Nógrád, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

Művelődés egyesületekben ősz óta egyre többször lés többfelé hallani a nem ter­melő ágazatok tevékenységé­nek a racionalizálásáról. a művelődési otthonok igények szerinti, ésszerű és gazdasá­gos működtetéséről- Mára ugyanis a realitásokhoz, az anyagi lehetőségekhez való alkalmazkodás elodázhatat­lanná, egyben életszükséglet­té vált a kultúrában is, Pefényben kör A korszerű közművelődési szerkezet, működési rendszer kialakításában megyénkben élen jár a nőtincsi körzet. A községi közös tanács még a nyolcvanas évek legelején ha. tározott a kulturális intéz­mények — óvodák, iskolák, művelődési otthonok — ösz- szevQnásáröl, Az integráció helyesnek bizonyult- Ám nem­hiába tartja a mondás: lakva ismerni meg az embert. — Egy idő után ellenérzé­sek keletkeztek az emberek­ben — mondja Szegner Lász­ló tanácselnök. — A társköz­ségbeliek úgy érezték, hogy háttérbe szorulnak. Aztán sokféle sérelemre hivatkozva, azt tapasztaltuk, hogy az em­berek visszavonulnak a köz- és közösségi élettől- Már egy ideje a tanács ennek a meg­fordításán fáradozik. Olyan feladatokat kívánunk adni a társközségbelieknek, amelyek vonzóak, az öntevékenységre alapozva növelik az aktivitást. Felsőpetényben már három éve működik — egy rövid idejű. átmeneti visszaesés után — eredményesen a mű­velődési kör. Égyütt szerve­zik a rendezvényeket, a tár­sadalmi munkákat — a mű­ködési körülmények javítása érdekében •)— a fiatalok, az idősebbek­— A KISZ-esek kezdemé­nyezésére alakult meg a kör — meséli Laczkovszki Pálné óvónő, a kör titkára. — Azt vártuk tőle, hogy fellendüljön az addig szerény lehetősége­ket kínáló kulturális élet. Az azóta eltelt idő bizonyította döntésünk helyességét. Aki ma Felsőpetényben szórakoz­ni, művelődni akar, az tud hova menni, és aki tenni akar, hogy még jobb körül­mények között lehessünk, az tehet- Akad teendő a műve­lődési ház környékén. Szendehelyen tcusoság A jól működő tánccsoport­nak és elöljáróságnak, a ha­gyományőrzés eleven szándé­kának köszönhetően két hó­napja Szendehelyen is meg­alakult a kulturális egyesület közművelődési és szabadidős­társaság néven. Az okok és célok ugyanazok, mint Felső­petényben. — Eredeti elképzelésünk, az általános művelődési központ megalakítása volt — magya­rázza a tanácselnök- — De a szendehelyiek nem mentek volna bele még egy integrá­cióba. És bizonyára mi sem tudtuk volna kellően finanszí­rozni. Az előkészítés -egy évet vett igénybe. Közben felvettek egy tiszteletdíjas népművelőt, aki­nek feladata az irányítás, a koordinálás- Wágnerné Kohá- ri Mária főállásban a váci DCM gyár- népművelője. Egyébként sok szendehelyi dolgozik itt, ami után már nem meglepő, hogy a társa­ság egy Ikarus autóbuszt vá­sárolt jutányos áron a válla­lattól. A költségek előterem­téséhez a tanács is hozzájá­rult. Sokféle szolgálatot lát el a busz- Szereplésekre szállít­ja a kórust, mérkőzésekre a focicsapatot, színházba és egyéb rendezvényekre az ér­deklődőket, váci úszóleckék- re a gyerekeket. Szendehelyen az alakulásikor már felhasználhatták a felső- petényi tapasztalatokat. A kö­zös tanács képviselőinek szin­tén jól jött- hogy nem voltak újoncok az adott témában. Így határozhattak mindjárt a kezdetekkor: tagdíjat kér­nek a belépőktől (amit Pe- tényben egyelőre csak ter­veznek). Mind a művelődési kör, mind a közművelődési és sza­badidős-társaság önálló jogi személy, önálló gazdálkodási feladatokkal. Tehát érdekel­tek a saját bevételben, amit rendezvényeik révén, sok-sok leleménnyel és igyekezettel gyarapí thatnak, és saját cé­lokra fordíthatnak. Most már egyáltalán nem kell érezniük, hogy a székhelyközséggel szemben hátrányban vannak­Nőtincsen iskolai bázisra A tanácsi központban' az elkövetkezendő hónapok fel­adata lesz a művelődési kör megszervezése. Itt nem a kul- túrházakra, hanem az iskolá­ra építenek, mivel annak jók, megfelelőek a feltételei. Már eddig is sok olyat tet­tek. ami a jövőt készíti elő- Létrehozták az iskolagalériát, a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek előtt megnyitották a tornatermet. Vetélkedőket szerveztek. — Nőtincsen a kultúrház- ban csak mozi van. illetve a két kicsi teremben az MHSZ-, meg az ifiklub működik- Is­kolánk pedig új. korszerű esz­közökkel is ellátott. A kul­turális tevékenységet szintén erre az intézményre kell ala­poznunk. Szegner László véleménye megfontolt és megalapozott- Kulturális alkalmakban so­káig nem bővelkedett ez a vidék. Ma sem dúskálnak benne, de sokkal több jut, amióta konkrétan és határo­zottan számítanak az embe­rek akaratára, öntevékenysé­gére, amióta elébe igyekeznek az igényeknek. Viszonylag új művelődési formák az egyesületek- Sze­rény a múlt, de már látszik: óriási a jövő. Sulyok László Cifra idők nyomában A szigeti ember türelmes" // ötven évvel ezelőtt írt« Szabó Zoltán Cifra nyomo­rúság című művét. .. .De hol vannak ma már a „szigeti emberek” Buják­ról? A fél évszázaddal ezelőtti elzártság az ellenkezőjébe for­dult — Buják naponta fölke­rekedik. KiJeneszáara teszik az eljárók számát és ötven felettinek mondják a buszo­két, amelyek hajnalonta fő­ként a fővárosba szállítják a helybelieket. Űj jelenség az eljárásban is van — egyre több nő kényszerül elsősorban az építőiparban bejáróként a férfiakkal együtt munkát vállalni, ők főként takaríta­nak, bár... Van egy asszony' Bujákon — nyugdíjasként is munkát vállalt nemrégiben a budapesti csokoládégyárban! —, aki az ácsszakmát tanulta évtizedekkel ezelőtt. De ez­zel alighanem egyedül áll a nők között. Később vele is találkozunk (ha majd leszáll az érkező buszról), most elébb arról valamit — mit értett ..szigeti ember” alatt Szabó Zoltán 1937-ben, amikor egy­szer itt járt. Buják állt legrosszabbul például a tbc dolgaiban. _ Itt a „totális birtok’’ uralt mindent, nemcsak a testet, a lelket is. Szabó Zoltán úgy látta akkor, hogy a teljes elzártság hatá­sára a bujáki (szigeti, innen a név) ember minden másnál türelmesebb, megőrizte ha­sonló falvak népével együtt a jobbágyszemléletét, nagyot köszön urainak, nem lázad, minden nad rágós embertől jött csapásba egyszeriben bele­nyugszik- mert semmilyen vá­lasztása nincs. Csak a nagy­birtok. Érdekes azonban, hogy amikor a régi malom körül forgolódva szóba hozom a vil­lamos telepet, amelyet tizen­négyben építettek és a mai-! root is hajtotta, de amelyet aztán Szabó Zoltán szerint harmincháromban lerombol­tak, mert a kazánok elrom- lottak(?), van helybeli patrió­ta, aki csak legyint erre. hogy nem igaz. Tényként doku­mentálva más is említődik a tanácsi irodában; hogy á ré­gi birtokos, gróf Pappenheim (Tisza István embere volt amúgy) a hegyen túli Kiskö­rén kőszénbányát üzemelte­tett és vasútépítési tervekkel is foglalkozott. Az 1930. már­cius 11-i bányai napi jelen­tést eredetiben olvasom. Eszerint Kiskéren 28, főként bujáki ember fejtette a sze­net egy felvigyázó felelőssé­ge mellett. Napi nyolcvan-száz mázsa szén volt a termelés eredménye. Ezt a bányát ké­sőbb felvásárolta a tarjáni társaság és egyszerűen bezá­ratta csupán a leggyengébb konkurencia megszüntetése végett. Mindenféle egyéb vas­úti terveknek amúgy is vége szakadt a háborúval, s azzal, hogy már az utolsó időben Pappenheim bujáki uradal­mát átvette-megvette (mégkap­ta vásárlási előjogokkal fel­vidéki birtokai elvesztésének pótlására), a Pázmány Péter Tudományegyetem. ,,Aki” Sza­bó Zoltán 1937-es helybeli vizsgálódásai nyomán ke­gyetlenebb és mindenképpen elidegenedettebb ur,a volt en­nek a tájnak és a rajta élő népnek. „Vén ganajok nem kellenek...” mondta az új uraság és so,kát elcsapott kö­zülük. Kevéske földet, aki tu­dott, szerzett, de az öt-hat gyerekes család akkoriban mindenütt megszokott volt. A totális uradalom egyedural­mat jelentett Bujákon; aki itt nem talált munkát — summásként például — me­hetett máshova. Ebből az ál­talános szorultságból a nagy társadalmi váltással követ­kezhetett a földosztás, majd a hatvanas évek elején a szö­vetkezeti kibontakozás, a gé­pesítés terjedése és ugyan­akkor az ipar felvevő igénye. Gábor Istvánná és Varga József né a budapesti Autó- technika Vállalattól érkeztek haza Pálok Éva hetente háromszor tart tanácsi ügyeletét az in­gázók ügyintézésére. —szlovák nyelvű különleges kiadvány jelent meg Salgó­tarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeum kiadásában, a Ma­gyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége támo­gatásával, dr. Praznovszky Mihálynak, a Nógrád megyei múzeumok igazgatójának szerkesztésében és elősizavá- val. A kiadvány alcíme: Egy nógrádi szlovák falu ötven napja 1825-ben. A zelenei job­bágymegmozdulás történetét dr. Horváth István dolgozta fel. A dokumentumok ihleté­séből a fametszet törvényeit figyelembe vevő rajzokat Czinke Ferenc Munkácsy-dí- jas, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze készítet­te. A dokumentumokból, va­lamint a rajzokból Megtöretés címmel 1977-ben rendkívül ér­tékes kiállítást nyitottak Szé- csényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban. A kiállítás for­gatókönyvét dr. Horváth 1st­Megtöretés Egy nógrádi szlovák falu ötven napja 1825*ben vén, akkori megyei múzeum- igazgató készítette. A jelen kiadvány az e tár­lat alapjait képező dokumen­tumokat, a kiállítás történetét és nemzetközi visszhangját, s magát a kiállítást mutatja be, s tartalmazza Czinke Fe­renc rajzsorozatát A Nógrád megyei kiadvá­nyok közül ez az első biling- vis kötet, szlovákul és ma­gyarul adták ki. Szervesen kapcsolódik ahhoz a nemzeti­ségi politikai gyakorlathoz, amely hazánk és így Nógrád megye politikai gyakorlatát is meghatározza. Dr. Praz­novszky Mihály bevezetésként rövid áttekintést ad mind­azokról a törekvésekről, ame­lyek különösen az utóbbi más­fél évtizedben Nógrád me­gyében történtek mind az itt élő nemzetiségi lakosság élet- körülményeinek javításában, mind a szlovákiai kapcsola­tok alakításában. Ma Nógrád megyében 22 településen él­nek szlovák nemzetiségiek. ■ tudatos törekvés van arra, hogy életük minden területén megőrizhessék és gazdagíthas­sák nemzetiségi létük sajátos­ságait. Szlovák óvodák, is­kolák épültek, hagyományőr­ző együtteseik működnek. Bánkon szlovák táijház mu­tatja be hagyományaikat, hogy csak néhány példát em­lítsünk a művelődés területé­ről. Élénk és sokszínű a kap­csolat Szlovákiával, leginten­zívebb a közép-szlovákiai ke­rülettel. A kiadvány áttekinti a Megtöretés című kiállítás to­vábbi útját is. Bemutatták Szlovákiában Füleken, s a közös múlt iránti érdeklő­dést jelzi, hogy 1980-bam szlo­vák barátaink még emlékér­met is kiadtak a történeti ese­mény felidézésére. A kiállt tás idehaza azóta is folyama, tosan szerepel a nógrádi is­kolák, üzemek, politikai in­tézmények kiállítási program­jában. Csordás György ács: „— Na- Két ingázás között egy kis pi négy órát utazom!” eszmecsere A bujáki „Rózsadomb” Főként az építőiparé először a megyénél, Tarjámban, ké­sőbb egyre többen, a fővá­rosban, az ottani építőknél és más iparágakban kaptak mun­kát. A totalitás most a2 in­gázásban érvényesül. Az erdészetnél talán hat- vaman dolgoznak és közülük is jó méhanyán más község­beliek. A szövetkezetét kis fel­vevő ereje miatt a bujáki többség nem is számítja munkahelynek — lám. mivé lett az elzártságban élő ki­szolgáltatott ..szigeti ember’ itteni és az országos váltói zások révén?! De aztán,ami­kor szóba . kerül kollégául számítása (tavaly írt az in­gázókról és éppen Bujákról), hogy jó néhányam körül- wtazták volna már a földet, annyi kilóméterrel maguk mögött, amennyit már utaztak napi négy órában minden­nap — „az igaz, de legalább van hova menni> van mit csinálni...” így jön a válasz. Hát ára van ennek is, em­beri ára, hatalmas súlya áa egésznek, ha hatalmasak- szépek a bujáki.,Rózsadomb” új házai, akkor is! A lélek- szám háromezren alul van, a falu nem öregszik, bár az idősek tovább élnek — „hál’ istennek..teszi - hozzá azonnal valaki. Rövidesen megkezdődik az új bujáki is« kola építése, a hely kijelöl­ve, jövőre amúgy is két új első osztály indul máris. Á legtöbb ház amúgy 1975-ben épült Bujákon: akkor hu­szonegy! otthont húztak fél. S_ha igaz volt régen — Sza­bó megállapítása —, hogy aa értelmiség az egykor beszo­rult falvak, így Buják álla­potából is csaik arra figyel- mezett, mennyien viselik a népviseletet és csak azt fél­tette, nem azt. aki viseli, az embert — akkor az mára úgy fordult, hogy főként maguk szorgalmazzák. Ezen a hús­véti ünnepen — Szép Böské~ tői, Glatz Oszkár híres mo­dell jétől tudom — csak azok a lányok vannak heten!,akik életükben először öltik ma­gukra a sok szoknyát és mind­azt, ami méltán az egyik legszebbnek tekintett ma­gyar viseletét jelenti.. S ak­kor még mind a többiek! Háti érdekesen alakulnak a szo­ciográfia ügyei és a jósla­tok egy néme Ly ikéből bizony kifordul mára a prekoncep­ció. .. És akkor a délutáni busz- szál jönnek a kijárok. Kö­zöttük az egykor még ács­szakmát is tanuló Méri Ká­roly né, aki Jobbágyiban idő­sebb Csordás Györgytől (bu­jáki) tanulta a szakmát, de aztán hamar férjhez menta szépen hegedülő Méri Ká­rolyhoz. Négy-öt éves volt, amikor Szabó Zoltán erre járt, tizenkét évesen már a szőlőben dolgozott, ette a ku­koricabuktát naponta, vállalt munkát később gondozónő­ként is helyben, aztán a téesznél kézbesítősködött és dolgozott sokáig (onnan ment nyugdíjba is) az apci öntö­dében. Most nyugdíjasán is eljár, öt gyereket nevelt fel és segíti őket ma is „min­den anya azon van, hogy ira­modjon a családja...” Ira­modik, pendül az élet hatal­mas emberi áldozatokkal* totális erőbedobással ma is. Az eljárás főként az ötvenes évek vége felé és a hatvanas években indult meg tömege­sen itt is, az eljárók között sok a szakmunkás, például Csordás György ács, fia an­nak az ácsmesternek. áld Mórinét Márkus Ica barát­nőjével együtt Jobbágyiban tanította. Csordás György, aa ifjabbik, hetedmagával jár napi négyórás oda-vissza utakra az építőkhöz Pestre, dolgozott ácsként Gyöngyö­sön, Egerben, az árvíznél.., sok helyen. Este hatkor a tanácsra igyekszik, ahol heti három napon este fél hétig éppen az eljáróközség érde­kében tart nyitva az ügyelet T. Pataki László Képek: Kulcsár József'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom