Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

* NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Határjárás a régészekkel Az ismert források szerint Nógrád megye egyik legré­gibb faluja a hegyekkel kö­rülvett, gyönyörű Cserhát­völgyben fekvő Garáb. Nem­csak a hely-, hanem a me­gyetörténet szempontjából is rendkívül fontos, hogy egy ideig a magyarországi pre­montrei monostorok anyamo­nostora a garábi volt. Ezt a Szent Hubertről elnevezett prépostságot a XII. század első felében, a Garábon is birtokos Kökényes—Radnót nemzetség egyik tagja, Mi- kodinus fehérvári prépost — később győri püspök — ala­pítja 1171 körül. A kolostor alapítására, az országban betöltött szerepére vonatkozóan, nagyon eltérőek a források. Vannak, akik azt állítják, hogy ez volt az ösz- szes magyarországi premont­rei monostorok anyamonos­tora, mások viszont úgy tud­ják, hogy nem ez, hanem a váradhegyfoki. Abban egye- zőek az írások, hogy Garábon létezett a premontrei monos­tor, és még jóval a török hó­doltság előtt, 1436-ban elnép­telenedett, megszűnt, és ak­kor a sági (Ipolyság) pré- postság lett a földesura. A templomból és a rend­házból — mely csak szerény építmény lehetett — semmi sem maradt az utókorra. Mégis van némi biztató re- méhyünk arra, hogy valamit megtudjunk róla. A templom mellett, a Petőfi utca 25. szá­mú ház tulajdonosa, Gyurcsó Imre 1985-ben elmondta, hogy a kertje keleti határán több alkalommal talált faragott köveket ásás közben. Szerin­te vagy 10—15 méter hosszú­ságban, mintegy 1—1,2 méter szélességben kőalap húzódik a föld alatt. Gyurcsó Imre tájékoztatá­sát elmondtam a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum ré­gészeinek, akik nagy érdek­lődéssel hallgatták azt. Ennek a beszélgetésnek az eredmé­nyeként a múlt 'év őszén a régészekkel a Cserhát völgyé­ben határjárást végeztünk. Megnéztük a Gyurcsó Imre által megjelölt területet. Az Alsó- és Felsőtold kö­zött — az idősebbek emléke­zetében „Kastelicska” néven nevezett határrészben — egy épület jól kiraizolódó helvét találtuk, kő-, tégla- és cse­répedény-töredékekkel. Itt le­hetett a középkorban Toldon is birtokos Toldi család va­lamelyik tagjának az udvar­háza. Szemügyre vettük a. Lágya­son és a Nagyszkalinka alatt azt a terepet, ahol Told falu volt. Ott középkori cserép­töredékeket találtunk a föld felszínén. A Nagyszkalinka’ alatt pár évvel ezelőtt, az al- sótoidi fiatalok szántás köz­ben egy épület alapjára buk­kantak. Megtekintettük a bokori te­metőben is látható, mintegy 1,5—2 méter magas, 4—5 mé­ter hosszú, 0,5 méter széles falmaradványt. Az épület­romra vonatkozóan, az iroda­lomban nagyon eltérőek a megállápítások. Az 1951. évi műemlékjegyzékben „kas­télyrom”, az 1954. és az 1960. éviben „várrom”, az 1976. éviben pedig „templomrom”- ként szerepel. A határjárás során látottak a szakemberek érdeklődését annyira felkeltették, hogy tervbe vették a garábi mo­nostor vélt helyének a feltá­rását. Az erre vonatkozó kez­deti intézkedéseket már megtették, és remélhetően az ásatás még ebben az évben megkezdődik. A feltárást kö­vető tudományos értékelés pedig majd. fényt deríthet a monostor telepítésének az idejére, az anyamonostori és művelődéstörténeti szerepére. Antal Károly 103 éves Zsuzsa néni Kevés ember tudhat magáénak olyan egészséget és szelle­mi frisseséget 103 éves korában, mint a Jászság legidősebb lakója, Ládi Istvánné. A születésnapját nemrégiben ün­neplő Zsuzsa néni — a környék egykori jó nevű kovács- mestercnek özvegye — a mindennapi szorgos munkában és az idegeskedéstől mentes tevékenységben látja a hosszú élet titkát. Egyetlen „bosszúsága” manapság csupán az, hogy pápaszemet kell feltennie időnként, ha könyvet, új­ságot vesz a kezébe. Érickezlclröl értekezletre Sokszor beszélünk manapság társadalmi összejöveteleink­ről. Munkaértekezlet, termelési tanácskozás, munkabizott­sági ülés — és még folytathatnánk a sort. Tartok tőle azon­ban, hogy ennyi sem kevés, főleg azoknak, akik napról nap­ra részt vesznek ezeken a találkozókon. Mennyire hatékonyak ezek az összejövetelek? — joggal merül föl a kérdés bárkiben, talán nem is alaptalanul. Né­hányszor — különösen, ha egy-egy felszólalás, az: előbb szóló „felvetése kapcsán felmerült gondolatok” legép'elt pa­pírhalmazról való felolvasása hosszabbra sikerül, mint amennyit a téma megérdemelne — bizony megindul és egy­re erősödik a suttogás, árgus szemek figyelik az asztalon a még megmaradt üdítőket. Előbb-utóbb elfogy a közeli üvegek tartalma, ha lehet do­hányozni, megsűrűsödik a cigarettafüst. - A jegyzetelésre szánt papírlapokon újjáélednek az avantgarde rajzművészet bizarr alakzatai. A bátrabbak elcsoszognak az üres asztalok bontatlan üvegeiért, s a szónok ilyenkor emeli néhány de-, cibellel hangerejét. Természetesen ez nincs mindenütt így, akadnak operatív jellegű rövid és velős értekezletek is. A napokban például a nagyközségi fórum egyik hozzászólója így vezette fel mon­dandóját a vendéglátóegységekről: — A jelenlévők közül’ki az, aki a feleségét egy helybeli presszóba vinné szórakozni? A megjelentek között nem akadt ilyen. Olyan sem, oki nem a hozzászólót hallgatta volna. Talán nem is egyedi előadásmódja, inkább a témája miatt. És mert nem nyúj­totta mondandóját a vakvilágba, csupán annyit beszélt, amíg nem bonyolódott ismétlésekbe és ameddig érdemleges in­formációt közölt az összegyűltekkel. Példáját követve igyek­szem én is csupán annyit írni, amennyit e téma érdemel. Ennyi. i (romhányi) Béiyegárverés A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége április 11—12-én, budapesti székházá­ban tartja 32. tavaszi árve­rését. Összesein több mint 1600 fi- latéliai érdekesség, ritkaság kerül kalapács alá. A külföldi bélyegek, levelek között ta­lálható például egy vatikáni bélyeg 9600 forintos kikiáltá­si árért, vagy összeállítás ENSZ-blokkokból 4000 forin­tért. A modern magyar anyag­ban az egyik érdekesség a 12 ezer forintért kínált használat­lan, tévnyomatú négyes tömb. Az árverésre kerülő klasszi­kus magyar ritkaságok kö­zött találhatók az 1800-as évek közepéről származó le­velek, Turul-sorok, valamint különféle kőnyomatos és réz­nyomatos bélyegek. Az árverési anyagokat az érdeklődők előzetesen is megtekinthetik a helyszínen: április 7-től 9-ig. 15-től 18 óráig, valamint az árverések előtt egy órával. A külföldi anyagot április 11-én, szomba­ton 10 órakor, a modem ma­gyar bélyegeket ugyanezen a napon 16 órakor 'árverezik. A klasszikus magyar anyag va­sárnap 10 órakor kerül kala­pács alá a MABÉOSZ szék­házában (Budapest VI., Vö­rösmarty utca 65.). Halak és madarak a Kis-Balatonon Kialakulóban van a kis- balatoni tározó halfaunája és madárvilága. Az átlagosan több mint egy méter mély vizű, nagyjából a Velencei­tóval megegyező nagyságú tá­rozó kitűnő élet- és szaporo­dási feltételeket biztosít aha­laknak. Ä megfigyelések sze­rint az elárasztás óta eltelt néhány év alatt az élővizeink­ben előforduló legtöbb halfaj­ta megtelepedett a tározóban. Minthogy ez a vidék tájvédel­mi körzet, ahol nem szabad horgászni, a halállomány za­vartalanul él és szaporodik. Sok 'madárfaj is megtelepe­dett már a Kis-Balatonnál, köztük olyan ritka madarak, mint a nagykócsag, a gémek és a vöcsökfélék több fajtája. Értőivé válnak a korszerűbb gondolatoknak Varázslatos gépek, tizenéves „komputerzsenik" A nyolcvanas évek elején az újdonságot az elektronika hazai terjedése okozta. A mo­dern számítástechnika soka­kat foglalkoztat azóta, de többségük még innen van az emberi életkor felén. Az ál­talános iskolákban, a peda­gógusok és a diákok alig há­rom esztendeje, hogy igazá­ból rácsodálkoztak az első gé­pekre. fiz úi bűvöletében Többnyire azok az ipari és mezőgazdasági szövetkezetelv, vállalatok voltak a támoga­tók, amelyeknek gazdái már a kezdeteknél felismerték, hogy a jövő nagy lehetősége — társadalmi és gazdasági téren egyaránt — a mikro­processzoroké. Tudták azt is. hogy széles körű gyakorlati al­kalmazásuk csak akkor vál­hat lehetővé, ha a dolgozók — még inkább a jövőbeni ge­neráció — mind nagyobb számban értenek kézelésük­höz és magához az egész mechanizmushoz. Az ámuldozás korszaka múlóban- Ma az általános is­kolák legtöbbjében tudatosan fejlesztik a gépparkot, terv­szerűen foglalkoznak az ér­deklődő gyerekekkel, és a pe­dagógusok közül is egyre töb­ben állnak a számítástechni­kát tanulók és hasznosítók táborába. Nógrád megyében a köz­ponti általános iskolák gép­ellátottsága ma megközelítő­en 95 százalékos. Nyolc okta­tási intézményben alakítot­tak ki saját erőből számítás- technikai termet, ahol fakul­tációs oktatáson, vagy szak. köri foglalkozásokon tanít, ják a számítástechnikai alap­ismeretéket Délutáni csúcsforgalom a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskolában. Ki ha­zafelé tart, ki a „második műszakra”, a szakköri fog­lalkozásokra készülődik­A számítógépes szoba — számomra — varázslat. Nem így a gyerekeknek. Basicül beszélgetnek a gépekkel, figye­lő szemek pásztázzák a mo­nitoron megjelenő feleletet. S, ha olykor a gép válasza a .,nem értem”, akkor a pilla­nat tört része elegendő ne­kik, hogy a hibás betáplálást helyesbítsék. Dolgoznak és játszanak a gépekkel, meg­beszélik és értékelik az ese­ményeket. Előfordul, hogy a gép sehogy sem altar válaszolni a nebu­lóknak. Nem esnek kétségbe, ott a szakkörvezető tanár, akivel közcsen feltárják a hi­bát, s folytatódhat a gépek faggatása. — Két esztendeje ismerkednek gyerekeink a számítástechniká­val — mondja Gyenes László matematika—kémia szakos tanár, aki a számítástechni­kai oktatás úttörői közé tar­tozik az iskolában — Akkor kéttucatriyian kezdtek, ma nyolcvannál többen járnak a szakkörbe, bár az érdeklődők száma ennek sokszorosa. — - Kik járhatnak a szak­körbe? — Elvileg minden jelent­kező jöhetne, de lehetősége­ink végesek — legyint saj- nálkozóan. — öt gépünk van pillanatnyilag, és négy kollé­gámmal együtt látjuk el a szakköri teendőket. Ezért el­sősorban a tehetséggondozást vállaljuk és elsőbbséget él­veznek azok a diákok, akik továbbtanulásra gondolnak. Hétfőtől péntekig. naponta délután fél kettőtől este hé­tig, állandóan be vannak kap­csolva a gépek. Először a gyerekek, utána pedig azok a kollégák veszik birtokba, akik most tanulják az alapokat. Az iskola vezetői és a tan­testület azt akarják Bátony- terenyén is, hogy eleget te­gyenek a társadalmi, gazdasá­gi kihívásnak. A most pad- ban ülő gyerekek lesznek azok pár év múltán, akiknek szá- m.'tógép-vezérlésű gépeit mel­lé kell állniuk, és nem mind­egy, hogy ezt milyen alapok­kal. felkészültséggel teszik. Otthon kezdődött Bár az általános iskolák majd mindegyike rendelke­zik már egy, vagy több szá­mítógéppel, hasznosításukra korántsem csak a bátonyte­renyei példa a jellemző. Dejtáron Koszorús Sándor, a pataki tagiskola napközis ta­nára immár két esztendeje törődik a komputerek iránt érdeklődőkkel. Megszállott­ként foglalkozik a számító­gépekkel. Először otthonában, saját, eszközeivel tanította a gyerekeket. Majd, amikor & géppark — külső segítséggel — növekedni kezdett, és lehe­tővé vált, hogy mind több gyerek kapcsolódhassák a munkába, megkapták a köz­ségi tanács különtermét, ahol most hetente egyszer, szom­batonként tizennyolc kezdő és tizennégy haladó szakköri tag­gal foglalkozik. — A berendezéseket hasz­nosítják másutt is? — Nem igazán. •. Készítet­tem programokat a könyvtá­ri, a tanácsi és az iskolai munka könnyítésére, de- hogy milyen hasznát veszik...? — tűnődik hosszasan. Magyará­zatként hozzáteszi: — Keve­sen tudják még kezelni az ezközöket, a felnőttek is most tanulják. A basicklubban öt felnőtt sajátítja el az alapis­mereteket. Az a probléma, hogy gyakorlásra egyelőre nincs még alkalom, mert a községi tanács terme nem a legszerencsésebb megoldás­Az általános iskolában most tervezik a számítástechnikai terem kialakítását, az egyik tanterem kettéválasztásával. Ez megfelelő lenne akár az oktatás, akár a gyakorlás, de a gépek kihasználása és tan­órákon való hasznosítása szá­mára is. Annál is inkább, mert ebben a tanévben vezet­ték be e tárgy fakultációs ok­tatását­Széles körben folyik Nagybárkányban csak két számítógép van az iskolában, és a tantestületben nincs pe­dagógus, aki kellően értene a nyelvükön. Ám a gépeket addig sem tartják vitrinbe zárva, hanem a lehetőségek­hez mérten hasznosítják. Kül­ső segítséggel, kezelésükkel tanfolyamon ismerkednek a gyerekek és a tanárok. Az iskolák törekvése — ta­pasztalataink szerint — min­denütt arra irányul, hogy a gyerekek megismerkedhesse­nek „leendő munkaeszközeik­kel”, a számítógépekkel és a számítástechnikával. Játékosan vagy komolyabb formában. A végeredmény ugyanaz; mire a felnőtté válás küszöbére érnek, értőivé válnak a gé. peknek, a programoknak, az új, korszerűbb gondolatoknak. Tiiza Katalin OTTHONUNK Porszívózás szakszerűen A porszívó egyszerű ké­szülék. Használata mégsem csak annyiból áll, hogy áram­ba kapcsolva húzogatják a szőnyegen. Működéséről pél­dául tudni kell azt, hogy szívóhatást kifejtő, légüres tér csak akkor keletkezik ben­ne, ha a tömlő végére erősí­tett szívófej résmentesen tapad a tisztítandó felületre és levegő az illesztéseknél sem szivárog a porzsákot tar­talmazó motorházba. A szí­vócsövet tehát olyan szögben kell kézben tartani és vezet­ni, hogy ne az üres levegőt, hanem a port szívja be a készülék. Tudni kell azt is, hogy a sűrű szövésű porzsák csak a szennyszemcséket fogja fel, a levegőt hátul kifújja, ezért, ha túlságosan megtelik, lyu- kacsai eltömődnek, a levegő nem tud akadálytalanul át- áramlani, és ez a gép szívó­hatását erősen csökkenti. A legcélszerűbb a porzsákot minden használat után kiürí­teni. de sosem kimosni, mert ez megrövidíti élettartamát. Ügyelni kell rá, hogy a gé­gecső a porszívózás közben ne tek ered jen, ne csavarod­jon, mert ez részint a szívó­hatást csökkenti, részint ha­mar tönkremegy. Sokan csak a szőnyegek portalanításához használják a készüléket, A parkettről, műanyag padozatról partvis­sal, vizes ruhával törlik fel a port. Nos, a porszívók több­féle szívófeje különféle fe­lület portalanítását szolgálja. A kefés például épp a par­kettához, kőhöz, műanyag pa­dozat tisztításához való, mert a szinte láthatatlan szöszmőt is beszívja, amíg az a bő, vi­zes felmosásnál a nedvesség­től letapad, száradás után vá­lik láthatóvá. Szőnyeget viszont sose por­szívózzunk a kefés szívófej­jel, mert az erős kefe kikez­di a szőnyeg szövetét. Sokan sajnálják a kis fá­radságot, hogy kicseréljék a nagy, vízszintes felületekhez használatos szívófejet a ki­sebbre, keskenyebbre, ami­kor sor kerül a kárpitozott bútorok portalanítására. Már­pedig a hajlatokból, sarkok­ból, domború felületekről a „nagy szájú” fej a port nem húzza ki, mert nem képes légmentesen odatapadni. Er­re a célra való a keskeny ré- sű, illetve az ecset-kefe szívó, amely alkalmas a félig ki­billentett könyvek tetejének portalanítására is. Használni lehet a porszívót apróbb hulladék feltakarítá­sára. Ha bizonyos idő után otthagyja a szemetet, akkor kézhez tartva kell meggyő­ződni róla, szív-e egyáltalán a készülék vagy eltömődött. A fej, a merev cső, a gége­cső bot segítségével könnyen kitisztítható. Vizes átmosás után viszont teljes kiszára­dásig nem ajánlatos használ latba venni, sőt veszélyes'! A „csináld magad” mozga­lom keretében kihasználható a porszívó fújó-, permetező-, adottsága is. Ez esetben a gé. geegövet a hátsó nyíláshoz csatlakoztatva permetezhet tünk szét festék- vagy ragasz, tóoldatot, fertőtlenítőport. Ilyenkor a porszívó úgy műi ködik, mint két derékszög-’ ben álló cső, például a par. fümszóró, feltéve, ha a két szülék tartozékai között por­lasztókészülék is van. Ha nincs, ez kölcsönzőből besze­rezhető. A porszívó szakszerű hasz­nálatához azt is érdemes tudni, hogy a lakásba lábon behordott szenny szemcséi sokszorosan betaposva aprán­ként „megeszik” a szőnyegek elemi szálait. Az értékesebb szőnyegeket tehát nem a por­szívózástól, hanem a por be- letaposódásától kell megkí­mélni. £ ^lÓGRÁD c ,1987. április 8., szerda Ny. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom