Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen érkezett. Vadászaink életéből Az oklevél kelte: 1933. május 20. Négy évtized az egészségügy szolgálatában Hosszabb szünet után is­mét előkerültek a vadász- fegyverek, május elején megkezdődött az őzbakok se­lejtezése. A szezonnyitás kapcsán arra kértük Mát­rai Istvánt, a Magyar Va­dászok Országos Szövetsége megyei intézőbizottságának vadászmesterét: foglalja ösz- sze az őzállomány javítását szolgáló legfontosabb teen­dőket. ☆ A vadgazdának a terüle­ten élő őzállomány nagysá­gának, összetételének, kor és ivar szerinti megoszlásá­nak ismerete alapvető fel­tétel a hatékony és terv­szerű gazdálkodáshoz. Csak az állomány nagyságának is­meretében határozható meg az indokolt lelövés mértéke. Nógrád megyében a va­dásztársaságaink a földi vadszámlálás módszereit al­kalmazzák, véleményem sze­rint 20—30 százalékos hiba­százalékkal. Ezt bizonyítják a lelövési tervek adatai is. melyek az elmúlt években a következőképpen alakul­tak. Becslés 1985-ben: 4559 darab, lelövés 896 darab. Becslés 1986-ban: 4420 da­rab, lelövés 835 darab. A fentiekből kitűnik az álló- mány számbavételének pon­tatlansága, s ezzel egyide­jűleg a fontos gazdálkodási tényező problémája is. A másik fontos követel­mény az állomány összeté­tele, egyrészt a kormegosz­lás szempontjából, másrészt az ivararány szerint. A kor- megoszlás akkor lenne el­fogadható, ha a fiatal és öreg korosztály tenné ki az állomány 50 százalékát, a másik 50 százalék a közép- korosztályból állna. Ezzel szemben az elmúlt év Lelö­vési adatai szerint 35 szá­zalék a fiatal, .25 százalék a közép, 40 százalék az öre­gebb korosztályból került te­rítékre. Ez arra enged következ­tetni, hogy a területen lé­vő állományon belül ezek az eltolódások fennálltnak és mint fontos gazdálkodási té­nyezők rossz irányba befo­lyásolják őzgazdálkodásun­kat. A harmadik fontos ténye­ző az élőhely pozitív, vagy negatív hatása. A környe­zeti tényezők megváltozása előtérbe helyezi a téli ta­karmányozás jelentőséget. Ismert, hogy a területeken az agancsfelrakás időszaká­ban a táplálékszerzés) lehe­tőségek az év többi idősza­kához viszonyítva lényege­sen korlátozottabbak. A nagyüzemi gazdálkodás a mezőgazdaságban a jövő­ben még inkább leszűkíti a lehetőségeket. Elsősorban az iparszerű növénytermesz­tés módszereinek a követ­kezményeiként. Tudomásul1 kell venni, hogy a takarmányozás a minő­ség fejlesztésének hatékony eszköze és ezen felül alap- feltétele is. Következéskép­pen a selejtezésnek akk r van értelme és kézenfekvő eredménye, ha a kettő ki­egészíti egymást. Ha a ta­karmányozás jelentőségét sikerül a vadásztársasági vezetőinkkel megértetni, né­hány év alatt többet léphe­tünk előre, mint az elmúlt időszakban. A minőség javítása kö­vetkezetes, tervszerű és szi­gorú fegyelmet igénylő, ap­rólékos, egész embert köve­telő szellemi és fizikai te­vékenység. Sajnos, sok he­lyen ma még csak addig ju­tottunk, hogy céltávcsövün keresztül „vizsgálják az ál­lományt, azaz szemmel tart­ják". Mátrai István Amikor Salgótarjánban, Pécskő utcai otthonába be­csengettem, leánya foga­dott. Dr. Deák Ferenc, Sal­gótarján egykori tisztiorvo­sa éppen a félig tört ciga­rettára gyújtott rá. Régi is­merősökként üdvözöltük egymást. Nem tudott jöve­telem céljáról, de amikor az 1933.- május 20-i évfor­dulóra emlékeztettem, ma­ga is csodálkozott. Hát ezt is nyilvántartják? — kér- dézte szinte önmagától. Megyénk szülötte dr. De­ák Ferenc. Balassagyarma­ton ezelőtt nyolcvan évvel látta meg a napvilágot egy íőszámvivő családjában. S ahogy az akkori gyerekek­nek, így neki is kacskarin- gós volt az útja. Beszterce­bányára került a család, ott végezte el a négy elemi iskolát, 1918-ban a gimná­ziumot is itt kezdte. — A tanulmányaimat Ba­lassagyarmaton folytattam, s az orvosi egyetem elvég­zése után azonnal katoná­nak hívtak be. A Semmel­weis Orvostudományi Egye­temen kiadott oklevelemen 1933. május 20-a áll. Nem is olyan régen, a doktorrá avatásom 50-ik évforduló­ján átnyújtott oklevélen a többi között ez áll: ......öt­v en éven át kifejtett érté­kes szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bizony­ságául állítottuk ki az arany oklevelet, amelyet a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem pecsétjével és aláírásunkkal hitelesítünk...” — Sok munka van e dísz­oklevél mögött — folytatja nehézkesen az idős tiszti­orvos. S ha az ember végiggon­dolja életét, bizony való­ban nem volt irigylésre méltó pályafutása. Mint ő mondja, 1934-ben Balassa­gyarmaton számára egyet­len lehetőség volt, a vár­megyei tiszti főorvosi hiva­tal, ahol mint díjtalan vár­megyei orvosgyakornokot alkalmazták. Igaz, az alis­pán az ebadóalapból havi 50 pengőt engedélyezett az orvos számára, de öt pen­gőt még ebbő] is levontak társadalombiztosítási alap­ra. És folytatódott az út. Két év múlva már tisztiorvosi Az ország déli körzeteiben közvetlenül virágzás előtt van az akác; a méhészek készülnek a vándoroltatás­ra. Az előrejelzés szerint a hót végéig érdemes lesz elfoglalni „állásaikat” az akácerdők közelében. Az országban 30—32 ezer méhész várta a kitavaszo­dást- A itöbbfron.tos téli hideg időszakot, viszonylag jól átvészelték a méhek A nyugati országrész néhány megyéjében viszont- így pél­dául Győr-Sopronban, Vas­ban és Zalában, továbbá Bács-Kiskun megye egyes térségeiben az atkafertőzés okozott pusztulást. Országo­san mintegy 650—670 ezer méhcsalád van. Az állomány elegendőnek látszik ahhoz, hogy a méhészek és a méz­felvásárlók és -feldolgozók közös erőfeszítéssel megter­meljék a várt mintegy két­ezer vagon mézet. Ez a ha­zai ellátás biztosításán túl külkereskedelmi érdek is, mivel — ugyan az elmúlt években valamelyest csök­kent a termék világpiaci tanfolyam Budapesten, aho­vá összesen 25 orvost vet­tek fel. Már ez is kitünte­tés volt dr. Deák Ferenc számára. — Tudja mikor találkoz­tam először a salgótarjá­niakkal? Hiába vagyok Nógrád megyei, akkoriban még keveset hallottam a mai otthonomról. 1937-ben hastífusz tört ki Salgótar­jánban. Balassagyarmaton egy kórtermet ürítettünk ki, oda vittük a salgótarjánia­kat. Elég szokatlan időben volt ez, februárban. Szóda­víz okozta a járványos fer­tőzést. Ma is emlékszem, amikor 1950-ben ide kerül­tem, két akkori betegem­mel, a többi között egy Palla László nevű beteggel találkoztam ... Persze, a háború magá­val sodorta dr. Deák Fe­rencet is. Tartalékos hon­védorvosként teljesített szolgálatot. Bejárta a fron­tot, gyógyította a sebesült katonákat, de gyógyított a hadifogságban is. 1945. ok­tóber 15-ét írtak, amikor ismét hazajutott. Otthon volt Balassagyarmaton. — Amikor Salgótarján­ba kerültem, bizony csak két városi körzeti orvos volt, dr. Homoki László és dr. Kenyeres Balázs szemé­lyében. Két kórház műkö­dött, az acélgyári és a bá­nyai. Milyen állapotok vol­tak? Elképzelhető. Ha csak a Bányász utcai szennycsa- tomát, a Pécskő-dombot említem rengeteg szúnyogé­val, máris jellemző dolgok­ról szólok a város akkori közegészségügyi helyzeté­ről. Legfontosabb felada­tom a körzeti orvosi ellá­ára — a magyar akác-, il­letve speciális virágmézek továbbra is keresettek kül­földön. A tavaszi szezon­indítás sikere azért is fon­tos, mivel a sokéves gya- kbrlat szerint a Magyaror­szágon termelt méz felét az akácnektárból nyerik. A méhészeket sokoldalúan segíti a tudomány is. Az állattenyésztési és takar­mányozási kutatóközpont az ország negyven pontjára kiterjedő megfigyelő háló­zatot szervezett, amely pél­dául az akácvirágzás kezde­tét előre jelzi. A termelési rendszerek és a nagyobb gazdaságok szakembereinek bevonásával a napraforgó virágzását szintén jelzik majd. A legtöbb helyen a Vo­lán-vállalatok soron kívüli fuvarokkal segítik a méhek helyszínre szállítását. A mézfelvásárló és -feldolgozó vállalatok tisztított kanná­kat és hordókat juttattak el az átvevőhelyekre. A hét vé­gén és a szabadnapokon is zökkenőmentessé teszik a méz átvételét. tás megszervezése volt, mint a megyeszékhely tisztior­vosának. De már felada­tom volt a megyei kórház építésének előkészítése. Er­re legalkalmasabb volt a régi laktanyaépület és an­nak területe. Emlékszem, 1956 nyarán tartottuk meg a miniszteri szemlét. Ekkor került véglegesen pont a megyei kórház építésére. Rengeteg feladatot adott az akkor már dinamikusan épülő város építkezése . . . Nem áll meg az emléke­zéseiben dr. Deák Ferenc. A Salgótarjánban töltött éveire szívesen emlékezik vissza. Bizonyítja ezt, hogy soha nem vágyott el a vá­rosból. Pedig jó és rossz, keservek és örömök ve­gyültek az életébe. — Számomra már 1975. egészen más időt jelentett. Sokat fejlődött ez a város. Megszaporodott a körzeti orvosok száma, segítették a gyógyítómunkát az üzem­orvosok, bölcsődék, óvo­dák épültek, s átadtuk ren­deltetésének az új megyei kórházat. A közegészség- ügy is kevesebb gondot okozott, hiszen a régi vá­lyogépületek helyett új, kor­szerű lakásokban alakítot­ták ki az éttermeket, a cukrászdákat. Magam előtt látom dr. Deák Ferencet, a váro­si tisztiorvost. Emlékszem, amikor kerékpárjával — azon aktatáska, meg étel­hordó, hiszen akkor a Jó­barát étteremből hordta családjának is a kosztot — járta a várost. Közben előveszi kitünte­téseit és emlékezik. Van itt a Tanácsi munkáért kitün­tető jelvény arany fokoza­ta, megtaláljuk ' az Egész­ségügy kiváló dolgozója ki­tüntetést, a Honvédelmi Ér­demérmet, a Miniszterta­nács kitüntető jelvényét, a Magyar Vöröskereszt Ki­váló dolgozója elismerését. Egy jelvényt "kezébe vesz. Olvasom a feliratot: „Hű­séggel a nép egészségéért ’. Évfordulót ünnepel dr. Deák Ferenc városi tiszti­orvos. Nem is lehetne neki mást kívánni, mint amit ő tett az emberekért. Továb­bi jó egészséget... Somogyvári László TOTO A nagy nyeremények korszakát éljük, nem csoda hát, hogy hétről hétre sokan dobják az urnába reménykedve szelvényeiket. Mint ezen a délelőttön is, a szelvény beküldés utolsó napján. A kép a megszokott a totózóban. Füst, zsivaly, morgoló* dás. Kígyózó sor az ab­lak előtt. — Pfiíi, — köp kép­letesen a szerencséje után egy játékos és lágy, szinte simogató mozdulatokkal csúsz­tatja a láda nyílásába szelvényeit. Kicsit vár, majd egy férfi mellé lép, akit lát­hatóan itt ismert meg. — Uram — [mondja a férfinak —, ha most sem nyerek... — Akkor? I— néz vá­rakozástelin a másik, mint aki drámai beje­lentésre, valamely titok fátylának fellebbentésé- re számíthat. — Akkor — vesz mély lélegzetet mint aki /va­lóban nagy dolgokra ké­szül —, akkor... uram, akkor a jövő héten is játszom. (speidl) Kezdődik a méhészek szezonja Az alkotás mindig örömet okoz, legyen az egy rajz, egy báb. egy gipszlenyomat. Salgótarjánban a Lo­vász József Általános Iskolában — a „Piros iskolá­ban” képzőművészeti klub keretében próbálhatják ki ügyességüket az alsó tagoizatos tanulók. Kétheten­ként Czuder Zsuzsanna vezetésével mélyednek el az alkotás örömében a kis csemeték. — Bencze — Társadalmi munkaakciókra alapozzák Tanácsi beruházások A rétsági költségvetési üzem a városi jogú nagy­község és a környező tele­pülések tanácsai igényeinek alapján készítette el az idei tervét. Fontos feladatnak tekintdtte azokat a tanácsi beruházásokat, amelyeket társadalmi munkaakciókra is alapoztak. — Az építőipari ágazat kapacitásának több mint a 74 százalékát kötik le a tanácsok álltai megrendelt munkák — tájékoztat Rom- pos Dezső üzemvezető. — Többek között ilyen a Szendehelyi Általános Iskola bővítése, ahol a 3,1 millió forintos megrendeléssel szemben 6 millió forint ér­tékű munkát végzünk közö­sen a lakossággal. Hasonló jelentőségű a bánki (tó víz­minőségének védelmét biz­tosító létesítmény kivitele­zése is. A kommunális szolgálta­tások több mint hetven szá­zalékát a rétsági tanács és a vállalatok rendelik meg, a fennmaradó hányadot a la­kossági szolgáltatás teszi ki A jelenlegi igény a műkö­dési terület bővítését tenné szükségessé, ám a fejlesz­téshez nincs pénze az üzem­nek, s így csak az előző évi szint tartását tudják vállal­ni Nem jobb a helyzet a la­kásgazdálkodás területén sem. Az épületek felújításá­ra, üzemeltetésére olyany- nyira kevés a forint, hogy az a szükséges állagmegóvá­si munkálatokra sem ele­gendő. A tanácsi feladatokon (túl­menően az üzem az ered­ményes működés, a jövedel­mezőség javítása végett is vállalkozik. A kiegészítő (tevékenység körében elsősor­ban szállítási, ipari, belke­reskedelmi munkákat végez a kollektíva, s — a korábbi évek tapasztalatai szerint — igen eredményesen. Védik a gólyákat Magyarországon több mint 4700 gólyapár él, s 60 százalékuk villanyoszlopokon rak fészket. Emiatt számos állat pusztul el áramütés következtében, egyúttal zavart okozva a villamosener- gia-ellátásban. A gólyák védelmében és az üzemzavarok csökentése céljá­ból a Magyar Villamos Művek Tröszt áramszolgáltató vállala­tai a gólyafészkekhez tartószerkezeteket szereltek fel a villany- oszlopok tetejére, szerte az országban és ezekre helyezték a gyakran több száz kilogramm súlyú fészkeket. Ma már a vil­lanyoszlopokon fészkelő gólyák jelentős része biztonsággal és veszélytelenül költhet hazánkban, miután több mint 1800 fészek került tartószerkezetre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom