Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

Ismernünk kell egymás értékeit NÓGRÁD MEGYE kulturális kapcsolatai nem új keletűek a szomszédos szocialista országokkal és néhány más távolabbi or­szággal. Miközben megyénk művelődési szer­vei, intézményei már a jól kitaposott úton haladnak, a nemzetközi kapcsolatok friss hajtásairól is szólhatunk. o o o Szerkezeti szempontból a legszembetű­nőbb változás, hogy mára nem csupán a közművelődésben és a művészetben élnek intenzív kapcsolatok, hanem az oktatásban is. Az iskolák közötti együttműködés ugyan­is a korábbi években esetleges és szűk. körű volt. Mert létezett — például — a bá- tonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola lengyelországi testvérkapcsolata, virult a Sjzécsényi Nógrádi Sándor Szakközépiskola NDK-beli viszonya, ma azonban már sokkal többről van szó. Részint az említett iskolák is tovább gazdagították, mélyítették együtt- munkálkodásukat, részint új intézmények is külhoni kapcsolatokat kerestek. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium a finnországi Vantaa egyik középiskolai kó­rusával szőtt baráti szálakat, és engedélyt kapott a Művelődési Minisztériumtól, az NSZK-beli Königsbrunn gimnáziumával va­ló együttműködésre. Szóban már megtörtént a közeledés a salgótarjáni 211. Számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet és a hollandi­ai Eindhoven Leonardo da Vinci nevét vi­selő műszaki iskolája között. ' Említésre méltó a pásztói postaforgalmi szakközépiskola szakmai viszonya az egyik NDK-beli iskolával, a Magyar Pósta támoga­tásával; a salgótarjáni Lovász József Álta­lános Iskoláé az egyik vantaai ének-zene tagozatos általános iskolával; a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnáziumé az olaszor­szági Calcinaia hasonló intézményével. Finn és szlovák kapcsolatokkal rendelkezik • sglgótarjáni zeneiskola. Egyébként — a földrajzi közelség és a ha­gyományok miatt — legjelentősebbek a ma­gyar és a szlovákiai iskolák kapcsolatai. Je­lenleg tizenkét általános iskolánk, négy kö. népiskolánk, egy szakmunkásképzőnk, egy nevelőotthonunk és két zeneiskolánk mű­ködik együtt szlovák intézményekkel. Tavaly pedig megállapodás született a Nógrád Megyéi Pedagógiai'-Intézet és az azonos feladatú nagykürtös! pedagógiai köz­pont között. o o o Űj vonása a nemzetközi kapcsolatoknak, hogy már nem csak a folklór érdekli kölcsö­nösen az együttműködőket (Természetesen az érdeklődés megmaradt iránta továbbra is. Koreográfusaink rendszeresen járnák náptáncot tanítani a szlovákiai Fülekpüspo- kibe, Ipolynyékre, több országos szervezet segítségével Angliába; hozzánk Vanyarcra jár oktató Nagykürtösről.) A folklór mellett feltűnt a komoly zene. A Bányász-fúvósok NSZK-beli kapcsolatokat építettek ki, a megyei Koncert fúvószene­kar szintén nyugat-német (Bobingen) együt­tessel létesített szakmai együttműködést. A közművelődésben való együttmunkálko- dás" csaknem valamennyi intézményháló­zatra kiterjed. Például a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban rendszeresen fogadnak japán vendégeket is, a tokiói Seibu egyetemről, és kölcsönösen látogatják egymást a franciaországi Pent Audemer kultúrházának munkatársaival és aktivistáival. Hagyományos és színvonalas a múzeumok szlovákiai együttműködése, amely kiállítá­sok és szakemberek cseréjében, előadói konferenciák rendezésében nyilvánul meg a legszemléletesebben. A múlt évben vette fel a kapcsolatot ha­sonló feladatú intézményekkel a megyei le­véltár, a TIT megyei szervezete, s feleleve­nítette együttműködését a moziüzemi vál­lalat. Az 1990-ig érvényes magyar— csehszlo­vák államközi szerződés lehetőséget teremt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Besz­tercebányai Állami Tudományos Könyvtár között kapcsolatfelvételre is. Ugyancsak a múlt évben figyelhettünk fel arra, hogy az országos szervek nagyobb ér­deklődést kezdenek tanúsítani megyénk nemzetközi kapcsolatai iránt, és maguk is igyekeznek elősegíteni azok fejlődését. Mű­velődésirányító és múzeumi szakembert küldtek Lengyelországba, Észak-Koreába, művészeti csoportok együttműködésének út­ját egyengették, a Nógrád táncegyüttest a magyar folklór hivatalos képviselőjeként, utaztatták a temperái nemzetközi fesztivál­ra. Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Intézményeink törekvéseikben ugyanis a kel­leténél jobban magukra, önerejükre hagyat­koznak. Eredményeik alapján joggal vár­hatnák el, hogy a kulturális kormányzat, az országos intézmények az eddiginél nagyobb mértékben számítsanak közreműködésükre, és az államközi kapcsolatok tervezésekor jobban figyelembe vegyék őket is. o o o Az idén is sok hasznos találkozóra kerül sor Nógrád megyében és külföldön egyaránt. Szovjetek — húszéves megyénk és Keme­rovo testvérmegyei együttműködése, — szlo­vákok, németek, finnek, franciák, lengyelek, japánok és még ki tudja, hány nép képvise­lői ismerkednek kulturális értékeinkkel. A NEMZETKÖZI kultúrális kapcsolatokat a regionális diplomácia megnyilvánulásai­ként is felfoghatjuk. Az érdeklődés mellett kifejezik a másik iránti megbecsülést, s nem­csak a szellemet gazdagítják, hanem erősí­tik a lelket, az érzelmeket, felébresztik és szilárdítják a népek közötti barátságot. A Képcsarnok salgótarjáni bemutatótermének idei első képzőművészeti kiállítása a napokban „hivatalosan” véget ért, de Séday Éva képei még húsvétig várják az érdeklődő­ket. A művész 1955-ben vé­gezte el a főiskolát, szívesen emlékszik tanáraira, Pap Gyulára, Domanovszky Endré­re, Fónyi Gézára, Bernáth Au. rélra. Első önálló kiállítását 1964-ben rendezte Budapesten, p Mednyánszky-teremben, az­óta Szombathelyen- Dunaúj­városban, Veszprémben, Ka­posváron, Kecskeméten, Daba- son és Gyöngyösön voltak egyéni tárlatai tíz alkalom­mal. Salgótarján érdeklődő közönsége most találkozhatott először realista indíttatású művészetével­Mindenekelőtt jegyezzük meg. Séday Éva látványos fes­tészetet művel. Tudatosan szervezi képpé a látványt. Vállalja a valóság ábrázolását elsősorban abból a meggyő­ződésből kiindulva, hogy a kor emberének nagyon is szüksé­ge van a szépségbe vetett hit megőrzésére. Mint vallja: a szépségnek valóságteremtő erőt tulajdonít. Salgótarjánba főként táj­képeket és csendéleteket ho­zott. Várbeli tájképfestőként a megjelenítendő táj karakteré­nek és hangulatának kifeje­zésére törekszik- Élénk és érett kolorit, határozott szer­kesztés jellemzi ezeket a ké­pékét. Fáradhatatlannak lát­szik a jellegzetes vízparti tá­jak és jelenetek szeretettel­jes megörökítésében (Várako­zás a kompra, Vitorláskikötő, Tábortűz), vagy az otthonos hegyvidék meghittségének kifejezésében (Havas hegyol­dal> Ház a dombok alatt, Kis utca, Vasúti híd, Szőlőhegy, Börzsönyi falu). Szűk utcák, virágos kertek, miniatűr viaduktok, a sárga­barackosok zsendülése, vagy —’ miként a Hóval lepi be a tél című képen — a virágzás és az érés elmúltának nyu­galmas lírája jelentik e ké­pek lényegét. Ragyogó ecset­kezeléssel, a többnyire har­sány színek biztos alkalma­zásával készültek ezek a fest­mények. Már-már expresszív kontrasztokban áll előttünk a fények és az árnyak vibráló játéka. S miután a festő nem rej­ti véka alá érzelmeit sem, többet is mond, mint általá­ban a tájképfestők- Minde­nekelőtt a szépség csodálatá­ban, s a természeti tünemé­nyeken keresztül az érzelmek kifejezésében. Ügy látszik, már a téma kiválasztásánál gondosan fiigyei arra. hogy saját hangulata és a válasz­tott táj arculata összhangban legyen egymással. Szeretettel­jesen közelít a tájhoz, ez vaJlomásossá is teszi képeit. Ezek a festmények realista vallomások a mindent körül. Pompás dáliák 0 Séday Éva képei ölelő természetről és e min­dig megújuló népségről. Ez a lényege Séday Éva csendéleteinek is. Szinte kimeríthetetlen bő­ségben születnek ezek a csend­életek: Pompás dáliák, Tarka virágok> Szarkalábak, Mály­vák, Sárga tulipánok, Tavaszi virágok, Fehér margaréta, hogy csak néhány képcímet említsünk- Mozgalmasság, len­dület és nyugalom, romlatlan- ság és szépség utáni vágya­kozás nyer bennük képi kife­jezést. A közvetlen látvány ihletése természetesen e csend­életekben is nyilvánvaló, ugyanakkor leszűrt festői ta­nulságokat is hordoznak a művek. Mindenekelőtt a látvány elemeinek egyéni formálásá­ban, amelynek következtében a kép nem veszít realitásá­ból- ugyanakkor azonban ál­talánosabb értékűvé, időtlen­né is válik a szépség múló pillanatainak öröklétbe eme­lésével. Életszerű pompás dá­liái az eredeti látvány inter­pretálásán túl, az élet szere- tetét sugallják, amelyhez a technikai ..csodák” és „ször­nyűségek” közepette is szük­sége van az embernek, hogy ne legyen belső világa sivár, megőrizze magában és maga körül a természetet, amelyből vétetett és amelynek része. T. E. ■' — —*—1——————I i—■■ i —«ír ..- f C ifra idők nyomában „Ez a divat nem ért véget" Otven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán a Cifra nyomorúság című szociográfiáját. Géczi Péter bátyámhoz és kedves-aranyos feleségéhez, Patkós István barátunk, bu- jáki tanácselnök — nagy hon­ismereti kedvű ember maga ás — irányított, de elébb be­mutatott néhány korabeli ké­pet a bujáki gyöngyösbokré_ fásokról, meg minden másról is, ami a témához vág: mi maradit ötven év távlatából a népi viseletből és a bujéfci- ak bokrétás múltjából? Az egyik képen aztán ott áll az egész bujáki bokrétás (de mi is az a Gyöngyös bokréta? — erre választ kell adni!) együt­tes, rajta a bujáki lakodalmas valamennyi szereplője szép sorba állítva, elöl a lányok lakodalmas fehérben, mögöt­tük a fiúk, s legelöl is a vő­legény Géczi Péter — nagy fekete, erős csontú fiatalem­ber volt 1932-ben — a két menyasszonnyal... Szerteszóródó gondolatok között szeretnék rendet tarta­ni (meg sorrendet), de még valami ide sorolja magát, ahogy később, de ugyancsak jó negyven-ötven évvel ez­előtt a Bujákba valósággal sze­relmes Glatz Oszkár festőmű­vész. főiskolai tanár ezt a szép népet és viseletét féltet­te. Minden falusi témájú ké­pének modelljét innen vette, Bujákról és egyre azon keser­gett akkoriban, hogy talán majd kivész a viselet is, meg a szép ember is Bujákról. Egyikben sem lett igaza. A tizenkettes születésű Géczi Péter és felesége megmaradt idősnek is olyannak, amilyen volt bokrétás korában, s va­lamennyien, akik utánuk kö­vetkeznek az élet rendje sze­rint, épp olyan szemrevalóan szépek kis és nagyobb ember­nek, amilyenek ők voltak. Ha nem így lenne — nem láthat­nánk a színes képen a leg­utóbbi szüreti felvonulás bu­jáki polgárai * között a legki­sebb leszármazottat párjával együtt népviseletben, de bi­zony, látjuk a hatéves Gulyás Krisztit és a „párját”. Bacsa Lacit• A kisunoka Kriszti gyakran énekelgeti ,.Buják híres város — csak egy kicsit sáros.. De vissza a rendbe: a Gyön­gyös bokrétát a nagy szívem­ber, s maga is író-újságíró hivatású Paulini Béla kezdte a harmincas évek legelején. Sokáig volt méltánytalanul el­feledett a bokrétás mozgalom, s volt egy időben (ötvenes évek), amikor valósággal tit- kolni-szégyellni való ügynek számított a magyar népművé­szeti (elsősorban tánc, de vi­selet és ének, sőt, parasztszín- pad is ide jött aztán!) moz­galomban yaló részvétel. Tizenkét község kezdte a fő­városi bemutatkozást, azokat sorra előre .,zsűrizte” Paulini és több társa, például a boldo- gi (Heves megye. Galga-men- te) Bruckner Jenő 1931-ben- A budapesti Városi Színház­ban, a mai Erkel Színházban István-nap táján volt az el­ső abban az évben, azt kö­vette hatalmas átütő siker nyomán a többi egészen 1944- i;g, amikor a háború miatt a Gyöngyös bokréta elmaradt. A bujákiak a másodikon je­lenték meg, s abban az út­ban, szereplésben vett részt Géczi Péter kétszeres vőle­gény két menyasszonnyal és a többiekkel. Jegyben járt akkor már mai feleségével, a kis, mosolygós asszonnyal, de mert termetre a táncban (lakodalmasban) a magasabb Mihá Mari illett hozzá —, azon az egy nem_ zeti színházbeli! szereplés­ben ő volt a menyasszonya játékból”. Hogy aztán ne le­gyen bántódás sem: a pár nyoszolyólánya volt Péter bá­tyám valóságos, igazi arája. Hát nem is volt semmi baj- sőt, ép­pen hogy nagy siker és sok-sok élmény. Mai szemmel így lát­ja: sokan akkoriban még a közeli Hényelpusztáig isalig- alig jutották el, a bokrétá- sokra meg nem csupán a többezres fővárosi pártoló kö­zönség, de egyre inkább a külföld is szívesen áldozott, az árakról annyit, hogy a pá­holyok nyolc pengőtől indul­tak árban és ez a kakasüllő- kig változott nyolcvan fillé­rig, s éppen ott szorongott a sok vidékről elszármazott egy­napi bérnek megfelelő össze­get fizetve­A mai tavaszi fesztiválok és szegedi találkozók, szent­endrei játszónapok, meg min­den más is, amiben helyet kaphat az eredetiség, végső soron a bokrétás mozgalommal is rokonságot tart. Ma Buják talán a legerősebb hagyó, mányőrző településünk a nép­viseletben, de mindig is mű­ködött — ma is, a gyerekek Géczi Péter bátyánk és ked* ves-aranyos felesége. Pila Marika legszívesebben márkás farmerben megy a diszkóba. A díszes viselet sem a múlté, az ünnepekre előkerül • szekrényből. T. Pataki László Képek) Kulcsár Józsul — Én voltam az igazi menyasszony, de a régi képen a okrétás arát is megörökítették! —” derül mindezen Ró- si néni. csoportja az iskolában — vaj lamilyen táncot és dalt őrző, játékos hagyományt mutató együttes Bujákon. A pávások nemrégiben még nagyon felkarolt, s mára ki­csit újrafeledett mozgalma sem gyökértelenül élhetett a magyar folklórban, ami már úgy változott, hogy kiegészült a városi fiatalságot is meg­mozgató táncház-mozgalom­mail. Szabó Zoltán a fél évszá- zaddal ezelőtti rosszul elren­dezett magyar valóságot akar­ta és tudta megmutatni újra kiadott (az idén jelent meg) Cifra nyomorúság című művé­ben, amelynek tucatnyi pél­dánya kelt el egy-kettőre teg­nap, tegnapelőtt a bujáki ABC-boltban, pedig az ára dráguló könyvkiadásunk mel­lett sem csekély; majd két­száz forint. A mai negyvene­sek és persze, azok is, akik­ről többek között a Cifra nyomorúság szól; az idősebb bujáki, hollókői, lóci, dej- tári, ecsegi, tarján! stb. nem­zedék csak most vehette kéz­be ezt a könyvet, a hazad szo­ciográfia klasszikus alkotá­sát. Csak ötven év után jutott el maga a nép ahhoz a mű­höz, amely róla szólt — ezt mondják azok a bujákiak, akik ma olvassák nagy szám­ban, A bokrétás mozgalom tíz évre arra, amikor kezdte a szerveződését, már hatvan fa­lut vont a körébe és megala­kította a szövetségét is- Szük­ség volt rá. mert a pesti maj- molás silány módszerekkel éa zavaros eredetű „népi anya­gokkal”. szereplőkkel szinte azonnal tapasztalható volt, hiszen pénzt lehetett vei© ke. resni avatatlanul is. A bokré- tások amúgy meg egy heti napszámnak megfelelő bért kaptak egy-egy fellépésük - után, így a bujákiak is éa mind a többiek a megyében; De a viselet máig erős az ünnepekre félretéve — alig van már fiatal lány, akinek ne lenne, aki ne készíttetne, vagy, aki ne örökölte volna szüleitől, nagyszüleitől, s ne venné magára szívesen ma is- Amiként Petre Margit né. ném közeli rokona a varro­dában dolgozó Pila Marika, akinek (nem úgy* mint a ré­gieknek) télre kis fehér bun­dája is van, meg sok szép ru­hája mindenféle színben, de. aki a bujáki diszkóba legszí­vesebben márkás farmerben mpffv táirirrvlri'i

Next

/
Oldalképek
Tartalom