Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

V Hangversenytermeinkből Kocsis Zoltán Balassagyarmaton A zenei évad nagy érdek­lődéssel várt megyei esemé­nyén Kocsis Zoltánt köszönt­hettük. A koncert művészi és emberi összetevői egyaránt indokolták ezt a várakozást. Kocsis azok közé a muzsiku­sok közé tartozik, akik ama szép emlékű „hatvanas évek” üstököseként tűntek föl, és jutottak azóta töretlen ragyo- gású pályájukon a magyar és nemzetközi zenei élet zenit­jére. Kocsis Zoltán az elmúlt évtizedekben valósággal nem­zedéki szimbólum lett. Azok között szoktuk őt emlegetni, akik művészetük­kel, egyéniségük'Kel meghatá­rozóak jelenkorunk művészeti és társadalmi folyamataiban, kiknek életpéldája normaér­tékű. Zeneszerzőként, a zenei ismeretterjesztés új irányzatá­nak főszereplőjeként, zongo- ravirtuózként és tanárként egyaránt pezsgést, frisseséget hoz zenei közéletünkbe. Ez a sokágú, aktív tehetség for­málja mindig megújulva ki­emelkedő egyéniséggé Ko­csis Zoltánt idehaza, vala­mint a zenei nagyvilágban. _ Balassagyarmati műsorán két Schubert-zongoraszonáta szerepelt: az Op. 42. A-dúr és B-dúr. A két nem minden­napi mű alapos erőpróbát je­lentett a kisváros közönségé­nek. Ám ez az erőpróba a nagyszerű előadásnak köszön­hetően olyan élmények átté­telein keresztül, azok átélésé­vel gazdagíthatta a résztve­vőket, amelynek hatása két­ségkívül hosszú időkre fe­lejthetetlen lesz. Kocsis Zol­tán szerény és rokonszenves ember, de kérlelhetetlenül szigorú és határozott a zon­gora megszólalásának pilla­natától. E fegyelemre és tu­datosságra az alkotó iránti rokonszenves alázat készteti, A tragikusan korán, 31 éves korában elhunyt zeneszerző két zongoraszonátája, a schuberti életmű korszakos állomásai közé tartozik. Ezek­ben kap végleges megoldást az újszerű formai törek­vések minden lelki, emberi gazdaságának szabadságél­ménye. Kocsis számára élet­korából, alkatából, világkép­formálódásából következően nyilván fontos feladatot je­lent a létezés érzelmi kihívá­saira adott schuberti vála­szok megfejtése, értelmezése. Ennek a drámai egymásra találásnak a stációit kísérhet­tük figyelemmel a hangver­senyen. Az esemény művészi je­lentősége természetesen sok­kal inkább krónikási szerep­re kötelez, semmint kritikusi eszmefuttatásokra. Mégis szólni kell a művész techni­kai virtuozitásáról, zenei érettségéről, sokoldalú stílus- ismeretéről, valamint formai építkezésének a legapróbb részletekig kiterjedő átgon­doltságáról. Mindezek az elemek Ko­csis Zoltán játékában olyan új minőséget, olyan ritka becsű ötvözetet alkotnak, amelyben fölismerhetővé vá­lik ,a művészet teremtőere­je. Az először előadott A_dúr szonáta zenei szövete sokré­tű. gazdag. A mű titkaihoz ezernyi áttétel sikeres meg­fejtése vezet. A lélek szélső­ségeinek: viharoknak és ve­rőfényeknek leírhatatlan át­menetei zajlottak a csillogó billentyűkön. Kocsisnál ezek­ből a viharokból talán túlzott keménységű „harcok” lettek, egészen eltávolodva az „... ábrándos, ifjú költő, a fél- szeg és rajongó Franz Schu* bert”-hagyományoktól. A szokatlan keménységű fortisszimók között a művész ragyogó árnyalatokkal bon­totta ki a „szemérmes dalla­mokat”, Schubertnak a gyer­mekien meghitt, áldott naivi­tását. A B-dúr szonáta nyitottabb, „népszerűbb” világát bámu­latos kiforrottsággal szólaltat­ta meg zongoraestjén a mű­vész. Egyszerűen nincs szó azon hangzások érzékelteté­sére, amelyek például a dal­lamvázakat körbeölelő har­móniákat kitöltötték. A zon­gora olyan hangtartományait is hallhattuk, a szólamok e líraian szép párbeszédében, amit a jövőben a kivételes zenei élmények között fogunk számon tartani. Ám a hangszínek és tónu­sok e pompás játéka éppúgy hűségesen szolgálta a zene­szerző formagazdagságát, mint a tételek felépítésének, vagy a dinamikai átalakulá­soknak tudatos dramaturgiá­ja. A zárótétel lendületes befejezése, az élet lehetséges harmóiájába vetett schu­berti bizalom Kocsis Zoltán igenlő tolmácsolásában hang­zott el ezen az estén. Ezzel mintegy szükséges reményt nyújtva napjaink oly’ sok­szor szélsőséges, válságokkal terhes világában. A ráadásként játszott rész­lettel, Liszt „Parsifal-átiratá­ból”, Kocsis Zoltán olyan táv­latokat nyitott, amelyek föl­fogása, átélése az emberi tel­jesség újabb és újabb lehető­ségei közé tartozik Európa zenetörténetének változatosan gazdag tájain. Kocsis Zoltán személyesen is igazolta Balassagvarmat közönségének, hogy művésze­te napjaink zenei életében csak a legmagasabb mércével mérhető. Boldog lehetett a közönség, hogy tapasztalata megerősítette korábbi hité­ben. miként boldog lehet mindenki, aki fölismeri kor­társai között a történelmi idő „üzenetét” hordozókat. Ko­csis Zoltán közéjük tartozik, az bizonyos. Németh János István Hogyan őrizzük egészségünket? Életmód, táplálkozás, környezet Áz Egészségügyi Miniszté- szolgáló egészségnevelésben a Hum felkérésére Nógrád me­gye is kidolgozta a halálozást döntően befolyásoló betegség- csoportok visszaszorítására szolgáló programot, amely alapját képezi az egészség- megőrzés társadalmi program­jának. A munkát értékelve a programbizottság a következő, két állapította meg. A megye területén az egész­ségmegőrzés helyzete kettős, séget mutat. A szervek és szervezetek — ideértve a ta­nácsok tevékenységét is — megtették a kezdeti lépéseket az egészséges életmód felté­teleinek megteremtésére, de a lakosság ilyen irányú igényei­nek felkeltése a jövőben ha­tékonyabb szemléletformálást kíván. . Nézzük, áz élet mely terü­letein tapasztalhatóak pozitív változások. Az intézkedések hatására egyenletesebbé vált, javult a gyümölcs, és zöldség­ellátás, kisebb mérvű előrelé­pés történt a baromfihús-kí­nálatban. Ugyancsak az egész­séges és korszerű táplálkozásit segíti a pásztói tejüzem kor­szerűsítésével a tej és tejter­mékek választékának bővülé­se, vagy az, hogy a sütőipari vállalat évről évre nagyobb részarányban gyárt korpás, búzaesírás és diabetikus ké­szítményeket. A vendéglátó- vállalat az általa átvett isko­lai és óvodai konyhákban az egészséges táplálkozásnak megfelelő irányétlapokat ké­szített és ezeket kötelező jel­leggel bevezette. A nevelésben kiemelt fi­gyelem fordul a tömegsport felé. egyre több iskolában ve­zetik be a mindennapos test­nevelést. Az egészségre ártalmas környezeti tényezőket a jelen­tős feüeszté'ek ellenére sem sikerű1* V’küszöbölni. A felvilágosító-, kezdemé- nvezőtevékenység eredménye­ként. az egészséges táplálko­zási szokások terjednek, a i-p''^«n.siffpjiv nő. a nemdo. há"v7ó munkahelyek száma emelkedik. Az elsődleges megelőzést legtöbb figyelem arra a terü­letre irányult, ahol az egész­ségkárosító szokások még nem alakultak ki, vagy nem rög­ződtek. Bár az iskolai tanter­vekben és nevelési progra­mokban megfelelő figyelmet és hangsúlyt kap az egész­ségnevelés, továbbra is ma­gas a dohányzó fiatalok száma és az alkoholfogyasztás sem csökkent. Az egészségügyi dol­gozók szemléletváltozása las­súbb a kívánatosnál. A megyei egészségnevelési osztály fő célkitűzése a káros szenvedélyek elleni küzdelem, az egészséges táplálkozás és a kondíciót tartó mozgásigény felkeltése. Soroljunk fel erre néhány konkrét példát, jó kez­deményezést. Két éve bevált gyakorlat a középiskolákban a szülész-nő­gyógyász szakorvosok által tar­tott előadás-sorozat a családi élet problémáiról. A TIT há­zasság-előkészítő szabadegyete­met szervezett a balassagyar­mati gimnáziumok és szakkö­zépiskolák diákjainak. A fel- nőttlakosság körében a do­hányzás és az alkoholizmus megelőzésére több kezdemé­nyezés történt. Egyre több üzemben működnek munkahe­lyi alkoholellenes bizottságok egyelőre változó eredménnyel. Ä „szívesház” munkacsoport által felnőttek részére kidol­gozott dohányzásleszoktató és testsúlycsökkentő kurzusok ebben az évben indultak. A megyei tanács a lehetősé­gek figyelembevételével to­vábbi erőfeszítéseket tesz az egészségre káros tényezők visszaszorítására, az egészsé­ges életmód feltételeinek meg­teremtésére. A VII. ötéves tervben kiemelt feladatként kezeli az ivóvízellátást, a szennyvíztisztítást, az iskolai feilesztések és Iaikásellátás kérdéseit, támoeaitja az egész­ségügy gén-műszer igénvét. Remélhető, hogv az elkészí­tett orogram következetes vég- rehaitása annak folyamatos korszerűsítése kedvezően be­folyásolta maid a rpeeye la­kosságának egészségi állapotát. Sétálóutcák Moszkvában A szovjet főváros mind a 33 kerületének lesz saját sé­tálóutcája, vagy egész gyalogos- pihenőövezete. A városi ta­nács pályázatot írt ki, a leg­jobb terveket társadalmi zsűri bírálja el. A majdnem kilencmilliós Moszkvában nem könnyű egy ilyen feladatot teljesíteni- Moszkvában több mint há­romezer utca, kis keresztutca- tér, sugárút és rakpart van, és mindeddig még csak az Ar- bat kapta meg a „gyalogos” státust. VXA'S'**7SSSSSXfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAfSJ'rSSS< —- Álvaro úr — mondta Martinho mély tisztelettel —, uraságod engedelmével a hölggyel szeretnék néhány szót váltani. — A hölggyel? — kiáltott fel Álvaro elképedve. — És mit akar az úr ettől a hölgy­től? — Igen fontos dologról kell tárgyalnunk, de ő ezt bizo­nyára jobban tudja, mint én, vagy akár ön is. Álvaro, aki jól ismerte Martinhót, s tudta, mennyire alávaló és hitvány alak, azt hitte, valamelyik irigy és gyáva riválisának mesterke­dése mindez, aki ezt a nyo­morultat használja fel arra, hogy sértegesse és nevetsé­gessé tegye őt. Felháborodá­sa már kitörni készült, de egyelőre türtőztette magát. — A kisasszonynak van valamilyen dolga ezzel az em­berrel itt? — kérdezte Elvi­rát. — Nekem? Semmi, egé­szen biztosan semmi, hiszen nem is ismerem — dadog­ta a sápadt és reszkető leány. — Istenem, Elvira kisasz- szony, miért remeg így? Mi­ért ilyen halovány? Átko­zott tolakodó, aki ilyen szen­vedést okoz önnek! De az ég­re kérem, Elvira kisasszony, ne féljen már ennyire! Itt vagyok ön mellett, s jaj ne­ki, ha sértegetni merészel bennünket. — Senki sem akarja önö­ket sértegetni — válaszolta Ösztönző tevékenység Csak az elnevezés külön­böztetné meg az öntevékeny diákkört a szakkörtől, önkép­zőkörtől, klubtól? — nem hi­szem De azt sem. hogy már sikerült valóban öntevékeny- nyé válni mindegyiknek... A salgótarjáni Táncsics Mi­hály szakközépiskolában ha­gyománya van a tanórán kí­vüli művelődési, szórakozta­tó, önmegvalósítást segítő formáknak- Nem véletlen, hogy itt 28 öntevékeny diák­kört számlálnak — bár egy ré­szük az évfolyamonkénti bon­tás miatt jött létre, számítás- technikából is van kezdő és haladó egyaránt. Négy típusba sorolhatók ezek a diákkörök. Az elsőbe tartozók szinte még teljesen szakkör jellegűek, tanári se­gítséggel a továbbtanulásra készülnek tagjai. Ilyen műkö­dik például matematikából, politikai gazdaságtanból, ke­reskedelmi ismeretekből- A szabad idő hasznos, kulturált eltöltéséhez segítenek hozzá a sportkörök, az ■ irodalmi szín­pad (diáikszínpaddá szeretnék fejleszteni — és ez nemcsak elnevezésbeli különbség, ha­nem nagyobb önállóságot fel­tételez). Iskolai közösségi érdekből is szerveztek néhány csoportot. Ilyen például a gépírókor — az intézmény KlSZ-szerveze- tének is gépelnek anyagokat: a rendezvényszervezők köre. Vannak továbbá a praktikus diákkörök — az önismereti, a háztartási, a vöröskeresztes és a kiskereskedői ismereteket nyújtó kör- És természetesen egyik-másik közösséget nehé7 besorolni bármelyik típusba — a múzeumbarát- és a törté­nészcsapat például félig hob­bitól, szórakozásból, félig a tantárgyi ismeretek gyara­pítása érdekében munkálko­dik. A fiatalok időnként „vál­tanak”, az érdeklődésük más területre csábítja őket. Ami a legfontosabb: a sze­mélyiség formálását segítsék ezek a csoportok. Ezt szolgál­ják a meghirdetett iskolai pá­lyázatok is: a Táncsics-napok során az irodalmi, a történész-, a fizikai, a politikai gazda­ságiam, számítástechnikai, ke­reskedelmi szekció mutatko- ’zott be- Külön öröm volt, hogy eljöttek ezekre a rendezvé­nyekre néhányan azok közül is. akik „témául szolgáltak” — honismereti, helytörténeti pályamunkák adatközlői — az irodalmi kör ülésén elemzett versek egyik alkotója, a ke­reskedők szakmai irányítója. Pályázatokat másfél évti­zede írnak ebben az iskolában — ám csak az utóbbi időben ismerkedhetnek meg egymás Pódiumon az irodalmi kör. Munkában a kereskedelmi ismeretek szekció tagjai. munkájával szélesebb körben évi lötyögés helyett tártál” a diákok. A pedagógusok vá- másán eltölteni a középiskolai gya: legyen „sikk” értelmes- esztendőket, fölkészülni a fel­nek, produktívnak lenni, négy- nőtt életre­Kattognak a számítógépek. BERNARDO GUIMARAES Camilla, cl tabimlqatto (58.) rrtrsssssssssssssssssssssssssssssssssssrsrsssssj Martinho —, de ez az ügy komolyabb, mint az úr gon­dolná. — De hát Martinho úr, ne kerteljen, mondja már el, mit kíván ettől a hölgytől! — Én ugyan elmondhatom, de talán jobb volna, ha ura­ságod nem akarná hallani. — Micsoda titokzatosság!... Nos, akkor kijelentem, hogy a kisasszonyt egy pillanatra sem hagyom magára. Ha az úr el akarja mondani, amiért jött, hát mondja, ha nem, máris mehet. — Nem addig van az, nem szabad elfecsérelnem sem az időt, sem a munkát, sem pe­dig azt az ötezer milreist. Ezeket a szavakat persze csak úgy, a foga között mor­molta. — Martinho úr, legyen szí­ves ne éljen vissza tovább a türelmemmel! Ha nem akar­ja megmondani jövetele okát, távozzon a társaságunkból-.. — Uram! — felelte Mar- tinho nem zavartatva magát —, bármennyire is nehezem­re esik úgy tenni, amint kí­vánja, kedvem ellenére tehát kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a nőszemély az ön oldalán... egy szökött rab­szolganő ! Álvaro bár ismerte Mar­tinho hitványságát- jellem- telen arcátlanságát, mégis meghökkent az első pillanat­ban, a váratlan bejelentés hatására. Nem adhatott hitelt szavainak, s némi gondolko­dás után egyre biztosabb lett abban, hogy mindez csupán valami rosszízű tréfa, amit egy ellenlábasa talált ki, hogy bosszanthassa és sértegesse vele. Martinho nemegyszer a paprikajancsi vagy az ud­vari bohóc szerepében a hoz­zá hasonló oosmány figurák útszéli tréfáinak vagy bosz- szúállásainak végrehajtója volt. Ez Álvaro gyanúját látszott alátámasztani- Így végül ez a becstelen eljárás már csak megvetést és fel­háborodást keltett benne. — Martino úr — kiáltott szigorú hangon —, ha valaki lefizette azért, hogy engem és ezt a hölgyet nevetségessé te­gye, mqndja meg, mennyit kap érte, és én kész vagyok a dupláját adni, csalk hogy békén hagyjon minket. Még ez a véresen súlyos sértés sem változtatta el Martinho visszataszító széles képét, s csak ezt a választ váltotta ki: — Még egyszer elásmét-Iem — süvöltötte arcátlanul —, mégpedig jó hangosan, hogy mindenki hallja, ez a nő­személy itt, egy szökött rab­szolga, nekem pedig megbí­zatásom van arra, hogy el­fogjam és visszavigyem a gazdájához. Isaura, amikor meglátta apját, akit szemével már mindenfelé keresett, elen­gedte Álvaro kezét, hozzá- futofct, karjaiba vetette ma­gát, hogy ott leljen mene­déket­— Micsoda szégyen, apám — nebegte elfúló hangon só­hajtozva. — Baljós előérze­tem beigazolódott. — Ez az ember arcátlan fráter, ha ugyan nem részeg vagy bolond — üvöltötte a dühtől sápadt Álvaro. — Mindenesetre mint hozzánk méltatlant, ki kell dobni éti­ből a társaságból­(Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom