Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

2 NOGRAD 1987. április 29., SZERDA Nem kapott bizalmat az olasz kormány Arhintore Fanfan.i olasz miniszterelnök kormánya kedden nem kapta meg a bizalmat a képviselőházban. A törvényhozás tagjai egy­hetes vita után szavaztak: Fanfan.i kormánya ellen 2,40, mellette 131 képviselő ad­ta voksát, 193-an tartózkod­tak. A bizalmi szavazásra egy „darabjaira”' hullott parla­mentben került .sor, olyan belpolitikai helyzetben, amelyben már semmiféle parlamenti többséget alko­tó pártszövetség -megalakí­tására nem volt kilátás. A kérdés tehát úgy vetődött fél már a törvényhozó tes­tületben, hogy van-e értel­me egyáltalán ilyen típusú kormányt életben tartani, s, ha igen, konkrétan Fanfa- ni kabinetje alkalmas-e ar­ra, hogy ,.pártok felett” álló testületként megfelelően végezze az ügyvivői felada­tokat. A parlamenti vita alap­ján — amely az érdekel­lentétek jegyében zajlott — Fanfani előző este elhang­zott záróbeszédében maga tiltakozott az ellen, hogy kormánya ilyen körülmé­nyek között bizalmat kap­jon. Bettino Craxi szocia­listái az utolsó pillanatban döntöttek úgy: megszavaz­zák a bizalmat. Ezt tették a szociáldemokraták és a ra­dikálisok is (tehát éppen azok, akik az egész Fanfa- ni-kormány létrejöttét kifo­gásolták.) Nemmel voksol­tak a kommunistáik, a füg­getlen baloldal képviselői, valamint az Olasz Szociális Mozgalom—Nemzeti Jobbol­dal (MSI—DN) képviselői. Meglepő fordulatnak tekint­hető az .is, hogy a keresz­ténydemokraták tartózkod­tak (holott éppen saját so­raik közül kerültek ki' Fan- fani- miniszterei), s ugyan­így cselekedtek a republi­kánusok. A liberálisok til­takozásképpen meg sem jelentek. A parlament feloszlatása most már elkerülhetetlen, az erről szóló rendelet má­ra várható. (MTI) Összeül a román parlament Főleg gazdasági kérdéseket vitatnak meg a román nagy nemzetgyűlés tavaszi: ülés­szakán. A román parlament kedden kezdte meg tavaszi tanácskozását Nicolae Ceau^ sescunak, az RKP főtitkárá­nak, a köztársaság elnöké­nek jelenlétében. Constantin Dascalescu mi­niszterelnök az első negyed­évi terv teljesítésről szólva megállapította, hogy több ágazat nem teljesítette az exporttervet, a termelékeny­ség javítását célzó mutató­kat. A címzett Washington Osztrák tiltakozó nyilatkozat Franz Vranitzky osztrák kancellár kedden, a kormány ülése után nyilatkozatot is­mertetett a sajtóval. A nyi­latkozóban a szocialista-nép­párti koalíciós kabinet meg­ütközésének ad kifejezést az amerikai igazságügy-mi­nisztérium döntése miatt, amely szerint Kurt Wald­heim osztrák államelnök magánszemélyként nem kap­hat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. Az al­kalmazott eljárás az -oszt­rák lakosság és a kormány szálpára érthetetlen a vádak alaptalanok, ezért azokat visszautasítják ,— hangoz­tatja a nyilatkozat;' Az oszt­rák kormány egyúttal saj­nálkozásának adott kifeje­zést, hogy a két ország régi keletű, kitűnő, baráti kap­csolatai ellenére ezt a dön­tést hozták. A kabinet a további lé­pésekről a helyzet higgadt elemzése alapján dönt majd. Egyúttal mindent megtesznek, hogy Ausztria választott államfőjét meg­védjék az alaptalan vádaktól hangoztatta a kancellár által ismertetett nyilatkozat. Vranitzky a sajtóértekezleten egyúttal jelezte: nem gondol arra, hogy lemondja május­ban esedékes hivatalos lá­togatását az Egyesült Álla­mokban, amelyet egyúttal a kérdés rendezésére is fel kí­ván használni. Noha Auszt­ria washingtoni nagykövetét konzultációra hazarendel­ték, Alois Mock alkancel- lár és külügyminiszter nem hagyott kétséget afelől, hogy továbbra is betöltik a nagy­követi posztot. (MTI) n palesztinokról Heggyengült az agresszorral szembenálló front A Palesztin Nemzeti Tanács algíri ülésszaka igen jelentős esemény volt: be­bizonyította, hogy a PFSZ olyan erőt képvisel, amely- lyel számolni kell — így ér­tékeli a keddi Pravda a palesztin parlament nem­rég véget ért tanácskozását. Az SZKP KB központi napilapjának hírmagyará­zója, Pavel Gyemcsenko emlékeztet arra, hogy az utóbbi években a paleszti­nok Libanonban és az Iz­rael által megszállt terüle­teken kereszttűzbe kerül­tek, sorsuk még tragi ku­sabbra fordult, miközben ve­zetőik viszálykodtak egy­mással. A Libanon elleni, 1982-es izraeli agresszió utón a Palesztinái Felszaiba- dítási Szervezet vezető szervei és harci osztagai nyolc országba szóródtak szét, s nem csak közöttük támadt egyenetlenség, de éles ellentétek keletkeztek a PFSZ és egyes arab álla­mok között is, továbbá széthullott a palesztin el­lenállási mozgalom és a li­banoni nemzeti-haladó erők szövetsége. Mindezek kö­vetkeztében meggyengült a palesztin mozgalom vezeté­se és az izraeli agresszorral szembenálló arab front. Az algíri tanácskozáson a nemzeti tanácsban képvi­selt erők többsége jelen volt, s a PFSZ-nek e fóru­mon sikerült megfelelő kö­zös politikai platformot ki­alakítania — mutat rá a Pravda. — Az elfogadott do­kumentumok hangoztatják a palesztinok antiimperia- lista egységének fontossá­gát, elutasítják az agresz- szornak való behódolást, s támogatják a Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi kon­ferencia megtartására tett szovjet javaslatot. Összehívták r a VSZ PTT ülését A Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testületének soron követke­ző ülését május végén Ber­linben tartják. (MTI) Várkonyi Péter Ausztriába utazott Várkonyi Péter külügy­miniszter Alois Mock oszt­rák külügyminiszter meg­hívására kedden a.z esti órákban Ausztriába utazott. (MTI) Atanaszov elutazott Moszkvából Kétnapos hivatalos baráti látogatását befejezve, ked­den elutazott MoSíZkvából Georgi Atanaszov bolgár miniszterelnök. A szovjet fő­város repülőterén Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, Nyi­kolaj Talizin, az SZKP KB PB póttagja, első minisz­terelnök-helyettes. valamint más hivatalos szemé'yiségek búcsúztatták a bolgár kor­mányfőt. (MTI) Weinberger az űrfegyver­kezésről Elutasította az űrfegyver­kezési programmal szem­ben támasztott bírálatokat Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. Egy Seatt- leben elmondott beszédé­ben ismét azt sürgette, hogy az Egyesült Államok mir előbb hozza meg döntését á fegyverrendszer első elemei­nek telepítéséről. Azt mon­dotta, hogy bár az első ele­mek rakétatámadás esetén nem nyújtanának teljes vé­delmet, mégis jelentős mér­tékben hatástalanítanák a támadó rakétákat. Weinberger csak röviden és elutasítóan utalt arra, hogy vezető amerikai tudósok a múlt héten közzétett és igen megalapozott ^akvéleménye szerint az űrfegyverék típu­sainak kifejlesztéséhez még legalább egy évtizedig to­vábbi kutatásokra van szük­ség. A miniszter ezzel szem­ben azt bizonygatta, hogy már az első szakaszban te­lepítésre kerülő fegyve­rek is ,.több rétegű” védel­met nyújtanának. i— kommentárunk Hölgyek és gejzírek Igencsak keresik újabban a hölgyek kegyeit az iz­landi férfiak. Mielőtt bárki is valami pikáns törté­netre gondolna, tegyük rögvest hozzá: a férfi poli­tikusok. Merthogy a leginkább a vulkánokról és gej­zírekről híres — s persze a tavalyi Gorbacsov— Reagan csúcstalálkozó révén ismert — szigeten fon­tos tényezővé lépett elő a hölgyek alkotta feministák pártja. A hét végén tartott parlamenti választásokon az eddig kormányzó jobbközép koalíció _ vereséget szenvedett s az új kormányból aligha lehet majd ki- hágyni a nőket. S a kabinetalakítási tárgyalásokon fe­lettébb körüludvarolják a hölgyeket férfi kollégáik. Hermansson miniszterelnök haladó pártja és 1 4 vele szövetséges konzervatív függetlenségi párt — a jobboldali tömörülés — összesen 31 mandátumot szerzett a világ legrégibb parlamentjében a 63 tagú Althingban. Elúszott tehát a többség. A nők pártja viszont képviselőinek számát megkétsze­rezve hat mandátumhoz jutott. Megfigyelők szerint az új kormány három párt kép­viselőiből alakul, de a koalíciós tárgyalások előreláthatólag elhúzódnak. A konzervatív független­ségi párt és a hölgyek részvételét bizonyosra veszik, míg a harmadik partner a haladó párt vagy a szo­ciáldemokrata párt lesz. A kérdés eldöntésében nem mindegy, merre húz a nők szíve. A nyugati polgári demokráciák történetében a. nő­pártok közül az izlandi feminista párt jutott először parlamenti képviselethez: az öt éve alakult párt 1983 óta vesz részt az Althing munkájában. Ám a mindössze 240 ezer lakosú Izlándon mélyebbek a női mozgalom gyökerei. A hölgypolgárok jó ideje a gejzírekével vetekvő hévvel folytatják küzdelmüket jogaikért, például a férfiakéval egyenlő bérezésért. A hátrányos megkülönböztetést igazán nem érdem­lik meg az izlandi hölgyek. Hiszen, a munkaerőgon­dokkal küszködő szigeten derekasan kiveszik részü­ket a termelésből, s a népesedés érdekében is áldo­zatokat hoznak: a lélekszámhoz mérve a világon a legtöbb leányanya éppen Izlándon van. A nőmozga­lom persze ért már el szép sikereket a mostani jó választási szereplést megelőzően is. Vigdis Finnbo- gadottir asszony személyében 1981-ben női államfőt választottak — a világon elsőként. Noha a szigeten a lányok-asszonyok mindinkább igyekeznek „nadrágot viselni”, Izland alighanem a jövőben is békés ország marad. A NATO-tagja ugyan, s a keflaviki támaszponton háromezer amerikai ka­tona állomásozik, de nincs hadserege, s 1985-ben a parlament megtiltotta atomfegyverek tárolását. Bár­ha máshol is a világon a hölgyek szívéért folyna a legádázabb küzdelem... Laczik Zoltán bi Közös dolgainkról J% flSITfiílCÁll megújuláséért apjainkban a külön­böző társadalmi rend­szerek közötti' ver­seny hangsúlya a gazdaság területére helyeződött át. Bár e terület a korábbi idő­szakban is alapját képezte a küzdelemnek, a katonai síkon — jelentős áldozatok árán — megteremtett pari­tás biztosítása után szere­pe méginkább hangsúlyo­sabbá vált. Az 1970-es évek­től a világgazdaságban vég­bemenő egyéb változások is fokozták a gazdaság jelentő­ségét. A tudományos-tech­nikai forradalom minőségi­leg új szakaszának kibonta­kozása számos területen forradalmasítja a termelést, és átrendezi a társadalmi vi­szonyokat is. A folyamat még nem zárult le, az ez­redfordulóig további válto­zások várhatók. Már az ed­digiek is azt eredményez­ték, hogy a világpiacon fel­értékelődtek a magas szel­lemi teljesítményt megtes­tesítő, újdonságtartalmú, minőségileg kifogástalan termékek, ezzel szemben le­értékelődtek, az anyag- és energiaigényes, alacsony műszaki színvonalat képvi­selő, minőségileg kevésbé megbízható árucikkek. Mindezek tükrében jog­gal állapítható meg, hogy a szocializmusnak és magyar­országi fejlődésének egy­aránt kulcskérdése ma a gazdaság, valamint a vi­lágban kibontakozó egyéb folyamatokhoz való alkal­mazkodóképesség megte­remtése. Hazánkat különö­sen érzékenyen érintették, érintik ezek a változások, hi­szen nemzeti jövedelmünk több rpint felét a külkeres­kedelmi kapcsolatok révén kell realizálni. A kihívás­ra adandó válaszunk tehát semmiképpen sem lehet a befeléfordulás, megoldást csak a világpiaci verseny- képességünk fokozása jelent­het. A megfelelés nyilván­valóan nem egyszerűen el­határozás, deklaráció kér­dése. Feltételeit egyaránt meg kell teremteni a gaz­daságban, de ezzel párhuza­mosan a társadalom egyéb szféráiban is. Napjainkra gazdasági nö­vekedésünk extenzív lehe­tőségei kimerültek. További fejlődésünk egyedüli forrá­sát gazdaságunk teljes- körű intenzifikálása, minő­ségileg magasab szintre történő emelése jelentheti. A feladat a társadalom egé­szét átfogó komplex refor­mok segítségével oldható meg. Jelentős szerepet tulajdo­níthatunk a feladatok kö­zött a tulajdonviszonyok fejlesztésének. Mai gyakor­latunk sokat emlegetett problémája, hogy nem ala­kult ki a társadalmi köztu-v lajdon iránti tulajdonosi tudat és magatartás. Fon­tos, de önmagában véve, elégtelen lépésnek bizonyult a szocialista forradalom győzelme után a termelési eszközök társadalmi tulaj­donba vételének jogi dekla- , rálása. A jogi forma ugyan­is csak kerete, egyik terüle­te a tulajdonnal kapcsolatos kérdéskörnek. A tulajdon másik — tartalmi részét — a közgazdasági oldal alkot-. ja. Ez lényegesen bonyolul­tabb, összetettebb kérdések körét foglalja magába, mint a jogi vonatkozások. A tár­sadalmi tulajdon megte­remtése jogilag egyenlőséget teremtett a társadalom tag­jai között. Közgazdasági ér­telemben ez magába fog­lalja — egyebek között — a gazdálkodás, rendelkezés, döntés, felelősségvállalás, kockázatviselés elemeit. Ebben a vonatkozásban ma is jelentős egyenlőtlensé­gek léteznek a tulajdonosi jogok gyakorlásában. Nem tekinthető tehát véletlen­nek, hogy az úgynevezett bérmunká&tudat továbbra is létezik, és azt nem vál­totta fel automatikusan a „gazdaszemlélet”. A korábbiakhoz képest jelentős és kedvező irányú változások történtek a szö­vetkezeti tulajdonnal kap­csolatos nézetekben. Lét- jogosultságát mai viszonya­ink között már nemcsak egyszerűen elismerjük, ha­nem a kedvező tapasztala­tokat más területein is ka­matoztatni igyekszünk. Megváltozott a szocializ­mus viszonyai között létező kismagántulajdonról kiala­kított vélemény. Bár nem teljesen új dolog ez, hiszen a mezőgazdasági szövetke­zetekhez kapcsolva már korábban is létezett, csak az alkalmazási kör kiszéle­sítése, illetve annak helyes értelmezése — jelentett — s szűkülő körben jelent még ma is — gondot. A termelő­erők jelenlegi fejlettségi fo­kán úgy tűnik, nem nélkü­lözhetők az ebben a formá­ban, a társadalom számára nyújtott szolgáltatások és egyéb tevékenységek. Ta­pasztalhatók ennek kedve­zőtlen, a közvéleményt za­varó jelenségei is. A fel­adat nem a társadalmilag szükséges és hasznos ma­gánkezdeményezések, kis­vállalkozások háttérbe szo­rítása, hanem a „vadhajtá­sok” nyesegetése, közgaz­dasági, hatósági eszközök­kel történő visszaszorítása. Tulajdonviszonyaink továb­bi korszerűsítése az egyik feltétele a vállalatok hosz- szú távú vagyonérd ekel tsé- gének, s ezáltal a tulajdon gyarapítására irányuló tu­datosabb vállalati törek­véseknek. Alkalmazkodási képessé­günk javításának tovább nem halogatható feltétele a gazdasági szerkezet, a struktúra átalakítása. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom