Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

Romhányi körképünk ez alkalommal az aktualitás jegyé­ben született. A munkáról szerelnénk beszélgetni. Ez olyan téma, amelyet mostanában leginkább a munkaidőalap vé­delme, a munkabérek és a munkaerő-átcsoportosítás ösz- szefüggéseiben emlegetünk. Itt most más, hagyományosabb megközelítésére törekszünk. A szűkebb pátria, v nagyközség fejlődése, haladása fe­lelősségteljes, átgondolt tervezést, és a megvalósításban kö­rültekintő munkát igényel. Ezt példázzák a romhányi ta­nácselnök mondatai. A tervezőnőt —, aki a csempék mű­vészi megálmodója — áthatja a választott pálya, a mun­kahely széfetete. Tevékenységével nemcsak közvetlen kör­nyezete gyarapodását, esztétikai formálását kívánja elérni, hanem úgy érzi: egyidejűleg a népgazdasági célkitűzések megvalósításán is fáradozik. Tervezték és megvalósult A nagyközségi titulus a kisebb településeken élők számára irigyelt státust je­lent, kiváltságot, vagy lega­lábbis rangot. 'Kétségtelen, hogy a városi életforma fe­lé vezető úton ez az első állomás. De vajon miként gondolkodnak erről köz­vetlenül érdekeltek? Varga Rafael, a Romhányi Nagy­községi Közös Tanács elnö­ke tárgyilagosan elismeri, hogy sok előnnyel járt ez, de a gondok, a feladatok is megszaporodtak. — A gyarapodás kelle­mes állapota ez... — Lakosaink egy része türelmetlen, tminden vív­mányt azonnal akar. De nem ilyen egyszerű a do­log, hiszen a lehetőségeink erősen behatároltak. — Több oka van a büsz- kélkedésre.. . — Kezdenek kialakulni a nagyközségi funkció gya­korlásának a kontúrjai. Fontos lépés volt ebben a tavaly év végén átadott 2.3 km hosszú KPM átkelési szakasz, mely 30 millió fo­rintos beruházás. A Bánk felé vezető út mentén már .csak két régi ház dacol az idővel, de eltűnnek onnan. Három és fél millió fo­rintért energiatakarékos lámpákat szereltek fel. Éppen ma fejeződik be a kerámia előtti 350 méteres útszakasz felújítása. (Erről a helyszínen is meggyőződ­hettünk. a Felszabadulás út­ján az aszfaltozok az utolsó simításokat végezték. Meg­tudtuk azt is, hogy a 2,1 millió forintot a tanács te­remtette elő, és az út KPM- minőségű). Szépen halad a közműve­sítés is. Az ivóvízvezeték hossza 20 km, a gázvezeté­ké 8,5 km, a szennyvízé egyelőre 2,5 km. Az észak- nyugati térségben 70 csa­ládi házba kötik be az idén a vezetékes gázt. Ez ’ ma már önmagát propagál­ja. Kezdetben ugyan- ide­genkedtek tőle az emberek, másrészt az erdő közelsége sem kényszerítette erre őket. De aztáp csak rájöt­tek arra, hogy a komfort a Varga Rafael lakás értékében is megje­lenik. Az úthálózat korsze­rűsítésével párhuzamosan majdnem teljesen befeje­ződött a parkosítás, a fásí­tás, a zöldövezet kialakítá­sa. A VI. ötéves terv idő­szakában egyébként 157 lakás épült Romhányban, a mostaniban sem adják alább: 160-at terveznek. Eb­ből ebben az esztendőiben 20 magánerős lakás épül. 25 OTP-s 10 tanácsi' bérlakás­ra most kötik meg a szer­ződéseket. A 2. számú la­kótelep (községközpontnak nevezik) beépítése a jelen­legi ötéves terv egyik fő feladata. A kommunális intéz­ményhálózat kialakítása terén is értek el eredmé­nyeket. A három általános iskolába 400 gyerek jár. Az óvodások száma 150, a böl- csődéseké 25. Az öregek napközi otthonának 20 la­kója van. A' múlt évtől funkcionáló 60 férőhelyes házasságkötő termükre méltán lehetnek büszkék. Az anyaközség két általá­nos iskolájában gázzal fű­tőnek. Számítógépek segítik a tanárok munkáját. Hosz- szú távon is megoldódik az óvodai ellátás, mivel au­gusztus 20-án átadják a 2. számú lakótelepen a 100 férőhelyes óvodát. A kerá- miagyárnál levő óvoda ez­zel megszűnik, (helyére a vállalat költözik). Jelenleg reggel nyolckor indul a Dombról az iskolajárat. Vizsgálják annak a lehe­tőségét, hogyan oldható meg majd ugyanígy az óvodá­soknak kísérőkkel történő utaztatása. * Varga Rafael jól tudja, hogy nagyon is korlátozot­tak a tanács lehetőségei, már csak azért is jó kap­csolatot alakított ki az itt működő vállalatokkal, in­tézményekkel. Az üzemek­kel és egyéb szervekkel való együttműködés enyhí­ti a tanács gondjait. Nem kényszerből segítenek, ma­gukénak érzik a lakóhelyü­ket. . A kommunista műsza­kokból rendszeresen át­utalnak. A romhányiak nem vár­nak másra. Az összefogás­• ban hisznek, a közös vál­lalkozásban. Ebbe a társ­községieket is bevonják, hogy ne érezzék magukat . „szegény rokonnak”. Az elöljáróság és a lakosság véleménye alapján minden évben legalább egy reális kérésük teljesül. Azt vallják: a progra­mok összeállításakor kell gondolkozni, mert a lakók a magyarázkodással ma már nem értik be. Amit tervez­nek, az meg is valósul. Tisztában vannak azzal, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt nem ez az időszak az, amikor kultúr­házak építhetők. Mégsem mondanak errőil le, mert a fiatalság igényli, másrészt beleillik a nagyközségi kon­cepcióba. i A piac zsűriz bennünket... W.. 'J& ?*■' : .. • x ' ' \ ” V' - <'/' *>■:?* ■' ' ^ A divat betört hétköznap, jainíkba is. Érvényes ez la­kásainkra és annak beren­dezési tárgyaira is. Még a kerámia és a burkolólap is divatcikknek számít. Szin­te évenként változik a szí­ne, az alapanyaga, a mintá­ja és a mérete. A legtöbb helyen külön ..agytröszt” fog­lalkozik a tervezéssel. így van ez a Romhányi Építési és Kerámiagyárban is. A műterem Csemán Ilona mű­vészeti vezető és két munka­társa — Hegedűs Erzsébet és Tóth Ágnes — birodalma. Ök álmodják meg az új formákat. Nem kis részük van abban, hogy az ízlésesen dekorált, szép kivitelű rom­hányi kerámia keresett ter­mék az NSZK-ban és Auszt­riában. — Nem csak ‘a mi érde­münk ez — hárítja el ma­gukról a dicséretet Csemán Ilona. Fejlesztők, kivitelezők és kereskedők nélkül nem érhetnénk el sikereket. Egy- % másra vagyunk utalva, közö­sek az érdekeink. De egy­más dolgaiba nem beszélünk bele. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy zökkenő­Felújítják a kerámia előtti étszakaszt mm Csemán Ilona mentes a kapcsolatunk. Ren­geteget vitázunk. Vannak konfliktusaink a vállalatve­zetéssel, ám azonos oldalon vívjuk hétköznapi csatáin­kat. Könyörtelenül számon kérem a technikai és techno­lógiai hibákat. Állítottam már le a szalagot, hogy megakadályozzam a selejt keletkezését. — Mikor elégedett a ter­vező? — Ha jó burkolólapot csi­nálunk. Két dolognak kell egybeesnie. Az esztétikai szépség önmagában nem elegendő. A válogató szalag­ról lekerülő termék -kiviteli minősége legalább ilyen fon­tos. Nézze, mi félreérthetet­len visszajelzést kapunk a vevőktől. Bennünket a piac zsűriz. Bizonyítványunkba az utóbbi időben csak jó je­gyeket írtak a vásárlók. Gyá­runk gazdasági eredményei­ben a mi munkánk is benne van. Napi raktárkészletünk nincs. Soha ennyit egy ne­gyedévben nem exportáltunk, mint most. A 35 millió fo­rint önmagáért beszél. Rek­lamáció is csak élvétve akad. Ilyenkor színdifferenciákat kifogásolnak, ennek oka az, hogy a fényes lapokon a sö- tétebb hátsó felüliét átüt. De mi mattlapokat expor­tálunk. ** — Azt mondják, a ter­vező átka, hogy mindig mást akar... — A 'mindenáron újat akarás káros is lehet. A régi elemeket be kell építenünk, őriznünk kell a hagyományt az élet más területein is. Gyakran előfordul, hogy új­ból „kitalálják” mindazt, ami már korábban létezett, és közben rengeteg energia pocsékolódott el. Az eredmé­nye se mindig egyértelmű. Például leromboltuk régi há­zainkat a betonikolosszusok- ért. Vagy itt van az iákolái oktatás. Megtagadtuk a ré­gi módszereket és visszaté­rünk hozzá, de kegyesen máshogy nevezzük, és kis híján tönkrement egy gene­ráció. Ezzel csak azt akar­tam érzékeltetni, hogy a megőrizve meghaladásban hiszek. Lefordítva p, mi nyel­vünkre: a saját új terméke­inkkel „megöljük” a tava­lyit, mert már Kevesebb a születő. Néha ezzel kellemet­len helyzetbe hozzuk ma­gunkat. — A vevők ízlésének ki­szolgálása érdekeben mennyi kompromisszumra hajlandó? , — Tevékenységünk alkal­mazott területe a művészet­nek. Sok információt gyűj­tünk össze, ezután a fejlesz­tőkkel konzultálunk, majd beszerezzük az alapanyago­kat és kezdődhet a tervezés. A vevők diktálnak, kérései­ket «teljesítjük, mert külön­ben nyakunkon maradnának termékeink. Ezzel nem azt állítom, hogy a közízlés nem befolyásolható. Ha a faluban valakinek ízléses • és drága —, mert sok helyütt az utóbbi a mérce! — fürdő­szobája lesz, akkor a szom­széd úgy reagál rá. hogy lehetőleg ő sem akar lema­radni és neki is ugyanolyan kell. Ez persze nemcsak po­zitív értelemben szolgál min­tául. Művészi engedményre is rákényszerülünk. A ró­zsás, csicsás túldekorált szé­ria azért lassan teljesen ki­szorul. Egyre kevesebben rendelnek az egész felületet harsány színekkel beborító lapokat. Ma már más a ten­dencia : csak öt százalékát dekoráljuk a fürdőszobák­nak. Óriási előny, hogy Nyu- gat-Európában exportálunk és ott a termékválaszték alapszinten is jóval nagyobb* így érthetően nem veszik meg a bóvlit. — A kíméletlen világpiaci versenyben hogyan tudnak talpon maradni? — Márkánk hírnevét csak a kifogástalan minőséggel alapozhatjuk meg. Visszafo­gott színárnyalatokat használ a kerámiaipar. A dekor is halvány és ezek tónusai. Az anyagok kifinomultak. Diva­tosak a mázalapanyagra épült dekor nélküli, de szép felületű és játékú sima la­pok. A matrica megjelenése finomabb szitaszövetet tesz lehetővé, ezért a minták is árnyasabbak, najzosabbak, mint az üzemben a nyers­lapra szitagéppel nyomott dekorok. Azok egy kicsit durvábbak, erősebb színűek és a rajzossága nem érvé­nyesül annyira, mint a mat­ricának. Gazdasági előnye, hogy a matrica a sima la­pokra háromszor js ráéget­hető, és egyik napról a má­sikra teljesíthető a megren­delő igénye. Arra törekszünk Romhányban, hogy a legkor­szerűbb anyagokkal, a leg­modernebb technikával ma­gas minőségi és esztétikai mutatókkal rendelkezzünk, azaz világszínvonallón termel­jünk. — A gyárkapun belül el­ismerik-e tevékenységüket? — Tizenöt éve dolgozom itt, sok mindent átéltem. Vastagon benne van a mun­kánk az eredményekben, ezért kiköveteljük magunk­nak a részünkét belőle. Nem .szeretjük a túlzott reklámo­zást. de azt sem, ha elhanya­golnak bennünket. Akkor jutunk előtérbe, ha szükség- állapotok” uralkodnak, mint például 1982-ben és akkor ki kellett nekünk is talál­nunk valamit. Ez a megúju­lás a hajtóereje mindennek. Megértem, hogy a rekonst­rukció miatt most nem fi­gyelnek annyira ránk, de a törődés jeleit érezzük, így eszünkbe se jut, hogy hát­térben vagyunk. Különben is a megítéléstől függetlenül, a ,lelkiismeretűnk kényszere állal diktált tempóban dol­gozunk. — Milyen új feladatra ké­szülnek? — A tavaszi BNV-n soro­zatban gyártott termékeinket mutatjuk be. az őszin pedig új kollekcióval jelenünk meg. Szeptember utolsó napjaiban pedig a bolognai kiállításon lemérhetjük hol tart a világ kerámiaipara. Néhány éve a szürke, a kék, a bézs, de mindenképpen a halvány szí­nek a divatosak. Az alap­színek különböző tónusait Szünetben használjuk. A módi az egy- darabos, vagy egy nagyobb felületre kiterjedő. A deko- roik növényi, főleg virág- mintásak. A nagyobbak táj- képjellegűék, rajzosak. Itt­hon mindig van 30—40 élő termékünk. Egy hónap csem- peválasztéka 20—30-féle, padlólapból öt-hatféle. Há­rom-négy havonként kicseré­lődik a kínálatunk, de a kurrens cikkeket továbbra is a „pakliban” hagyjuk. Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom