Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
Az ideológiai munka feladatai Gondolatok a szegedi tanácskozásról VRTC&: DR. GORDOS JAlUOS Szocialista fejlődésünk négy évtizede alatt társadalmunk gyökeresen átalakult. Munkánk nyomán új rend formálódik, amelynek huma. nizmusa, embersége meghaladja korábbi történelmünkét. A szocialista építés több mint negyven éve nagyon sok tapasztalattal szolgál, amelyek tanulságainak megfogalmazása az ideológiai munka számára rendkívül fontos. Az elemzés és tapasztalatok összegzésének igénye már régebben felvetődött. Az utóbbi évtized folyamatainak felgyorsulása, újszerűsége, korábban megformált elméleti elgondolásoktól való eltérő fejlődésünk, sürgetően vetette fel a felmerülő kérdések megválaszolását. Szocialista utunk tanulságai iránt a fiatalok és az idősebbek körében igen nagy az érdeklődés, az indíték azonban nem ugyanaz. A fiatalok számára szocialista fejlődésünk már történelem. Jellemzőit és értékeit ismer, ni akarják, hogy hazánkat összehasonlíthassák más társadalmi berendezkedésű országokkal. Igényeiknek megfelelően a reális valóság feltárása a társadalmi azonosulás szempontjából döntő. A középkorúak és az idősebb generáció számára a tanulságok csokorba kötése a közvetlen élmények és a személyes tapasztalatok összegzését jelentik. Az utóbbi sem kisebb jelentőségű az előbbinél, hiszen ezek tükrében szembesítődik céljaink, törekvéseink megvalósulása. Őszinte, nyílt, kritikus vizsgálat A feladat, amire a szegedi elméleti tanácskozás résztvevői vállalkoztak nem kicsi, annál is inkább, mivel a vizsgált időszak bőven szolgál a fejlődés szép, nemzetközileg is elis. mert eredményeivel, új tapasztalatokkal, amik gazdagabbá teszik a szocializmusról, különösen a felszabadulás időszakában kialakult sok tekintetben leegyszerűsített felfogásunkat. Ugyanakkor látni kell, hogy a fejlődés első évtizede sokkal több bizonytalanságot tartalmazott, mint az azt követő 30 év, amikor az új kezdeményezések sora valósult meg, széles körű átalakulás és korszakos fejlődés ment végbe az MSZMP irányításával. A fejlődést bizonyító jelenségek mellett sok olyan gond és feszültség is kíséri munkánkat, ame_ lyek őszinte, nyílt, kritikus vizsgálata segíthet hasonló helyzetek nehézségeinek áthidalásában. Különösen az utóbbi években érezzük ezt, amikor gazdasági fejlődésünk lelassulása kihat a társadalmi élet minden területére, több nyugtalanító jelenséggel állunk szemben. Az emberek útmutatást várnak a párttól fejlődésünk irányának és fő területeinek megjelölésében. A szegedi elméleti tanácskozás —, amelyen ■t tudomány és a politika képviselői együtt vitatták meg, a szocializmus építésének magyarországi tapasztalatait és feladatait —, jó szellemű, felelősségteljes munkával járult hozzá a társadalmi felfogásunk reálisabbá tételéhez. Az elméleti tanácskozáson nagy helyet kapott a szocialista építés történelmi útja. Bár a felszabadulás utáni folyamatokat, az ötvenes évek jellemzőit, az 1956-os ellenforradalmi eseményeket több alkalommal megvitatták már különböző fórumokon, tudományos mélységgel elemzi több könyv, mégis volt értelme ezen időszakok elemzésének is, hiszen korábban nyitva maradt, vagy nem elég érvelő megállapítások pótlása most lehetségessé vált. Ilyen kérdés az MSZMP viszonya az 1945—56. közötti Időszakhoz. A történelmi elemzés nagy segítséget nyújtott annak megértéséhez is, hogy pártunk szocialista fejlődésünk minden időszakát vállalja. Tehát nemcsak az utóbbi 30 évet, hanem az 1945-tel kezdődő átalakulási folyamatokat is. Ugyanis a mai létünk alapjait 1945-ben, majd az utána következő években raktuk le. Milliók dolgoztak hittel és elkötelezettséggel, a régi rend megváltoztatása és az új kialakítása érdekében. Az új társadalom építéséhez szükséges tapasztalatok hiánya, valamint az akkori párt. és társadalmi vezetés szubjektivizmusa azonban komoly károkat okozott a szocializmushoz való viszony, a társadalmi azonosulás elmélyítésében. Ezeket a hibákat az MSZMP, bírálja, elhatárolja magát azoktól, a felelősség azokat terheli, akik elkövették. A folyamatosságot mi abban értjük, ami "a szocialista társadalom tényleges építését, gyarapításét jelenti. Kapcsolat elvi alapokon Történelmi utunk megértéséhez jelentősen hozzájárult a tanácskozás azoknak a körülményeknek a bemutatásával, amelyek társadalmi fejlődésünkre gyakorolt hatása számottevő volt. Ez egyrészt a Szovjetunió, mint e világ első szocialista államának létezését és mint tapasztalati forrást jelenti, másrészt ezt a nemzetközi helyzetet, amelyre a tőkéstársadalom hidegháborús feszültségnövelő törekvése a jellemző. Mindkettő nagy hatással volt fejlődésünkre, de hatása gyökeresen eltérő. Amíg az előző az új társadalmi rendünk kibontakozásához, megszilárdításához járult hozzá felbecsülhetetlen segítségével és tapasztalataival, az utóbbi olyan lépések megtételére késztette fiatal szocialista államunkat, amelyek jelentős mértékben torzították a társadalom egyes szféráit. Így került sor többek között a nehézipar túlzott fejlesztésére és más területek elhanyagolására. Az ország felszabadításának időszakában — annak ellenére, hogy a kommunista párt erőit jelentősen meggyengítették a két világháború között — mégis számottevő bázisa volt azoknak, akik a szocialista fejlődés mel. lett kötelezték el magukat. Az egyszer már győztes népi hatalom, a Tanácsköztársaság emléke még élt a tömegekben. A haladó erők azzal, hogy a szovjet csapatok szabadítottak fel hazánkat, kedvező feltételek közt kezdhették ed munkájukat. A szovjet nép, az SZKP ekkor mér több mint negyedszázada járt a szocializmus útján, ezért volt hová fordulni tapasztalatokért az új államiság megsi.rvezésében. Barátságunk kapcsán olyan ismeretek nyíltak meg szocialista társadalomépítő munkánkhoz, amelyekre támaszkodva nagy lendületet vett fejlődésünk. Nyersanyagokat, energiahordozókat biztosítottak a rombadöntött ország építésének megkezdéséhez. A Szovjetunió népeinek kultúrája Tolsztoj, Puskin, Solohov művészete ekkor vált tömegesen elérhetővé a magyar értelmiség számára, mivel korábban a szovjet rendszerrel szembeni gyűlölet elzárta a kultúra Oroszországban termett gyöngyszemeit is. Ugyanakkor a barátság, a mind szorosabbá váló együttműködés azt is jelentette, hogy egy soknemzetiségű országban, fejlettségének, nemzeti sajátosságainak megfelelően formált társadalmi viszonyok gyengeségeit is átvettük, amit a megfelelő elvi, kritikai viszonyulás esetén el lehetett volna kerülni. Az SZKP és a Szovjetunió szocialista társadalmi viszonyok építésében szerzett tapasztalatai a négy évtized során mindig hozzájárultak tevékenységünk javításához, erőnk növeléséhez. Az MSZMP-t, azt vezérli, hogy elvi alapokon nyugvó kapcsolatainkban, az internacionalizmuson alapuló barátságunkban, tapasztalatcserében nemzeti érdekeink, sajátosságaink megfelelően érvényesüljenek. Az SZKP tapasztalatai nemcsak a szocialista fejlődés kezdetén, hanem ma is rendkívül fontosak számunkra. Az 1985 áprilisi plé- humon elhatározott változtatások, amelyek a szovjet társadalom átalakítására, fejlesztésére, korszerűsítésére vonatkoznak, számunkra is sok tanulsággal szolgálnak. A megújulásra, a tudományos-műszaki haladás tervszerű megvalósítására ösztönöznek. A mi párttagságunk, lakosságunk is nagy szimpátiával figyeli az eseményeket, azt a felelősségteljes politikai munkát, tudatformálást, amely a XXVII. kongresszuson elhatározott társadalmi reformok kidolgozását és bevezetését hivatott előkészíteni. A megújulás mellett A szocializmus fejlődésének kérdéseiről szólva az elméleti tanácskozás résztvevői sokoldalúan mutatták be és elismeréssel szóltak az MSZMP tevékenységéről, amelynek egyik fő jellemzője a folytonosság és megújulás egységének érvényesítése. Pártunk újjászervezése óta következetesen azon munkálkodott, hogy a szocializmus építéséről olyan felfogást alakítson ki, amely a realitásokon, a társadalmi folyamatok torzítás- mentes bemutatásán alapul. A mi szocialista fejlődésünket nem lehet elszakítani az emberiség fejlődésének történelmi útjától, ezért vannak dolgok, folyamatok, intézmények, társadalmi jelenségek, amelyek létjogosultságát jelenleg és még hosszú időn keresztül el kell fogadnunk, azokkal történelmi mértékkel mérve hosszabb ideig számolni kell. Az átmenetiség arra késztet bennünket, hogy megértőbbek és toleránsabbak legyünk azokkal, hiszen meghaladásuk nem döntések kérdése, hanem a társadalom fejlődésének magasabb szintjével függ össze. Az MSZMP tevékenysége 'során nagy gond. dal elemezte mindig a történelmi körülményeket és a nemzeti sajátosságokat. , Az internacionalizmus elvétől is vezérelve mindig arra törekedett, hogy a fejlődést szolgáló megoldásaival gazdagítsa a munkás- mozgalom tapasztalatait is. Három évtized során több nagyon fontos kérdésben vállalkozott új lépések megtételére, amelyek helyességét és szükségességét ma már társadalmunk gyakorlatában érezzük, és lakosságunk elfogadja azokat. A szocialista építés kezdetén elkövetett hibák őszinte, nyílt feltárása, az attól váló elhatárolás igénye, a megújulás szükségességének felismerése igen átgondolt felelősségteljes munkát igényelt. Ez ma már természetesnek tűnik, de 30 évvel ezelőtt a változást sürgető természetes igény mellett volt bizonytalanság is, mert a következményeket nem lehetett pontosan látni. E törekvés eredményes megvalósításában igen jelentős volt a dolgozó tömegek viszonya és magatartása. Támogatásuk mellett aktívan, cselekvőén vállaltak résat a megújulási folyamatból. Az MSZMP —, mint asst a tanácskozáson többen hangsúlyozták — tevékenységének kezdete óta a megújulás mellett kötelezte el magét. Azt azonban látni kell, hogy a hat. vanas években még a szó, „reform”, kimondása kapcsán is fellángoltak a viták a párttagságon belül, de más rétegeknél is, mivel a munkásmozgalom történetében a „reform” „reformizmus” a forradalmi törekvések elárulását jelentette. Tartós politikai és tudat- formáló muníka eredményeként értették meg, hogy a szocialista forradalom győzelme után a szocialista hatalom megszilárdításának és továbbfej lésztésének ez nélkülözhetetlen eszköze. Az emberek tudatában a reformok bevezetésének kezdete összekapcsolódik a gaz. dáságirányítási rendszer korszerűsítésével, pedig valójában időben jóval előbb elkezdtük alkalmazását. Első lépések között tartjuk számon azt a nagy jelentőségű intézkedést, amelyet még 1956 végén határozott el az MSZMP, a kötelező beszolgáltatás megszüntetését. Kofábban azt gondolták, hogy az ország kenyere csak úgy biztosítható, ha a mezőgazdasági dolgozók kötelezően beszolgáltatják termésüket. Aztán az élet igazolta, hogy az érdekeltségi viszomvok megvalósításával is biztosítani lehet. Ma már a dolog természetesnek tűnik, azonban 30 évvel ezelőtt ®z korántsem volt ilyen egyértelmű. Intenzív növekedési pályára A reform nemcsak a gazdaság átalakításának és továbbfejlesztésének eszköze, hanem az egész társadalomé. Számottevő változásokat valósítottunk meg politikai rendszerünk jobb működése érdekében. Jelentősen növekedett az egyes szervek — a KISZ, szak- szervezet, a népfront — önállósága, bővült hatáskörük és ezzel egyidőben fokozódott felelősségük is. Nagy lépéseket tettünk előre a ‘ társadalom demokratizmusának növeléséért. Továbbfejlesztettük választási rendszerünket, kötelezővé tettük a tanácstagi és országgyűlési képviselőknél a többes jelölést. Napirenden van az intézmények irányításában is a demokratizmus szélesítése. A reformok szükségességét és helyességét közvéleményünk elfogadja. Viták azonban továbbra is folynak a megvalósítás mértékéről, üteméről, a kisaélesítés mélységéről. Szegeden is sok szó esett arról, hogy jelenlegi feszültségeink, nehézségeink megoldása talán a reformok bátrabb bevezetésével eredményesebb volna. Pártunk nem akar megállni a folyamatban, ha a feltételek megértek nem késlekedik azok megvalósításában. Bár egyes körökben időnként óvatoskodásról és késlekedésről beszélnek, nem veszik figyelembe, hogy a szükséges változtatásoktól nem kisebb felelősség a stabilitás biztosítása sem. Az elméleti tanácskozáson a reform mellett a másik, nagyon sokat emlegetett kér. dés a gazdaság volt. Azt ma szinte mindenki elismeri, hogy problémáink legnagyobb része a gazdaságunkban meglevő gondokból származik. Ezért a jelenlegi helyzeten változtatni szükséges. Sorsdöntő számunkra, hogy minél előbb áttérjünk az intenzív növekedési pályára,' amelynek szükségességét ugyan már több éve felismertük, de valója, ban máig sem tudtuk megvalósítani. Enél- kül pedig a nemzetközi munkamegosztásban való aktívabb részvétel aligha képzelhető el. A termékek cseréjénél a világpiacon döntő tényezővé vált a minőség és a korszerűség, amelyek teljesítéséhez nálunk elodázhatatlanná vált a technikai-műszaki fejlesztés. Ez utóbbi kérdés bár jelentőségétől kissé elmaradó mértékben került szóba a tanácskozáson, azonban abban egyetértés volt, hogy a legrövidebb időn belül szükséges egy tervszerű, átgondolt, szelektív műszaki fejlesztés megvalósítása, mivel az egész népgazdaság technikai gyorsításának megnyitására anyagi eszközök hiányában nincs lehetőség. Gazdaságunk fejlődésében nagy szerepet tulajdonítunk a közgazdasági szabályozásnak. Ezek bevezetése a gazdasági folyamatok befolyásolásában nagy lépést jelentett előre a centralizált, központi irányítással szemben, ezért a továbbhaladást is csak ezek fejlesztésével tartjuk lehetségesnek. Ugyanakkor sokan sürgették az olyan szabályozók kialakítását, amelyek alapján biztos alapokra helyezhető egy hosszú távú gazdasági stratégia. A jelenlegi rövid időn belül változtatásokkal — szakemberek véleménye szerint — ez nem oldhatp meg. A szabályozók működési mechanizmusában nagy tapasztalatokra tettünk szert, hiányosságok azonban vannak, mert a gazdaságban jelentkező gondok egy része ezek nem megfelelő hatásával van összefüggésben. Ezt mutatja a mezőgazdaság viszonylag rövid időn át jellemző egyenletes fejlődése, illetve annak megtorpanása, a rossz szabályozás követfce*íében. A szabályozók rnind fejlődést segítő, mind azt korlátozó szerepére sok példáit említettek a vitáiban résztvevők. Gazdasági helyzetünk kévóésémk etemaésé. ben nagy hangsúlyt kapott a taatócstooaáison a tulajdonformák alakulása is. Szocialista fejlődésünk kezdetén csak az állami tulajdon kizárólagos szerepét ismertük el. Majd később a mezőgazdaság szocialista áíáaeisvezé* sével felfogásunk módosult és áoffcowftotean at szövetkezeti tulajdonforma is poégárjogot nyert. A kezdeti bizonytalankodás tufán, ma már látjuk, hogy ez a tulajdoraforma a szocialista fejlődés célkitűaéseii'vtel teljes összhangban áll, nem kisebb értékű, mint az ál-j lami tulajdon, jó működése a szocialista viszonyok erősítését és továbbííB'teeatéeét szolgálja. A párt meghatározó szerepe A szekciók vitáiban »dk sző esett a kisvállalkozásról, a gazdasági munkaközösségekről, a kiis magántulajdonról. Ezek szerepe, társadalmi szükségessége talán az utóbbi évek legvitatottabb kérdései közé tartoznak. Számtalan érv hangzott el mellettük és e benőik. Igen izgalmas volt hallgatni aadtoat a gondolatokat, idézeteket, amelyeket Leninnek aa 1920-as években írt cikkeiből válogattak, mivel ezek azt igazolták, hogy klasszikusaink gondolatmenetétől a szocialista fejlődés ke/-; deti szakaszán —, ahol ma a szocialista országok járnak — a magánvállalkozás, a küs- tulajdon nem, hogy nem volt idegen, ellerH kezőleg, szükségesnek tartották azok működését. Indokaik közt olyan érvek szerepeltek, amelyeket ma is reálisnak tartunk a gyakorlat alapján. Éppen ezért a magánvállalkozás jelenleginél kedvezőbb társadalmi hatásának kibontakoztatása érdekében toleránsabbnak, megértőbbnek kell lennünk ezekkel a formákkal szemben, ami nem a törvényesség követelményeinek mellőzését jelenti, hanem azt, hogy stabilizálásukhoz a jelenleginél jobb politikai feltételeket szükséges kialakítani. A vita hevében szélsőséges vélemények i,s elhangzottak, egyesek szinte csak ebben látják a fejlődés kizárólagos kulcsát, mások pedig ezen formákban a kapitalista megoldások lassú iéUámasztásét vélték felismerni. Gazdaságii útkeresésünknek fontos rész« volt az áru-pénz-piac szerepének helyes felismerése és alkalmazása. A kezdeti naiv felfogás és bizonytalankodás után hamar felismertük, hogy ezek nélkül a gazdaság folyamatos működtetése, fejlesztése nem képzelhető el a szocialista viszonyok között sem. Ma már nem is ezek létjogosultsága a kér-« dés, hanem inkább az, hogy működésüket h ogyan lehet a tervszerűség követelményével összhangban tartani. Ezt még nem látjuk elég pontosan. Mivel azonban a spontailás hatásait szeretnénk elkerülni, keressük azokat a megoldásokat, amelyek a piac szabályozását lehetővé teszik. Vélemények, felfogások közt is sok még a tisztázandó kérdés. Szocialista fejlődésünkben meghatározó szerepe van a pártunknak. Történelmi fejlődésünk során gazdag tapasztalatokra tett szert, amelyekre alapozni lehet a mai és jövőbeni feladatok megoldásában is. Négy évtized alatt nagy kihívásokkal kellett szembenéznie, de az élet követelményeinek megfelelően meg tudott újulni, képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Nagy tanulságul szolgál számunkra, hogy pártunk mindig akkor tudott legeredményesebben dolgozni, sikereket elérni, amikor tevékenységében a realizmus, az elmélet és gyakorlat egysége szigorú követelményként érvényesült. A szegedi elméleti tanácskozás résztvevői eredményes eszmecserét folytattak szocialista fejlődésünk tapasztalatairól és aktuális feladatainkról. Valamennyiünknek, az ideológiai és kulturális élet területén dolgozóknak, propagandistáknak, értelmiségieknek az a feladatunk, hogy a tanácskozás gazdag anyagát minél alaposabban megismerjük és ne engedjünk teret a tanácskozás ürügyén olyan szubjektív véleményeknek, amelyek nem a vita lényegi kérdéseit, hanem egyéni elgondolásokat. szélsőséges véleményeket tartalmaznak. Egy elméleti tanácskozástól — bármennyire is kapcsolódik politikai és ideológiai munkánkhoz — nem várhatjuk azt, hogy közvetlen adjon programot a napi munka számára. Hatása akkor érvényesül megfelelően, ha a tanácskozáson szereplő elméleti kérdések, érvek elsajátítása, a vita szellemének helyes értelmezése beépül tudatunkba és áthatja munkánkat. Azt azonban látjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszerről kialakított felfogásunkat — az utóbbi évek jelentős előrelépése mellett is — szükséges továbbfejleszteni, s valóságunk helyes értelmezése kell, hogy meghatározó legyen közgondolkodásunkban, a helyenként még mindig érezhető, a valóság által alá nem támasztott elképzelésekkel szemben.
