Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
A társadalomtörténeti kutatás műhelye i Legújabb kori életmódtörténet Nógrádban Monuónl/ múzeumainak tevékenységét i 'c^yenK hosszabb idő óta a folyamatosság jellemzi, amely különösen az elmúlt terveiklusban vált meghatározóvá. En. nek értelmében nemhogy az egyes évek feladatai nem válnak el egymástól, hanem a középtávú tervek is egymásra épülnek s mindez a munkában kiegyensúlyozottságot, magas fokú rendszerességet jelent, amint azt az idei munkaterv megvitatásakor is kihangsúlyozták a múzeumi szakemberek. Ez részben abból is következik, hogy léteznek olyan múzeumi funkciók, a gyűjtés, a feldolgozás és a megőrzés, amelyek rendszeresen ismétlődnek. A muzeológiában ezek szakszerűségének, hatékonyságának folyamatos növelése elsőrendű feladat. Hangsúlyozandó, hogy ez magas szintű szakmai-tudományos munkát igényel, amelyet azonban helyenként alá kell rendelni távolra mutató tudományos feladatok előkészítésének is. Ez az idei munkatervben ugyancsak egyértelmű megfogalmazást nyert. Jelen esetben csupán egyetlen terület, a történeti muzeológia néhány időszerű megyei feladatáról szólunk. E munkát a múzeumi szervezet történeti osztálya végzi, illetve hangolja össze, vezetője dr. Szvircsek Ferenc, a múzeumi szervezet tudományos igazgatóhelyettese. Azt vizsgáljuk, mit végez a történeti muzeológia Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Szécsényben? Salgótarjánban ennek legfontosabb feladata ez új állandó kiállításra való felkészülés. Ez egyébként meghatározza a jelen ötéves terv munkáját is. Gondolni kell itt a koncepció kidolgozására, a tématervre, amelynek alapján már a gyűjtési tervet is meg lehet fogalmazni. A tudományos munkát ezzel kapcsolatban így lehet tömören jellemezni: életmód-történeti kutatás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feladják a korábban megfogalmazott feladatokat, hiszen a kutatás középpontjában most is — és változatlanul — a munkásosztály kutatása áll. Ez azonban a korábbinál komplexebb vizsgálat, tehát koncentrál mind a munkahelyen belüli, mind pedig a munkán kívüli tevékenységre is. Így például érthető, hogy továbbra is megmarad az ipartörténeti kutatás, amely a munka helyszínét, az iparvidék kialakulását, az ipari vállalatok környezeti és társadalmi feltételednek vizsgálatát foglalja magába, konkrétan az iparmedence üzem történetének feldolgozását végzi. S ami szintén lényeges, a kezdeti próbálkozásoktól, a kora kapitalista vállalkozások csíráitól, kifejlődésétől egészen a fizocialista nagyüzemek kialakulásáig, sőt gyakran még az üzemek jelemidejű tevékenységéig is. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum éppen egyik funkciójából eredően a jelen termékeit, munkaeszközeit is gyűjti, gondolva a feldolgozás későbbi szükségessé- giére. Az új elemek közé tartozik az idén induló kézművesipar-történeti kutatás is, amely éppen a mentalitás változását tűzi ki célul. Vizsgálja az ipari munkásság keletkezését Nógrád megyében, számba veszi a céhesipart, a manufaktúrákat, a kapitalista üzemeket, és így tovább. Ez hosszú távú kutatás, amely a munkássá válás folyamatát kívánja nyomon követni, például azt, hogy a jobbágy- és parasztgazdaságokból milyen módon teremtődött meg e tájon az ipar. Az életmód-történeti kutatáson belül nem feledkeznek meg a munkásmozgalom-történetről, tovább vizsgálják a munkásság mozgalmait, szervezeteit, a munkáspártok kialakulását, működését az ipari üzemekben, vagy a munkásság lakóhelyein. Tovább gyűjtik a dokumentumokat, a munkásmozgalom jelentős személyiségeinek emlékanyagát. De e kutatáson belül nemcsak a munkásság vizsgálatára fordítják a figyelmet, hanem az eddig .elhanyagolt városi rétegekre (például polgárság) is. Ebben az évben e rétegek fejlődéstörténetének kutatása is megkezdődik. Iparosok, kereskedők, városi értelmiség (különösen a műszáki értelmiség) kutatására helyeződik a hangsúly. Szécsényben a már régebben folyó középréteg-kutatás muzeológiai munkái lassan a befejezéshez közelednek. Ismeretes olvasóink előtt is, hogy e témakörben a korábbi években sikeres országos konferenciák zajlottak, mindenekelőtt a köznemesség gazdasági, társadalmi, politikai szerepéről Magyarországon. Most már a XVIII—XIX. századi megyei köznemesség, valamint a XVII—XVIII. századi megyei értelmiség kialakulására, tevékenységére vonatkozó kutatás folyik. Emellett egy szintén fontos feladatot vállalt a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum, amikor a „Rákóczi-hagyományok” gyűjtésére vállalkozott. Idén már hasonló címmel egy kiállításon is a közvélemény elé szeretnék tárni tevékenységük eredményét. Természetesen, ez is hosszú távú munka, amelyet Szécsény a Rákóczi -hagyományok őrzőjeként végez. Balassagyarmaton, as életmód-történeti kutatás keretében a város iparos- és a korábbi közigazgatási funkcióból eredően a hajdani hivatalnoki, polgári, értelmiségi élet vizsgálatát végzik, e rétegek tárgyait, dokumentumait gyűjtik. Például adatokat gyűjtenek Huszár Aladár, Pályi Pál, Sztranyavsz- ki Sándor, Kovács P. István életútjáről, archív várostörténeti fotókat, képeslapokat gyűjtenek, folyamatosan végzik az adat- és dokumentumtár nyilvántartását, a tárgyi gyűjtemény szakszerű feldolgozását ( más kapcsolatos munkákat. Ö cctavÓva ** 88 «sütendő a törté- ''“r neti muzeológiában is folyamatosságot jelent, a feladatok elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állnak. A tervekből az ia kitűnik, hogy a múzeumi szervezet szeretné megtartani jó társadalmi hírnevét és hatékonyságát a megyében és az országban is. Mindenekelőtt szakmai minőséggel és mind nagyobb hatékonysággal kíván jelen lenni a történettudományban, jelentős részt vállalva a szocialista kultúra mad feladataiból. T, E. ]áték és irónia Pereli Zsuzsa kiállítása a Műcsarnokban Invenciógazdag j átékosság, könnyed irónia, némi nosztalgiával idézett szecessziós hangulat jellemzi modem textilművészetünk mesterré érett fiatal képviselőjének, Péreli Zsuzsának a Műcsarnokban megnyílt kiállítását. Az 1947-ben született művész 1974-ben végzett az ipar- művészeti főiskolán. Az elmúlt korok nagy hagyományra visszatekintő műfaját, a gobelinszövést műveli, amely mesterség nagy fegyelmet, kitartást és szorgalmat kíván. A megváltozott korviszonyck Azonban nea&- kedveznek e reprezentatív, de igen drága műfajnak, az állami, közületi megrendelések gyérek, ezért a művészeknek új utakat kellett keresniük, amelyekkel új rétegeket kapcsolhatnak a megrendelők körébe. Ezért nemcsak méreteiket, de mondanivalójukat >s meg kellett változtatniuk. Az újítás a minitextil, a kis, gyakran csak tenyérnyi méretű művek létrehozása, melyben Péreli Zsuzsa úttörő munkát végzett. A hagyományos ' gobelinműfaj törvényeit áttörve a pop art és a lengyel kortárs textilművészet hatására a szövésbe a gyapjúfonál mellé más anyagokat kevert, például madár- tollat, amivel meghökkentő hatásokat ért el. A képi mondanivalóhoz hű maradt, de a forrást a század végi félnépi és kispolgári környezetből vette. Megsárgult régi fényképeket. öreg családi albumok féltve őrzött kincseit. dédanyáink portréit, az első viVőfély lágháborúban meghalt apák és fiúk „daliás” ábrázolásait idézik megkérdőjelezett nosztalgiával, vidám fricskával, mesteri- tudással kivitelezett, nagyon modern megoldású képecsfcéi. A hangulatot az ötletesen kialakított, ugyancsak textilből készített keretezéssel emeli, amelyeket kollázstechni- kával gazdagít, kis selyem, és fémszálas masnikat, apró csipketöredékeket varrva rájuk, „Emberközelbe ezerettem volna hozni a gobelint” — mondja felfogásmődjáról, melyben új utakra vitte a hazai textil műfaját. Újabb munkáin ezt az ■nyagvegyítést az ábrázolásokon is alkalmazza, a szecesszió mellett más korokat is idéz, elsősorban mindig a fél- népi kultúrrétegek szemszögéből., így ábrázolja nagy kedvvel a XVIII. század! kegyhelyek aranyba öltöztetett Madonnáit, népies kialakításukat a gicosíg felfokozva, az ugyancsak nagy műveskészséggel kialakított XVIII. századi apácamunkák gyöngyös, aranypaszományos, vertcsip_ kés, atlaszalapra hímzett szentképeit, melyeknek parafrázisaival éppen a giccs határvonalán mozog, akrobataügyességgel. A barokk kor reprezentatív kettős portréit idézi az arisztokratákat kigúnyoló Ikrek című gobelin. Kis remekei az ábrázolt jellemvonásait a kollázsé« technika fortélyaival kihangsúlyozó, fácántollakbal gazdagított Madárbarát és Ásta Nielsen-portré. Nagyobb igényű, elgondolkodtató Amnézia című két oldalról szövött, bravúros gobelinje, melynek csak egyik oldalán látható az ábrázolt képmása, mellette a párjáról kialakított gondolatainak tükrözéseként lelógó színes fonalkötegek, amelyek teljesen elfedik a másik arcot, annak jeléül, hogy a mellettünk élőket hosszú idő után már csak töredékesen érzékeljük. - Brestyánszky Ilona Szabó Zoltán ötven évvel ezelőtt Irta Citra nyomorúság című szociográfiáját, nagyrészt Nógrád megyéről. Vasárnap színesen (népviseletben), hétköznap szűr- kén-szegényen élt a bujáki nép. A nagybirtok emberi sorsot végérvényesen meghatározó szorításában. A „totális uradalomról” később még érdemes lesz szólni, amiként szükségesnek látszik elvégezni a viszonyítást minden másban —, péL dául a majdnem totális ingázásban, ami viszont a mai valóságot határozza meg. Éppen ötven évvel ezelőtt ezekben a napokban írtaié a kezdő sort Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság-b&n (előszó helyett) „Margit tizenhét éves”. Azután nem is tett mást, mint egészen pontosan lejegyezte — miként öltözik aznap már másodszor bujáki viseletbe ez s gyerekesen vékonyka Mar. gilt, édesanyja segítségével. A leírás egyetlen igazi cél. ja elmondani — a Margitok cifrasága.a nyomort takarta, innen a címbeli „cifra nyomorúság". A Margitok szinte csak arra kellettek — a rengeteg munka mellett, amit a széljánta nógrádi dombokon görnyedve a nagybirtok tábláin végeztek hajnaltól napestig —, hogy ezt a pompás viseletét résként magukra öütaék és bemutassák. A* 1837-ben frt és a rákövetkező évben a Cserépfalvinál a Magyarország felfedezésv sorozatban megjelent szociográfia írója, miközben pontos leírását, adta Margitnak és a, bujáki viseletnek, valamint Margit „vagyonának” (40 szoknya, 4 pruszJik,, 15 zabka, T kötény — „más semmise”), magáról Margitról mást nem árult eL Van egy mondat azonban, ami a tegnapi, a legközvetlenebb bujáki valóságot ismerve és a mai napo. kát is látva szöget üthet az ember fejébe: „A bujáki lány csak így fog öltözködni hétről hétre még egy ideig...” Ez a még egy ideig mára nagyobb és meggyőzőbb valóság lett, mint azt bárki gondolhatná fél évszázad távlatából. Az igazi magyarázatot azonban sokkal nehezebb meglelni rá, mint egyszerű jelképet, csinálni belőle. Mélyebben vannak a gyökerek, és ötven évvel ezelőtt ia mélyebben voltak, semmint hogy azokat Szabó Zoltán elérhette volna —de szándékát tekintve ez nem is lehetett célja. Akkor, a Márciusi Front idején, a demokratizálódás első és egyben utolsó reményében a rossz magyar valóság megmutatása mindennél fontosabb volt.,, Margit ma hatvanhét éves. A bujáki egykor volt sum- máelány sorsában azonban ott a történelmi igazságtevés meggyőző ereje. Még abban az évben férjhez ment egy népes parasztcealád ha. eonló korú fiához, Pásztor Józsefhez. Két család élt egy fedél alatt, a családnak amúgy vagy harminc holdja volt (de sokain is voltak rá), és valami kis szőlője. Petre Margit ezentúl mér nem viselte a Szabó Zoltán által is leírt bujáki fehér Cifra idők nyomában „Margit tizenhét éves* i viseletét, amit a menyasszonyok öltöttek magukra esküvőjükön, de amelyet addig más alkalmakkor is hordhattak. Három gyerekük született, férje áldott jó ember hírében állt, alapítója volt a bujáki téesznek, s mind a Pásztor/Petre csa. Iád, sok bujáki családhoz hasonlóan, példásan szép életet élt, él ma is leszár. mazottaiban. Margit néném ma nagyobbrészt Pásztón, jogász lányánál és bíró vejónél tölMargit néni az otthoni unokának varr ja Pásztó« dr. Hegedűs János bíró szép otthonában a legkisebb unokára Ágneskére vigyázva a bujáki teljes viseletét. De előbb nézzük a Pásztor gye. rekeket! Három gyereke közül kettő jogot végzett: Margit lánya a pásztói gazdaság jogásza, fia, Pista, a bujáki termelőszövetkezeté, Piroska lánya az ottani varroda dolgozója, az ő lánya (Margit néni pesti unokája) azonban fehér bujáki visePásztor Józsefné (Petre Margit) emlékezik vissza a fél ] évszázados időkre. A díszes bujáki ruhákat fiatal lányok is viszik messzi tájakra KOCKÁD = ,1987. április 4., szómból letöen látható egy most megjelent könyv, a Palóclakodalmas színes fedőlapján. A pásztói unokák sorban — János ötödikes legény, Ákos másodikba jár már, Ágnes- ke egyéves. Odahaza Bujákon meg exportra varrnak az asszonyok a Fővárosi Kézműipari Vállalat műszaki konfekcióágazat helyi üzemében vagy ötvenketten, két műszakban, az egykori bujáki csendőrlaktanya átalakított-kiböví- tefct épületében, pontosabban annak közvetlen szomszédságában. Van még vagy hat bedolgozó is, mindenki bujáki amúgy, mai modellünk Pila Marika is, aki a báto- nyi szakmunkásképzőben végzett, dolgozott Jobbágyiban is és most kedvünkért (na meg a szociográfiai viszonyítás végett) a kétrészes Lyra fantázianevű bakíisru- hát öltötte magára. Sokkal több asszonyt kellene-Ie- hetne később további ipar- telepítéssel idekötni; egv- re többen kényszerülnek asszonyként is takarítónak, másnak még az építőiparba is. Fintor Istvánná üzemvezető elmondja, hogy „ég é* föld” különbség mér az is, ahogy itt kezdtek a varró, elások,.. De ma Bujákon ketten varrják a régi viseletét még: Gulyás babut Bözsi néni és nővére Kodak Istvánná Pásztor Ilona. Alig győzik a sok munkát... T. Pataki László Képek: Kulcsár József ti az unokák között meg. csendesedett életét. Szabó Zoltánra úgy emlékszik, mint egyre azok közül, akik a bujáki viseletért vasárnaponként rendre sorra oda. tartók magukat és fényképezték a lányokat órákon át; „majd leszakadt már a derekunk a sok szoknya súlya alatt..." De egy-egy ilyen íénykéGulyás Istvánné apró műhelyében újabb népviselet készül áelebb majd húsvétvasamap délelőtt lesz szinte minden lány és asszony népviseletben Bujákon! — egy hétre való napszámot megkerestek a bujáki lányok modellként.
