Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

A nóqrád PALOTÁSHALMOM Lakni muszáj „Nomen est omen?” — kérdeztem magam- ban úton hazafelé, noha tudom, hogy a latin mondás — a név a végzet —, baljós dolgok, ra vonatkozik. De> ezúttal a Palotáshalom el­nevezésen rágódtam, ahol a név előtagja „Pa. lotás”, mintha valami jelenidejű jóra is utal­na. Mert, ha palotákat nem< de néha több mint tisztességes küllemű házakat bőségesen láthattam. Ámbár kissé visszájára fordítot­tam az ókori bölcseimet, s jó kicsengést ad­tam neki, mégsem mondhatom egyértelmű­en, hogy ezek a házak kizárólagosan a bol­dogság fészkei lennének. Hiszen — milliók tudják —, építkezni> pénzt kuporgatni. épí­tőanyagot és mestert felhajtani, segédmun­kásokat toborozni, s évtizedekig adósságot nyögni, igazán nem tartoznak a kurta földi lét kellemetességei közé. Ma, kicsiny országunkban, nem hajózni, hanem lakni muszáj. Kerüljön bármibe is. ... ki győzné kiszámolni... A Szabadság út 53. alatt álldogáló porta, kínálja magát a fényképezésre. Íme, a régi és az új! A képre ugyanis, a majdnem elrombolt ócska mö­gött magasodó, friss, belülről még be sem fejezett házat vetítette a lencse. A ház, ha teljesen elkészül, bizonnyal szép lesz­A kapuban pipás öregem­ber, ösztövér, fején kucsma, derekán öv szorítja a kabá­tot. A beszélgetésre egy idő­sebb. fésülködő asszony is előkerül. Szépvölgyi Józsefné, foga között haj tűvel tessékel bel­jebb. — A férjem 76 éves, 1956 óta leszázalékolt, én is a hat­vanharmadikban vagyok. A férjem nyugdíja 3100 forint, most emelték, az enyém 2600. Itt ez aiz építkezés, kell a pénz- — A tükörbe néz, utol­sót igazít a haján. — A nyug­díj mellett dolgozni járok. Fél egykor indul a busz, megyek Gödöllőre, a Ganz-villamossá­gába. De már ez sem olyan, mint volt, mert korábban há­romezer forintot kaptam, most csak ezernyolcszázat. Nem dolgozhatom többet tizenkét napnál. Nincs pénze a gyár­nak. Bejön az öreg is. — A régi ház — mondja pipája mögül —, vagy három­száz éves. Két szoba, kony­ha. .. Valamikor erdőben állt- A régi térképen rajta is volt — S kissé kihúzza magát, mintha valamely jeles őst em­lített volna. — Évek óta építkezünk — ragadja vissza a szót Szép­völgyi Józsefné- — Elkezdtük 1983-ban... van egy lányunk, nem akar férjhez menni, ne­ki majd jó lesz. Most Pesten, a postásszállón dolgozik, ta­karít, háromezret keres, de jönne haza, mert kevés az a pénz. Míg mesél, körülkísér- Á konyha hozzávetőleg kész. A három szoba is. A fürdőszo­ba berendezést vár. csakúgy, mint a szobák. A tetőtér fel­járója elzárva. Majd, ha ké- rü' arra is. •. Aztán számolni kezdünk. A lánynak 150 ezer forint in­duló tőkéje volt. A két öreg 80 ezer kölcsönt vett fel. a lányuk 220 ezret. Milyen a sors; ha Szépvölgyinének csak hét forinttal kevesebb akkor a nyugdíja, akár eltar­tottak lehettek volna, az pe. dig nvolcvanezer forint ked­vezmény lett volna. Volna és megint csak volna; a fránya hét forint miatt, lesz mire fordítani a nyugdíjakat, s aligha adhatja fel állását Szépvölgyi Józsefné- S, hogy hány pipát szív ki az öreg­ember, míg kész lesz a ház. míg bútor is kerül belé, ki győzné kiszámolni. Tájkép csata közben Palotáshalom szép falu. Igaz, akadnak itt is fölöslege­sen hivalkodó majdnem pa­loták, cifra kerítések, de a magafitogtató építkezéseket a szolidabb, célszerűbb és tet­szetősebb házak váltják fel. Azon azonban már lehet gon­dolkodó, hogy ezek azok a tájba ;llő epííminyek-e, mi. lyeket az építészek oly elősze­retettel om'/»gémek, igaz, épí­tésze vá’ogtti !• In "y ki es mit tart annak, s ez is tisz­tázandó: mi is a táj? A tá­voli hegyeket értsük annak, avagy a legkülönbözőbb ko­rokat, s pénzbeli állapotokat tükröző mindenféle házakat? Attól tartok, lettlégyen bár­mily tisztességes a szándék, hogy falvaink szépek legye­nek, számos gátja van annak, hogy valóban tájba illő, la­kályos, s elérhető árú háza­kat húzzunk fel. Egyelőre örüljünk annak, hogy mondjuk a palotáshalmi Mikszáth Kálmán utcában nagyjából egységes képet lát­hatunk az új házak során végigpillantva, hogy — igaz vakolatlanul —, de a Szabad­ság úton is magasodik né­hány újsütetű otthon, s örül­ni kell annak a látványnak is, amit a valamikori Palotás 4s a korábbi Héhalom között szemlélhetünk­Amolyan tájkép csata köz­ben. Homokhegyek, és kavics­halmok, zsákok, vasak, köte­lek drótok és madzagok, szélfútta por és monoton zaj­jal forgó betonkeverő, min­denféle árok és gödör. Utca épül itt. Van. ahol csak az alapokig jutottak, s akad — igaz egyetlen egy —, ame,yik már befejezettség külső je­gyeit viseli magán. Ahol a betonkeverő forog, emberek is találtatnak. Először a .,csafc após” (aki nevének mellőzését kéri, mert rokkantnyugdíjas, s tudott dolog, hogy egy rokkantosított, ötvenes évei derekán levő férfi, még a veiénél sem dol­gozhat) válaszol néhány rövid kérdésre. „Esztendeje épít­kezünk. Hogy mikor lesz ké­szen a ház? Azt én is sze­retném tudni. Hogy mennyit is ér majd. ha készen lesz? Ügy egymillió-kétszázezret Mert- kérem. lehetne olcsóbb is. de az építőanyag..-” — S legyint csak, amolyan tétova fé’mozdulattal; rám néz, mint, aki biztos benne- a mondatot képes vagyok befejezni. EL mondja még: lánya, « veje agrár szakemberek, albérlet­ben laknak havi ezerötért, egy gyerek már van, a, másik a jövő hónapra esedékes. Trabant fékez, előkerül a vő, de nyilatkozni nem sze­ret, a nevét kéri kihúzni, annyit azonban megmond: a Pásztói Állami Gazdaságban dolgozik. — Nyolcszázötvenezer forint lesz a beköltözésig- A tetőtér, rel —, ha lesz tetőtér — ke­rül majd egymillión felük A szokásos kölcsönökön. a gyerekek után kapható pénzen felül az állami gazdaság is adott 120 ezer forintot. A többi saját rész. Tudja — me­legszik a témába — nálunk az a probléma, hogy nincs rokonság... így az összes pénz húsz százaléka munka­bér, 65 százaléka anyag, plusz szállítás ... Csak az étel-ital felmegy huszonötezerre. •. Az anyagbeszerzés eszméletlen dolog. Mert az igaz, hogy aki­nek van pénze, mindent be tud szerezni. De, akinek nincs..- Anyag van is, nincs is.., pél­dául az ablakokat úgy kellett összeszedegetni- Nekem a Mát­ra gázbetonnal, a falazó­anyaggal még szerencsém volt, mert, amikor kezdtünk, kap­ni lehetett: most már azért is sorba kell állni. A cserép nehéz ügy, fa van. A „csak após” még megtold­ja: — Anyag utón mindennap menni kellett Mondták, hol- hap itt lesz. jött egy hét múlva. Ha volt kis jatt, érke­zett az anyag. Ha nem volt várni kellett.. • Az utolsó kérdéstől el fel­hősöd ik a tulajdonos homlo­ka. Pedig csak egy egyszerű mondat: — Mennyi lesz a rezsi? — Jó négyezer körül. Egyszer az anyós, egyszer anyuka A tanócsházán Markolt Ger- gelyné, az elnök, és Krekács Judit vb-titkár szolgál tudni­valókkal. Ezek szerint, a három társ­község négy településén öt év alatt, száznál több ház épül. A tanács — változó keret fe­lett rendelkezvén — változó számban ad kamatmentes épí­tési kölcsönt- Idén három- százezer forint osztható szét. — A cél — mondja Mar­kolt Gergelyné —, a fiatalok letelepedésének támogatása. Jelentkező a kölcsönre már sok van, s áprilisban dől el, hogy kik is kapnak. Most. a két település. Palotás és Hé­halom összeépítését szorgal­mazzuk, de tervezzük a társ­községekben építkezők támo­gatását is. Nálunk — folytat­ja az elnök —, nagyobbak a gondok, mint sokhelyütt, mi­vel saját építőanyag-telepünk nincs. legközelebb Jobbágyiban és Szirákom van lerakata a Pásztó és Vidéke Áfésznek. Vannak magánfuvarosaink, de sokat segítenek az építőanya­gok szállításában a munka­helyek- .. Elmondta még: a palotási településrészen már kevés a tanácsi értékesítésű telek, vL szánt Kisbágyonban, Héhal- mon, Szarvasgedén nincs ilyen gond. Szó esett róla: a köz­művek itt pontosan úgy nin­csenek arányban az új épít­kezésekkel- mint országszerte szinte mindenütt. Beszéltünk arról, hogy a házak java ré­sze több generáció részére is alkalmas lenne. — Alkalmas lenne — hang­zott a kérdésre a felelet —, ám nem jellemző. Pazarlók voltunk, s részben vagyunk is az építkezésekben. Mert hiá­ba sokszor a nagy ház, a fia­talok is megépítik a magu­két- Igaz, mostanában, négy­zetméterben kisebbednek a házak. Korábban csupa 100 négyzetméteren felüli épült, most a 70—80 négyzetméter sem ritka. Kevesebb a „mag­tár”. Az ok kézenfekvő: ke. vesebb a pénz is. Így mintha a korábbi versengés is háttér­be szorult volna. S, hogy — hiába rokoni, baráti segítség. hiába kerül ily módon „csupán” 6—7 ezer forintba egy lakás négyzetmé­tere —, mekkora terhet jelént az építkezés, különösen fiata­loknak, arról szól a rövid tör­ténet­— Egy fiatalasszony jött a múltkor — meséli Markolt Gergelyné —, nemrég fejezték be az építkezést, rá is ment apai, anyai. Mondta a fiatal­asszony: „De jó, amikor a hónap felén túl az egyik hét végén az anyós mondja együnk náluk, a másikon anyu­ka mondja, együnk náluk,. Nem ők az egyetlenek — te­szi még hozzá a tanácselnök.-. Hat ökörrel sem... Valaki azt mondta: „Nesaj­náld őket. Fizetést kapnak a gyárból, a tsz-ből, van ház­táji, összejön az a pénz. ami a házra kell.” Nem tehetek róla: sajnálom őket; és saj­nálok minden átlag állampol­gárt, akinek nemcsak a háza, de az adóssága is egy életre szól. A házravaló —, mint az építkezések sokasága mutat­ja —, tényleg összejön. Csak az a kérdés, milyen áron? S, ha az árról van szó, nemcsak a pénzre kell gondolni- Mert a házak árába beszámítandók az elrongyolt idegek, a le­hajtott szervezetek. Csoda-e, ha valaki egyszer leteszi magát valahol, mert megépült a háza, hat ökörrel sem hagyja magát elvontatni; még akkor sem, ha elemi ér­dekei kívánnák így. Ekként leszünk röghözkötöttek. Pa­lotáshalmon, s szinte minde­nütt, holott egyre mobilabbak- ká kellene lennünk. Hiszen sokat hallani mostanság: nem biztos, hogy mindenkire ott van éppen szükség, ahol je­lenleg van. SpeidI Zoltán .... — Ilyen volt ilyen lesz.., Űj házak a Mikszáth Kálmán utcában. Tájkép csata közben. avagy a beton útja. — (Rigó Tibor felvételeQ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom