Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

1987. május 25., HÉTFŐ

NOGRAD

3

lfäsärfia

r

Uj termékek — korszerűsített gyártmányok

A Vegyépszer gazdag termékválasztékának néhány korszerű darabja is ott van a kiállításon.

(Kulcsár József felvétele)

Az újdonság iránti igénynyel és kíváncsisággal járja az ember a tavaszi BNV pavilonjait, s keresi a megyénkben kiállítókat, hogy a bemutatott termékeik mennyiben újak, korszerűek, versenyképesek, miként tükrözik vissza a modernebb, a korszerűbb * gyártmánystruktúra kialakítására utaló törekvéseket.

Divatigények

A 36-os pavilonban, a gyár iparművészei által kidolgozott elképzelések alapján, igen ízléses megoldásokkal, reprezentatív, módon tárja a látogatók elé a legújabb és néhány nyugati divatigényeket,

nagyszerűen visszaadó termékeit a Romhányi Építési Kerámiagyár.

Nestor Béla, a gyár kereskedelmi osztályvezetője, az eddigi érdeklődésekről szólva annyit mond:

— Most sem kell szégyenkeznünk...

Alig, hogy kimondja ezeket a szavakat, egy hozzáforduló látogató megkérdi:

— A vásáron kívül hol

lehet ezeket megnézni, megvásárolni? eVan-e önöknek bemutatótermük Budapesten? Ugyanis az itt látott csempék nagyon tetszenek nekem.

— Egyelőre csak a budapesti környéki Tüzép-tele- peken — válaszol. — Szándékunkban áll egy önálló bemutatóterem létrehozása Budapesten.

Üzletszerzés

— A vásár jó alkalom arra, hogy a kereskedelrrfi szervezésben újabb tapasztalatokkal gazdagodjunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Salamon Zoltán, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese. — Ezt az alkalmat is felhasználjuk eddigi belföldi partnereinkkel kialakított, jó kapcsolatok további erősítésére, a külföldieknek pedig megmutatjuk, hogy mit tudunk.

Pár lépéssel odébb az Üvegipari Művekhez tartozó gyárak kiállítói között, egy üvegvitrinben helyezte el legújabb ipari célú termékeit és korszerűbb, egészségügyi üvegáruit a salgótarjáni öblösüveggyár.

Üzletszerzés céljából 18— 20-féle jórészt olyan csomagolóüveget mutatunk be, amelyek korszerűbbek, mint a korábbiak és egy részüket már gyártjuk is — tájékoztat Domonkos Zoltán a gyár kereskedelmi osztályvezetője.

— Ezek likőrösüvegek, díszpalackok, kölnisüvegek, élelmiszer-ipari csomagolóáruk. A laboratóriumi üvegárukból 13—14 korszerűbbet ajánlunk az érdeklődőknek. Az előbbiekre megrendeléseket a harmadik negyedévre is elfogadunk.

36 irányba

Az. V 5-tel jelzett • szabad területen és á közvetlen hozzátartozó faházban és előtte állította ki új és

korszerűsített termékeit a FŰTÖBER nagybátonyi gyára.

— A korszerűsített futótermékek közé tartozik a hőcserélő, amelyet belföldi felhasználóknak ajánlunk. — mondja Király Gyula, a gyár fejlesztési osztályvezetője. — A felfutó gyártmányok közé soroljuk a modernebb megoldású mini gázkazánt és a gázbojlert, ■mely utóbbi rozsdamentes acélból készül és van rá igény. Az év végén az ÉP- TEK-en keresztül már lehet vásárolni.

Nem sokkal később Varga László, a FÜTÖBER vezérigazgatója a következőket mondja:

— A nagybátonyi kollektív a gyártmányfejlesztői, munkája jó irányba mozdult el. Ez a tevékenység egyrészt közös a központtal, másrészt a fejlesztő iroda segítségével valósul meg, de vannak olyan új termékek (a KOKÖ), amelyet a naigybátonyiak önállóan fejlesztettek ki.

Vannak települések, ||§||| amelyek úgy szoktak »fii bele évtizedek alatt az ingázásba, mint rossz emberrel élő asszony a sorsába: nem átkozzák, de nem is dicsérik. Elfogadták, beletörődtek, hiszen évtizedekkel ezelőtt nagy szó volt, hogy —. ha utazással is, de •— munkához, keresethez lehetett jutni.

Ma már nincs semmi különös abban, hogy a Rétság környéki települések munkaképes lakosságának többsége kijáróként keresi a kenyerét. A Cserhát lankái között meghúzódó Nézsáról is szinte egész generációk utaznak naponta Vácra, vagy Budapestre dolgozni. Egy idő után fölkerekedik a család is, és máshol rak fészket.

Elköltöznek, elöregedőnek a falvak. Kevés az erős mun. káskéz a helyi Május 1. Termelőszövetkezetben is. Jelenleg alig több a dolgozó tag, mint a nyugdíjas.

De kik azok, akiket, ha vonz is a város, itt tart a falu, és vajon milyen szálakkal-köti magához az embereket? Erről beszélgetünk a szövetkezet központi irodáján.

— Régen ez egészen másképpen járta —| mondja Gyuirica István, a mezőgazdasági nagyüzem belső ellenőre. — Nagyobb értéke volt a földnek. A kistelepülésen élő családoknak biztonságot a tulajdonukban levő pár hek-táfnyi föld termése adott. Itt születtem a

Akiket megtartott a falu

Abban bíztak,

9

hogy könnyebb lesz

közeli ösagárdon, szüleim pár hektáron gazdálkodtak, állatokat tartottak. Ezt örököltem én is. Aztán jött a termelőszövetkezetek szer. vezése, akárcsak más gazdaságban, alakulás után itt sem volt könnyű a kezdet. Egyebek között szűkében voltunk a műveléshez szükséges eszközöknek. Az igavonó állatokat, s azok takarmányát egyéni szérűkben helyeztük el. Az első esztendőkben még kézi kaszával, aratógéppel vágtuik le a bú. zát, amit egy budapesti nagyvállalat gépkocsijain hordtunk össze asztagokiba. Aztán különböző hitelekből lassan megindult a

gépesítés. Jó érzéssel mondhatom, büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a

kezdeti szervezésnek. Akkor főkönyvelőként dolgoztam és a sikerek kovácsolójának érezte magát az ember. A jobb elkövetkezésében bíztunk, de azt, hogy a jelenlegihez hasonló eredményeket érünk el, egyetlen ember sem hitte komolyan a

tagok közül. Akkor csak azt reméltük, hogy könnyebb lesz a megélhetés. Bennünket hiába vonzott a város, itt tartott a falu.

— Én sohasem idegenkedtem a- paraszti munkától — eleveníti fel a pályakezdés éveit a fiatal elnökhelyettes; Tóth József. — Nyolcgyerekes családból származom, nem sokat válogathattam a továbbtanulási lehetőségek között, hiszen akko. ra családban minden keresetre szükség volt. Indulásom szerencsés volt, hogy hazai környezetben kezdhettem el dolgozni, ismertem a tájat, az embereket. Sok segítséget kaptam a gazdaságtól a szakmai képesítés megszerzéséhez, az otthonteremtéshez.

— Véleményem szerint, ha kedveli a mezőgazdaságot valaki a fiatalok közül, annak ma van lehetősége az én példámhoz hasonló kötődésre. Például most is három szakembert várunk szolgálati lakással. A letelepedni szándékozóknak, segélyt, kedvezményes építési kölcsönt ad a gazdaság. Talán ennek a szociálpolitikai támogatásnak köszönhetően másfél évtized alatt hatvan lakás épült fel a gazdaság területén levő községekben. A kötődést bizonyítja az is, hogy tizenhét felső fokú és harminc köBérek és leépítések

A

mire éveken át nem —, vagy csak alig — volt példa, arról most egyre-más- ra érkeznek a hírek: ez, az és amaz a vállalat is, vagy már csökkentette, vagy csökkenteni tervezi munkavállalóinak számát. Talán végre megindul az egyes munkahelyeken egészségtelenül nagyra duzzadt létszám csökkentése, de legalábbis belső átcsoportosítása, s tán végre a nagy nehezen racionalizáíódó munkaerő-gazdálkodás az oly annyira áhított szerkezetátalakítási törekvéseinket is szolgálja.

Ma még nem szolgálja. Legalábbis olyan mértékben nem, mint amennyire szeretnénk. A csökkentéseknek, elbocsátásoknak — nem annyira a szerkezetátalakítás a vezérlő elve', hanem inkább a bérezési gyakorlat diktálta megfontolások. Mostanság éppen Olyan keresetszabályozási előírások érvényesülnek, amelyek értelmében érdemes a létszámot csökkenteni, mert ily módon, minden különösebb teljesítménynövekmény nélkül is, növelhetők a bérek. Egyszerűen csak azért, mert nálunk változatlanul jól ismert gyakorlat az a bizonyos és sokat emlegetett kapun belüli munkanélküliség. Vállalataink nagy többségétől, szépen, lassanként tucatjával bocsáthatók el olyan emberek, akik egyszerűen nem hiányoznák.

No, de akkor miért voltak ott? Miért volt a munkakönyves munkahelyük? Sok oka van ennek. A munkáltatók, nem minden és nem éppen szelíd kényszer nélkül, vállalták, mert vállalniuk kellett a teljes foglalkoztatás rájuk testált tennivalóit. Aztán volt ugye ez a bizonyos kvázi, „bér- stop” amely alól április elsejével fölszabadultak a vállalatok. Többségüknél rögvest emelni kezdték az alapbéreket, már csak azért is, hogy valamennyire ellensúlyozzák az áprilisi fogyasztóiár-emeléseket. Igaz: a kasszát, a jelek szerint nem ürítik ki, de egyelőre nincs sok foganatja az egész évi teljesítményekben való gondolkodásra intő második kormányajánlásnak; mint ahogy úgyszólván nyoma sincs a teljesítményekhez kötött differenciálásnak sem. Mondom: a kasszát csak kevesen ürítik a fenékig, de a többség sem tartalékol éppen a teljesítményarányos béremelésre.

A szakemberek pillanatnyilag úgy vélik, hogy a május végéig várható — jórészt az áremelések által indukált — bérkiáramlás júniustól megtorpan, s aztán egy hármas út kereszteződéséhez érkeznek a vállalatok. Ha növelhetik a hozzáadott értéket — vagyis a tulajdonképpeni teljesítményt —. akkor persze emelhetik a béreket is. Ha nem növekszik a teljesítmény, de különböző megfontolások miatt mégis emelendő a bér, akkor ott — a manapság egyre kedveltebb — létszámcsökkentés lehetősége, hogy legalább a kulcsemberek kapjanak a teljesítményeiknek megfelelő bért. S, ha egyik módszer sem megy. akkor marad az adózott béremelés lehetősége, ha egyáltalán van annyi pénz a kasz- szában, hogy az adó fizethető. S. mert ez a harmadik út csak nehezen járható, a nyereség növelése pedig időbe telik, a legkézenfekvőbb megoldásnak a - hirtelen történt létszámcsökkentés látszik.

Igaz: ilyen indítékokból végrehajtva nem sokra visz. Néhány embernek, s nyilván a leggyengébbeknek felmondanak — velük ugyan mások mit kezdjenek? —. s maradnak a többiek, esetleg a reménytelenül gazdaságtalan műhelyekben, részlegekben, gyáregységekben. Sokkal messzebbre vinne, ha e veszteséges üzemrészeket felszámolnák, ha nem csak a leggyengébbeket, de a leg- hasznavehetőbb embereket is mozdulásra késztetnék, valóban hasznosítható munkaerőforrást teremtve a gazdaságosan dolgozó, de munkaerőhiánnyal bajlódó területek számára.

C

sak hát ehhez az is kellene, hogy végre a vállalatokon belül is következetesen érvényesüljön a teljesítményelvű gazdálkodás, és a teljesítményekhez igazodó bérezés. És ezt ne csak munkáltatókon — pontosabban: ne csak a vállalatok és szövetkezetek vezetőin — kérjük számon, ök kénytelenek engedni a bármi áron történő béremeléssel kapcsolatos társadalmi nyomásnak akkor, amikor a szakemberek remélik, hogy az idei bérterven belül maradunk, de nem garantálják, hogy az idei árterven is belül maradunk.

V. Cs.

Ötéves a fogyasztók tanácsa

Közös akciók az érdekvédelemben

Új számítástechnikai leányvállalat

A Habselyem Kötöttáru- gyár Habselyem Junior néven számítástechnikai leányvállalatot hozott létre.

Az új szervezet célja, hogy az alapító vállalat termelésének nyilvántartását. a kelmekészlet alakulását, a számítógépes adatfeldolgozást, és az ehhez kapcsolódó üzem- és munkaszervezést az eddiginél gazdaságosabban végezze.

zépiskolai végzettségű dolgozója van a szövetkezetnek.

— A munka, az eredmények baráti közösséggé kovácsolják , a tagságot — mondja Holma Miklós elnök. — A hátrányos termőhelyi adottságok sok mindent meg. határoznak. A területen például nemcsak a talaj minősége gyönge, hanem az erősen lejtős domboldalak is nehezítik a gazdálkodást. Itt nagyobb költs égráfordL tással is kevesebb terem. A termelés egy évtizeddel ezelőtt még erős hullámzást mutatott, elaprózódtak az erők. Beruháztunk, az adottságokhoz jól igazodó termék, szerkezetet alakítottunk ki, s így stabil lett a gazdálkodó sunk. A gépesítés a tagok szorgalmával párosult, s ennek eredménye lett, hogy az elnökségem első esztendejében; 1975-ben elért árbevételnek ma már több mint négyszeresét mondhatjuk magunkénak.

A nehézségeket, gondokat leküzdve, fokozatosan javul a szövetkezet jövedelmezősége, híre. Olyan gyökerek ezek, amelyék idekötik az embert. így talán az sem véletlen, hogy az utóbbi esztendőkben nőtt a dolgozók száma. A nyereség növekedésével emelkedtek a keresetek, javultak a munkakörülmények is. Ma nem lepődnek meg, ha valaki felvételét kéri a szövetkezetbe.

Surányi János

öt éve alakult a fogyasztók Nógrád megyei tanácsa. A megyei testületen kívül Nógrád négy városában és két városi jogú nagyközségben működnek a fogyasztói tanácsok, Összesen 111 aktíva segíti a munkát. Tevékenységük célja, hogy minden területen megfelelően képviseljék a lakosság, a fogyasz. tők érdekeit. A fogyasztók tanácsának napirendjében, vizsgálataik középpontjában mindenkor az időszerű, az adott időszakban a lakosságot legérzékenyebben foglalkoztató témák álltak.

Az eltelt időszakban foglalkoztak az áruellátással, vizsgálták a munkahelyi büféket, a húsipari termékek forgalmazását és a diétás- élelmiszer-ellátást. Megnézte a fogyasztók megyei tanácsa lakossági panaszok nyomán az állami bérlakások felújítását és karbantartását, napirendjén szerepelt a postai szolgáltatások' helyzete, s tájékozódtak az Állami Biztosító tevékenységéről is.

Tapasztalataikat az érin. tett szervékhez továbbították.

Az ötéves tevékenység új kezdeményezése volt, hogy a fogyasztók megyei tanácsa

a kereskedelmi vállalatokkal és a MESZÖV-vel közösen két ízben hirdetett versenyt az élelmiszerboltok kollektíváinak a vásárlók kiváló boltja cím elnyeréséért. A helyi közéletben pedig, a népfronttal együtt szervezett vásárlói, lakossági fórumok voltak nagyobb jelentőségűek. E fórumokon rendszeresen részt vették a gyártó, a szolgáltató és forgalmazó szerv képviselői is. Fórumot rendeztek többek között a csecsemő- és gyermekruházat-ellátási helyzetéről, a magánlakás-építés és anyagbeszerzés gondjairól.

A fogyasztók tanácsának: jövőbeni tervei között szerepel továbbra is" a közös akciók, fórumok, árubemutatók szervezése és nem kerül le napirendről a községek alapellátásának javítására irányuló törekvés. Terveik szerint az idén — egyebek mellett — tájékozódnak arról, hogyan támogatják az áfészék a kistermelőket, miképpen történik a felvásárlás; feltérképezik a nyitva tartás rendjét a kereskedelemben és terítékre kerül a gyermekjátékok ára, minősége is.

Évente kSzel százezer automata mosógéphez szükséges motor tekercselését végzik az íkladi Ipari Műszergyár berceli gyáregységében. —RT—