Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

TILÁG PROLETÁRJAI. EGYESüUETEKI f\l «S’Mf NOGHAD MEGYÉI BltOTU ,GA ÉS A MEGYEI TANA-CS LAPOA XLIII. ÉVF., 56. SZÁM ÁRA: 2,20 FORINT 1987. MÁRCIUS 7., SZOMBAT A nőnap időszerűsége Gazdag program a forradalmi A ligha van még egy olyan szocialista társadalmi ün­nep, amely nagyobb és kacskaringósabb karriert futott volna be, mint a nemzetközi nőnap. A folyam már alig emlékeztet a forrásra, amelyből eredt; a nemzet­közi nőmozgalom medre és sodrása idestova nyolc évtized alatt messze túlnőtt annak az eseménynek a jelentőségén (néhány ezer amerikai nőmunkás bérsztrájkjának jelentő­ségén), amelynek tiszteletére március nyolcadikét nőnappá nyilvánították. A felületes szemlélő számára tán úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány esztendőben egy kissé háttérbe szorult a nők valódi társadalmi egyenjogúságának érvényesítéséért folyó mindennapi küzdelem és munkálkodás, háttérbe szo­rult a nőpolitika — az átfogóbb társadalompolitikai és ége­tőbb gazdaságpolitikai feladatok tablóján. Legalábbis ke­vesebb szó esik róla. Mintha elsodorták volna a kétségkívül nagyobb horderejű problémák, a mozgalom egyik-másik céljának időszerűségét felfüggesztették volna az, úgymond, sürgősebb tennivalók. Ám ez — hangsúlyozzuk — csupán megtévesztő látszat. A sok tekintetben megváltozott, és méginkább változásra-változtatásra érett helyzet, az új gazdasági konfliktusok és társadalmi feszültségek halma­za, problémáink új szemléletű megközelítése valójában nem érvényteleníti nőpolitikánkat, nem veszi le a napi­rendről. Csupán — bár ez a „csupán” sem csekélység — más megvilágításba helyez egyes kérdéseket, a nők társa­dalmi helyzetétől sem függetleníthető ellentmondásokat; máshová helyezi a hangsúlyokat; bizonyos következtetések és módszerek újragondolására késztet. A szocialista társadalmi fejlődés útjára lépve hosszú évekig-évtizedekig a teljes foglalkoztatás volt a nőpoliti­ka, a nőmozgalom legfontosabb követelése. A hetvenes évekre a nők foglalkoztatása teljessé, pontosabban kiegyen­súlyozottan optimálissá vált. Manapság azonban új szelek fújdogálnak. Immár elodázhatatlan feladat gazdaságunk szerkezeti átalakítása, s vele összefüggésben a várhatóan nagy méretű munkaerő-átcsoportosítás, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekkel jár, érzékenyen érinti, csalá­dok, dolgozók — férfiak és nők — ezreit. De vajon az kö­vetkezik-e ebből, hogy az eredeti nőpolitikái követelmény­nyel ellentétes irányú folyamat kibontakozására volna szükség, hogy vissza kellene tanácsolnunk asszonyok légió­it a konyhába, a háztartásba? Nem. Rosszul érti a kor sza­vát, a fejlődés parancsát, aki így érti. A nőnek a tradicionális háztartásból való kiszakadása érhető harci programja volt a mozgalomnak. A mai kor­ban azonban kezdjük megtanulni minden dogmatizmustól, és elfogultságtól mentesen, racionálisan szemlélni a ház­tartások szerepét — a nemzetgazdaságban. Tény, hogy a makro- és mikroökonómiai folyamatok nem választhatók el, át- meg áthatják egymást; tény, hogy a mintegy 3.8 millió kis háztartásban használják fel a nemzeti jövedelem legnagyobb részét, vagy ötszázmilliárd forintot; s tény, hogy a család a legfontosabb műhelye a munkaerő újra­termelésének a szó fiziológiai, szellemi és erkölcsi értelmé­ben egyaránt. Sokszor éppen a negatív tendenciák figyel­meztetnek a rejtett, vagy nem eléggé becsült értékekre. Amikor kezdjük kiszámítani, mibe kerül a társadalomnak a család hiánya, például a pótmegoldásnak is gyenge, ál­lami gondozás, akkor döbbenünk rá: számlálatlanul is mek­kora az érték, amelyet az édesanyák, pusztán a gyermek- neveléssel tesznek le a társadalom asztalára, akkor is, ha e munkát hajlamosak vagyunk a „második műszak” ter­hei címén, alig méltányolva, elkönyvelni. Üj megvilágításba kerül a dolgozó nők vezetővé válá­sának kérdése. Az egyik tény: elenyészően kevés nő kerül — bármilyen szinten — vezető beosztásba; régi hiányossá­ga ez a nőpolitikának, s egyáltalán a társadalmi igazságos­ságnak. A másik tény: az új helyzetben több rátermett, te­hetséges, jó vezetőre van szükség — függetlenül a számí­tásba vehetők nemétől. A nőnapnak mára nemes tradíciói alakultak ki; sajá­tos, bensőséges hangulata van. De a méltó ünneplés is méltatlan, ha csak ünneplés. Ha nem önvizsgálat­ra és társadalmi cselekvésre késztető alkalom. A nőnap valaha emléknap volt, mozgalmi nap, az egyenjogúságért vívott harc napja. Ma emlékeztető nap kell, hogy legyen; emlékeztető azokra a tennivalókra, amelyek az év összes többi napján várnak ránk. S amelyekkel egy új társada­lom formálja nap mint nap a maga — nem férfiúi és nem női .—■ emberi, arculatát. ifjúsági napokon A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség, az ünnepi megemlékezéseken túl a fő­városban és a megyeszékhe­lyeken gazdag kulturális programokat szervez ebben az évben a forradalmi ifjúsági napokra. A rendezvényekről pénteken az ifjúsági szövetség székházában Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának titkára adott tájékoztatást a sajtó munkatársainak. (Folytatás a 2. oldalon) Munkaértekezlet a Hungáriánál Konkurencia a biztosítók között Munkaértekezletet tartott tegnap délután a TIT szék­házában a Hungária Biztosí­tó Nógrád Megyei Igazgató­sága. Az összejövetelen részt vett Uzonyi Tamás, a .Hun­gária Biztosító vezérigazgató­ja is. Elsőként Hal ama József, a biztosító megyei igazgatóságá­nak vezetője értékelte a meg­alakulás óta eltelt időszakot. Kiemelten szólt a tavaly nyá­ron meghatározott feladatok­ról, többek között a easco- biztosítás és a gazdálkodó szervezetek vagyonbiztosítá­sának terjesztéséről. Pozití­vumként emelte ki a jó együttműködést a párt- és tanácsi szervekkel. Hangsú­lyozta: rugalmasan kell min­dig alkalmazkodni a változó körülményekhez, hiszen a Hungária nincs egyedül a „biztosítási piacon”. Megyénk­ben éles konkurenciaharc folyik az Állami Biztosító és a Hungária között. Az elért eredmények közé tartozik, hogy a megye ma- gángépjárműveink több mint felére a Hungáriánál kötött cascót a tulajdonos. A biztosító fő profilja továbbra is a gépjármű-biztosítás ma­rad. Ennek érdekében továb­bi kedvezményekkel bővítik a szerződési feltételeket. A beszámolót követő hozzá­szólások után Uzonyi Tamás válaszolt a feltett kérdésekre. Véleménye szerint a kis lét­számú kollektíva eredménye­sen működik a megyében, és a konkurencia csak ösztön­zőleg hat az új megoldások keresésében. KÖSZÖNTJÜK ŐKET! A SZOT elnökségének ülése előtt n dolgozók munkaviszonya — átszervezések — felszámolások A dolgozók munkaviszonyát érintő átszervezésekkel, fel- számolási eljárásokkal össze­függő szakszervezeti felada­tokról tárgyalt pénteki ülésén a SZOT elnöksége. A tenni­valókról a testület elé terjesz­tett dokumentum megállapít­ja: a gazdálkodás hatékony­ságának a javítása, a terme­lési veszteségek felszámolása, a munkaerő hatékony foglal­koztatása népgazdasági érdek, amit a szakszervezetek is tá­mogatnak. Mindez azonban olyan változásokkal is együtt jár, amelyek a dolgozók ki- sebb-nagyobb csoportjait kö­zelről lérintik, egyéni sorsok alakulását befolyásolják. Ezért nagyon fontos, hogy az átszer­vezésekben érintett dolgozók érdekeit felelősségteljesen, kellő körültekintéssel képvi­seljék és védjék a szakszer­vezetek. A felgyorsuló gazda­sági folyamatok új feladatok, új követelmények elé állítják a szakszervezeteket. Ezzel kapcsolatban a doku­mentum leszögezi: a szak- szervezeti szervek csak úgy tudnak eleget tenni a dolgo­zók fokozott várakozásának, ha maguk is tisztán látják vállalatuk helyzetét. Ezért a munkahelyeken az eddigiek­nél is következetesebben és rendszeresebben igényeljék a gazdasági vezetők tájékoztatá­sát a vállalat és annak rész­legei gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a felmerülő gon­dokról. Követeljék meg, hogy a gazdasági vezetés a mun­kahelyi demokrácia fóruma­it felhasználva, időben és pon­tosan tájékoztassa a kollektí­vákat a termeléssel, a pénz­ügyi gazdálkodással kapcsola­tos intézkedésekről, s minde­nekelőtt azokról a döntések­ről, amelyek egyszerre több dolgozó további sorsát is érintik. Azoknál a vállalatoknál, amelyek gazdasági nehézsé­gekkel küzdenek, a helyi szak- szervezeti szerveknek a ko­rábbiaknál aktívabb szerepet kell vállalniuk a gondok meg­oldásában. A nehéz gazdasági helyzetben levő vállalatoknál elsősorban azokat az erőfe­szítéseket támogassák, ame­lyek segítségével elkerülhetik a fizetésképtelenséget, bizto­síthatják a vállalat talpraál- lását — emeli ki az írásos előterjesztés- Ezzel összefüg­gésben élénk vitát váltott ki az ülésen az a kérdés, hogy a szakszervezetek milyen ese­tekben, milyen körülmények között kezdeményezzék a baj­ba jutott vállalatok szanálását. Általános volt az a vélemény, hogy a szakszervezeteknek ak­kor kell kezdeményező mó­don eljárniuk, amikor a kül­ső segítség nélkül be kellene zárni a gyárat, az üzemet, s ezzel súlyos foglalkoztatási gondok keletkeznének a tér­ségben. A szanálás, vagy a meg­szüntetés közötti döntés so­hasem könnyű — mutatott rá az egyik felszólaló —, mert a dolgozók részéről, érthető mó­don, óriási nyomás nehezedik a szakszervezetekre annak ér­dekében, hogy a gazdaságilag végképp ráfizetéses munkahe­lyeket is megmentsék a fel­számolástól. Ha más megoldás hiányában mégis a tevékeny­ség megszüntetésére kér ü Ins (Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkból: Mátraterenyén más idők járnak (3. oldal) Visszapillantó képek (4. oldal) A NŐGRÁD Romhänyban ■MMMaMMMiaiiMLMaaiHHMMaitpa Éjből a törökök

Next

/
Oldalképek
Tartalom