ma \már ke­vesebb veszély fenyegeti, hiszen a mérgezett tojással való dúvadirtást betiltották, így remélhetjük, hogy a hollók, s a többi, egyre rit­kuló madárfajok nyugodt otthonra lelnek a tájvédelmi körzetben és azon túl is. „Az igazi mozgalom egyet­len lépése többet ér tucat­nyi programnál” — mondta Marx ugyancsak a gyakor­lati mozzanatok szerepét hangsúlyozva. A lépések biztonságához azonban min­denkor szükséges az irány ismerete is, s ez igencsak megsokszorozza az ideológia felelősségét. Nem véletlen, hogy a szegedi tanácskozá­son is oly sok szó esett az ideológia funkcióiról. Vitán felül áll, hogy az elmélet sem mindig tudott időben és érdemben reagál­ni a változásokra, társadal­mi szükségletekre, elkénvel- mesedett, stagnált s ezáltal csökkent a szocialista ideo­lógia hatása is. Ez azonban nem jogosít fel a szélsősé­ges, méltánytalan elmarasz­talásokra. Ugyanis a gon­dok egy része éppen abból fakadt, hogy a reformfolya­mat a gyakorlatban torpant meg még a gazdaságon be­lül is, más területeken pe­dig eleve késve indult. Az elmélettől egyébként sem várható el, hogy vala­mennyi köznapi kérdésre, eseményre azonnal reflek­táljon, az viszont jogos igény, hogy elemezze a va­lóság tapasztalatait és fel­színre hozza a cselekvés tényleges alternatíváit, el­vileg is megalapozott hát­teret biztosítson a társadal­mi programok kidolgozásá­hoz és megvalósításához. Egyre nyilvánvalóbb, hogy egy átfogó, jövőbe mutató, az érdekek és célok hie­rarchiáját világosan tisztázó, mozgósító erejű társadalom- politikai koncepció kimun­kálása nélkül sem hatékony gazdaságfejlesztési gyakor­lat, sem egységes, korszerű ideológiai értékrend nem képzelhető el. Egyebek mel­lett ehhez is szükséges, hogy a helyzetfeltáró' tár­sadalomtudományok és a döntést hozó politikai szer­vek, intézmények között fel­tétlenül legyen egy közösen művelt terület: a politikai ideológia. Nem kevésbé fon­tos az ideológiai közvetítő- rendszerek tudatformáló hatásának fejlesztése. A tanácskozás a szocialista eszméket egyértelműen vál­laló és képviselő, a tradí­ciókra jobban alapozó, ön­érzetesebb tömegkommu- nikációs stílus kialakítása mellett foglalt állást. Az ideológiai kérdések so­rában kiemelt hangsúlyt ka­pott az értékviszonyok té­maköre, hiszen a szocializ­mus fejlődésével, a társa­dalom erkölcsiségének át­alakulásával együttjáró ér­tékváltást sokan értékvál­ságként fogják fel és élik át. E jelenség nem véletlen, vannak objektív és szub­jektív okai. Aktuális gya­korlati-politikai és egyben elméleti-ideológiai feladat­ként vetődött fel a modern árugazdaság és a közösségi gondolkodás, magatartás kö­vetelményeinek összekap­csolása, együttes érvényesí­tése. ■kJlegfogalmazódott, hogy a közösségi értékek erősítése nem jelenthet visz- szatérést a kollektivizmus szűk, formális értelmezésé­hez, a magánember, az in­dividuum szerepét korláto­zó, az egyéni lét szféráit bürokratikusán szabályozó és uniformizáló gyakorla­tokhoz. A szocializmus lé­nyegénél fogva, közösségi elvű társadalom, de nem fa­lanszter. Azon munkálko­dik, hogy létrehozza a fel­tételeket a személyiség sok­oldalú kibontakoztatásá­hoz. Ehhez a mindennapi érintkezési viszonyokban .fel kell tárni a szolidaritás, az egymásrautaltság, az ér­telmes közösségi lét tapasz­talatait. Meg kell találni, fel kell újítani a közösségi hagyományok különböző mozgalmi, helyi formáit. Kiemelkedő jelentősége van a közös érdekeltségen alapuló munkakollektívák közösségteremtő szerepe erő­sítésének. Megkülönbözte­tett figyelmet igényel az if­júság társas-közösségi cse­lekvési kereteinek kibővíté­se. Nagy szükség van a sza­bad társuláson nyugvó va­lóságos közösségek támoga­tására, önigazgatásuk, nyil­A harmadik munkatárs a 35 éves Romhányi Ernő, aki ugyancsak régi érdé* szeti dolgozó. A beosztá­sa: fogatos. Az ő tiszte a muraközik gondozása. — Az apám szénbányász volt, s szívesen vette vol­na, ha követem a szénfal­hoz — árulja el. — Csak­hogy én nem bírom a be­zártságot. Meg aztán imá­dom a lovakat. Odalép a két állathoz, megsimogatja sörényüket, — No, menjünk Rudi, Sa­nyi! — szól, mire a pacik elindulnak felfelé a hegyol­dalon. Mi is ballagunk utánuk.^ Űtközben az erdészet veze­tőjétől megtudom: náluk is egyre sürgetőbb követel­mény a gazdálkodás éssze­rűsítése. Űj megoldásokkal próbálkoznak. Tavaly a ter­melés 46 százalékát úgyne­vezett vállalkozói rendszer­ben biztosították. — A két lovat 84 ezer fo­rintért vásároltam meg — így Erdei Sándor. — Egy év alatt kell befizetnem a pénzt. Most már az erdé­szet bérli tőlem a lovakat. Minden leszállított köbmé­ter fa után száz forintot ka­pok. Ez havonta húsz— huszonöt ezer forintot je­lent számomra. A tiszta hasznom is marad pár ez­res. Feri bácsi 38 ezerért Romhányi Ernő vánosságuk és demokratikus társadalmi kontrolijuk fej­lesztésére is. Ebből a szempontból is jelentős küldetése van a szocialista kultúrának, amelynek ugyan sokfajta igényt kell figyelembe ven­nie és kielégítenie, de nem differenciálatlanul. Napja­inkban az emberek érde­keltségére, aktivitására job­ban építő, demokratikus kultúrára van szükség, amely termékenyítőleg hat a tár­sadalmi-gazdasági fejlődés­re, lehetőséget biztosít a kulturális egyenlőtlenségek csökkentésére, majd felszá­molására s egészségesebb közvéleményt formál. A műveltségi elemek, az emberi tényezők értékük szerinti megítélésében és funkcionálásában is példa­mutató szerepe van a párt politikájának, ideológiai te­vékenységének, tudatfor­máló munkájának. Az el­múlt évtizedek komoly ta­nulsága, hogy a pártnak minden körülmények között meg kell óvnia politikáját az egyoldalúságoktól, szél­sőségektől, amelyekre a bo­nyolultabb helyzetekben kü­lönösen nagy kísértések je­lentkeznek. így ma is a két­oldalú érzékenység vezethet csak eredményre, egyfelől a konzervativizmus, másfe­lől a parttalan radikalizmus ellenében. vette meg a két motorfű­részt, s teljesítményelszámo­láskor ötven forintot kap köbméterenként, ö is jó üz­letet csinált. '— Ám mi sem jártunk rosszul — teszi hozzá a fa- használati műszaki vezető. — Mentesülünk a kiadások­tól. Ugyanakkor Sándorék — int fejével a fiatalem­ber felé — gondos gazda módjára bánnak a lovakkal, és a gépekkel. Felérve a vágási terület­re, Erdei Sándor fejére te­szi a műanyag „kobakot”, becsatolja álla alatt a szí­jat, s kisvártatva felberreg kezében a fűrész. Az éles acélfogak belemarnak a deréknyi vastag törzsbe: két perc sem telik el és a büszke cserfa a földre zu­han. Telek István cols­tokot fog, méricskéli, mit lehet kihozni a fából. — A bányadorong köb­méteréért százhetven, a tű­zifáért csak hetven forintot ad a vásárló. Nágy ám a különbség! — „okos­kodik”, s mi mást is tehet­nénk, minthogy rábólintunk szavaira. — Aztán mondja csak Pista bácsi, meddig akar még favágóskodni? — pró­báljuk „megfogni”, de ő ki­vágja magát: — Csinálom, ameddig erőm és egészségem engedi. Itt érzem jól magam, ez az én világom. Egész évben a szabadban lenni, jó levegőt szívni. Csodálni a változó természet szépségét. Látni a napkeltét, gyönyörködni a naplementében. Tudni, hol nyílik az ibolya, a gyöngy- virág, merre terem a gom­ba. Szagolni a nyári zá­por illatát, érezni a frissen hullott hó puhaságát. Aki egyszer belekóstol ebbe az életbe, soha többé nem kí­vánkozik el innen. Kolaj László Képek: Rigó Tibor Ahhoz, hogy a párt a megváltozott feltételek kö­zött is betöltse vezető sze­repét/ hogy a megújulás élén járjon, mindenekelőtt tagjainak szemléletét, fel- készültségét kell korszerűsí­teni, hiszen ez nélkülözhe­tetlen a munkamódszer, az aktív politizálás, a vitakul­túra fejlesztésében. Most olyan — minőségi — mun­kára van szükség a párt szerveiben és szervezetei­ben, amely értelmi és érzel­mi hatást gyakorol a párt­tagság gondolkodására, erő­síti a párt eszmei, politikai egységét, befolyását, rend­szeresen elemzi a kommu­nista közösségekben, a mun­kahelyi, lakóhelyi környe­zetben fellelhető nézeteket, különféle politikai, ideoló­giai tartalmú megnyilatko­zásokat, folyamatokat, fel­készít a marxista eszmék tudatos képviseletére, a szocializmustól, a párt po­litikájától idegen nézetek­kel, törekvésekkel szembeni határozott fellépésre, s egyáltalán a helyes cselek­vésre. Bovidén szólva: hatéko­nyabb, offenzívebb ideológiai munka szükségle­te merül fel, amelyhez sok ‘tanulsággal, hasznos útmu­tatással szolgál majd hosz- szú időn át a szegedi ta­nácskozás. Dr. Csongrády Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom