Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

Nógrádi tájakon. Telexen érkezett.- \ Zene szigorúsággal, szeretetteI fűszerezve Tizenhatod iik esztendeje 'kórusvezetője a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium­nak Rozgonyi István kar­nagy, így már igen magas azok száma, akik az irányí­tásával ismerkedtek a kórus­muzsikával, zenével. Nem. rég munkáját az Éneklő if­júság megyei szemlén az év karnagya címmel és nívó­díjjal ismerték el. — Én olyan „toborzót” (tartok mindig, hogy elri­asszam a gyávábbakat, akiknek kevés az energiája. Mert elmondom: nagyon szi­gorúan veszem a hiányzáso­kat, nem lehet lezserkedni. Az az igazság, féltem őket, hiszen annyi pluszt követel manapság a gimnázium, hogy csak az vegye nyáké­ba a kóruspróbák terhét, a fellépések követelte áldoza­tokat, akinek valóban szív­ügye. Azt nem is bánom, ha gyengécske még valaki­nek a hangja, de tisztessé­gesen kell dolgozni! Hogy valóban időigényes ez a tevékenység, azt a sa­ját példája is mutatja — alig találtunk „lyuikasórát” a beszélgetésre, csak a dél­előtti órák és a délutáni próba között. — Ez a hátránya, ha az ember a maga ura, egyedül tanít egy szakot az iskolá­jában. . . Ám visszatérve a szelektálásra: furcsán han­gozhat. de a fegyelme, a A hanglemezek, műsoros­kazetták már akkurátus rendben kínálkoznak a tár­lókon. Most a könyvek ez­reit veszik sorra a leltáro­zók- Van belőlük minde- dütt: verseskötetek glédá- ban az asztalon, képzőmű­vészeti albumok szemet káp­ráztató színkavalkádja a pa­dozatra terített csomagolópa­pírokon. Szerzők neveit, ki­adványcímeket, -árakat és -példányszámokat kántálnak a számbavevők a pásztói, áfész könyvesboltjában. Szusszanásnyi idő csupán pihenőjük, míg derekukat olykor-olykor kiegyenesítik kicsinykét­— Muszáj iparkodnunk a leltározással, hisz’ nem akar­juk a vevőinket megvára- koztani — mondja Németh Andrea, a kétszemélyes üz­let vezetője, aki nem is olyan régóta ízlelgeti az el­adás örömét, a „könyvelés”- légiköt. — Irodáról ke­rültünk a kereskedésbe kol­léganőmmel együtt egy esz­tendeje, azt sem tudtuk, mi van a boltban. Azóta van némi gyakorlatunk, de min­dig akad új meg új tanul- nivaló. Ismerkedés a vevőkkel, a legfrissebb kiadványokkal, rendezkedés a polcokon és a tenyérnyi raktárban — napi feladatuk az eladóknak. De a sok cipelésről, a ton­nányi súlyok emelgetéséről sem feledkezhetünk meg, amikor a könyvesbolti el­adók munkájáról -szólunk. — Bizony jókorákat kell emelgetnünk, / főként újabb szállítmányok érkeztekor, vagy, mint most, leltározás idején — jegyzi meg a ko­rántsem robusztus termettel megáldott fiatal hölgy­Aztán itt van az üzletszer­zés, a vevőkör szélesítésének teendője, ami korántsem olyan könnyű feladatuk ma a pásztói könyvkereskedők­nek. Jó egy éve két köny­vesbolt él egymás szom­szédságában, s ez serkentő­leg hat mindkettőre, akár a szerzeményezés, akár az ügyfélhálózat bővítése szem­pontjából is. Iparkodni kell „lelke’’ többet számít egy gyereknek, mint a hangmi­nőség ingadozása. Azt ta­pasztalom, hogy aki nem ijed meg, az marad. Az utóbbi évek szépek voflltak. Az egyik nagy lehetősé­günk: az Éneklő ifjúság or­szágos gálahangversenyén a Zeneakadémián léphettünk föl 1985‘ben. A debreceni fellépésünkkor szinte nem. zetközi versenyen érezhet­tük magunkat. De a rangos föllépéseknél még többre értékelem magamban azt a kezdeményezést, összefogást, amit a Bolyai kórus, a sal­gótarjáni szimfonikusok (De. ák András vezényletével), a a kínálóknak, hogy megélje­nek. s még jobban, hogy jól is éljenek. — Nem varhatunk arra. hogy a vevő betévedjen hozzánk. Mi megyünk kö­zéjük. Áfész- és mezőgazda- sági boltokba visszük a por­tékát. Ma már negyven- nyolc bizományosunk van. Etestől Oeredig. Egyre többét a vevő ér­dekében, természetesen a bevétel növeléséért, ez a szempont vezérli a pár száz méterrel odébb levő Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 351- számú üzletének dolgo­zóit is. — Jól megvagyunk az áfész-esekkel — mondja az üzletvezető, Pohl Gáspárné. — Inkább kiegészítői va­gyunk egymásnak, mintsem ellenfelei. Serkenti a mun­kánkat, hogy ketten vagyunk Pásztón. Vásárlók jönnek, mennek, s többnyire nem üres kéz­zel teszik be maguk mögött az ajtót. Két kislány kuta­kodik a polcok előtt. Buda Mária eladó vár pár pilla­natig, s látva a bizonytalan­kodókat szíves szóval kér­dezi : — Mivel szolgálhatok? — A védő néninek szeret­nénk ajándékot; most lesz a tanfolyam zárása, meg akar­juk lepni valamivel — fe­leli Oláh Tünde hetedikes kislány. S társa, Jalkubovics Szilvia hamarosan csomagiol- tatja a könyvet, amit az el­adó adott kezébe. Bercsényi Ödönné, a törzsvevők egyike a bő vá­lasztékot dicséri: — Szívesen jövök ide mindig. Ha nincs valami raktáron, biztos . lehetek, hogy pár nap múltán meg­találom­Az üzleti teendőkből gya­korta jut otthonra is. Hi­szen, amint a boltvezető és munkatársa mondja, az el­adó nem élhet a kiadványok ismerete nélkül, a tájéko­zottság velejárója a munká­nak. Olvasnak hát sokat; ismertetőket, prospektusokat lapozgatnak tucatszám. Tuza Katalin megyei művelődési központ Liszt Ferenc kamaraikórusa (Guthy Éva a karnagyuk), a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium vegyes kara (élén Mátyás Leventével) csináltunk. Tavaly 5—6 kö" zös föllépésünk volt; így, együtt, komoly oratórikus műveket tudunk előadni. — Hogyan jött ez az ötlet? — Sok ember együttgon­dolkodása révén, amellett a nyári zenei táborokban (Bán­kon. Nyírjesben, Salgóbá" nyán, a salgótarjáni fiúkol­légiumban) esett szó róla. A gyerekek lelkesedése nélkül egy fikarcnyit sem érne az egész. És a kollégák hozzá­állása is fontos — mindig igyekszünk a gyerekek érde­keit szem előtt tartani, ne legyenek túlterhelve. Néha kompromisszumot is kö. tünk.. . * — Nagy a megterhelés. A család hogyan viseli el...? Mosolygós a válasz: — A feleségem a legjobb kritikusom, ért is a zené­hez. Nekem rossz, ha nincs ott egy fontosabb föllépésen. A két nagyobb gyerek is meghallgatja időnként az apa csapatát — a harmadik még nem ,,koncertképes”. A „türelmi nívódíj” alapításá­nál a feleségemre voksolnék. Tudja, hogy amíg egy szép­ség megszületik, ahhoz idő, energia, fáradság kell. . . G. Kiss Magdolna Finn diákok Salgótarjánban A salgótarjáni Lovász Jó­zsef Általános Iskola 1985 októberétől baráti, testvéri kapcsolatot ápol a vantaai Kaivokselai iskolával. Az együttműködést mindkét vá­ros tanácsa messzemenően támogatja. A salgótarjáni is­kola 20 tanulója az angol nyelvű levelezési formát vá­lasztotta az ismerkedés fő eszközéül. A gyakori levél­váltások, a fényképalbumok, iskolai videofelvételek cse-' réjével- a két intézémény kapcsolata folyamatosan erő­södött. A finn iskola hatodik osz­tálya — 23 tanuló 3 tanár kíséretével — május 2—9-ig, a Lovász’ József Általános Iskola vendége lesz. A szom­bati megérkezés után a va­sárnapot a fővárosban töl­tötték a finn gyerekek és kísérőik. Salgótarjánba ma délután érkeznek- A 11 fiú és 12 leány szintén ének­zene tagozatos osztályban tanul. A vendégek itt-tartózko- dásuk ideje alatt megisme­rik a város és környéke ne­vezetességeit, részt vesznek kóruspróbákon, ének-zene órákon, közös sportverse­nyeken­Munkából jövet ülök az autóbuszon. Jól tele van, sokan állnak, én szerencsés voltak, a végállomáson száll­tam fel- Az arcokat egyelő­re nem látom, de a gyerek- hang nagasabb a felnőttjé­nél, és gyerekhang üti meg a fülemet: — Ha te egy autókonszern tulajdonosa lehetnél, melyi­ké szeretnél lenni? (Csak hallgatóik. Nem au­tógyárat, hanem autókon­szernt mond a gyerek, vagy­is olyan mammutvállalatot, mely feltehetően sok gyárat egyesít, jobbnál jobb már­kákat gyárt.) A másik pi­cit gondolkodik, azután rá­vágja : — Azt hiszem, minden­képpen a General Motors­nak lennék a tulajdonosa. — Igen... azt hiszem, én Pásztói könyvesboltok háza táján Kassák-centen árium Közművelődési rendezvény­sorozat megyénkben Az idei őszön — majd kétévenként ismétlődve — közművelődési, művészeti rendezvénysorozatnak ad ott­hont Nógrád megye. Első­sorban az a törekvés, hogy közelebb kerüljön egymás­hoz a kulturális érték és a közönség, olyan műfajilag változatos irodalmi, képző-, film- és színházművészeti programokat szervezzenek, amelyek alkalmasak arra, hogy szélesítsék az érdeklő­dők, a művészetpártolók kö­rét. A megyei kezdeményezés idén egybeesik Kassák La­jos születésének 100. évfor­dulójával. Ez a jelentős ese­mény szolgáltat alkalmat a rendezvényeknek a centená­riumhoz való gondolati kö­téséhez. Ismert, hogy Kas­sák századunk avantgard- mozgalmának egyik megha­tározó képviselője, jelenté­keny író, képzőművész, új­ságszerkesztő és tipográfus. A művész napjainkig kisu­gárzó szellemisége, forradal­mi munkássága lehetőséget teremt számunkra, hogy szóljunk és elgondolkozzunk jelenünk sokirányú művé­szeti, törekvéseiről, kulturá­lis értékeiről és közösségi kapcsolatairól is. Az Érték, művészet, kö­zösség című rendezvényso­rozatot szervező munkabi­zottság — amelyben képvi­seltetik magukat a megyei és a körzetközponti kulturá­lis szervek, nagyobb intéz­mények — az április végén megtartott értekezleten vég­legesítette a négy hónapos programot. Eszerint szep­tember 10-én a salgótarjáni 'November 7. Filmszínházban egy magyar film díszbemu­tatójával kezdődik a sorozat, melynek jeles eseményeit jelentik az ismeretterjesztő előadások, a tudományos ta­nácskozás. Az utóbbinak az SZMT salgótarjáni oktatási és művelődési intézménye ad otthont november közepén, s „Éljünk a mi időnkben” cí­men Kassák-emlékülés lesz. Az előadók között szerepel többek között Major Ottó író, a Kassák Lajos Társa­ság elnöke. A programot színvonalas képzőművészeti és irodalmi kiállítások gazdagítják, pél­dául Palotáshalmon, Szé- csényben, Pásztón. A közön­ség Kassák képzőművészeti munkásságával is megismer­kedhet. A színházi előadások so­rában kiemelhetjük a Rad- nóti-színpad Kassák Lajos, emlékestjét, Gosztonyi , Ja­nos rendezésében. Érdekes­nek ígérkezik november vé­gén a Kohász Művelődési Központban az amatőr mun­kásszínjátszó körök találko­zója, december elején a ba­lassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok. ■ írj várható anc * eseményei Hétfőn tanácsi végrehajtó bizottságok ülésére kerül g | sor; Salgótarjánban a közterület-felügyelet működé- K fe séről, Balassagyarmaton a lakóbizottságok megválasz- (í f tásáról, Szécsényben a helyi munkaerő-iroda tevékeny- I r ségéről, Pásztón a végrehajtó bizottság munkamód- I I szeréről lesz szó egyebek mellett. Kedden az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága az I S állampolgári fegyelem megyei helyzetéről, megszilár- ! I dításának tennivalóiról tárgyal. Szerdától Paul Girardi osztrák fotóművész tárlata f 1: látogatható a salgótarjáni József Attila Művelődési I Központ fotógalériájában. Csütörtökön a megyei párt-végrehajtóbizottság — <, 3 rendkívüli ülésen — a nyugdíjrendszer változásáról, I í az új jövedelmi adórendszer bevezetéséről hallgat meg ji I tájékoztatót. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium- e 'il ban megkezdődik a hagyományos Bolyai-napok ren- | 5 dezvénysorozata. Pénteken a győzelem napja alkalmából ünnepi nagy- ( I gyűlést tartanak a Balassagyarmati Fémipari Válla- j | latnál; Karai József szerzői estjét rendezik meg me- i ■ gyei kórusok közreműködésével a salgótarjáni Bolyai i János Gimnáziumban; König Frigyes grafikusművész I kiállítását nyitják meg a balassagyarmati Horváth ■ Endre Galériában. Szombaton megyénk több ipari üzemében kommu- * I nista műszakot tartanak; győzelemnapi futóverseny | 1 lesz Salgótarjánban és Varsányban, béketalálkozó és | I nagygyűlés Nagymezőn; Erdész Judit Mária népi ipar- | -! művész munkáit állítják ki a balassagyarmati Palóc ■{ I Múzeumban. Vasárnap országos hegyi futóversenyt rendeznek Sál- | Igótarján környékén. J Eleire kel az üve<t Csak az üveg az állandó, a minták, a felületkezelések napról napra megújhodnak a salgótafjáni síküveggyár üvegtechnikai üzemében. Al­kalmazkodtak a piaci igé­nyekhez, hiszen a kis [soro­zatú és az egyedi termékek keresettek. — Bencze — Nagytőkéssel az aafóbMSzoM is ezt választanám — így a felelet. Az ezt követő beszélgetést, hogy milyen típusokat is gyárt a General Motor’s, azt már megjegyezni sem tud­tam, csak annyit . jegyez­tem meg. hogy, a Mercedest is jó lenne bekebelezni. Amikor néhány megálló után ritkult a buszban az utazóközönség, akkor lát­tam meg az „eljövendő nagytőkést”. Lehetett vagy tíz-tizenegy éves. piros ano­rák, kötött sapka volt raj­ta, a hátán omolyan háti­zsákféle. Se nem kopott, se nem túl elegáns. A téma most már fordult. Az iskoláról beszélgettek, árról, hogy a matekot ott­hon az apuval kellene meg­csinálni, de nem biztos, hogy az apu érti, ami ma van feladva. Azután az egyik megkér­dezte : — Pocsék volt ma az ebéd a napköziben. Remélem, anyu valami jót csinált va­csorára. Az én leendő nagytőké­semnek felragyogott a ké­pe: . v ’ — Hűha. most jut eszem­be! Tudod, nálunk mi lesz? Szilvás gombóc! Tanulságul levonhatnám, hogy rosszul neveljük a gyermekeinket, mert ugyan hogyan jut eszébe egy mai kiskamasznak az, hogy egy világcég tulajdonosa le­gyen. és miért nem arra gondol, hogy rendőr, tűzol­tó, hajóskapitány vagy állat­szelídítő akar lenni. Vonja le ki-ki azt a kö­vetkeztetést, amit akar. Én csak egyet tudok, ha általá­nosítani akarok: „A leendő nagytőkések szeretik a szil­vás gombócot.” S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom