Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
farsang után Maszkok — szanaszét Az erkölcsi tartás és a hosszú élet A HOSSZÚ, BÉKÉS ÉLET titka nemcsak a kevesebb szénhidrát fogyasztása, a dohányzás mellőzése, vagy nem pusztán az emberi konfliktusok ésszerű kezelése, de nem is valamilyen örökölt biológiai adottság, vagy nem a nyugodt hegyi életmód, hanem elsősorban a szilárd belső erkölcsi értékrend kialakítása, és az ehhez való — nem szolga- lelkű — ragaszkodás egy életen keresztül. Aki szeretne sokáig élni, annak legyen egyéni etikája. Ebből akkor se engedjen, ha erős és vonzó, olykor szinte kikerülhetetlen csábítások — pénz, hatalom stb. — érik. Erkölcscsősz akarok lenni? Eszembe se jut. Csak az elmúlt években kénytelen voltam tanúja lenni annak, hogy nem egy barátom, ismerősöm, példaképem hogyan omlott össze, mint az a bizonyos kártyavár. Megrokkantak, kimerültek, meghaltak. Sorsukat elemezve az derül ki, mindenekelőtt abban vétettek, hogy a maguk normáihoz képest meggyengültek, meggyávultak, nem álltak ellent a csábításoknak. Szinte mindnyájan föladták azt a harcot, amelyre az életüket tették fel. Nem szabad elfelejteni, hogy van beleszólásunk sorsunk alakításába. Az egyik kedves ismerősöm, túl már az öt- venen, úgy hajtja magát, mintha huszonéves lenne. Megtermett, erős, közel százkilós férfi. Híres arról, mennyit bír megemelni, megtartani. Hídháta van, mondták — és már csak mondtak róla. Nem akarta elhinni, hogy nemcsak egy betonhíd, de egy emberi gerinc is elhasználódhat. Ma ül egy fotelban, felállni is nehezére esik. Ismerősömnek az volt a baja, istenigazából nem tudta, hogy miért űzi-hajtja magát. Jobb módban élt, mint amiben otthonosan mozgott. Belül — valószínűleg — túlságosan üres volt. Csak be akarta fogni a gazdagokat, m'intha ennek lenne bármi értelme. A fizikai erejét így nem konzerválta a lelki, szellemi vagy erkölcsi meggyőződés. A test megrokkanása: csak következmény. Etikai jellem hiányában kergette bele magát a betegségbe. Nem lesz hosszú élete. Beszélhetek arról az íróról is, akit véletlenül elütött egy autó, mielőtt megírta volna élete fő művét. Ennek az írónak sokan köszönhetjük pályakezdésünket. Vagy harminc évvel ezelőtt felvállalta a nemzet névtelen napszámosának a szerepét. Nem vagy alig írt, hanem járta az országot, igét hirdetett, lelkesített, mások erkölcsi erejét növelte. Segített minden ismerősnek, ismeretlennek, aki bármilyen jót akart csinálni. Önzetlenül szolgálta, hogy vidéken is legyen szellemi élet. A megtartó aprómunka lángelméje és menedzsere volt. De különösebb írói rangot nem ért el. Aztán végre nyugdíjazták, s életében eljöhetett volna az a korszak, amikor nagyregényben vagy csak dokumentumregényben mindazt leírhatta volna, ami vele és körülötte történt. Az irodalmi glet történetének is koronatanúja voltj Nem tette. Járt tovább, faluról városra, embertől intézményig, noha közben ereje, hite, mondanivalója is fogyott. Csodáltuk őt, ám éreztük, hogy neki már nem ez lenne a dolga. Aztán többen veszekedtünk is vele, hogy hagyja most már abba — az egyre inkább önpusztító — országfoltozást. Majd mi és mások folytatjuk, abogy tudjuk és ahogy lehet, mondtuk neki indulatosan. Mégis alig ült le íróasztala mellé. Képtelen volt életmódján lényegesen változtatni. Aztáfi elütötte egy őrült autós — pedig nyugdíjazás után a sors adott volna neki időt. Ám életét akkor is pazarolta, feláldozta — másokért. Mt a hosszú élet titka? AKI MAGÁVAL ÉS A VILÁGGAL olyan alkut köt, amit maga is értelmetlennek, netán károsnak tart, az hamarább belepusztul, Nincs értelme persze fejjel menni a falnak, különösen ha — az etikai tartás hiányában — lágy a fejünk. De az is életveszélyes, ha ott is betonfalat "érzünk, ahol csak csalfa függönyt lebegtetnek előttünk. Mindenki arra vállalkozzon, amire képessége, hite, erkölcse van. V, Cs. Korszerűsödő gimnáziumaink ’ — Nicsak, nem a Münster ez a Rajna felől? — kérdezték a baseli vendégek, megpillantva Jánossy Ferenc festőművész Baseli farsang után című tusrajzát otthon, a falon. De bizony az. A túlsó part telis-tele eldobált maszkokkal Az értékesebbeket gazdáik hazaviszik, esetleg múzeumi gyűjteménybe adják, a többit egyszerűen elhányják a nagy farsangi kavarodás, a fél évezredes hagyományra visszanyúló Fassnacht után, a következő évre majd új maszk készül. Jánossy Ferenc számomra a karneválok festője, amelyeken személyesen is jelen volt hosszú éveken át. „Baselban február 14-én kezdődik a karnevál, ami tíz napig tart — mondogatta balassagyarmati találkozásainkkor. — Közben zajlik a gyermekkarnevál három napig. A tizedik napon fölbomlik a rend, macskazenét játszanak, az egész várost elönti a karnevál- Füttyszóval, hangos tréfával ébresztik éjjel tizenkettőkor a várost, így kezdődik. A füttyösök a hegyről jönnek lefelé a sikátoron.” Jánossy Ferenc karneváli képei — jóllehet ebből az élményből nőttek ki — elsősorban mégsem ezeket a konkrét karneválokat fejezik ki, hanem az átélt és sajnos korán lezárult életet, a történelem cikcakkjait, a szerelmeket, a bolondok házát, vagy éppen az „okos” világ mindennapi irracionalitását. Az életet, amelyben az emberek — bár láthatatlanul és többnyire be nem yallottan — szintén maszkot viselnek, ha mást nem, hát a munkájuk által magukra kényszerített álarcot. Es még ez a szerencsésebb eset. Az életet, amelyben az emberek eljátsszák szerepüket és eltűnnek a semmibe. A karnevál tehát számára lehetőség volt arra, hogy beszéljen az élet dolgairól, szabadon. megkötöttség nélkül. Volt miről beszélnie. Budapesten született 1926- ban, de számára mégsem ez a város lett a legfontosabb, hanem Gyenesdiás, Basel és Balassagyarmat, amelynek földjében nyugszik. Gyenes- diáson családjuk volt az ötödik, amelyik ott nyaralt- Sokszor elmondta nekem is: „Apám egy diófa alatt cetli- zett, az Időrendi táblák című munkájához jegyezgette ki a történelmi adatokat. Pista bátyám inkább magában, vagy egy idős emberrel filozofálgatott, idősebb fiú lévén, őt akkor már jobban érdekelte az elmélet. Gyuri bátyám pedig mindig magányosan élő ember volt. Én vele kezdtem el akvarellezni, ő festett először, aztán építész lett. Pista bátyám pedig költő.” Jánossyt a második világháború utáni ifjú művésznemzedék legerősebb egyéniségei között tartották számon. Még középiskolás volt, amikor a szünidőben 1942-ben Nagybányán járt és állított ki. A képzőművészeti főiskolán mestere Szőnyi István, majd Kmetty János és Főnyi Géza. Még főiskolásévei végén festette a Dózsa Györgyöt megörökítő nagyméretű olajképet. Az iskola befejezése (1949) utáni idők művei közül említendő a Nagykalapács című kompozícióA fiatal nemzedék tagjai közül elmélyült barátsága Böhm Lipóttal, Nuridsány Zoltánnal, Orosz Gellérttel, Sugár Gyulával, Megyeri Barna szobrásszal. A Fényes Adolf-teremben 1951-ben közülük többen szerepeltek. Közös föllépésük egyik legrokonszenvesebb vállalkozás volt az ötvenes évek elején. Az I. magyar képzőművészeti kiállításon Jánossy Katonák az üveggyárban című kompozícióját mutatta be, 1952-ben a Bányászfiú és a Reggeli című képekkel szerepelt. Utóbbit közölte a Műcsarnok nagy albuma is. (Jánossy 1949-ben gazdag nyarat töltött Salgótarjánban.) Erről az időről még annyit, hogy Budapesten három mozaikját ismerik, a főiskolán a mozaikosztály tanársegédje volt. Egyik legismertebb a Nagy Lajos király úti mozaik, ezt 1054-ben négyen készítették: Jánossy, Róth András, Hegyi György és Mészáros Dezső. A művész 1956-tól 1962-ig Svájcban élt, ahol Baselban ismét elvégezte a főiskolát. Baselban, Zürichben, Géniben és másutt tíz kiállítást rendezett, a jelentősebbeket 1958-ban, 1961-ben és 1963- ban, igen elismerő kritikai visszhanggal. Itt fordult figyelme az élet árnyékos oldalára jutottak felé. Álomképekben, víziókban föltűnő figurák jönnek vásznaira, nem á különösre való törekvés miatt, hanem az élet, a történelem harcaiban elbukottak- kal való együttérzés ösztönzéseként. Több nagy Jánossy-kép születik ekkor, s nem sokkal később, a hatvanas évek elején, például 1963-ban a Magányos lovas, Karnevál, Cirkusz, Kártyakirály, Rudnay-emlék, Magyar karnevál Svájcban, Fácános csendélet, Tasso a bolondok házában. Az expresz- szionizmus lehetőségei adják mindenekelőtt azt a formai keretet, amelyben a művész alapérzései, s a hozzájuk kapcsolódó asszociációi megjelennek. Jánossy Ferenc 1965-től haláláig Balassagyarmaton élt és alkotott. A többi között itt is számos karneváli képe született. (Nagyméretű Baseli karnevál című képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.) A Karnevál, asszony, Basel című olajkép pedig a farsangi tus- rajz mellől néz a látogatóra, mindig emlékeztetve a festőre, „a halászok kedvencére”, vagy éppen a balassagyarmati lakótelepi lakásban _ iszogatott törökös kávéra, Ágnesike specialitására. A festő karneválképeit idén együtt állítják ki Budapesten, április 15-től május 17- ig az újpesti művelődési házban- Jánossy Ferenc hagyatékának megőrzése pedig Balassagyarmat városának szép kötelessége lehet, a maszkok festője falai között maszk nélkül élt. így „csak”' műveinek őrzése maradt ránk. Az általános iskola 8. osztályos tanulóit jó ideje az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen iskolatípusban, hol tanuljanak tovább. Gondot jelent ez a diákok mellett a szülőknek is, sőt ez időszakban a pedagógusokra is komoly munka hárul. A helyes döntéshez mindenekelőtt tájékozottság szükséges. A szándék és a lehetőségek számbavétele után választható a középfokú intézmények valamelyike. Számos lehetőség kínálkozik a gimnáziumot választó tanulók számára, hisz oktatási rendszerünkben a gimnázium célja ma is, hogy általános műveltséget nyújtson, képessé tegye a diákokat felsőfokú továbbtanulásra, valamint felkészítsen a tanulmányok befejezését követő munkába állásra. Megyénk gimnáziumaiban tartalmas, jó színvonalú oktató-nevelő munka foíyik. Rangot vívtak ki a megye középfokú intézményeinek sorában, s egyre jobb hírük van szőkébb határainkon túl is. A gimnáziumot választó tanulók alapos ismeretekkel gazdagodnak tanulmányaik során, közel 50 százalékuk a felsőoktatásban eredményes felvételi vizsgát tesz, a továbbtanulni nem szándékozók számára pedig a gyakorlati fakultációk egyre szélesedő köre könnyíti meg a munkába állást. Az e tanévtől érvényben lévő oktatási törvény is megfogalmazza: „A gimnázium a tanulók pályaválasztásának segítéséről, egyéni érdeklődésének kielégítéséről, képességeinek kibontakoztatásáról és munkába állásának előkészítéséről — a helyi igényeket és lehetőségeket figyelembe véve — választható elméleti, illetőleg gyakorlati tantárgyak oktatásával is gondoskodik.” Az elméleti fakultáció elsősorban a továbbtanulni szándékozó tanulók számára a választott tárgyakból magas heti óraszámban lehetőséget nyújt az alapórában tanult ismeretek elmélyítésére, s egyben a felvételi vizsgára való felkészülésre. Erre a gimnáziumokban valamennyi — a felsőoktatási intézmények által meghatározott — felvételi tárgyból lehetőség van. A munkába állás segítésére a már említett gyakorlati fakultáció szolgál. A tanulóka III. osztálytól nagy gyakorisággal az alábbi tárgyakat választják: gépírás és gyorsírás, gépjárművezetői és szállítási ügyintézői ismeretek, nevelési ismeretek, számítógépkeze- löi ismeretek, kémiai anyagvizsgálat. Ennek köre az igények és a feltételek függvényében iskolánként más és más. A gyakorlati fakultáció nagy előnye, hogy a tanuló egyik érettségi tárgyként ezt választva záróvizsga-bizonyítványt kap, mely az abban feltüntetett munkakör betöltésére képesít. A megye településhálózatának megfelelően Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Bá- tonyterenyén (Kisterenyén) és Pásztón van gimnáziumi oktatás. Jelenleg három tiszta profilú intézmény (Balassi Bálint Gimnázium, Bolyai János Gimnázium, Váci Mihály Gimnázium), és három szak- középiskolával együtt működő gimnáziumunk működik (Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola). Több intézményben az eddigi jó gyakorlatot folytatva a következő tanévben is speciális tantervű osztályokban tanulhatnak a diákok. A Balassi Bálint és a Bolyai János Gimnáziumban nyelvi (angol, orosz), a Szántó Kovács János Gimnáziumban ének-zene speciális tantervű osztály indul. A megye gimnáziumainak sora az elkövetkező időszakban új intézményekkel gazdagodik. Az 1987/88. tanévtől megkezdi működését Salgótarjánban az Arany János úton épülő gimnázium. A VII. ötéves tervidőszakban átadják Balassagyarmaton a nevelési központ 16 tantermes iskolai részét, amely a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola tanulóinak ad otthont, az 1988/89. tanévtől a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközép- iskolában indul ötéves két tanítási nyelvű (magyar, francia) gimnáziumi képzés. Az ide jelentkező tanulóknak nem kell a francia nyelvet ismerniük, hisz az első évben ezt olyan szinten »sajátítják el, amely lehetővé teszi, hogy a felsőbb évfolyamokban a matematikát, fizikát, történelmet, földrajzot, majd biológiát is idegen nyelven tanulják a diákok. Az öt év során egy alkalommal az adott nyelvterületen mélyíthetik el nyelvi ismereteiket, hogy olyan szinten váljék sajátjukká, amely lehetővé teszi az érettségi vizsga letétele mellett a közép- illetve felsőfokú nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzését is. Az arany János úti gimnáziumban folytatják megkezdett tanulmányaikat a madáchos tanulók. Az általános iskola 8. osztályos diákjait négy első osztály várja, amelyekből a testnevelési speciális tantervű. Ezen túl a megfelelő személyi és tárgyi feltételek megteremtésével lehetőséget kívánunk teremteni, hogy az érdeklődő tanulók már I. osztálytól kezdve számítástechnikái alapismereteket szerezzenek. Ennek elmélyítésére a későbbiek során az új intézmény számos lehetőséget kínál. Természetesen az itt tanuló diákok — a többi gimnáziumhoz hasonlóan — igényeik szerint: választhatnak elméleti és gyakorlati tárgyakat, melyeket magasabb óraszámban tanulhatnak. Az új gimnáziumban — az előzetes igények felmérése alapján — az 1987/88- as tanévben 7. és 8. osztályok is indulnak. Ezen osztályokban a tanulók jelentkezését az általános iskolák egyeztetik. Megyénk gimnáziumaiban a hagyományos oktatási formák mellett bő választék nyílik a tanórán kívüli lehetőségek kihasználására. Tartalmas, színes munka főijük a tudományos diákkörökben, a kultúrában, a sportban és a szakkörökben. Valamennyi intézményünkben sajátos iskolai hagyományok honosodtak meg az évek során. Tudatosan törekszünk, hogy a gimnáziumi oktatás eleget tudjon tenni a társadalmi igényeknek, képes legyen a továbbiakban is a tehetségek felkarolására, s a lehetőségek bővítésével az érettségi vizsgát követő munkába állást is megkönnyítse. Horváthné Szabó Ágnes megyei mű. oszt. főelőadója Tóth Elemér TÁV EPITO Ha felhőtlen, tiszta éjszakám feltekintünk a csillagos égre, nincs olyan ember a földön, akit ne igézne meg a milliárdnyi fénylő pont világa, akiben ne keltene valamilyen érzést az éjnek e csodás varázsa. Az emberiség, kezdete óta fürkészte az ég birodalmát, s sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Galilei lencsés távcsövével megpillanthatta a Jupiter holdjait és hogy napjaink rádiótávcsövei milliárdnyi fényévtávolságokat ölelhetnek ót. Napjaink hivatásos és amatőr csillagászai sokféle távcsőtípussal elégíthetik ki kíváncsiságukat, de legjobban elterjedt a Newton-rendszerű. Egy paraboloid felületre kicsiszolt tükör a lelke a távcsőnek. Ez fókuszálja a tárgy képét egy pontba, amit kivetítenek egy okullár lencsére. Ezt a berendezést készíti, szinte világszínvonalú minőségben megyénk három amatőr csillagásza Bátonyterenyén. Dancsó István, Vas Zoltán és Kubus Gyula. A megyei TIT segítségével hozták létre alkotóközösségüket, amit nevüknek kezdőbetűi fémjeleznek: DAVAKU. Garázsban, fürdőszobában dolgoznak, de amit készítenek, azzal örömet szereznek tulajdonosuknak. Bencze Péter NÓGRÁD - 1987. március 14., szombat 7
