Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
4 NOGRAD 1987. május 30., SZOMBAT Volt, nincs... Belenéztünk a pénztárcánkba Vélcntén \fok kulturális a karancs-völgifi koordinációról Furcsa történet, nem kevés tanulsággal. A 80-as évek elején, az anyagi erőforrások csökkenésével ösz- szefüggésben a közművelődést irányítók közül sokakban felötlött az a gondolat: több település összefogásával, közös befektetéssel jobban el tudnák látni a kulturális szolgáltatásokat, könnyebb lenne műsorokat szervezni, fgy volt ez Ka- rancskesziben is. A művelődési ház akkori alkalmazottjai és á tanácsi vezetők klötlötték, hogy létrehozzák a három tanácsra kiterjedő művelődési együttműködést, bevonva Mihálygergét (társközségével, Egyházas- gergével) és Litkét (Ipoly- tarnóc tartozik hozzá). „Testreszabott” elképzelés volt ez: Kesziben van zeneiskolai tagozat, szakember tudja szervezni a zenés, folklórműsorokat. és ha a házat felújítják, sok más rendezvényre is alkalmas lesz. De a számításba valahol hiba csúszott. . . Hiht a pincértől a salátát... Amikor Szabó Lászlótól, a litkei művelődési ház vezetőjétől érdeklődöm erről az ügyről, rögtön érezhető, nem szívesen belszél róla. — Nem szép talán ezt mondani — nekem tulajdonképpen mindegy, hogy magamnak kell szervezni a két település közművelődési életét, vagy fennáll ez a koordináció. Bár nekünk néhány esetben igazából segítséget jelentett, nem tagadom A három tanács közösen vett egy orgonát —. a társadalmi esküvők, névadók színvonalát ez megemelte. Volt több olyan műsor is, amit egyedül nem rendeltünk volna. De az az igazság, hogy nagyon rossz időpontban hozták létre ezt az együttműködést — 1983. januárjában; utána, a járás^ megszűnése miatt any- nyi személyi változás történt, és éppen a kezdeményezők mentek el- Amíg fennállt ez, némely kérdésben vitatkoztunk, voltak kifogásaink. De ahogyan a kialakítást, a megszűnést is a kesziek kezdeményezték. Egyed László karancskeszi ‘anácselnök már „örökölte” ezt a problémát, sok mással együtt — nemrég választották elődje helyére. —■ A hosszan elhúzódó felújítás miatt csak 1986, augusztus 20-tól üzemelhetett igazán a művelődési házunk, tgy a koordináció inkább a többi településnek volt előnyös. Mint a pincértől a salátát, úgy rendelhettek a gergeiek, litkeiek műsorokat, társadalmi családi ünnepeket stb- — közben helyben szinte semmi nem valósulhatott meg. Januártól külön-külön — A művelődési ház felújítása tulajdonképpen még nem fejeződött be. Nagy pénzért szép, mutatós kivitelezés, de funkcionálisan nem igazán jó. És vannak prózái dolgok, mint a lapostető beázása, a helyiségek közötti erős áthallás, a nehézkes fűtési rendszer — sok nyűg van az intézmény- nyél. De azt szeretnénk, hogy minél jobban kihasználjuk, minél több embert összehozzon kis közösségekbe — minden téren a szabad idő hasznos, értelmes eltöltését «szolgálja, az iskolásoktól az idősekig. Több. mint húsz kisebb- nagyobb, helyiségünk van, ebből hat zeneiskolai tanterem. (plusz még a színpadon és a fonotékában is tartanak foglalkozásokat), működik a' balettiskola, ezek természetesen a többi ka- rancs-völgyi falunak is rendelkezésére állnak továbbra is. Tervezzük, hogy szélesítjük a közművelődés, sport kereskedelmi ..kihasználását”- Ez talán még anyagilag is jelenthetne valamit. Sokba kerül a fenntartás, a beépített faelemek karbantartása, megóvása. — Hat hónappal korábban,, szabályosan bejelentették „válási szándékukat”, januártól külön-külön terveznek. Mi a helyzet azóta? — Az igazgatói állás üres — most már meghirdetjük, van rá anyagi lehetőség. A függetlenített népművelő nem szakképzett, érettségizett fiatal vállalta Csank Csaba távozása után a munkát. Sok kiscsoportot koraibban társadalmi munkában, tiszteletdíj nélkül is vezettek —, amikor végképp nem tudtunk fizetni, több leállt. A megyei tanácstól kaptunk 580 ezer forint „pótüzemelési költséget”, van tehát mód rá. hogy anyagilag is elismerjük a közművelődésért végzett munkát- De bármennyire fontosnak tartjuk, hogy felpezsdüljön az élet a házban, csak olyan közösségeket fogunk támogatni, amelyek aktívak, valóban szívesen tevékenykednek együtt. G. Kiss Magdolna A D/lagy/ar Camping és Caravanning Club tervei Az autózás -)- kempingezés -- a modern nomád élettel; alapképlet volt már évtizedekkel azelőtt. Sajnos, akkor még nálunk nem volt elóg autó, nem volt tábor, így útrakelés sem. Későn, de nem elkésve, 1965-ben alakult meg a Magyar Camping és a Caravanning Club. Alig telt el húsz esztendő, és már 15 ezer család volt a klub tagja, mára pedig a negyvenezret is meghaladja a hazai szervezett kempingezők száma. Miért vált viszonylag rövid idő alatt ennyire népszerűvé a kempingturizmus? Valószínű azért, mert autózni jó, de kiszállni is a kocsiból, különösen akkor, ha kulturált pihenőhelyet is talál az ember. S ha ez a tábor — mely folyó vízzel ellátott, mosakodási és főzési lehetőség is van — olyan vidéken található, melyet még nem ismert az ember, akkor közel járunk a rejtély megfejtéséhez. S mégegy: olcsó is! Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a kemping a szegény ember szállodája. Nagyon sokat számít ugyan, hogy egy-egy kempinghelyért midössze annyit fizetünk, amennyiért a szállodai portás talán nem is köszönne, mégsem ez az egyetlen vonzerő. Közel a természethez, a tájhoz — idehaza vagy külföldön — valami olyasmit jelent, amit a mai modernnek mondott ember alig tud máshol megélni. Jószerével sehol, hisz betonrengetegből szabadul, a mindennapok munkája után — néhány hétre. De akkor övé a világ. őket, a ma autós vándorait fogja össze a Magyar Camping és Caravanning Club. Túrákat ajánl, és utakat szervez bel- és külföldre egyaránt. Az idei év is gazdag programokkal várja a klub tagjait. Júniusban kerül sor 'Egerben a Duna menti országok találkozójára — a DCR-re. Ennek a regionális szervezetnek az NSZK, Ausztria. Csehszlovákia és hazánk a tagja. A „modern vándorok” ebben az esztendőben is megtartják világtalálkozójukat Dániában. De autósaink Lengyel- országba is készülnek, ahol a Druzsba Rallyt rendezik. Természetesen a klub szívesen nyújt segítséget egyéni vagy csoportos túrákhoz is, a felvilágosítástól egészen az autó ingyenes átnézéséig, akkor is, ha az út nem a határon túlra, hanem „csak” valamelyik hazai tájra vezet. R. L. Gyógyító nyírfa Szibériai tudósok megállapították, hogy a téli nyir- farostból készített por gyorsítja a karcolások, vágások, sebek hegesedését. Nem kevésbé gyógyító hatású a nyírfa kérge. A belőle készített oldatok másfél-kétszeresére csökkentik a gyomor enyhébb megbetegedéseinek szántát. Álig ejtette ki Jorge ezeket a szavakat, amikor 'a szalon bejáratában megjelent egy jóképű ifjú elegáns úti öltözetben, három, vagy négy személy kíséretében. León- cio, aki már sietősen fogadásukra és " köszöntésükre indult, hirtelen megtorpant: — Ő, nem azok, akiket vártam! — mormogta magában. — Ha nem tévedek, ez Álvaro. — Leóncio úr... — mondta a gavallér üdvözlésképpen. — Álvaro úr — válaszolta Leóncio —. mivel, gondolom, így hívják az urat, akit van szerencsém a házamban fogadni. — Én vagyok az, uram, szolgálatára. — Tiszteletem... Nem vártam önt. Óhajt leülni, vagy inkább tenne egy sétát itt, a mi déli tájainkon? Ilyen és hasonló banális mondatok hagyták el León- cip száját, igyekezvén leküzdeni zavarát, amelybe Álvaro hirtelen és váratlan megjelenése ejtette ebben a nehéz és ünnepélyes pillanat ban. Ugyanebben a másodpercben lépett be a szalon belső ajtaján Malvina, Isaura, Miguel és Belch ior. Már a há- zasság ceremóniájához illő öltözetben érkeztek. — Istenem, mit látok! — suttogta Isaura, s hevesen A kempinghely kulturáltsága vonzza a „modern nomádokat”. (M)ennifire vagyunk gazdagok? Rosszabb gazdasági évet zártunk, mégis bő nyolc százalékkal emelkedett megyénk lakosságának készpénzbevétele. Ennél is jobban, közel 11 százalékkal növekedett a betétállomány. Átlagosan két és fél ezer forinttal gyarapodott az egy főre jutó összeg, így mostmár átlagosan a megye minden lakosára tizennyolcezer forint betét jut. Persze, ez az át7 lag csalóka és megtévesztő, ^ ha nem vagyunk tisztában a részletekkel. Ezért kértünk segítséget Zsidai Lászlótól, az OTP Nógrád megyei igazgatójától ahhoz, hogy kissé belenézzünk az átlagpolgár pénztárcájába: mennyire vagyunk gazdagok? — Kezdjük egy országos összehasonlítással: Hol foglal helyet a takarékossági listán egy átlagos nógrádi? — Tizennyolcezer forint körüli egy lakosra jutó betétállományunkkal a középmezőnyben. Fontosabb ennél, hogy évenként mintegy tíz- tizenkét százalékkal több pénzt helyeznek el nálunk ügyfeleink, s ma a százhetvenezer darab betét összege meghaladja a négymilliárd forintot! — Ebben benne vdn, aki megélhetési gondokkal küzd, s egy fülért nem tud a ta~. karékba tenni, és a milliomos is. Nógrádban hány egymillió forint fölötti takarék- betét tartanak nyilván? — Statisztikáink szerint számuk nem éri el a tízet. Hozzá kell azonban két dolgot fűzni. Az egyik, hogy ma Magyarországon számos tisztességes úton lehet nagy összegekhez jutni, kezdve az örökléstől a szerencsejátékig sok módozata van ennek. A másik megjegyzés pedig, hogy a pénzbefektetésnek csak az egyik lehetősége a betét, ezen kívül más befektetési formák is kínálkoznak. — Sokan választják mg a kötvényeket. — Valóban nagy az érdeklődés, napok alatt elkapkodták a Salgótarján Város Tanácsa által kibocsátott kötvényeket. Megjegyzem azonban, hogy elsősorban a budapestiek álltak sorba, a nógrádiak még kicsit „tartanak tőle”. — Azt tartja a közvélemény, hogy könnyű az OTP- nek gazdálkodnia. A sok betét ellenére alacsonyan tartja a betétkamatokat, hitelt pedig alig ad. .. — Tavaly csaknem négy- százmillió forinttal emelkedett a betétállomány, a hitel pedig közel hatszázmillióval, ami már önmagában is cáfolja a fenti észrevételt. Ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy a betétek átlagos (teljes állományra vetített) kamatlába öt százalék körül mozog, a hiteleké pedig alig gri el a három százalékot, akkor egyértelmű, hogy a takarékpénztár hitelkamatai szociálpolitikát is közvetítenek. Magasabb kamatokat — hat-tizenkét százalék — csak a fogyasztási, a vállalkozási és a bankhitelekért számítunk fel. Ezek összege azonban az összes hitelállománynak csak 10—12 százalékát teszi ki. A hitelek zömét a kedvezményes kamatozású lakásépítési, -vásárlási, -felújítási kölcsönök képezik. — Mennyire vagyunk hitelképesek? Sokan eladósodtak? Mennyi most a hitelhátralék, és gyakran alkal- mazzák-e a legsúlyosabb szankciót, az ingatlanárverést? — Ma négy és fél milliárd forinttal tartoznak nekünk az ügyfeleink. Jóval több mint hetvenezer hitelszámlát kezelünk, s bizony mintegy ezernyolcszázra tehető a hátralékos adósok száma, az összeg pedig megközelíti a hatmilliót. Nagyrészük túlbecsülte anyagi lehetőségét és teherbíró képességét, amikor lakásépítkezésbe, vagy -vásárlásba fogott. A tartozást minden esetben meg kell fizetni, ez nem humanitárius, hanem jogi kérdés. A behajtásnak megvannak a fokozatai, a letiltástól kezdve az ingatlanárverésig. Ez utóbbira — szerencsére — csak ritkán kerül sor, legutóbb két éve volt ilyen. — De lakni is kell valahol, s az OTP egyik tevékenysége éppen a lakásértékesítés, -építés. Mibe kerül ma egyetlen négyzetméter? — Attól függ, líol és ha- gyan épült. Rétságon például tizenkét és fél ezer forint, a salgótarjáni Pécskő úton ti zen ötezer- h ároms záz, egyébként az átlagos eladási ár tavaly néhány forinttal haladta meg a tizennégyez- ret. Sajnos, a tendencia tovább emelkedik, a most kötött szerződéseink már tizenhatezerről szólnak... Csaknem minden magánépítkező kölcsönt kér, az átlagos ösz- szeg, a kedvezményes kamatozásúnál háromszázezer forint fölött van. Kedveltek a lakosság körében az újraértékesített lakások, tavaly például már négy és fél száz ilyen lakást adtunk el. — Végezetül essék szó arról, mit jelent a takarékpénztár számára az a megújuló gazdasági környezet, amely a versenyt szorgalmazza. Hogy egészen konkrét legyek: lépést tud-e tartani egy ilyen hatalmas apparátus a kockázatvállalást hirdető kisebb, rugalmasabb vállalkozókkal? — A kérdés két irányból közelíthető meg. Egyfelől, tisztában kell azzal lennünk, hogy a lakosság által nálunk elhelyezett milliárdokat —, amelyek igen fontos társadalompolitikai célokat is szolgálnak — felelőtlenség lenne máról holnapra „kockázati ügyletek” fedezetéül felhasználni. Ugyanakkor, nem függetleníthetjük magunkat a változó gazdasági környezettől. Ennek jegyében már eddig is léptünk, utazási irodát hoztunk létre, nyitottunk a kisvállalkozók felé, kötvényeket forgalmaztunk, lakásokat veszünk-adunk. Ezt a folyamatot erősítik a napokban nyilvánosságra hozott újdonságok, például a lakásnyeremény-betét bevezetése, a betét- és hitelkamatlábak emelése stb. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni: az OTP továbbra is elsősorban a lakosság és a tanácsok bankja kíván maradni. Tanka László ÜK megrázta Miguel karját. — Talán tévednék ? Nem. Ez ő. — Ó! Kiáltott fel Isaura, és ez az egyszerű felkiáltás úgy tört föl belőle, mint egy sóhaj: a szíve megszabadult a ránehezedő szorongás terhétől. — Nem reméltem azt a megtiszteltetést, hogy a mai napon saját házamban fogadhatom — folytatta León_ cio fokozatosan visszanyerve hidegvérét és taszító modorát. — Mindemellett nagyon örülök, ég engedje meg, hogy köszöntsem önt jól időzített látogatása alkalmából. Uraságod érkezése ebbe a házba a mai napon kedvező előjelű, hovatovább gondviselésszerű eseménynek látszik. — Igen? Ennek nagyon örülök. De volna szíves uraságod megmondani, hogy mi_ ért? — Szíves örömest. Tudja rabszolganő (87.) meg, hogy a pártfogolja, az a rabszolganő, akiért annyi őrültségre ragadtatta magát, a mai napon felszabadulás feleségül megy egy j óravaló •emberhez. Épp időben érkezett uraságod, hogy saját szemével győződjék meg a rabszolganővel kapcsolatos emberbaráti óhajainak meg- .valósulásáról. Én a magam részéről nagyon fogok örülni, ha uraságod részt vesz ezen az eseményen, amelyet jelenlétével még ünnepélye, sebbé fog tenni. —• És ki szabadítja fel? — kérdezte Álvaro erőltetett mosollyal. — Ki lenne más, ha nem én, aki a.jogos gazdája vagyok? — válaszolta Leóncio gőgös biztonsággal. — Akkor bejelentem, hogy nem teheti meg, uram — mondta Álvaro határozottan. — Ez a rabszolga már nem az ön tulajdona. — Nem az én tulajdonom! — pattant föl Leóncio ordítva. — Maga vagy megőrült, vagy gúnyolódik. — Sem nem ez, se nem az — válaszolta Álvaro teljes nyugalommal. — Ismétlem, ez a rabszolga már nem az öné. — És ki merészel engem megfosztani tulajdonosi jogomtól? — A hitelezői, uram — vágott vissza Álvaro ugyanazzal a határozottsággal és hidegvérrel. — Ez' a birtok valamennyi rabszolgájával együtt, ez a ház, értékes bútoraival és étkészleteivel már minid nem az öné; mától fogva ön még a legjelentéktelenebb tárgy fölött sem rendelkezhet. Nézze — folytatta egy köteg iratot mutatva feléje —, kezemben van egész vagyona. Az adóssága jóval meghaladja ösz- szes tulajdonának értékét, csődje teljes és visszavonha. tatlan, és azonnali kihirdetik minden vagyonának lefoglalását. Álvaro intésére a kíséretében levő írnok átnyújtotta Leónciónak a javai elkobzásáról és lefoglalásáról szóló rendelkezést. Leóncio remegő kezekkel ragadta meg a papírt és dühtől szikrázó szemekkel gyorsan végigolvasta. (Folytatjuk)
