Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

1987. május 20., SZERDA NOGRAD Tisztújitás Érsekvadkerten (I.) hhshmhnü i hhri iywtiMi mi■■ Kiiii Csak a kibontakozás folyamata kezdődött el Mivel lejárt a vezetőség és az elnök öt évre szóló megbízatása, ezért a Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezetben, Érsek­vadkerten nemrég tisztújí- tásra került sor. A jelölőbi­zottság összegyűjtve a tag­ság véleményét, olyan javas­latot tett. a vezetőséget és elnököt választó küldöttgyű­lésnek, hogy fiatailításra van szükség, beleértve az elnök személyét is. Vajon mién? A megye kedvező adott­ságokkal rendelkező nagy­üzeme a korábbi években híres volt eredményes, szín­vonalas gazdálkodásáról, bár azaz időszak sem volt mentes a hullámvölgyektől. S a si­kereknek éppúgy egyik fő­szereplője volt Pintér Ferenc elnök, aki 16 évig töltötte be a tagság bizalmából ezt a tisztséget mint a legutóbbi év kudarcának. A hullámhegyekkel és -völgyekkel tarkított gazdál­kodás alakulásában egyaránt közrejátszottak objektív és szubjektív okok. 1976-ban 18 milliós nyereséggel zárta az évet a gazdaság. Ezt követ­te az újabb hullámvölgy, amely ismét fellendülésbe torkollott: 1980-ban 15 mil­lió forint nyereséget értek el. A rákövetkező években ismét meg kellett elégedni­ük szerényebb eredményeik­kel, majd 1983-ban ismét fel­felé ívelt a fejlődés görbéje: 19 milliós nyereséget vall­hatták magukénak. 1986-ban viszont bekövetkezett a nem kívánatos, jelentős vissza­esés, az újabb mélypont, ami egybeesett ^z időszerű tiszt- új ításisal. \ — Igaza van Sajgó Ferenc­nek, az újonnan megválasz­tott elnöknek, aki korábban elnökhelyettesként dolgo­zott, hogy 1987-ben nem is­meretlen feladatokkal kell megbirkóznia az új vezetés­nek, hanem azt kell tisztes­ségesen, eredményesen elvé­gezni, amit eddig nem, vagy rosszul végeztek el. Erre utal a küldöttgyűlés elé ter­jesztett beszámoló, amely ki­mondja, hogy nem valósí­tották meg a termékszerke­zet-váltást, a kimondottan ipari jellegű tevékenység mindössze 21 százalékkal nőtt, s ez a bázishoz képest 5 százalékos csökkenést je­lent. — Nem kezdtek hozzá az új termékek gyártásához, ezért elestek attól a maga­sabb jövedelemtől, amely nemcsak meghatározó szere­pet játszott a nyereség ala­kulásában, hanem hozzájá­rult volna a fejlesztési for­rások növeléséhez, az alap- tevékenység feltételrendsze­rének a javításához. — Az 1986-ban kicsúcso­sodott sikertelenség okait — Kevésnek bizonyultak az intézkedések — mondja a területi pártvezetőség, il­letve a tsz-pártalapszervezet titkára. — Adottságaink nem indo­kolták, hogy ilyen mélyre süllyedjünk — állítja Vitéz Ferenc, az ipari ágazat fő­mérnöke. vissz.) lehet vezetni az 1980 —1981-es évekre, amikor ha­sonló gyenge eredménnyel zártuk az évet — mondja Németh Antal, a területi pártvezetőség titkára, aki egyúttal a termelőszövetke­zet párt-alapszervezeti titká­ra is. — Akikor a megyei pártbizottság és tanács ille­tékesei felszólították az el­nököt, hogy tegyen olyan in­tézkedéseket, amelyeknek megvalósításával adottsága­inknak megfelélő nyereséget tudunk elérni. Az erre irá­nyuló intézkedések csak részben, illetve eg™ év ki­vételével kismértékben va­lósultak meg, nem bizo­nyultak elégségesnek, — Baráti alapon mondtam Ferinek, adjon nagyobb ön­állóságot vezető munkatár­sainak, ment máskülönben el­csúszik a gazdálkodásunk — egészíti ki az előbbieket Vi­téz Ferenc, aki egy időben elnökhelyettesként tevé­kenykedett, jelenleg pedig az ipari ágazat főmérnöke. — Észrevételemért megne­heztelt rám, s később ezt éreztette velem. — Nem munkál önben va­lamiféle sértődöttség? — Semmiféle hátsó gondo­latom nincs. Adottságaink viszont egyáltalán nem in­dokolták, hogy ilyen mélyre süllyedjünk. Bizonyára más­ként alakultak volna ered­ményeink, ha elnökünk, a dolgozók kérésének megfe­lelően, többel tartózkodik köztük, rendszeresen részt vesz a munkahelyi' tanács­kozásokon. — A termelőszövetkezet nem hozta azt az eredményt, amelyet az itt élő ^szorgal­mas emberek munkája alap­ján el lehetett várni —kezd­te az elmúlt évet értékelő vezetőséget választó közgyű­lésen felszólalását Havas Fe­renc, a megyei tanács álta­lános elnökhelyett^ag. — A kedvezőt! crAíredmé- nyeket hiba volna csak az objektív tényezőkkel — nö­vekvő elvonások, aszály stb. — magyarázni, mert ve­zetésbeli, irányításbéli hi­ányosságok is bőven voltak. Mégpedig minden szinten. Ezért nemcsak Pintér Ferenc, hanem az egész vezetőség fe­lelősségéről van szó. Ügy lá­tom. hogy a kollektíva erős összefogással képes kilábal­ni a jelenlegi nehéz helyzet­ből. — A választás előtt be­széltem Pintér Ferenccel, aki előzetesen bejelentette, hogy elnökként nem kíván indulni a választáson, mert már nincs annyi energiája, hogy a gazdaságot kivezesse jelen­legi nehéz helyzetéből. Azt kérte, hogy képességének megfelelő munkát kapjon. Ennék lehetőségét az új ve­zetésnek kell megteremte­nie. Egyúttal úgy gondolom, hogy sokéves, —közitük ered­ményes esztendőik — tevé­kenységéért elismerő szava­kat. is kell a kollektívának mondania. Jómagam Pintér Ferencet becsületes és tisztességes embernek ismertem meg, an­nak tartom ma is. Amikor utódja szóba Ikerült, egyér­telműen Sajgó Ferencet je­lölte meg. A mostani válasz­tással tulajdonképpen az újabb kibontakozás folya­mata kezdődött meg. A cél­hoz vezető intézkedések so­rán az új vezetésnek fel kell vállalnia azokat az üt­közéseket is. amelyéket a mainál jóval eredményesebb munka megkövetel. Milyen örökséggel? Ezek után nézzük meg, milyen örökséggel folytatja tovább munkáját az új ve­zetőség és az elnök, aki volt a gazdaságban kerületvezető, növénytermesztési főágazat- vezető, öt évig dolgozott a termelőszövetkezet párttit- káralként, legutóbb pedig el­nökhelyettesként tevékeny­kedett. Venesz Károly (Folytatjuk) Apók, fiúk, nemzedékek Fogjuk meg és vigyétek? Nem szerettem volna azoknak a vállalati veze­tőknek a helyében lenni, akik a múltkorában a ba­lassagyarmati ifjúsági fó­rum asztalának túlsó felén ültek. Az innenső részén ifjúsági vezetők, zömmel huszonévesek, munkások. Az efféle fórumok általá­ban úgy zajlanak le, hogy vannak tiszteletteljes kér­dések, s erre kielégítő vá­laszok érkeznek. Nos, ez a koreográfia itt fölborult. In médiás rés, egyből a dol­gok közepébe vágva, csat­tantak a kérdések-válaszok, s csakhamar egy ideológiai csatározás színterévé válto­zott a terep. „Nálunk nincs piacgazda­ság, ez a gátja a fejlődés­nek ... Kilátástalan 'a fia­talok perspektívája . .. Mi­ért bocsátanak el embere­ket a munkahelyekről?... Lassú a fiatalok vezetővé yálása” — fakadtak ki töb­ben. Egy magát „jól kép­zett pedagógusnak” nevező hölgy pedig elpanaszolta, hogy eleddig nem tudott megfelelő anyagi hátteret teremteni, s falujában a közöny lett úrrá. Ennek egyik oka, tette hozzá: „Ha beleül valaki a vezetői szék­be, onnan nem lehet ki­emelni.” Nem folytatom, hiszen eléggé furcsává alakult a helyzet, ugyanis, akiknek címére ezek a „vádaskodá­sok” elhangzottak, csak­nem kivétel nélkül, hosszú évek óta kiváló vezetői munkát végeznek. Az egyik 29 évesen vette át az ötvenmilliós veszteséggel küszködő gazdaságot, amit mára országszerte híres egységként emlegetnek, a másik irányításával a sok éven át vergődő, -szanálás előtt álló gyárból százmillió fölötti nyereséget produ­káló cég lett, a harmadik... Fölösleges folytatni, még afféle vezetői megdicsőülés­nek tűnhet az egész, hol­ott erre egyiküknek sincs szüksége. Annyit azonban hozzá kell még tenni: va­lamennyien az ifjúsági moz­galomban sajátították el a vezetői munka alapjait! Az említett fórum még egy szempontból figyelmet érdemel. Nevezetesen, hogy a három-négy órás „csatá­rozásnak” csak kis részé­ben esett szó arról, hogy akkor, mit is kéne nekünk esetleg jobban csinálni? A munkahelyeken mennyi az esély a változtatásra? Elünk-e ezekkel a lehetősé­gekkel? Vannak-e javas­lataink, ötleteink? Mert fontos az, miként alakul az ország gazdaságának hely­zete, az sem mellőzhető, milyen áltálában, a fiatalok vezetővé válása, merre tart a munkaerőmozgás ... Csakhogy a dolgok nem általában mennek előre vagy hátra, hanem: konk­rétan. Adott munkahelyen, az egyes emberek cselekvé­sei által. Ám, mindig job­ban tudjuk, hogy a másik­nak, másoknak mit kellene tenni, mint azt, hogy ne­künk mit kell. Veszélyes ez a szemlélet, mert ha átra­gad arra a korosztályra, amely számára „a jövő a tét”, akkor ez a jövő meg­lehetősen bizonytalannak tűnik. Hogy ne legyen bizony­talan, ahhoz generációs együttélésre-együttműkö- désre van szükség. Caius Sallustius Crispus római történetíró gondolata jut eszembe: az egyetértésben a kis dolgok gyarapodnak, a széthúzásban a legnagyob­bak is széthullanak. Az egyetértéshez azonban esz­mecserékre, vitákra van szükség, amelyben kikris- tályosulhat a nézetazonos­ság, ennek alapján a cse­lekvési egység. Nos, itt az egyik gond: a fiatalok sok helyütt nem kapnak választ (vagy nem is kérnek?) mindennapi gondjaikra. A munkahelyi ifjúsági rendezvényeken, — mondjuk egy taggyűlésen, vitakörön — csak ritkán képviseltetik magukat a helyi gazdasági, politikai vezetők. Több fiatal szóvá tette, néhol valósággal ese­ményszámba megy, ha az említettek közül valaki meg­jelenik. így aztán olykor félinfor­mációk, légből kapott szó­beszédek alapján zajlik le egy-egy ilyen rendezvény, s nem oldja-tisztázza a fe­szültségeket, hanem nö­veli. Egy alapító KISZ-tag említette a napokban, hogy legnagyobb hibájának azt tartja: nem szánt elegendő időt a fiatalokkal való vi- tázásra, győzködésre. így aztán néha úgy álltak föl az asztal mellől, hogy nem tudtak közös nevezőre jut­ni. Például abban, hogy a vezetőt ne a kora, hanem az érdeme alapján válasz­szák ki; hogy a differen­ciálást nem csak országos szinten, hanem az adott közösségben is érvényesíte­ni kell; hogy a politikát nem csak a politikusok csi­nálják; s legfőképpen, hogy a problémák önmaguktól nem oldódnak meg ... Nem minden bajban használatos csodaszert kell keresni, ha­nem a megoldás együttes lehetőségeit. Közös cselek­vést és felelősséget, a „fog­juk meg és vigyétek” szem­lélet kizárását. Ehhez valóban érdemi, mindennapos kapcsolatra van szükség vezetők és vezetettek, KISZ-esek és nem KISZ-esek, apák és fiúk között. Igen, a csa­ládban is! Sőt, valahol ott kellene kezdődnie... Tanka László Fésülik a kamillamezüket Munkához láttak a kamil­laszedők a Csongnád megyei szikes pusztáikon, legelőkön, ahol nagy területeken te­nyészik ez az orvosi székfű­nek is nevezett gyógynö­vény. Óriási fésűhöz hasonló munkaeszközzé! gyűjtik a kamillát. A növény legna­gyobb termőhelyei a Dél-Af- íöldön a széklkutasi és a cse- rebökényi puszták, valamint a Duna—Tisza közi mély­fekvésű szikes homokföldek. Az előfordulási helyeket jól ismerik a gyűjtők, akik az egymást követő aszályos esz­tendők után most dús ka­millatermésre számítanak, mert áprilisban és májusban kiadós esők áztatták a ha­tárt. Ötletekért az öblüsüveggyárban Fellendült az újítási kedv a salgótarjáni öblösüveggyár­ban. Az elmúlt négy hónap­ban 29 újítást adtak be a dolgozók, tizenhéttel többét, mint egy évvel korábban. Az újítók száma huszonhét volt, csaknem kétszerese a tava­lyinak. Az újítások gazda­sági eredménye 248 ezer fo­rintra rúgott, az ötletgazdák 50 ezer forint újítási díjat kaptak. A gyár az idén is közre­adta az újítási feiadattervét. Ebben 14 olyan fontos téma szerepel, amelyek műszaki megoldása elősegíti majd a termelési tervek teljesítését. Házicipűk, gyerftekmokasszinok Növelte a tőkésexportot a Favorit Jövőre ünnepelheti 20 éves fennállását a Favorit Cipő­ipari Szövetkezet nagyoro­szi telepe. Az alapítástól el­telt csaknem két évtized alatt napjainkra 150 embert foglalkoztató, kiegyensúlyo­zott termelőüzemmé nőtte ki magát a vállalkozás. A hagyományos termék­nek számító házicipő gyár­tásából az idei árbevétel a tervek szerint 63 millió fo­rint, mely nyolc százalék­kal több a tavalyinál. A konvertibilis elszámolású ex­portjuk pedig csaknem tíz­szerese az 1986. évinek. Mocsári József telepveze­tő a tervek teljesítését, sőt túlteljesítését várja. Opti­mizmusát táplálja, hogy az I. negyedévi termelési ered­mény, az előző esztendő ha­sonló időszakához vizonyít- va 12 százalékkal, az export- kiszállítás pedig 251 száza­lékkal lesz több. * A nagyorosziak rugal­masságát dicséri, hogy a piaci kereslethez igazodva, többször korszerűsítették termékeiket. Egyebek között téláesítették, műbőrrel cse­rélték fel a különböző mé­retű házicipők felsőrészét. Naponta négy-öt száz pár készül a gyermekin okasszin- felsőrészekből egy dán part­ner megrendelésére. A de­rűlátást egyébként erre az exportszerződésre is alapoz­zák a szövetkezet vezetői. Hiszen hosszabb időre jó fel­vevőpiaca lesz legújabb terméküknek Dánia. Termékeik versenyképes­ségét feltétlenül javítja, hogy jelentős összeget költenek műszaki fejlesztésre. Az idén például új fröccsöntő gépe­ket vásároltak, amelyeken a műanyag cipőtalpakat ké­szítik a korábbitól jobb mi­nőségben. Gyarapodott a géppark A gazdasági egységeknek sarkalatos pontja napjaink­ban a jövőt megalapozó fej­lesztés. Nem kivétel ez alól a rétsági költségvetési üzem sem amely működési terü­letén szerény minőségű esz­közállománnyal végzi a kü­lönböző szolgáltatásokat an­nak ellenére, hogy jelentős javulást eredményezett a legutóbbi csaknem 600 ezer forintos gépbeszerzés. Egye­bek között egy tehergépko­csival. két kis teherautóval és egy úgynevezett gőzborotvá­val gyarapodott a géppark. Másodszor kapta meg május 1-én a Kiváló dolgozó kitün­tetést Kakuk Jenőné, a Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat Videotechnika leányvállalatának mechanikai mű­szerésze. Az üzemben közel két évtizede megbízhatóan dol­gozó szakember a hazai és külföldi piacra kerülő televízi­ós átjátszóberendezések gyártásában vesz részt munkatár­saival. — kulcsár —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom