Nógrád, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

IRODALOM

C .ikoné mindent akart, i amit csak pénzen meg lehetett szerezni. Az urat. aki a termelőszövetkezet egyik állatgondozója volt, új meg új tervekkel biztatta munkára. Igaz, Cakót nem kellett nagyon sürgetni, hajtotta ő magát anélkül is. Egyrészt mert szerette a munkáját, másrészt mert mindenképpen teljesíteni akarta az asszony kívánságait. Ezektől a becsvágya erőre kapott, és folytonos jó feszültségben tartotta benne az igyekezetét, ígv épüt fel az új, négyszobás ház. szebb, mint a két szomszédé, s drágább vasrácsos kerítéssel, mint bárkié az utcában. így cserélődtek ki a bútorok, s teltek meg szép gépi perzsaszőnyegekkel és tetszetős porcelán— Ne is legyenek — vágta rá komoly szigorúsággal az asszony — az én lányom ne adja le magát senkinek, aki nem hozzávaló. Még házasság útján sem.

— Néhány csókig elmehet

— mondta Cakóné az urának. — De. hogy ki legyen az ura, azt-majd én határozom meg, hogy ne járjon rosszul. Én most már jól tudom, milyen ember való férjnek. Azt akarom, hogy mindenben elégedett legyen — fűzte hozzá. Erősen ránézett az urára s telt ajkát

egy egészen picit félrehúzta.

— Jól van. jól, majd csak találunk neki egy mindenben megfelelő, derék fiatalembert — bólogatott Cakó. Ilyenkor, amikor nyílt célzás történt. arra. hogy a lánya is nő. akinek férfi kell. minszélni! Hagyjon, ne kérdezzen. .. Majd... majd egyszer elmondom...

Cakóné nem vallatta tovább a lányát, mint aki már mindent tud. Még azt is, hogy ezt a puha, gyámoltalan teremtést hiába próbálná kioktatni. Ehelyett a vejét vette élő.

— Mi van köztetek? Mert látom én, hogy valami nincs rendben.

— Nincs hát ... — mondta sötét tekintettel a fiatalember. — Zsákbamacskát vettem én a lányukkal.

— De hiszen eleinte . . . — kezdte Juli, de a fiú keserűen a szavába vágott:

— Eleinte! Mikor még hályog van az ember szemén! Azt hittem, a jó nevelése, meg a gyakorlatlansága miatt olyan restellkeBihari Kiára:

„HA OLYAN LENNÉL...”

meg kerámiafigurákkal a szobák. A javak bősége a harmincnyolc éves asszonyt büézkeséggel, a kilenc esztendővel idősebb urát meg mély elégedettséggel és biztos önbizalommal töltötte el. Cakóné ezután soron következő vágyának új sínjére állította rá az urát, aki engedelmes készséggel haladt rajta előre, az erősebb irányító akarat igájában. Sokszor vállalt helyettesítést, éjszakai műszakot, különösen az elletések idején, s a gondossága folytán szaporodó életképes állatok neki járó hányada is szép pénzt jelentett. így azután sokasodni kezdtek a? autóvásárlásra félretett forintok is. Cakóné a helyi vegyesboltot vezette, és ez sem volt minden haszon nélkül való. A tizennyolc éves lány az általános iskola befejezése óta a helybeli varrónő mellett tanult szabni-varrni, azzal az. anyja által sugalmazott céllal, hogy amint kellő tudást és gyakorlatot szerez. maga mellé vesz mint alkalmazottat néhánv lányt, és önállósítja magát.

A szőke kislány, akinek csinos arca, kék szeme már iskoláskorában vonzotta a fiúkat, éppen olyan énge- delmes anvagnäk bizonyult az anyja kezében., akár az apja. Bár Cakónét Jucinak hívták. ' gyermekét nem ke- reszteltette Júliának. Ez már nem illett ' a gyönyörű házhoz, sem az. ő öntudatához. s amellett nagyon is emlékeztetett volna a sze- génvparaszti eredetre, ezért az Andrea nevet választotta ki számára. Andreát az asz- szony. anyai féltése, s legalább ennyire becsvágya miatt is szigorúan óvta a könnyelműsködéstől. a nem kívánatos hatásoktól ■— s a kislány a köréje húzott határvonalat soha nem lépte át.

— Te nem leszel a mindenféle rossz kölykök prédája — ismételgette unta- lan. — Amikor eljön az ideje. férjhez mész. addig nem engedhetsz senkinek sem. Az. urad. meglásd, hálás !esz a tisztaságodért.

Ha sétából vagy táncból jött haza. Cakóné a gyakorlott asszony pontosságával kérdezte ki Andreát, aki lesütött szemmel és rózsaszínből pirosra gyűlő' arccal számolt be a hazakísérés ideje alatt váltott és engedélyezett néhány csókról.

— Neked is jólesett? — firtatta jó néhányszor merő tekintettel Cakóné.

— Nem is tudom.. . — felelt neki minden alkalommal elvékonyult, vontatott hon- gon Andrea, és kerek arca még pirosabb lett.

\ Cakóné olykor olyan közeledési kísérletek felől is tudakozódott, amelyekre a képzelete késztette, s ez a képzelet különös kényszerrel néhány pillanatra olykor a lánya helyébe varázsolta.

— Ilyenek nem voltak. .. — hebegte az effajta érdeklődésre Andrea.

dig zavar fogta el. Különösen azért, mert a pattanóan kemény húsú, telt mellű, üde arcú Juli effajta szavaiban és merő lekintetétben nehezen elviselt szemrehányás lappangott. Ez. maga sem tudta pontosan miért, azt juttatta eszébe, milyen morgolódva és sokáig szel- ■lőzte.ti-mossa felesége az ő munkaruháit, amelyek kiirt- hatatlanul magukba szívták az istállószagot, és mindennek ellenére hányszor fordult hozzá éjszaka anélkül, hogy ó le tudta volna rázni a megbéklyózó, álomba húzó fáradtságot.

Végül is a vőnekvalót nem kellett kötéllel fogni. A legjobban kereső, már autóval is rendelkező traktorida, Sziijas Bálint kezdett Andreának udvarolni és nemsokára meg is kérte feleségül. A keménykötésű. fekete hajú, széles vállú, huszonnégy éves fiú szemre tetszetős ellenpárja volt a mézszőke, tö- rekény Andreának. A liú. mint szerelmes jövendőbeli ura. tisztelte Andrea tartózkodását. mert szerinte a könnyen megkapható lányok a házasságban sem változnak meg, s büszkévé tette az a tudat, hogy1 ő lesz felesége életében az első férfi.

Az esküvő mindkét csalód nagy megelégedésére hamarosan megtörtént. A fiatalok részére már régen fenntartott és előkészített két szobából nagy boldogság sugárzott.

— De jó nekik! — sóhajtott olykor Cakóné. amikor a házasok felkeltek a közös vacsoraasztal mellől. hogy külön lakrészükbe menjenek. Hátrafordult a székén és hosszan utánuk nézett.

— Jó. hát — hagyta helyben az ilyenfajta, megjegyzéseket Cakó feszélyezetten. Ügy érezte, neki szól a szemrehányásként hangzó megállapítás. s arra kényszeríti, hogy válaszoljon rá. — Most esküdtek, fiatalok. hogyne lennének boldogok. — Mindenkinél; megvan és még- vol; a maga ideje.

Ennek az újra meg újra elismételt mondatnak kissé védekezésíze volt. mert a ..de jó nekik" sóhajában nem csupán anyai öröm. hanem valamiféle, vád is rej- tekezett.

Néhány hónappal késeibb azonban elfakult a boldogság, fénye. Andrea halványodó arcán gyermeki ijedtség és megbántottság látszott, a fiatal térj pedig morcosán jött-ment s ült az asztalnál.

— Mi bajod? Miért vagy olyan kelletlen? — faggatta a lányát Cakóné. — A férfiak nem szeretik nézni a feleségük fancsali képét.

— Semmi bajom, anyuka

— felelte Andrea, de könnytől elködösült szeme, meg a félretekert feje másról vallott.

— Engem ugyan nem csapsz be! Légy őszinte, hiszen én segíteni akarok neked. Ki vele. mi a baj?

— Jaj. anyuka! — Andrea megint elfordította a fejét.

— Szégyellek én arról bedő, és ennek még örültem is. De most, öt hónap után is csak olyan szégyenlős, csak olyan máié,- mint az első héten. Pedig hát én mindent megtettem a változásért. Azt hittem, mellettem kifejlődik.

— Van. aki hamar tanul, van aki lassan, vagy soha.

Cakóné belenézett a veje arcába, szeme rávillant a dús, barna haja alól, éS halk kis kacagással hozzátette:

— Majd én elmagyarázok neki egyet s mást. Bárha az apja természetét örökölté, hiába minden.

— Maga, úgy hiszem, érti a módját — felelt a vő. és az ő szeme is megvillant. — Boldog lehet az ura. hogy ilyen asszony jutott neki. akit, úgy vélem. ' tanítani se nagyon kellett.

— Hol van ő már attól,

hogy boldog legyen! —

mondta az asszony. A szeme és mosolya csupa tűz é« csupa ígéret volt. — Hiszen. ha olyan követelő lenne, mint te . . .

Úgy négy héttel később, amikor hazatért a varrodából, Andrea hiába várta terített asztallal az anyját, meg az urát. Csak az apia jött meg. s vele együtt ült az asztalnál az éjszaka közepéig. Egvikük sem próbálta a faluban és a Sziijas családnál keresni az eltűnteket. meg az autót, mint akik lelkűk mélvén sejtik mi az igazság. Éppen ezért hangosan nem N találgatták. hová . lettek azok ketten. Némán üldögéltek, anélkül, hogy egv- másra néztek volna. Azután lefeküdtek azzal a bi- zonvtalan reménnyel, hoev reggel bűnbánóan előkerülnek. bár a hiányzó ruhák és táskák másról tanúskodtak

Másnap azonban csak egy levél érkezett Andrea címére, talán Bálint valamelyik barátja dobta be az utcai ajtóra erősített dobozba. Csak ennvi állt benne:

„Ha olyan lennél, mint az anyád, nem hagytalak volna el."

Este Andrea sírva mutatta a levelet az apiának.

— Ilyen szégyent hozott rám . .. Tegnap még nem akartam hinni ... Az anyámmal ment el. Csak azért, mert nem tudtam, mit akar De ugve visszajön, apuka ? Hiszen anvuka öreg őhozzá. nem érthetik meg egymást .. .

C

akó elolvasta a kétsoros üzenetet, s megértette, hogy az egv kis őrá bízott kiigazítással* neki is szól. Sokáig gvür- kélte maga elé meredve a papíros szélét, azután fejét ingatva ígv szólt, mint aki megadja magát a jó ideje feje fölött keringő, s a vő hozzájuk költözésével még sötétebbé váló fenyegetésnek :

— Ezek ketten, lányom, már soha nem jönnek vissza.

Mindannyiunk tanítója

Hegedűs Géza hetvenöt éves

Hegedűs Géza hetvenöt éves; szinte íölmérhetetlen életművével, kedvesen racs- csoló, hangját a mondatok végén leereszteni képtelen előadásai révén, évtizedek óta nevel, tanít, szórakoztat bennünket — s önmagát. „Könyvek között, képek, szobrok között / a volt valóért vallatom a múltat, / hogy értsem végre a rég megtanultat, ' mely előlem regékbe költözött" — olvashatjuk egyik gondosan csiszolt költeményében.

Negyvennyolcas honvédtiszt volt a dédapja; tisztes polgárcsalád hagyományait örökölte s vitte tovább, egészen odáig, hogy egyben- másban szembeforduljon velük, haladó fölfogású, baloldali emberré válva. Nem könnyű úton. hiszen a fasizmus őt is eljuttatta a halál előszobájába, a származása miatt. Tán épp ezért

— családja, sorstársai elvesztése miatti fájdalmában

— fejlesztette ki, mint orvosságot, a humanizmus leírhatatlan, eltökélt derűlátását, bölcs kedélyét. Nem feledni akart ily módon, hiszen gyermekkori szerelmét, n históriát búvárolta mindig is. „A görög hőstörténet ajzotta fel először bennem a szeretetet a történelem iránt" — vallotta. S a görög—perzsa háború regényes elbeszélésétől (Ami- létoszi hajós) úgyszólván a teljes világtörténet kirakható Hegedűs Géza életművének mozaikkockáiból. Regényt írt az ifjú Vergilius- ról (Előszó a hőskölteményhez), s ebben nagyon is kortársi gondolatot fogalmazott meg a költészet túl- kompenzálásával kapcsolatban. félreérthetetlenül a felszabadulás utáni esztendők tanulságai nyomán. A „sötét" középkorba világított a magyar történelemről szóló regényfolyamával (Az egyetlen út, Az írástudó, Az aranypecsét), fölidézve az ábrázolt időszaknak nem csupán a tárgyi emlékeit, hanem gondolkodásmódját, filozófiáját, művészetét — költött és valóságos szereplők egész sorával.

Janus Pannoniusról drámát írt (Versenyt a szelekkel), Budai Nagy Antal, Kolozsvári Mester János emlékének regényt szentelt (Az erdőn túli veszedelem), a magyar XVI. századot nagy vallási-politikai mozgalmak szemszögéből elevenítette meg (A fekete ember históriája, Hajnal a tárnák felett). Nem kerülte el figyelmét az újkor nyitányát hozó angol forradalom; Cromwell a hőse a Vasbordájú szentek című regényének: A menekülő lovag az ifjú Rákóczit állítja elénk. A húszas évek megidézése pedig, immár a jelenbe köti Hegedűs Géza írói munkásságát: Boltos Béla s a többiek sorsa az Európa közepén című regényfolyamban Hegedűs Géza „sokkalandú" nemzedékének krónikája, mely most már nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól. És soroljuk ide önéletrajzi megnyilatkozásait, valamint az árulkodó című Valló Bonifác történeteit. (Hiszen az író Bonifác napján született; novellái Kosztolányi Esti Kornéljának hangulatát juttatják eszünkbe.) A legkülönfélébb társadalmi osztályok, rétegek képviselői népesítik be ezeknek az írásoknak a lapjait. Itthon s külföldön peregnek az események, futnak a sorsok a korunk szabta pályán, nemritkán zsákutcába.

Egyik szereplőjéről ez olvasható: „fel tudta építeni az összhangot lelke és Ta világ között". Ilyen ember, azaz: életmű vész maga

Hegedűs Géza is. Nem tagadja, hanem vallja is; ő legalább annyira olvasó, mint író; tanár és tanítvány egy személyben. Leginkább évfordulós megbízások, utazások a forrásai Hegedűs Géza munkáinak. De a váratlanul ráköszöntő ihlet pillanataiban is a szakma megtanult fortélyaihoz folyamodik. Hivatásos alkotó; irodalmi művei mellett, íme, a saját életéé is. Mindkét értelemben kívánjuk e termékeny állapot töretlen folytatódását.

K. Zs.

ADÁM TAMÁS:

Kései látogatás

Hosszú mosolyod után ma törtük rád először az ajtót savanyú levegő csomósodott a polcokon mosolyogni próbáltunk de megrémítettek a szemedre húzott sötét függönyök csontodon sárga bőrt ropogtatott a május párnád mély völgyében eltévedt hajszálak fehérednek

éveket öregedtek a falak az ablakon kopogott az eső de nem engedtük be hogy ne zavarja nyugalmadat

Fiatalon

Hátamat horzsolták gyorsvonatok a szél kötötte be hogy ne fájjon

ha hideg volt vállamról szaggatott a Nap

magának lángot

oly hegyesen álltam hogy véres lett tőlem az éjszaka

bicskámra varasodtak a könnyűvérű reggelek

Félegyházi László emlékkiállítása

■ ■? r -----<

T

ekintélyes festői életművet hagyott ránk örökségül az 1986. december 25- én elhunyt Munkácsy-díjas festőművész, Félegyházi

László. 1907. március 29-én született Szatmárnémetiben, ifjú éveit Szegeden töltötte, ahol 14 éve, korában fedezte fel tehetségét Nyilas- sv Sándor festőművész. A képzőművészeti főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt, sok munkával kamatoztatta rajzi adottságait. Így és ezért kapott Szinyei- díjat. S később is több rpű- vészeti elismerést. 1934-ben Párizsban járt tanulmányúton. miközben Debrecenben telepedett le. ahol több évtizedig alkotott következetes alapossággal. 1950- ben Munkácsy-dijat kapott. Realizmusa hiteles, hiszen meggyőződése mozgatja ebben a körben, ezért olyan tisztázottak munkásábrázo- lásai, tájképei, csendéletei. Nem törődött hírrel, elismeréssel, csak a munkával. Jellemző, hogy miközben egyes művei sikerrel szeretjeitek Párizsban, Moszkvában. Budapesten, Varsóban. Prágában — önálló kiállítása csak Debrecenben volt a Medgyessy-teremben. Igaz. festményei közül több a Magyar Nemzeti Galéria és a debreceni Déri Múzeum tulajdona, a hazai és külföldi magángyűjteményekről nem is beszélve.

Kamatoztatta a 30-as évek tapasztalatait a nagyFélegyházi László rajzai a kiállításról.

bányai művés/.telepen. megragadta Ferenczy Károly szerkesz.tett kolorizmusa. Tagja volt az UME-nak, az Új Művész.ek Egyesületének és a debreceni Ady-társa- ságngk. A debreceni református kollégiumban és a tanítóképző főiskolán tanított, hosszú ideig vezette a Medgyessy képzőművészeti kört. Rajztudása révén vált kiváló arcképfestővé, ennek bizonysága. hogy 1957-ben I. díjat kapott a Kossuth-portrépálvázaton. Emlékkiállítását most rendezték meg Budapesten a Marczibányi téri művelődési központban, — gyűjteményes tárlata 1987 decemberében nyílik meg Debrecenben.

Losonci Miklós

I