Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
/ Milyen nehéz a csákány? Beszélgetés Zsulío Miklóssal, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgató) ával A címben feltett kérdésnek az ad aktualitást, hogy a tavaly decemberben előrejelzőit, 295 millió forint állami támogatás mértéke csökkent, s a februári döntés után már 100 millió forinttal kevesebb dotációval számoltak a gazdasági vezetők. Ilyen feltételek között kérdeztük meg Zsuffa Miklóst, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatóját az idei elikép- \ kelésekről, intézkedésekről. — Véleménye szerint minek tudható be az a szigorú döntés, s ekkora eredményki egészítés-elmaradás lehetővé teszi-e az Állami Tervbizottság tavalyi döntéséből fakadó feladatok megvalósítását? ■ — A Minisztertanács jóváhagyta az említett határozatot és kötelezte a főhatóságokat, hogy az idei tervelőkészítés ennek szellemében történjék. Sajnos csak annyi változás történt, hogy az előzetesen a szénbányászat egészére megállapított eredménykiegyenlítést nem az eredetileg tervezett kettő, hanem több vállalat között osztották szét, tekintettel arra, hogy nemcsak Borsodban és Nógrádban. hanem időközben más szénbányavállalatok“ nál is romlottak a gazdálkodás fettételei. A Nógrádi Szénbányák rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök tehát 1987-ben csökkentek, ezért megnehezült az eredetileg kitűzött cél elérése. Idei tervünket még az eredeti (295 millió forint) támogatás ismeretében dolgoztuk ki, amely 120 millió forinttal alacsonyabb, mint a tavalyi. A feszített követelményeknek csak úgy tudtunk megfelelni, hogy alapvető változtatásokat hajtottunk végre a belső érdekeltségi rendszerünkben. Az első és a negyedik negyedévben növelt üzemidejű munkarendet vezettünk be. Szervezeti összevonásokat hajtottunk végre, a költségek lényeges csökkentésére tettünk intézkedést és megkezdtük a tervezett termelési szerkezetváltást. — Az Állami Tervbizottság nem írta elő. mely bányákat, részlegeket kell megszüntetni. Ügy tűnik, Szorospatak és Tiribes sorsa mégis eldőlt. Mitől vált kényszerlépéssé az említett üzemek termelésének fokozatos megszüntetése? — Felsőbb szerveink valóban szabad kezet adtak a racionalizálás végrehajtásában. Az már az elmúlt években — így a VII. ötéves tervidőszak előkészítésénél — is látszott, hogy a szorospataki szén a legdrágább: kitermelése másfélszer annyiba kerül, mint Ménkesen, vagy Hányáson. A megszorítások ellenére a tervezőmunka során egyenlő esélyt aditunk a bányaüzemeknek és felmértük: hol, milyen mértékű javulás várható. A decemberi egyeztetésre már tiszta képet kaptunk valamennyi kollektívától, a költségcsökkentés további lehető- s égére. — Milyen feladatokat rótt a tervezőkre az említett elvonás? — A 195 millió forint dotációból kiinduló számítások azt mutatták, hogy eredményt csakis akkor tudunk elérni, ha az eredetileg elfogadott középtávú racionalizálási programot gyorsabban hajtjuk végre. A kevesebb pénz az intézkedések többségében nem követelte meg új koncepció megalkotását, csak az eredeti gyorsabb, drasztikusabb végrehajtását. Példaként említhetem, hogy az eredeti tervben is szerepelt a létszámátcsoportosítás, illetve — a nem produktív szférában — a létszámcsökkentés. Ügy látjuk, hogy megnehezült — néhány területen kitolódott — annak a programnak a végrehajtása, amelynek célja a szénmedence mielőbbi gazdaságossá tétele, mert el kell halasztanunk több olyan munkát, amely a gazdaságosabb területek gyorsabb felfejlesztését szolgálta volna. — Sokan beszélnek mostanában arról, hogy emberek kerülnek az utcára. Igaz-e ez ilyen sarkított formában? — Természetesen ez a kérdés is összefügg a veszteséges termelés felszámolásával, a termeléskoncentráció növelésével. De hadd tegyem hozzá: már korábban is bevezettünk több olyan intézkedést, amelynek a nem produktív létszámállomány csökkentése volt a célja. A megszüntethető munkahelyeken dolgozóknak felajánlunk munkalehetőséget más, főképpen produktív területeken. Ezekben az években sokan mennek el nyugdíjba. Tanulva a korábbi létszámleépítés tapasztalataiból nagyobb figyelmet fordítunk arra is, hogy ne hagyjanak itt bennünket azok, akikre hosszú távon szükségünk van. Szeretném aláhúzni: az erős megszorítás ellenére a létszámcsökkentés nem vonatkozik a produktív munkásokra. Sőt, a folyamatban lévő, nagymértékű nyugdíjaztatás miatt további fiatal bányászokra, szakmunkásokra lesz szükségünk. Kellenek a jól képzett felsőfokú és középfokú szakemberek is. Ebben a vonatkozásban sem hasonlíthatók mai feladataink a 60-as évek végén lezajlott visszafejlesztéshez. Nagy erőfeszítéseket teszünk az említett kategóriában a létszám-stabilizálásra, új munkaerő megszerzésére. Hangsúlyoznom kell, hogy a folyamatban lévő intézkedések célja nem a nógrádi szénbányászat elsorvasztása, hanem a gazdaságos termelés. —• A beszélgetés során elhangzott a „gyorsítás” kifejezés. Mit jelent ez a vállalat tevékenységét illetően? — Elsők között említeném a belső elszámolás korszerűsítését. Megjegyzem: a vállalat fennállása óta . nem volt ilyen mértékű változtatás ezen a területen. A lényegét úgy foglalnám össze, hogy' az üzemek közötti (társüzemi) szolgáltatásokat és más költségátterheléseket a jövőben nem a ténylegesen felmerült költségek alapján, hanem előre meghatározott és szerződésben rögzített vállalkozási árakon számolják el. Célunk az volt, hogy fokozzuk a vállalaton belül a versenyhelyzetet, érvényesítsük a külső és a belső piaci hatásokat. A növelt idejű munkarendet az eddig érvényben lévő első és negyedik negyedév mellett kiterjesztettük áprilisra, illetve szeptemberre is. Emellett a tervezettnél korábban, már tavasszal szeretnénk beindítani a tóaljai külfejtést, ahol jó minőségű, mosás után lakossági felhasználásra is alkalmas szenet nyerünk. Folytathatnám a sort a kisterenyei vállalkozási üzemmel: a faipari részlegnél hamarosan beindítjuk a második műszakot és termelésnövelési lehetőségeket rejt a villamosgépgyártás, -javítás is. Végeredményben az üzem árbevételét kívánjuk emelni, fokozni az exportot, a szénen kívüli tevékenység gazdaságosságának további javítása érdekében. — Szükség van-e ún. „takarék” intézkedésekre? — Természetesen igen. Százmillió forint még egy ekkora vállalat életében is jelentős összeg. Mindenekelőtt lényegesen csökkentjük az irányítással, kiszolgálással összefüggő költségeket: csökkentjük készleteinket, és értékesítjük felesleges eszközeinket. Sajnos megközelítőleg egy kilométerrel rövidül a tervezett vágathajtás. Felújításaink egy részét — mintegy 20 millió forint értékben ' —, átütemeztük a jövő esztendőre. Talán ezekből az intézkedésekből is kitűnik, hogy igazodunk az új feltételekhez, de szeretném megjegyezni, hogy a jövő megalapozottabb előkészítése érdekében nagy szükségünk lenne arra, hogy a szerkezetváltás eredeti ütemben valósulhasson meg; bizonyíthassuk, hogy 1986-ban a szénbányászattal foglalkozó kormányzati döntések az eredeti feltételek mellett végrehajthatók. — Köszönjük a beszélget tést. Jó szerencsét! T. Németh László MALÉVegyenruhák Szécsényből Balázsné Hegyi Erzsébet és Bagoly Paine az elkészült egyenruhákat vasalja. Nagy pontossággal készülnek az egyedi darabok. —Rigó Tibor— A hónap elején kezdték meg a MALÉV-légikis- asszonyok nyári egyenruháinak szabósát-varrá- sát a SIKK Különlegességi Női Ruházati Szövetkezet szécsényi üzemében. A divatos kék és piros mellényekből, aljakból ezer- hatszáz együttest készítenek el PIERRA CARDIN divattervező tervei alapján. A világon egyedülálló ste- wardesi ruhákat nagy pontossággal és kiváló minőségben készítik az ügyes kezű varrónők, akik a lé- gikísérők méreteialapján állítják össze az egyenruhákat. Az első tűszúrásokat végzi az aljakon Keréki Károlyné. és tágabb valóságunkról kialakult képet több, igen lényeges elemében is módosította. Mind jobban gyökeret ereszt az a gondolkodás, amely a szocializmusfelfogásban, a klasszikusok eszmei öröksége mellett számol a történelmi tapasztalatokkal. A jelen valóságát és...annak változásait tudományoson elemzi s meg- őrizve-meghaladva dialektikus követelményt érvényesítve építkezik. A marxizmus szemléletének' esak az olyan közelítési mód fogadható el, amely az új társadalom születését, fejlődését egy világtörténelmi folyamat egészének tekinti. „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni. nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti” — írta Marx és Engels. A szocialista társadalmat Lenin is a szüntelen változások közepette formálódó organizmusként ábrázolta, kizárva a történetiség elvét nélkülöző, leegyszerűsítő, utópikus megközelítést. Mélységesen téves az olyan elképzelés, miszerint „a szo- eializmus holt, megdermedt, egyszer s mindenkorra adott valami — írta —, holott a valóságban csak a szocializmussal kezdődik majd a gyors, igazi, valóban a tömegeket átfogó, a lakosság többségének, majd pedig az egész lakosságnak a részvételével végbemenő haladás a társadalmi és a magánélet minden területén.” A klasszikusok a szocializmus részletes előképét, eszményíthető mintatársadalmát nem írták, — tudományos módszereik következtében — nem is írhatták le. A világ- történelmi változások, a társadalmi fejlődés minden részletében való előrelátása, a jövő bonyolult, kiszámíthatatlan folyamataira kész elméleti válaszok megadása idegen volt tőlük. Lenin írja erről: „Mi nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták a szocializmushoz vezető utat teljes konkrétságában ismerik... Ismerjük ennek az útnak az irányát, tudjuk milyen osztályerők vezetnek ezen az úton, de konkrétan, gyakorlatilag ezt csak a milliók tapasztalata mutatja meg. amikor majd nekilátnak a dolognak.” A ma létező szocializmus történelmi helyének, szerepének és lehetőségeinek megítéléséhez tehát múltja, mai helyzete és a jelenben formálódó. célként megfogalmazott jövője egyaránt hozzátarto- 1 zik. Ehhez a múlt kritikus birtokba vétele, a jelen valósághű elemzése és hosszú távon tudományos céltudat is szükséges. A szocializmust, mint a fejlődés egy méghatározott fokán álló. a világ régiói, és az egyes országok szerint is eltérő sajátosságokkal rendelkező, belső ellentmondásokkal teli társadalmát kell szemlélnünk. Tudatában annak, hogy fejlődésünk eredményei és korlátái, elért fejlettségi szintünk jelentik azt az alapot, amelyen jövőnk nyugszik, s amely egyúttal be is határolja lehetőségeinket. Nemcsak a hazánkban, de a Szovjetunióban és más szocialista országokban kibontakozó folyamatok is ezt a szemléletet igazolják. Annak hangsúlyozása, hogy a szocialista országok többsége a fejlett szocializmus tökéletesítését célzó hosszú történelmi korszak kezdetén tart, sok mindent jelent. Vizsgáljuk bár a termelési viszonyok, az elosztás gyakorlatát, a szocialista demokrácia és a politikai intézményrendszer fejlettségének megítélését, továbbfejlesztésük aktuális tennivalóit. Bebizonyosodott: a szocializmus is árutermelő, az áru- és pénzviszonyokat felhasználó társadalom, amelyre a gazda-' ság többszektorúsága, a nép- gazdasági terv által irányú tott és szabályozott árutermelés és piac jellémzőek. Az áru- és pénzviszonyok, a piac pedig nem „a múlt maradványai”, hanem a rendszer lényegéhez tartozó kategóriák, amelyek aktív szerepet játszanak a gazdasági folyamatok alakításában. A központi irányítás mindenhatóságának illúziója is eltűnőben van, s a gazdálkodás középpontjában mindjobban a'í. önállósággal rendelkező, a piaci igények változásaihoz alkalmazkodni képes, nyereségorientált vállalat kerül. Ehhez kapcsolódik a szocialista . társadalom bonyolult érdekviszonyainak elfogadása, annak elismerése, hogy az eltérő érdektörekvések nyílt megjelenése, ütközése és egyeztetése a gaz-: dasági, politikai viszonyok igen fontos' eleme. Reális tartalma van annak a megállapításnak, miszerint a szocializmus már keletkezése pillanatában is potenciális fölényben van a kapitalizmussal szemben. Ennek forrása abban a peimanens fejlődési és önfejlesztési lehetőségben van, amit a szocialista termelési mód, a társadalmi viszonyok állandó és tu. datos alakítása nyújthat. S a lövőnkbe vetett bizalom, optimizmus megőrzésének, a gazdaság felzárkóztatásának, a tartós társadalmi egyensúlynak egyaránt feltétele, hogy a szocializmusnak ezek a sajátosságai, ezek a lehetőségei tudatosuljanak és megvalósuljanak. Ó nnak érdekében, hogy ezek a sajátos törvény- szerűségek érvényesülhessenek, hogy a társadalomátalakítás folyamata zavaroktól, elakadásoktól minél inkább mentesen haladhasson, figyelmünket a viszonyainkkal szembeni belső kritikai szemlélet ébren tartására, a konzerváló elemek, mechanizmusok megszüntetésére, reform- törekvéseink akadályainak elhárítására, a társadalomban zajló bonyolult folyamatok lényeges következményeinek feltárására kell fordítanunk. Az egységes társadalmi cselekvésnek, a kívánatos és lehetséges ütemű szocialista fejlődésnek pedig ösztönzője és eredménye is a szocializmus mainál korszerűbb felfogása. ^ _ Dr. Bandur Károly Megkötötték a szerződéseket zöldségre, gyümölcsre Országszerte befejeződtek az idei szerződéskötések; a mezőgazdasági termelők és a konzervipari vállalatok írásban rögzítették az idén átadásra, illetve átvételre kerülő áru mennyiségét. Már csak a jó idő hiányzik ahhoz, hogy megkezdődhessen a munka. Ä tapasztalatok szerint a termelőkedv élénk, olyannyira, hogy a konzervipar saját szükségleténél még mintegy négy százalékkal több áru átvételére is elkötelezte magát. Már az elmúlt esztendőben is kedvező teljesítmények születtek a konzervgyárakkal kapcsolatban lévő mezőgazdasági termelői körben. Annak ellenére volt ez így, hogy az időjárás ezúttal sem kényeztette el a nagyüzemeket és a kistermelőket. Ez a vállalkozókedv az idén is jellemző, legalábbis erre utalnak a szerződéskötések. A mezőgazdasági nagyüzemek mindenekelőtt azokat a növényeket szállítják, amelyek gépekkel termeszthetők és takaríthatok be. Ilyen például a zöldborsó, amelyből 115 ezer tonnát kap az idén az ipar, és például a zöldbab, amely 18 ezer tonnát tesz ki a szerződésekben. A paradicsomból csaknem 330 ezer tonnát fogad az idén az ipar. ennek mintegy kétharmadát adják a nagyüzemek, a többit a kistermelők szállítják. A kistermelőket külön« ben leginkább az uborka termesztésében tették érdekeltté^' az exportra is szánt savanyúd ság döntő részét ők küldik évről évre a feldolgozó üzeJ mekbe. Gyümölcsből összesen 343 ezer tonnára szerződtek st partnerek, itt is némi többlet mutatkozik a tervezetthez képest. Nagy kérdés azonban,' mi realizálódik végül is az elképzelésekből. Meglehetősen nagy fagykároktól - tartanak ugyanis, és kérdés: a gyümölcsösök mennyire ■ képesek megújulni a tavaszi hetekben^ A szerződések adatai egyébként azt mutatják, hogy aZ iparnak több bogyós gyümölcsJ re és csonthéjasra lenne szükJ sége. mindenekelőtt sárgabaJ rackra. A leszerződött tételek egyenlőre természetesen csak papíJ ron vannak meg, s a termelőknek annál is inkább kémé-] nyen kell majd dolgozniokj mivel a tavaszi szezon a szo-J kásosnál legalább három héttel később kezdődött. A kistermelők ebben a helyzetben különösen nagy segítségre szorulnak. hiszen sokfelé a talaj előkészítését is hagyományosan a nagyüzemi gépekre bízzák. Márpedig a gépi munkák mindenütt erős lemaradásban vannak az idei tavaszon. I ( NÓGRÁD — 1987. április 8„ szerda “ 3
