Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
A noqrád Bátonyterenyén Társadalmi fejlődésünk különböző szakaszaiban gazdaságunk jellege, a történelemtankönyvek szerint az alábbiak szerint alakult. Először mezőgazdasági jellegű ország voltunk, aztán agráripari. Napjainkban az ipari-agrár kifejezést használjuk. A nemzeti jövedelemben való részesedést és a dolgozók arányát tekintve, a rangsor igaz. De vajon ilyen élesen elválasztható-e a két ágazat? Az ipari termelőtevékenység kontúrja határozottan meghúzható. Merőben más a helyzet, ha a mezőgazdasági termelést vesszük nagyító alá. Számtalanszor olvashatunk olyan termelőszövetkezetekről, ahol az ipari melléküzemág tartja fenn a gazdaságot. Azt hiszem, ezek megszüntetésével kártyavárként omlana össze a mezőgazdasági szövetkezetek jelentős része. Kevés tehát a „tiszta” mezőgazdasági - csak állat- és növénytermesztéssel foglalkozó - profilú termelőszövetkezet. Hogyan áll mindezekkel a Bátonyterenyei Mátra Mezőgazdasági Tsz? Házigazdánk Percze József, a tsz-elnöke készségesen ismertette a szövetkezet belső ügyeit, így bepillantást nyerhettünk a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó tsz életébe. Hogy ez utóbbi mit jelent? Területileg öt kis termelőszövetkezetből jött létre 1974-ben a Mátra tsz. A cégtábla ugyan nem változott, de a székhely az igen. Előbb Nagybátony, aztán Mátraverebély, majd Kiste- renye, a központ. Az elaprózottság jelzésére csak any- nyit, hogy a 3600 hektár összterület Zagyvapálfal- vától a tari határig terjed ki, hét településre. Ebből 1960 hektár a szántóföld — ez alacsony, mindössze 12,6 átlagos aranykoronaértékű — és ráadásul beékelődik a bátonyterenyei bánya- és iparvidékbe. Az összterület másik felének egyharma- dát erdő borítja, kétharmadát gyep. t 'wmáÍM I & ;; 7 tw" Vr* Nem ünnepnap '/üs4-.->::, - P$ &i%'* ■^-.-44',. i. „ i' Az idei zárszámadásuk nem ünnepnapként kerül be az annalesekbe, hiszen a közepes hatékonyságú szövetkezetek sorából visszacsúsztak az alacsony hatékonyságúnk közé. A 7 millió forintos nyereségtervnek csak a felét sikerült realizálni. Az éves gazdálkodás során a termelési költségek a bevételnél nagyobb mértékben nőttek: a bázisévhez (1985.) viszonyítva 10 millió forinttal, 11 százalékkal. Ilyen nagymérvű eredményromlás láttán joggal merülhet fel a kérdés: reális volt-e a 7 millió forintos nyereségterv, és hogyan dolgozott |a kollektíva, ha nem tudta ezt teljesíteni? Percze József tsz-elnök véleménye a kudarc ellenére sem változott: — A szakvezetés kidolgozta, a vezetőség támogatta, a közgyűlés pedig elfogadta a múlt évi tervünk célkitűzéseit, amelyek ugyan feszítettek voltak, de elérhetőek, reálisak. Megvalósíthatóságát mi sem bizonyíya jobban, mint az, hogy a hét termelő üzemágból öt: a növénytermesztés, az állattenyésztés, a műszaki és az építő üzemág, valamint a RICO-üzem teljesítményei az előző éveknek megfelelően alakultak. A téglagyár teljesítése azonban csak 65—70 százalékos, az erdőgazdálkodó-fafeldolgozó üzem teljesítménye — nincs rá más találóbb kifejezés — szégyenletes. Tóth János termelési főmérnök, szakmai helyettes a nagymérvű munkaerőmozgásban látja a bajok egyik fő okát: — Dolgozóink nagyobb része aggódik, együtt él a szövetkezettel. A kisebbik részét viszont nem érdekli, hogy alakul a két kritikus üzemág sorsa, se a tsz jövője, csak néki legyen jó. A fluktuáció elég nagy: a 366-os átlagos létszám felét érinti. Percze József ezt még kiegészíti azzal, hogy az igazán mobil, vállalkozó emberek elmentek az iparba. Az pedig nem húzóerő, ha valaki csak azért maradt, mert nem tudott máshová menni. A mezőgazdaságiban dolgozók egy része nem állja ki a próbát, ha elküldik italozás miatt őket, nem jönnek zavarba, mert tárt karókkal várják másutt. Egy hét múlva nagyobh órabért kapnak az építőiparban, a vasútnál, vagy á banyáiban. A tsz munkaerőgondjait az értelmetlen konkurencia, harc elszívó hatása mellett a létszám összetételének egészségtelen volta is sújtja. Kevés az aktív tsz-tagok száma (60), ráadásul a nyugdíjasok aránya (240) is megfordult az aktívak rovására. Sajnos, ma sem vonzó a tisz-tagság. Nehéz a fiatalokat megagitálni arra, hogy ne csak alkalmazottak legyenek. A megtorpanás okait kutatva, Tóth János szakmai helyettes önkritikusan fogalmaz: — Az előző tervciklus sikerei megtévesztették bennünket. A termelési érték, a bevétel a duplájára növekedett. Az előző ötéves tervhez képest a nyereség megnégyszereződött. Natu- ráliákban is jelentős volt az előrelépés. A búzatermés kétszeresére nőtt, a tej hozam a korábbi évi 800 ezer literről a 2 millió liter közelébe ért. 1980—85. között 72,5 millió forintot fordítottunk fejlesztésre. Tudtuk, hogy ez a dinamikus fejlődés nem tarthat a végtelenségig. Üj koncepciónk, stratégiánk fir gyelembe vette termelési adottságainkat, a közgazda- sági szabályozók hatásait, az ösztönzőket. Egyszerűsítették a termelési szerkezetet. Ideálisan alakult az alap- és a kiegészítő tevékenység aránya. — Látszólag minden tényezőre gondoltak, akkor miért következeit be a látványos megtorpanás? — A közgazdasági helyzet lényegesen szigorodott — veszi át a szót Reményi Miklós főkönyvelő. Az öt esztendő alatt az elvonás növekedése pluszként egy év korábbi tiszta eredményét, azaz, 8—10 millió forintot tett ki. A dinamikus fejlesztés terhei is nagyobbak lettek 1986-ra és 1988-ig kulminál. Aszály, jégkár ugyan nem volt, de az időjárás is hozzájárult a tavalyi visz- szaeséshez. Közbevetőlég jegyzi meg Percze József, hogy a szövetkezet alapjaiban nem rendült meg, de a két „leülő" üzemág a szakadék szélére vitte a szövetkezetei. • A fő növény, az őszi búza és ennek előveteménye, a napraforgó. A növénytermesztés átlagos évet zárt — közli Letovai Zoltán ága. za tvezető. — A szövetkezet múlt évi bevételnövekedése szinte kizárólag az állattenyésztésnek köszönhető — mondja büszkén Letovai István telepvezető. A termelési érték 30 millió forint volt, a bevétel 26 millió. Megszüntettük a korábbi , sokféleséget. A tejhasznosítású szarvasmarhatartásra voksoltunk. A tehénlétszám megduplázódott. Átlagosan 400 tejhozamú anyatehén van. Az összes állomány 1300 darab. A Ka- lapat-majorban 450 férőhelyes tehenészeti telep épült saját erőből, de befejezésére nincs fedezet. A műszaki ágazat vezetője, Baranyi Zoltán eredményes gazdálkodásról számolhatott be. A szállítási tevékenység ugyan csökkent, de a bérmunka növeEvente 3,5—4 millió darab tömör kisméretű tégla kerül ki a téglagyárból kedett. összességében a legkevesebb gondot jelentik a vezetőségnek. Az építők korábban 10 millió forint felett teljesítettek évente, tavaly alig haladták meg az ötmillió forintot. Alapvetően a tsz belső igényeit elégítik ki, csak Percze József 25*—30 százalék idegen kapacitást kötnek le. Az egy dolgozóra jutó eredményessége alapján 1986-ban az eddigi legjobb évüket zárták — közli velünk az üzemág vezetője, Majoros István. A kiegészítő tevékenységek közül a legjelentősebb a RICO Kötszer Művek üzeme, amely 1980-tól működik és évente 13—14 millió forintos bérmunka-tevékenységet jelent. A központ adja a gépeket, az eszközöket. A gond is ebből adódik — így érvel Sipka József, az üzem vezetője —, mert nem tudnak fejleszteni. Beszűküli a piac " erdészet vezetője. Az a követelmény vele szemben, hogy teremtsen rendet, fegyelmet. Mindezek oda vezettek, hogy többször is hullámvasúton érezhette magát a tsz — állapítja meg Percze József. Katasztrófahangulat ugyan nincs, de a kiúttalanság érzete nyomasztja a vezetőket és a dolgozókat egyaránt. A létszámot 20 százalékkal csökkentették, így javítják a termelékenységet. A tagságnak új követelményrendszert ámítottak fel. Csökkentették a vezetői és az adminisztratív létszámot, ez az összdolgo- zóknak csak a 11 százaléka. Üj beruházásokra gondolni sem mernek. Egy újabb tévedés végzetes lenne. Megfontoltabban terveznek. Percze József objektíve tehetetlennek érzi magát, mert nem az ő kezében van az adu. De azzal is tisztában van, hogy a jó gazda nem várhat csodára. A mostani időszakban több energia kell a munkához a az alacsony hatékonyságúnak visszaminősített Mátra tsz gondoskodik a térség mezőgazdasági önellátó. sáról. A szövetkezet 360 embernek ad munkát és bár szerény, de tisztességes megélhetést, jövőt. A 350 vagon búza (150—160 kg az évi fejadag) azt jelenti, hogy megtermelik 20 ezer ember évi kenyerét. Hazánkban az évi tejfogyasztás fejenként 180 liter. A tsz évi 2 millió liter teje legalább a lakosság felének szükségletét fedezi, ha nem az egészet, mert a bányászok általában nem isznak tejet. Az átlagos húsfogyasztás Magyarországon évi 80 kilogramm. A szövetkezet évi 200 tonna húst biztosít.' A téglagyár évente 50—60 ház felépítését tenné lehetővé, de nem épül ennyi lakás egy év alatt Bátonyterenyén. Mindezek ismeretében egészen másképpen cseng a kedvezőtlen adottságú címke. Átlagosan 400 tejhasznú anyatehene van a tsz nek Nagy téglaéhség volt a nyolcvanas évek elején, ezen felbuzdulva, 10 millió forintos téglagyári rekonstrukciót valósították meg 1984- ben. időközben azonban beszűkült a piac — kesereg Antal Pál, a téglagyár vezetője. A korábbi 4,5 millió darab értékesítés helyett jó, ha sikerül eladni 3,2—3,5 millió darab kisméretű tég. lát. Tavaly 400 ezer darab tégla volt a raktáron a gyár udvarán. Jelenleg 10—15 ezer darab. Valami remény azért felcsillant. Az erdőgazdálkodás, a fa- feldolgozó üzemág pozíciója elsősorban vezetési hibáktól eredően jelentősen leromlott. A telepítés és erdőápolás, a fakitermelés, valamint a fafeldolgozás egyaránt veszteségessé vált, mindez egymillió forintra tehető. A vezetőség levonta a következtetést és egyrészt a visszafejlesztés mellett döntött, másrészt ez év januárjától Bolcsó József lett . az kisebb sikerek eléréséhez is. A sok kezdeményezés, a nagyobb erőfeszítések ellenére is csak lassú elmozdulásról adhatnak számot. A tsz- ben tisztességesen megdolgoznak a bérért. Furcsának találják, hogy a sikeres öt mezőgazdasági év ellenére ez a bérekben nem mutatható ki, ugyanakkor az iparban dolgozók az öt gyenge esztendő ellenére is elszaladtak a bérekkel. Küzdelem a fennmaradásért Bátonyterenyén 20 ezer ember él az ipar bűvöletében. közben egy kis szövetkezet vívja „élethalálharcát” a fennmaradásért, de ez nincs reflektorfényben. A mellettük szóló érvek valahogy háttérbe szorulnak. Percze József tényekre alapozott okfejtésén legalábbis illene elgondolkozni. Mert azt kevesen tudják, hogy Nem érzik kilátástalannak helyzetüket, a türelmi idő azonban fogy. Ideje lenne megfogalmazni a prioritásokat. mert az nem szerencsés, ha ia nem termelő ágazatok fejlődése megelőzi a termelő üzemekét. A Mátra tsz gépparkjának 40 százaléka nullára leírt, így nem várhatják optimistán a jövőt. A tagságnak a vezetőség állandóan csak azt hajtogatja, hogy bízzanak, deltát a bérek makacs dolgok. Bátonyterenye sem sziget. A szemlélet itt is az, mint másutt: az emberek saját fizetési jegyzéküket írják ala. de közben a másikét nézik, arra sandítanak. Es az összehasonlítás csak akkor ér valamit, ha az kellő önkritikával is párosul. Ezzel pedig máshol is baj van. Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter . . flz ipar bűvöletében ?!
