Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
Romhányi körképünk ez alkalommal az aktualitás jegyében született. A munkáról szerelnénk beszélgetni. Ez olyan téma, amelyet mostanában leginkább a munkaidőalap védelme, a munkabérek és a munkaerő-átcsoportosítás ösz- szefüggéseiben emlegetünk. Itt most más, hagyományosabb megközelítésére törekszünk. A szűkebb pátria, v nagyközség fejlődése, haladása felelősségteljes, átgondolt tervezést, és a megvalósításban körültekintő munkát igényel. Ezt példázzák a romhányi tanácselnök mondatai. A tervezőnőt —, aki a csempék művészi megálmodója — áthatja a választott pálya, a munkahely széfetete. Tevékenységével nemcsak közvetlen környezete gyarapodását, esztétikai formálását kívánja elérni, hanem úgy érzi: egyidejűleg a népgazdasági célkitűzések megvalósításán is fáradozik. Tervezték és megvalósult A nagyközségi titulus a kisebb településeken élők számára irigyelt státust jelent, kiváltságot, vagy legalábbis rangot. 'Kétségtelen, hogy a városi életforma felé vezető úton ez az első állomás. De vajon miként gondolkodnak erről közvetlenül érdekeltek? Varga Rafael, a Romhányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke tárgyilagosan elismeri, hogy sok előnnyel járt ez, de a gondok, a feladatok is megszaporodtak. — A gyarapodás kellemes állapota ez... — Lakosaink egy része türelmetlen, tminden vívmányt azonnal akar. De nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a lehetőségeink erősen behatároltak. — Több oka van a büsz- kélkedésre.. . — Kezdenek kialakulni a nagyközségi funkció gyakorlásának a kontúrjai. Fontos lépés volt ebben a tavaly év végén átadott 2.3 km hosszú KPM átkelési szakasz, mely 30 millió forintos beruházás. A Bánk felé vezető út mentén már .csak két régi ház dacol az idővel, de eltűnnek onnan. Három és fél millió forintért energiatakarékos lámpákat szereltek fel. Éppen ma fejeződik be a kerámia előtti 350 méteres útszakasz felújítása. (Erről a helyszínen is meggyőződhettünk. a Felszabadulás útján az aszfaltozok az utolsó simításokat végezték. Megtudtuk azt is, hogy a 2,1 millió forintot a tanács teremtette elő, és az út KPM- minőségű). Szépen halad a közművesítés is. Az ivóvízvezeték hossza 20 km, a gázvezetéké 8,5 km, a szennyvízé egyelőre 2,5 km. Az észak- nyugati térségben 70 családi házba kötik be az idén a vezetékes gázt. Ez ’ ma már önmagát propagálja. Kezdetben ugyan- idegenkedtek tőle az emberek, másrészt az erdő közelsége sem kényszerítette erre őket. De aztáp csak rájöttek arra, hogy a komfort a Varga Rafael lakás értékében is megjelenik. Az úthálózat korszerűsítésével párhuzamosan majdnem teljesen befejeződött a parkosítás, a fásítás, a zöldövezet kialakítása. A VI. ötéves terv időszakában egyébként 157 lakás épült Romhányban, a mostaniban sem adják alább: 160-at terveznek. Ebből ebben az esztendőiben 20 magánerős lakás épül. 25 OTP-s 10 tanácsi' bérlakásra most kötik meg a szerződéseket. A 2. számú lakótelep (községközpontnak nevezik) beépítése a jelenlegi ötéves terv egyik fő feladata. A kommunális intézményhálózat kialakítása terén is értek el eredményeket. A három általános iskolába 400 gyerek jár. Az óvodások száma 150, a böl- csődéseké 25. Az öregek napközi otthonának 20 lakója van. A' múlt évtől funkcionáló 60 férőhelyes házasságkötő termükre méltán lehetnek büszkék. Az anyaközség két általános iskolájában gázzal fűtőnek. Számítógépek segítik a tanárok munkáját. Hosz- szú távon is megoldódik az óvodai ellátás, mivel augusztus 20-án átadják a 2. számú lakótelepen a 100 férőhelyes óvodát. A kerá- miagyárnál levő óvoda ezzel megszűnik, (helyére a vállalat költözik). Jelenleg reggel nyolckor indul a Dombról az iskolajárat. Vizsgálják annak a lehetőségét, hogyan oldható meg majd ugyanígy az óvodásoknak kísérőkkel történő utaztatása. * Varga Rafael jól tudja, hogy nagyon is korlátozottak a tanács lehetőségei, már csak azért is jó kapcsolatot alakított ki az itt működő vállalatokkal, intézményekkel. Az üzemekkel és egyéb szervekkel való együttműködés enyhíti a tanács gondjait. Nem kényszerből segítenek, magukénak érzik a lakóhelyüket. . A kommunista műszakokból rendszeresen átutalnak. A romhányiak nem várnak másra. Az összefogás• ban hisznek, a közös vállalkozásban. Ebbe a társközségieket is bevonják, hogy ne érezzék magukat . „szegény rokonnak”. Az elöljáróság és a lakosság véleménye alapján minden évben legalább egy reális kérésük teljesül. Azt vallják: a programok összeállításakor kell gondolkozni, mert a lakók a magyarázkodással ma már nem értik be. Amit terveznek, az meg is valósul. Tisztában vannak azzal, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt nem ez az időszak az, amikor kultúrházak építhetők. Mégsem mondanak errőil le, mert a fiatalság igényli, másrészt beleillik a nagyközségi koncepcióba. i A piac zsűriz bennünket... W.. 'J& ?*■' : .. • x ' ' \ ” V' - <'/' *>■:?* ■' ' ^ A divat betört hétköznap, jainíkba is. Érvényes ez lakásainkra és annak berendezési tárgyaira is. Még a kerámia és a burkolólap is divatcikknek számít. Szinte évenként változik a színe, az alapanyaga, a mintája és a mérete. A legtöbb helyen külön ..agytröszt” foglalkozik a tervezéssel. így van ez a Romhányi Építési és Kerámiagyárban is. A műterem Csemán Ilona művészeti vezető és két munkatársa — Hegedűs Erzsébet és Tóth Ágnes — birodalma. Ök álmodják meg az új formákat. Nem kis részük van abban, hogy az ízlésesen dekorált, szép kivitelű romhányi kerámia keresett termék az NSZK-ban és Ausztriában. — Nem csak ‘a mi érdemünk ez — hárítja el magukról a dicséretet Csemán Ilona. Fejlesztők, kivitelezők és kereskedők nélkül nem érhetnénk el sikereket. Egy- % másra vagyunk utalva, közösek az érdekeink. De egymás dolgaiba nem beszélünk bele. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy zökkenőFelújítják a kerámia előtti étszakaszt mm Csemán Ilona mentes a kapcsolatunk. Rengeteget vitázunk. Vannak konfliktusaink a vállalatvezetéssel, ám azonos oldalon vívjuk hétköznapi csatáinkat. Könyörtelenül számon kérem a technikai és technológiai hibákat. Állítottam már le a szalagot, hogy megakadályozzam a selejt keletkezését. — Mikor elégedett a tervező? — Ha jó burkolólapot csinálunk. Két dolognak kell egybeesnie. Az esztétikai szépség önmagában nem elegendő. A válogató szalagról lekerülő termék -kiviteli minősége legalább ilyen fontos. Nézze, mi félreérthetetlen visszajelzést kapunk a vevőktől. Bennünket a piac zsűriz. Bizonyítványunkba az utóbbi időben csak jó jegyeket írtak a vásárlók. Gyárunk gazdasági eredményeiben a mi munkánk is benne van. Napi raktárkészletünk nincs. Soha ennyit egy negyedévben nem exportáltunk, mint most. A 35 millió forint önmagáért beszél. Reklamáció is csak élvétve akad. Ilyenkor színdifferenciákat kifogásolnak, ennek oka az, hogy a fényes lapokon a sö- tétebb hátsó felüliét átüt. De mi mattlapokat exportálunk. ** — Azt mondják, a tervező átka, hogy mindig mást akar... — A 'mindenáron újat akarás káros is lehet. A régi elemeket be kell építenünk, őriznünk kell a hagyományt az élet más területein is. Gyakran előfordul, hogy újból „kitalálják” mindazt, ami már korábban létezett, és közben rengeteg energia pocsékolódott el. Az eredménye se mindig egyértelmű. Például leromboltuk régi házainkat a betonikolosszusok- ért. Vagy itt van az iákolái oktatás. Megtagadtuk a régi módszereket és visszatérünk hozzá, de kegyesen máshogy nevezzük, és kis híján tönkrement egy generáció. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a megőrizve meghaladásban hiszek. Lefordítva p, mi nyelvünkre: a saját új termékeinkkel „megöljük” a tavalyit, mert már Kevesebb a születő. Néha ezzel kellemetlen helyzetbe hozzuk magunkat. — A vevők ízlésének kiszolgálása érdekeben mennyi kompromisszumra hajlandó? , — Tevékenységünk alkalmazott területe a művészetnek. Sok információt gyűjtünk össze, ezután a fejlesztőkkel konzultálunk, majd beszerezzük az alapanyagokat és kezdődhet a tervezés. A vevők diktálnak, kéréseiket «teljesítjük, mert különben nyakunkon maradnának termékeink. Ezzel nem azt állítom, hogy a közízlés nem befolyásolható. Ha a faluban valakinek ízléses • és drága —, mert sok helyütt az utóbbi a mérce! — fürdőszobája lesz, akkor a szomszéd úgy reagál rá. hogy lehetőleg ő sem akar lemaradni és neki is ugyanolyan kell. Ez persze nemcsak pozitív értelemben szolgál mintául. Művészi engedményre is rákényszerülünk. A rózsás, csicsás túldekorált széria azért lassan teljesen kiszorul. Egyre kevesebben rendelnek az egész felületet harsány színekkel beborító lapokat. Ma már más a tendencia : csak öt százalékát dekoráljuk a fürdőszobáknak. Óriási előny, hogy Nyu- gat-Európában exportálunk és ott a termékválaszték alapszinten is jóval nagyobb* így érthetően nem veszik meg a bóvlit. — A kíméletlen világpiaci versenyben hogyan tudnak talpon maradni? — Márkánk hírnevét csak a kifogástalan minőséggel alapozhatjuk meg. Visszafogott színárnyalatokat használ a kerámiaipar. A dekor is halvány és ezek tónusai. Az anyagok kifinomultak. Divatosak a mázalapanyagra épült dekor nélküli, de szép felületű és játékú sima lapok. A matrica megjelenése finomabb szitaszövetet tesz lehetővé, ezért a minták is árnyasabbak, najzosabbak, mint az üzemben a nyerslapra szitagéppel nyomott dekorok. Azok egy kicsit durvábbak, erősebb színűek és a rajzossága nem érvényesül annyira, mint a matricának. Gazdasági előnye, hogy a matrica a sima lapokra háromszor js ráégethető, és egyik napról a másikra teljesíthető a megrendelő igénye. Arra törekszünk Romhányban, hogy a legkorszerűbb anyagokkal, a legmodernebb technikával magas minőségi és esztétikai mutatókkal rendelkezzünk, azaz világszínvonallón termeljünk. — A gyárkapun belül elismerik-e tevékenységüket? — Tizenöt éve dolgozom itt, sok mindent átéltem. Vastagon benne van a munkánk az eredményekben, ezért kiköveteljük magunknak a részünkét belőle. Nem .szeretjük a túlzott reklámozást. de azt sem, ha elhanyagolnak bennünket. Akkor jutunk előtérbe, ha szükség- állapotok” uralkodnak, mint például 1982-ben és akkor ki kellett nekünk is találnunk valamit. Ez a megújulás a hajtóereje mindennek. Megértem, hogy a rekonstrukció miatt most nem figyelnek annyira ránk, de a törődés jeleit érezzük, így eszünkbe se jut, hogy háttérben vagyunk. Különben is a megítéléstől függetlenül, a ,lelkiismeretűnk kényszere állal diktált tempóban dolgozunk. — Milyen új feladatra készülnek? — A tavaszi BNV-n sorozatban gyártott termékeinket mutatjuk be. az őszin pedig új kollekcióval jelenünk meg. Szeptember utolsó napjaiban pedig a bolognai kiállításon lemérhetjük hol tart a világ kerámiaipara. Néhány éve a szürke, a kék, a bézs, de mindenképpen a halvány színek a divatosak. Az alapszínek különböző tónusait Szünetben használjuk. A módi az egy- darabos, vagy egy nagyobb felületre kiterjedő. A deko- roik növényi, főleg virág- mintásak. A nagyobbak táj- képjellegűék, rajzosak. Itthon mindig van 30—40 élő termékünk. Egy hónap csem- peválasztéka 20—30-féle, padlólapból öt-hatféle. Három-négy havonként kicserélődik a kínálatunk, de a kurrens cikkeket továbbra is a „pakliban” hagyjuk. Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter
