Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

1987. április 30., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Mammut­forgácsológépek Nagy teljesítményű forgácso­lógépeket is alkalmaznak a Vegyépszer salgótarjáni gyá­rában. Képünkön na,gy át­mérőjű munkadarabokhoz használható fúrógéppel vegyipari berendezés alkat­részét munkálják meg. — kj — Munkaerőpiac Tanácsot adnak Kevésbé kelendő a segédmunkás A gyakran emlegetett szó: struktúraváltás, korántsem csak technikai megújulásra szorítkozik. Üj igényt jelent emberi képességekre, tudás­ra, szakmákra vonatkozó­lag is. Ez óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a korábban megbecsült szak­ismeretek, munkafortélyok egy része leértékelődik a munkaerőpiacon, más, kor­szerűbb képzettségek iránt pedig élénkebb kereslet mu­tatkozik. Nem ritkán fáj­dalmas lehet ez az egyén számára, mégsem fékezni, hanem ellenkezőleg: frissí­teni célszerű az átrendező­dés folyamatát. Épp így le­het a lehető legkisebb fe­szültséggel végbsvinni a munkaerő-állományban is nélkülözhetetlen struktúra- váltást. A folyamat már megin­dult, s hogy egészséges ke­retek közt maradjon, pre­cíz, és naprakész informá­ció kell a mozgások irá­nyáról, élénkségéről. Ilyen adatokkal szolgál az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal egv éve működő számítógé­pes munkaügyi információs központja. FELÉRTÉKELŐDÖTT SZAKKÉPZETTSÉG A központ közelmúltban kiadott jelentése a munka- vállalók számára igen ked­vező állapotról ad képet. Az országos átlagot tekintve, egy álláshelykereső tíz le­hetőség közül választhat. Ez az imponáló adat a mun­kaerő-közvetítő szerveknél bejelentetett szabad álláshe­lyek. valamint a jelentkező álláshelykeresők számának egybevetéséből áll össze. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a teljes munkaerő- piac helyzete ettől eltér. Egyrészt a vállalatok sem, — vagy késve jelentik be az összes „nyitva” lévő állás­helyet. Másrészt maguk az álláskeresők sem veszik igénybe a munkaerő-közve­títést, vagy ha érdeklődnek is a hivatalban, nem véte­tik magukat nyilvántartás­ba. A bejelentések szerint a legutóbbi mérési időpontban — 1986 végén — a helyzet a következő volt: 63 ezer álláshely várt dolgozót, és 6 ezer 387 ember volt — kinyilvánított szándéka el­lenére — állás nélkül. Ámbár — a több mint négy és fél millió foglalkoz­tatottat alapul véve — a munkaerőpiac kis részére utalnak a számok, mégis jó következtetéseket lehet le­vonni belőlük, a nagyobb tendenciákra vonatkozólag is. Ami alapvető, az a két szómból is kiolvasható: munkaerő-kínálat koránt­sem mindig ott keletkezik, ahol kereslet is van iránta. Azaz számos teendőt kínál számunkra a következő évek­ben a rugalmas munkaerő- mozgáshoz elengedhetetlen infrastruktúra megteremté­se. Ez elsősorban a kellő minőségű lakások kialakítá­sát igényli. Az adatok nemcsak föld­rajzi jellegű feszültségekre utalnak. A kereslet és a kí­nálat a belső szerkezetében is eltér egymástól. Mint ki­világlik: a legnagyobb vá­lasztási lehetőség a szak­munkások előtt áll: átlago­san 32 álláshely közül vá­laszthatnak. A betanított munkások előtt 16, a szelle­mi foglalkozásúak előtt 8 lehetőség kínálkozik. A leg­szűkebb variációkra a segédmunkásoknak van módjuk: 3 hely jutott egy jelentkezőre a legutóbbi felméréskor. Ezek a számok egyértelműen azt mutatják: erős a minőségi igény a ho­ni munkaerőpiacon. HOL MARAD A CSÜCS- TECHNOLŐGIA? Ez a minőségi igény azonban főleg a valós kí­nálathoz képest mutatkozik, önmagában a munkaerő­keresletből nem állapítható meg, hogy a magyar gazda­ság, s benne elsősorban az ipar műszaki generációvál­tásain menne keresztül. Az első helyre sorolt népgaz­dasági ág 30 ezer embert várt, a bejelentések szerint. Az igénynek megközelítő­leg kilenctizedé fizikai ál­láshelyre szól, ezen belül, fele részben szakmunkáso­kat várnak. A leginkább ke­resett szakmák listája sem árulkodik arról, hogy ipa­runk a csúcstechnológiák al­kalmazása felé közelít. Az első helyen a lakatosszak­ma áll: csaknem ötezer nyi­tott álláshellyel. Utána a textilkonfekcionáló-szakma következik, két és fél ezer álláshellyel, majd a forgá­csolószakmák, kétezer be­töltendő állással. Ami a munkaerő-kínálat összetételét illeti: annyiban hasonlít a kereslethez, hogy itt is túlsúlyban van, a fizi­kai munka. Ilyen foglalko­zást öt és fél ezer ember vár, nagyrészt férfi. Az el­térés a minőségben mutat­ható ki. Az álláshelyet kere­sők nagyobbik része — 65 százaléka — ugyanis csak ál­talános iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkezik. Közülük került ki az a 439 ember is, aki három hó­napnál tovább maradt ál­láshely nélkül a munkaerő- közvetítő szervezet „vára­kozólistáján”. A szakembe­rek tapasztalata szerint ér­zékelhető hátrány a rovott múlt, az alacsony képzett­ség, és a vándormadár élet­forma. ÖT MEGYE GONDJAI Ami az állást keresők nembéli megoszlását illeti: a fizikai munkára várók nagyobb része — mint ír­tuk — férfi, a szellemi fog­lalkozást kereső nyolc és fél száz ember között pedig háromszoros a nők hánya­da. A kormegoszlást tekint­ve: a legtöbb álláskereső — 1800 ember — a 21 és 30 év közötti és — ez meglepő — közülük, illetve a még fi- atalabbakból kerül ki a szakképzetlenek háromne­gyede. A földrajzi összehasonlí­tás Szabolcs, Szolnok, He­ves, Borsod és Pest megye helyzetét mutatja javítandó­nak: ezekben mérték az el­helyezésre várók nagyobbik felét. Molnár Pál Növény­patikák vidéken is Vidéken is üzletekkel gya­rapítja hálózatát a MÉM Növényvédelmi és Agroké­miai Központjának növény­egészségügyi leányvállalata. Májusban Győrben és Csong- rád városában nyitnak egy- egy növénypatikáit, ahol a bevitt minták gyors vizsgá­latával állapítják meg a nö­vényi betegségeket. A fel­írt „recept” alapján a hely­színen lehet megvásárolni a kártevők elleni növényvé­dő szert, és növényvédelmi szaktanácsot is adnak a vé­dekezés módjáról. A győri üzlet a Rózsa Fe­renc utcában, a csongrádi növénypatika pedig a Hu­nyadi téren nyílik. A két üzlet kialakítására mintegy 7,5 millió forintot, induló árukészletének előteremté­sére pedig összesen 4 millió forintot fordít a vállalat. A patikákat a növényminták vizsgálatára alkalmas mik­roszkópokkal és egyéb esz­közökkel is ellátják. Az üzletekben a vegyszereken kívül kis csomagolású mű­trágyákat is árusítanak Csongrádon kerti kisgépeket, szerszámokat, borászati esz­közöket is ' forgalmaznak majd ősszel pedig faiskolai lerakató! nyitnak az üzlet közelében. A növényvédelmi leány- vállalat a fővárosban két helyen — a Garay téri pia­con és a Fehérvári úton lé­vő üzletben — nyújt szolgál­tatásokat a kistermelőknek, és hobbikertészeknek. Az üz­letekben tavaly több mint hatezer növényi mintát vizs­gáltak meg, közülük 2500 volt „beteg" szorult a szak- vélemény alapján vegysze­res kezelésre. Fehér kabátja hajtókáján szinte világított az azúrkék alapszínű gyermaktenyér- nagyságú, kör alakú emblé­ma. A jelvény közepén fe­hérrel mintázva a béke vi­lágszerte ismert szimbólu­ma, a galamb terjesztette szárnyait, térben előtte Miskolc jelképe, az Avas­hegyi kilátó magasodott, s körülötte a következő fel­irat olvasható: „Békebrigá­dok III. országos találkozó­ja, Miskolc, 1987. április 24—26.” — Igen — mondta moso­lyogva, hangjában büszke­séggel —, én is részt vettem a találkozón. A nógrádi szénbányászok követe vol­tam. Felejthetetlen élmé­nyeket szereztem. És meg­erősödött bennem a hit, hogy továbbra is tennünk kell legféltettebb kincsünk megőrzéséért, a békéért. Megvallom, Koplányi Ist- vánnét korábban nem is­mertem. De már sokat hal­lottam felőle. Elvégre, a nagybátonyi gépüzemben dolgozó, Ságvári Endre ne­vét viselő ifjúsági szocialis­ta brigádja, vállalatszerte hírnevet, megbecsülést ví­vott ki magának. A kollek­tíva kettős elismerésben ré­szesült a tavalyi munkája alapján: a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja és az Ágazat (Szakma) kiváló bri­gádja címeket egyaránt el­nyerte. Nyílik a barack virág Ha a köszvény nem kí­nozná a derekát, akkor oda sem figyelne a világra. Hi­szen még ma is szálfaegye­nes és szinte repül, akko­rákat lép. Szüksége is van a gyorsaságra, mert nem múlik nap, hogy ne szólíta­nák valamilyen közügyben. Hol Kőszegi László, a párt­titkár kéri alapszervezeti munkára, hol a bíróságra hívják, mert népi ülnök. És Nagy Lajos megy’ még­hozzá szívesen. Még a kosz- vényt is elfelejti, ha a köz­ügyről van szó. Azt szokta mondani, amikor otthon csi- títgatják a nagy iram mi­att: — Hagyjatok, ez az én dol­gom! Sehol úgy, mint otthon nem tudják jobban, hogy Nagy Lajosnak van egy fo­gadalma. amit még akkor tett, amikor a Cserhát alatt elhallgattak a fegyverek és ő lábszárának vastag húsá­ban egy golyóval, leván- szorgott az erdőből Zsákfa- pusztára. Ott a szovjet ka­tonák kivették a lábából a golyót. Akkor, amikor a kínzó fájdalma enyhült és felfogta, hogy eljött a győ­zelem, akkor fogadta meg: .,ezt az új életet minden­áron, ha kell, fegyverrel, de megvédem.” Azóta is tartja szavát. Amikor arra lett szükség — az ötvenhatos időben — fegyvert fogott. Amikor a munkáiban kellett jeleskedni, akkor ott tűnt ki- mint bányász sztahano­vista. Most már az idő sza­lad felette is. Igaz, ezt a fehér haja tanúsítja legin­kább, mert az energiája akár negyven éve... n barackfán megpattant a rügy... Ilyenkor, tavasszal érzel- gősebbé válik az ember és ezzel Nagy Lajos is így van. A napokban kint járt a ker- tecskéjében a város szélén. A baraokfáján megpattant a rügy. Ettől olyan emlé­kek kavarodtak fel benne, hogy szinte elgyengült tőle. Tari gyerekként kezdte az életét kint a Tószögben, ré­gi kőbányászfamília sarja­ként. Ott fakadtak ilyenkor a barackfák megszínezve a Gömör oldalát. Már hogyne érzékenyült volna el. Hát még- amikor eszébe jutott, — Huszonegyen vagyunk, tizenegy nő a raktárban és tíz férfi a darabolóban. Az csak természetes, hogy igyekszünk a mindennapi teendőnket a tőlünk telhető legjobban elvégezni. Sok társadalmi munkát válla­lunk. Tavaly az üzem csino­sítására, lakóhelyünk gaz­dagítására, 1266 órát dol­goztunk. Több mint 300 ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttünk. Kiállítást ren­deztünk az SZKP XXVII. kongresszusa, valamint a béke és barátság hónap megnyitása alkalmából. A brigádból tízen voltunk Bu­dapesten, a béke ügyéért aktívan tevékenykedő bri­gádok találkozóján. A me­gyei népfrontbizottsággal közösen béke nagygyűlést szerveztünk, amely lengyel— magyar baráti találkozó is volt egyben. Mindezek csak aláhúzzák: Koplányi Istvánná méltán képviselte megyénk szén­bányászait az Országos Bé­ketanács, a Hazafias Nép­front, a KIOSZ, az OKISZ, a SZOT, és a SZÖVOSZ ál­tal rendezett országos ta­lálkozón. Megkértem, me­sélje el élményeit. amikor kigyulladt Koka Ja­ni zsúpos háza és a kert­szögből figyelték, hogyan ág. De csak egy rövid ide­ig, mert, ahogy ott lapultak Rózsa Pistával és Ledoczki Tiborral, még hónuk alatt a rongylabda, amivel rugdal­tak, négy hatalmas kemény marok rántotta fel őket ha­juknál fogva. A csendőrök voltak. Annyi idő után még most is belepirosodik Nagy Lajos arca az emlékektől. — A fene ette volna meg őket’ nagyon megvertek. Azt gondolták, mi gyújtottuk fel... fi pofonok helye nem enyhült Napökon keresztül kí­nozták őket, míg végül a tűzoltóság embere fedezte fel, hogy a tetőn a világí­tásra szánt üveg forrósodott át a napfénytől, az gyújtot­ta fel a zsúpfedelét. De et­től Nagy Lajosák arcán a pofonok helye nem eny­hült. Ezzel szemben belül, a szívében fokozatosan kemé­nyeden a harag, majd a gyűlölet. Azzal vált végle­gessé Nagy Lajos gyűlölete mindenkivel szembeni’ akik a csendőrökhöz tartoztak, hogy az első napszámban ke­resett fizetéséből, mint si- heder legénynek, sötétkék ruhát vett az anyja, és amikor elindult a falu felé, egy szép piros rózsát dugott a gomblyukába. Világot meg­váltó érzéssel lépkedett az utcán Nagy Lajos. A legkü- lönbnek, a legbüszkébbnek érezte magát. Oda sem fi­gyelt’ hogy vele szemben jön a csendőrjárőr. Akkor eszmélt fel, amikor azok eléje léptek és kitépték a gomblyukból a piros rózsát. Még tiltakozni sem volt ideje; már ütötték, rúgták. Az új ruhában fetrengett a földön, aztán menekült, két­ségbeesetten, de olyan indu­lattal támadói iránt, hogy az már soha többé nem ol­dódott fel benne. Azt mond­ja, beletúrva fehér hajába: — így lettem én ellen­álló. .. Láthatatlan szálakon ju­tott el a hír a földalatt dolgozó párthoz, Nagy La­jos esetéről. Szappan István, a híres illegális ember Mát­— Rendkívül gazdag prog­ramot állítottak össze ven­déglátóink, — kezdte az él­mények felidézését. — A csanyik-völgyi KlSZ-isko- lában került sor a megnyi­tóra, ahol Fodor István, az Országos Béketanács titká­ra és Homolya Gizella, a Hazafias Népfront városi titkára köszöntötték a jelen­lévőket. Este tábortűz mel­lett ismerkedtünk egymás­sal, s az ágazatoknak vers­ben kellett bemutatkozniuk. Akkor, mintegy belépőként, kaptuk ezt a szép emblé­mát — mutatott kabátjára, majd így folytatta: — Szombaton délelőtt Ko­vács László Miskolc ta­nácselnöke adott tájékozta­tást a város történelméről, és beszélt társadalmi, politi­kai életéről. Második előadó­ként Láng László a Külügyi Intézet munkatársa szólt gazdaságpolitikánk idősze­rű kérdéseiről, a béke és a gazdasági élet összefüggései­ről. A harmadik előadás a brigádoknak a békemozga­lomban betöltött szerepét részletezte, s az előadó Fo­dor István volt. Ezt követő­en húszán mondtuk el a raszőlősrőlb vette fel az első kapcsolatot Nagy La­jossal. Aztán a bányai mun­ka következett és ott mé­lyült a munkásmozgalommal a kapcsolata, majd a tűz- próba, az akkoriban nagy riadalmat keltő röpcédula­szórás Nagybátonyban. El­fogták Nagy Lajost, de ak­kor már az utolsó röpirat volt a kezében és azzal vé­dekezett. hogy most vette fel a földről. Ázért elvitték Egerbe, ahol tovább kínoz­ták több héten keresztül. Amikor kiszabadult, már nem kapott munkát’ csak a brikettgyárban, ott, ahol Balog Lajos Simon is éle­tét vesztette, mert mérge­zést kapott. — Oda kaptam értesítést Szappan Istvántól. És harcolt Nagy Lajos... Akkor is ilyen tavasz volt és rügyeztek a barackosok. Mentek hárman a tiribesi erdő felé. Szappan- István elöl, ő középen, mögötte Szappan János. És ott, az erdőben» a csendben átad­ták neki a párttagsági köny­vét. Negyvenegyet írtak. A háború kezdetét. És akkor ők ott a Cserhátban fegy­vert fogtak. Hol a Gömör oldalában tanyáztak és pisz­kálták az országúton ván­dorló németeket, hol a Tep- kén bújtak meg. Nagy La­jos tartotta fogadalmát: bosszút a sok megaláztatá­sért. Aztán a budapesti pa­rancsnokuk, Golub Rudolf megtanította: nem a bosszú, hanem a haza felszabadítása a feladat. És harcolt Nagy Lajos mindaddig, amíg azok a szovjet katonák a Iába vastag húsából nem vették ki a golyót. Most is, akár régen, ke­mény ember még Nagy La­jos. De ilyenkor- tavasszal elgyengül. Azért hozta haza a barackvirágot ígérő g-aly- lyat is, amelyik már szép rózsaszínben bimbózik, mert jönnek a gyerekek az ünne­pekre. Hat unoka, a hetedi­ket most várják. Hát hogy­ne kéne a szép tavasz jele a virág. Meg erre az időre tartogatott borocskát is meg­bontja. A saját termése. Igaz, néhány literecske csu­pán. de az ünnepi hangu­lathoz éppen elég. Bobál Gyula véleményünket. Jómagam huszadikként kértem szót, átadtam a béketanács titká­rának az ajándékunkat, s felolvastam a csillét és bá­nyászlámpát mintázó szo­bor talpazatán lévő fémla­pocskába vésett sorokat: „Mi, a Nógrádi Szénbányák gépüzemének kollektívája, azért dolgozunk, hogy a föld mélyéből kibányászott kincs az emberiségnek meleget és fényt nyújtson, nem pedig gyilkos fegyverek alap­anyagául szolgáljon”. Dü­börgő taps volt a jutal­munk... így fejezte be az élmény- beszámolót: Délután, az SZMT székhá­zában munkacsoportülésen, vettem • részt, ahol Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára időszerű szakszer­vezeti és társadalmi kérdé­sekről tartott vitaindítót. Utána a város neveztessé- geivel ismerkedtünk majd, békehangversenyt adtak ré­szünkre az avasi templom­ban. A nap zárásaként, a Szabadság téren léggömbök százai emelkedtek a magas­ba. Vasárnap délelőtt fóru­mon vettünk részt, majd a békevonat utasai voltunk. Végezetül elhangzott a bé­kebrigádok állásfoglalása, melynek lényege: a kollek­tívák eredményes gazdasági munkával tehetnek legtöb­bet a béke megőrzéséért! Kolaj László II béke követeként...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom