Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

1987. május 18., HÉTFŐ NOGRAD 3 Másodpercenként 10 milliárd művelet Szovjet kiállítók a Miért legyünk aktívak? A BNV-n, a beruházási javak szakvásárán a Szov­jetunió minden esetben több kiállítási pavilonban szere­pel. Az idei részvéteiről Alekszendr Cseliscsev, a Ta­vaszi Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet kiállításának igazgatója nyilatkozott. — Melyek az idén a leg­fontosabb bemutatkozási te­rületek? — A két ágazati pavilon mellett mintegy 2500 négy­zetméternyi nyitott terüle­ten mutatjuk be termékein­ket. Az ágazati minisztéri­umok, főhatóságok és kül­kereskedelmi egyesülések több mint 1500-féle termé­ket hoztak el a vásárra. Köztük vaskohászati min­takollekciót, különféle be­rendezések és technológiai folyamatok makettjeit, szám­jegyvezérlésű szerszámgé­peket és gépkocsikat. A szovjet kiállítási anyag­ban a legnagyobb szerepet az elektronika kapta. Az itt bemutatásra kerülő vala­mennyi termék a magyar piac igényei szerint készült. — A szocialista országok tudományos-műszaki együtt­működési komplex prog­ramja keretében az elektro­nika meghatározó szerepet kap a szovjet—magyar gaz­dasági kapcsolatokban is. Milyen termékek képvise­lik a vásáron az elektroni­kai együttműködés legújabb eredményeit? — Bemutatjuk többek kö­zött a másodpercenként 10 milliárd művelet sebességű, újgenerációs szuperszámí­tógépet. A tervek szerint népgazdaságaink számítás- technikai eszközellátása ér­dekében közös szovjet— magyar vállalatot is létre­hoznak. A konkrét termékek kö­zül a vásárlátogatók figyel­mébe ajánljuk a stacioná- ris számítógépcsaládot, a személyi számítógépeket, a színes monitorral felszerelt dialógus üzemmódú számí­tógép-komplexumot, a tele- processzorokat és egyéb más elektronikai terméke­ket. Ezek nagy ‘ részét a gyártók első ízben a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron mutatják be a közönség­nek. A gyántásszakosítás és kooperáció keretében ezek­hez a berendezésekhez Ma­gyarország sokféle alkat­részt és részegységet szállít a Szovjetunióba. Az elektro­nika műszeripari alkalma­zását szemléltetik az ellen­őrző-mérő műszerek, rönt­genelemző berendezések, radioizotópos készülékek, lé­zertechnikai eszközök. Az elektronikai bemuta­tón szerepelnek orvosi mű­szerek is. Ezen a területen a szovjet—magyar együtt­működés már több mint egy évtizedes múltra tekint­het vissza. A kölcsönös szál­lítások mellett egyre újabb együttműködési formák jön­nek létre. Így például év BNV-n elején Esztergomban meg­kezdte működését az első szovjet—magyar vegyes vál­lalat. — A kiállításon részt vesz az Uljanov (Lenin) nevét viselő leningrádi elektro­technikai főiskola is. Mi­lyen anyagokat mutatnak be a főiskolások? — Kiállításunk egyik leg­érdekesebb részét láthatják itt a látogatók. Bemutatják a hallgatók és az oktatók közös számítástechnikai fej­lesztéseit, mikroprocesszo­ros megoldásokat, továbbá a televíziónak és egyéb tech­nikai eszközöknek az okta­tásban való alkalmazásának lehetőségeit. A vásárlátogatók figyel­mét minden bizonnyal fel­kelti a „PIFO” mikropro­cesszoros edzőrendszer, a mikroklíma szabályozását biztosító telemetrikus mé­rőrendszer, a csőporttevé- kenységet vizsgáló „Tele­stat—M” berendezés. Külö­nös érdeklődésre tarthat számot a „Neptun—3” bio- telemetrikus szívizomösz- szehúzódás-mérő. Befejezésül néhány szó még a szabadtéri kiállítási területen látható termékek­ről. Az „Avtoexport” 1 kül­kereskedelmi egyesülés a tavaly bemutatott nagy sike­rű VÁZ—2108 és VÁZ— 2104 típusok mellett ez al­kalommal elhozta a nagy teherbírású „URAL'' után- futós teherautót is. G. M. Korszerűsítik szervezeteiket A salgótarjáni síküveggyár gazdasági vezetése a gyorsabb reagálás, az egyszerűbb és gazdaságosabb üzemmenet biz­tosítása érdekében az idén to­vább folytatja szervezetkorsze­rűsítési, -fejlesztési tevékeny­ségét. Jelenleg két területen folyik a munka. Az egyik a főköny­velőség megszűntével a gaz­dasági igazgatóhelyetteshez tartozó területeken, a másik korszerűsítés a ládaterület át­szervezésénél zajlik. Ez utób­binál az a cél, hogy a teljes faipari tevékenység egységes irányítás alá kerüljön. Ennek megfelelően a láda- és a fa­üzemet összevonják. Szervezett fejlesztésre kerül sor az előbbiek befejezése után még az idén, a tmk-ban, az ellenőrzésben, valamint a kereskedelmi tevékenységben. Amennyiben a szükség meg­kívánja, akkor újabb terüle­teken hajtanak végre majd szervezetkorszerűsítést. Van még az emberekben tartalék? Bírják erővel ezt a felpörgetett tempót? Med­dig sarkallhatjuk őket az­zal. hogy többet, többet, többet...? Nem válik üres demagógiává ez a szűnös- szüntelen biztatás? Nem kéne lejjebb venni az igé­nyeket? Párttitkár ismerő­söm zúdítja rám ezeket a kérdéseket, amelyek, persze nem csaik őt foglalkoztat­ják mostanság, hanem mindazokat, akik a politi­kai munka gyakorlatával ta­lálkoznak nap mint nap. Az aktivitás dilemmája ez, amely már nem a passzi­vitás ellenpárjaként vetődik föl. Nem, ezen. már túlva­gyunk. Ma a cselekvés ho­gyanja a kérdés: kik, mit miként? A pártmunka nagy erő­próbája, hogyan tudja ak­tivizálni az embereket. Hogy ez mennyire „létkér­dés”, az kiderült a bátony- terenyei pártbizottság több mint háromórás tanácskozá­sán is, amelynek az említett téma egyetlen napirendje volt. S, bár ez az eszme­csere sem hozhatott minden­re használatos „aktivizálás] receptet” —, milyen egysze­rű is volna! —, mégis se­gítheti útmutatásaival a mindennapi pártmunkát. Nem csak illem dolga, hanem szemléleti-tartalmi alapkérdés, hogy először .ki- ki a saját háza táján vizs­gálódjon. Elsőként tehát a pártfórumok kerültek gór­cső alá. Itt a legnagyobb a válto­zás: többen járnak a rendez­vényekre, sok a hozzászóló, őszintébbek, kritikusabbak a vélemények. Például a hatvannégy bátony terenyei alapszenvezetben a megje­lenési arány meghaladja a kétharmados átlagot, s a vi­tákban gyakorta minden harmadik-negyedik jelen­lévő szót kér. Különösen igaz ez a múlt év novem­beri KB-határozat óta el­telt időszakra, azóta kétség­telenül fölélénkült a párt­élet. Tetten érhető ez a viták során is, ahol olykor meg­lepő dolgok is elhangoznak. Ennek kapcsán említette Czene József, a városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára, hogy ,,a sokszínű, nemegyszer ellentétes véle­ményeket nem kezelik kel­lő toleranciával, gyakorta kiszűrik az előzetes koncep­cióval nem egyezőt. Ahe­lyett. hogy alternatívák ke­rülnének a tagság elé, ame­lyekben a döntés igazi, ak­tív véleménynyilvánítást igényelne!” Magyarán: a vitát nem hatalmi szóval, hanem ér­vekkel kell eldönteni. Ehhez viszont fölkészült hozzászó­lókra és egészséges kritikai légkörre is szükség van, fűzték e gondolatkörhöz vé­leményüket Kürti Jánosné és Nagy János pártbizottsá­gi tagok. Egyelőre, nem ez az általános gyakorlat, csen­dült ki az előterjesztésből és a hozzászólásokból egy­aránt, s amint a pártbizott- sági állásfoglalás mintegy summázatként megerősíti: a tagság jobb tájékoztatása, fölkészítése, érdemibb dön­tés-előkészítés, a formalitá­sok kiiktatása szükséges. Lépjünk túl a szőkébb szervezeti fórumon, nézzük meg, mozgalmi zsargonnal szólva, hogyan aktivizálják magukat a párttagok a munkahelyeken, a lakóte­rületeken? — Párttagságunk túlnyo­mó része fegyelmezetten teljesíti vállalt kötelezett­ségeit, munkahelyén példa­mutatóan dolgozik, élen­jár a teljesítmények, a mi­nőség javításában és a mun­kahelyi fegyelem erősítésé­ben." Ennek köszönhetően, a kedvezőtlen körülmények ellenére sikerült teljesíteni az expartfeladatdkat a Ganz-MÁVAG-nál, a Páva Ruhagyárban, s komolyabb feszültségek nélkül megva­lósítani a harisnyagyári pro­filváltást — fogalmaz a pártbizottság elé került be­számoló, majd így folytató­dik: — Ugyanakkor, nem érzékelhető még a mai po­litikai követelményekhez igazodó új gondolkodásmód a gazdasági egységek több­ségében. A pártszervek nem járnak élen a novemberi határozatban megfogalma­zott, oly szükséges megúju­lás kibontakoztatásában, sőt gyakorta támogatói a népgazdasági tervektől elma­radó helyi célkitűzéseknek, a régi termékszerkezet, az avult technika, a lehetősé­gektől elmaradó teljesít­mény, a nem differenciáK elismerés továbbélésének. Világos megfogalmazása ez az önkritikának, sőt az is elhangzott, hogy ha a gaz­dasági egységekben dolgozó pártszervek nem képesek gyorsabban alkalmazkodni a változó körülményekhez, helyesen fölismerni a tenni­valókat, akikor ez az egész üzemi kollektívára belátha­tatlan következményekkel járhat. Kemény kritika érte a Fűtőber, a nagybárkányi és a mátraterenyei termelő- szövetkezetek pártszerveit, mert ,, gazdasá g i rá n y í t ó i munkájúik színvonala fékezi a termelési, gazdálkodási tevékenység dinamizálását”. Kedvezőbb az összkép a lakóterületeken. Említhet­nénk a társadalmi munka- akciókat, a különféle ren­dezvényeket, a szabad párt­napokat, a falugyűléseket — zömük azt jelzi, hogy a la­kosság nem csupán meg­érti a problémákat, hanem megoldásából is részt vállal. Nos. hát mit lehet tenni? A helyzetértékelés önmagá­ban még nem hoz gyógyu­lást, jóllehet a legfontosabb ■ gyógyszer”. Ezen az úton haladva, vagyis a hibák és hiányosságok alapos föltá­rásával szüntethetők meg a nem kívánatos jelenségek. Ezek nem csupán tárgyi, ha­nem személyi változtatáso­kat is sürgetnek. Kulcsszó a konkrétság. S itt jut eszembe aggódóan kérdező párttitkár ismerő­söm. nevezetesen, hogy nem válik-e üres demogógiává a szűnös-szüntelen biztatás? De. Mindenütt és addig, ahol és ameddig az általá­nosság szintjén marad a biz­tatás; amíg nincs emberre szabott, konkrét feladat, eh­hez igazított érdekeltség­ösztönzés, a teljesítmény pontos mérése, ellenőrzése. Bátonyterenyén, első íz­ben vitattak meg ilyen na­pirendet, másutt sem gyak­ran kerül sor hasonlóra, pedig a megyei pártbizott­ság 1984 nyarán határozatot is hozott e témakörben. Azt hiszem, itt az ideje újra­olvas ni ! Tanka László Márton István, Fonodi Vince és Kovács József a Nógrád szekrénysorhoz szükséges heverő kárpitosmunkát végzik a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban. Happy enddei végződött a „kaluaria” Vihar egy pohár vízben avagy: Kis ügy nagy tanulságai Nem egészen három héten belül két névtelen levelet kapott szerkesztőségünk, egy­azon személytől. Aláírásként ez olvasható: a Karancs Mgtsz erdészeti ágazatának nődolgozói. Az írás szép külalakjából, a választékos szóhasználatból gyerekjáték volt kikövetkez­tetni: íróját aligha találnánk az emii'ített asszonyok között. Tehát íratott névtelen leve­lekről van szó, amelyeknek papírkosárban lenne a méltó helyük. Mi mégis körülte­kintően foglalkoztunk velük. Az első levél „súlyos” kér­déssel kezdődik, majd a té­nyek felsorolásával folyta­tódik. Kivonatosan idézünk belőle: „Egy elhamarkodott döntés következményeit min­dig a fizikai dolgozóknak kell viselniük? ... Még (ta­valy augusztusban, amikor a határban is volt elég mun­ka, a tsz bérmunkára adott bennünket a salgótarjáni tűzhelygyárba. Itt 33 forin­tos órabérben dolgoztunk. Munkánk ellen kifogás nem merült fel. Szerződésünk áp­rilis elsejével lejárt, s bár a gyár vezetői szívesen alkal­maztak volna miindannyiun- fcat, a tsz a szerződést nem hosszabbította meg. Karancs- keszibe, a DROG-,ha helyez­tek bennünket. Ládákat szö- gelünk, ami nem éppen könnyű asszonyi munka. Ti­zenöt forintos órabért akar­nak adná. Ma már egy víz- hordó gyerek is többet kap. A DROG igazgatója azt mondta, nem tudja, miért hoztak ki még bennünket a tűzhelygyárból, mert ez a munka ezen a héten befeje­ződik. Majd a jövő héten vesznek vagy öt maszelőt a tizenhárom asszonynak. . . Az asszonyok közüli többen nyug­díj előtt állnak, nem ezt ér­demelnék. A tsz vezetői nyílt, egyenes választ nem adtak, amikor problémánk-, kai hozzájuk fordultunk.” A másik levél jóval rövi- debb és ingerültebb hangvé­telű. Idézünk: „Kértük, hogy közöljék előző levelünket. Ez nem táléit meghallgatásra. Munkaköri helyzetünk to­vább romlott. Ügy Játszik, hogy Önök az „Olvasók Fó­ruma” rovatban csak kö­szönő soroknak adnak helyt. Az igazság mellé Önök sem csatlakoznak, pedig a sajtó egyik feladata, hogy sajátos eszközeivel segítsen.” Ezek után a lehető legrö­videbb időn belül felkeres­tük a Karancslapujtői . Ka­rancs Termelőszövetkezetet. Elsőként Lenkó Gyulával, az alaptevékenység főágazat-ve- zetőjével beszélgettünk, mi­vel hozzátartozik az erdé­szet. — A tűzhelygyár illetéke­sei kerestek meg bennüh- ket s kértek dolgozóikat. Az asszonyok kezdetben nagyon ódzkodtak a gyártól, de az­tán megértették: így bizto­sítva lesz a téli foglalkozta­tásuk. Magas órabért álla­pítottunk meg nekik, mert a gyár‘fizetett... Az asszo­nyok becsületesen dolgoztak, egész évben maradhattak volna. A szerződést“ azért nem hosszabbította meg a1 termelőszövetkezet, mert a gyógynövény-termeltető és -felvásárló ágazatunknak, a KARANCSDROG-nak szük­sége van az asszonyokra. Valóban akadozott a mun­kával való ellátottságuk. Má­jus elsejével visszakerültek az erdészethez, csemetetele­pítéssel és -ápolással foglal­koznak. Utána is lesz mun­kájuk, de természetesen nem 33 forintos órabérért. Eközben megérkezett" az asszonyok szószólója, az 51 éves Mizser Sándorné. A jó beszédű, talpraesett asz- szony 1969-től dolgozik a .termelőszövetkezetben, tag­ja a vezetőségnek és a nő­bizottságnak. Miután végig­olvasta a panaszos leveleket, eltöprengett. — Fogalmam nincs, ki és, kivel írathatta ezeket — csóválta rosszallóan a fejét, majd hozzátette: — Jóma­gam sohasem vetemednék ilyesmire... Kérdéseinkre válaszolva, ezeket mondta: — A tűzhelygyárban való­ban jó sorunk volt. A tsz buszával utaztunk'. Olyan jól kerestünk, hogy a helybeliek irigykedtek ránk. Szóval nem szívesen jöttünk el onnan, de meg kellett értenünk: a termelőszövetkezet igényt tart a munkánkra. Életem­ben először éti csigát válogat­tunk, utána pici ládákat szögeltünk a szállításukhoz. Méghogy a ládaszögelés nem asszonyi munka! Ennél jó­val nehezebb munkákat is végeztünk már, csak ezt a levelek íratója elfelejti. Nem vagyunk mi elkényeztetett dámák! — Az igaz, hogy nem min­dig volt elegendő munkánk, hi eg tizenöt forintos órabért akartak fizetni. Eljöttem az elnök elvtárshoz, elmondtam a panaszunkat. Nyomban in­tézkedett. Húszforintos óra­bért kapunk az elmúlt idő­szakra. Gergely elvtárs meg­biztatott bennünket: nem kell többé elmennünk más­hová dolgozni, a KARANCS- DROG-ban bőségesen lesz munkánk. Szóval az a véle­ményem: elhamarkodott do­log volt megírni a levele­ket, nem volt itt akkora probléma, hogy az újságnál kellett keresnünk az iga­zunkat. Dr. Gergely Sándor, a ter­melőszövetkezet elnöke nem is titkolta a felháborodott- ságá't. a levelek olvastán. Mint mondta, megszaporod­tak a névtelen levelek, fel­jelentések, s ezek óhatatla­nul megrontják a légkört. Aztán tárgyilagosan elis­merte: — A KARANCSDROG ve­zetője hibát követett el az­zal, hogy a szükségesnél két héttel korábban vette ki az asszonyokat a tűzhelygyár­ból. Valóban kevés volt a munkájuk. Amikor értesül­tem a gondról, azonnal in­tézkedtem. A rossz szer­vezés miatt a dolgozók nem károsodhatnak. A húszforin­tos órabér meghaladja ugyan az elért teljesítményüket, ez azonban már az ágazat vesz­tesége. Egy hónapig az er­dészet ad munkát az asszo­nyoknak, utána jön a kami.1- laszezon. Ezt követően is lesz lehetőségük jól keres­ni, de szeretném kiemelni: itt, a termelőszövetkezetben nem tudunk 33 forintos óra­bért adni. A nők munkájára viszont szükség lesz a fejlő­dő KARANCSDROG-ban. öt esztendő alatt ötvenmillióra akarjuk felfuttatni a tavaly indított ágazat éves árbevé­telét. Happy enddel ért véget te­hát a karancslapujtői asszo­nyok „kálváriája”. Mi sem kellettünk hozzá. Szerintünk nem volt ez több, mint vi­har egy pohár vízben. A kis ügy ugyanakkor nagy tanul­ságokkal szolgál. Egyrészt: a munkahelyi vezetők kötele­sek úgy szervezni a mun­kát, hogy a dolgozók dol­gozhassanak. Másrészt: a mindenkori nyílt, őszinte tá­jékoztatást ma már igénylik az emberek, általuk elejét lehet venni a félreértések­nek, a bizonytalankodások­nak. Harmadsorban: olyan tárgyilagos légkört kell ki­alakítani a munkahelyeken, hogy bárki retorzióktól nem tartva elmondhassa a bújáit- bajét, bátran hangot adhas­son a véleményének;, még akkor is, ha netán csak részben van igaza. Kolaj László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom