Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON..., Hol van már a régi világ Blégyen egyenruhában Mi újság Rimócon? AZT TARTOTTAK régen a rimóci emberről, hogy szegény, de szorgalmas. Ha visszalapozunk a község tör. ténetében, azonnal láthatjuk, a szorgalomra valóban nagy szükség volt a megélhetés­hez. Ezt a vidéket a felsza­badulás utáni földosztás — mivel alig volt osztanivaló — szerényen érintette, Kanyó Balázs, a község párttitkára, még jól emlékszik azokra az időkre, amikor felpakolt a férfinép és három-hat hó­napra elszegődött kenyeret keresni távoli tájakra. — Bizony vándormadarak voltunk, pénzünk alig, hogy néhanapján hazalátogassunk a családhoz. Minden fillért meg kellett fogni. A „ván- dor”-hagyománvok valahogy ma is élnek még. Ügy hoz­ta a sors, az objektív hely­zet, hogy az emberek inkább az ipart választják munkahe­lyül, az asszonyok meg hely­ben serénykednek a terme­lőszövetkezetben. A városi életmód, a megváltozott szem­lélet beszivárgott a faluba, ez mérhető az emberek igé­nyeinek növekedésén s, itt nem csak a külsőségekre, a nagy házakra gondolok, ha­nem a fejekben végbement változásokra is. A rimóci ember — kijáró, vágj’ nem — magáénak érzi a falut, nem közömbös a közélet ügyei iránt. Jól pél­dázzák ezt azok az összejöve­telek — falugyűlések, ''-ta­nácstagi beszámolók — ame­lyeket az új iskola zsibongó­jában tartanak, mert a klub­könyvtár nagytermébe nem fér be 200—250 ember. — Az még kevés lenne, hogy beülnek egy-egy gyű­lésre, de az már valami, hogy vége-hossza nincs a felveté­seknek, a bejelentéseknek, a kérelmeknek. Nem mondom, sokszor irreális óhajok is elhangzanak, ám a vélemény­alkotók többsége elsősorban a nagyobb közösség közérze­tét meghatározó gondokról szól. — Legutóbb a településfej­lesztési hozzájárulás körül csaptak össze a kedélyek — mondja • Kobela András, a község tanácsának elnöke, aztán gyorsan fovltatja: — Itt nem arról vitatkoztak az emberek, hogy mennyi pénzt szavazzanak meg, ha. nem arról, hogy mire. kelle­ne a közös kalapba össze­gyűjtött forintokat hasznosí­tani. tyÁROM JAVASLAT is felvetődött. Az egyik a te- metőkerítés megújítása, mert bár lehet, hogy egy idegen­nek apró-cseprő köznapi gond, de annak aki ide gyö.- kergdzett, s itt kívánja életét leélni, nem mindegy, hogy. milyen az elődök nyugvóhe­lye. Alapos felmérésre épült egy másik javaslat; a faluban több mint háromszázra tehe­tő az idős emberek száma, s gyakran elpanaszolják, hogy a. magányosság ellen kellene egv klub, ahol összeülhetné­nek, beszélgethetnének.. Építsünk hát idősek klub­ját — hangoztatták többen is. De akkor meg az ifjabbak emeltek szót, hogy jó, jó, legyen klubjuk az öregeknek, de azért a meglévő klub­könyvtárat se hanyagoljuk el! A felvetések mellett felso­rakoztatott alapos, reális ér-' vek megnehezítették a dön­tést,' fejtörést okoztak taná­csi vezetőnek, polgárnak egy­aránt. S, hogy mennyit számít az ésszerű okoskodás, az ésszerű kockázatvállalás, azt az ered­mény bizonyítja, \ melynek látható ielei már vannak. De mondja el maga a tanácsel­nök;. — A tehóból összegyűlt pénzt — családónként hat- száz forint — a temetőkerí-- tésre fordítjuk, számítva a társadalmi munkavállalásra is. Ami az öregeinket illeti: tanácsi pénzből megvásárol­tuk az egykori kántorlakást, Úgy, hogy a benne lakó peda­gógusnak új lakást adtunk. Az épület átalakítása majd­nem kész, húszszemélyes idő­sek klubját rendezünk be, aminek egy része hetesített napközi lesz. Jól mondják, hogv evés közben jön meg az étvágy, mi is az' átalakí­tás során döntöttünk úgy, hogy toldjunk egy ICO adagos konyhát, az épülethez. Ami nem csak az idős emberek étkeztetését oldja meg, ha­nem az iskolásokét, no meg a felnőttekét is. A létesítményt' áprilisban szeretnénk meg­nyitni. Az elnök- délelőtti sétára invitál a faluba: győződjek meg magam is a változások­ról, a fejlődésről. Sok szép, többszintes házat látunk, Rendezett kerteket, amelyek mutatják, a rimóciak ismét rákaptak a szőlőtermesztésre. A tanácselnök a gazda büsz­keségével mutatja a nemré­giben épült orvoslakást, ami remélhetően megállítja a gya­kori orvoscserét, az elvándor­lást. A faluközpontban a klub- könvvtár mellett az új négy tantermes iskolánál megál­lunk. — Látja, a klubkönyvtár nagytermét, amit kinőtt már a község, egy kis folyosóval, az iskolához kötjük. Ragyogó tornateremmé alakítható. Az udvar felé pedig új nagyter­met építünk, amelyik majd megfelel a kor követelménye­inek. Persze ezek távlati el­képzelések. Mert a közeljö­vő legfontosabb feladata a vezetékes ivóvíz bevezetése, ehhez a társulás szervezését megkezdtük. Jó lenne, ha 1989-ben már a csapból foly­na a víz minden házban. HOGYAN IS MONDTA Kanyó Balázs a beszélgetés elején? Az itt élők mindent megtesznek, hogy megkettőz­zék a forintot. Ügy gon­doljuk, eme törekvésnek kö­szönhető, hogy napjainkban a rimóci emberről lekopott a „szegény” jelző, ám a „szor­galmas” megmaradt. Kiss Mária Rangos fiuk edesanyia Szavai megértő szívekre ta­láltak. Nem tartja azt számon egy édesanya, hányszor mond­ta el gyermekeinek iskolába, munkába induláskor: — Kisfiam, jó legyél, vi­gyázz magadra! Indulhattak kora hajnalban, délben, vagy este, mikor hogy követelte a szolgálat, anyjuk szava elkísérte őket­Osváth Jánosék az ötvenes évek elején költöztek Nógrád- ba. Munkásokat toborzott er­re a vidékre a bánya. Idősebb Osváth János meg is találta Itt a munkáját, kenyerét- A felszabadulás évében házaso­dott, és itt leltek otthonra: ő, a felesége és a gyerekek. A gyerekek. János, ]Sva, László, Nándor, Tamás, mind­annyian felnőttek már- A szülők. Erzsi néni és János bácsi öt éve nyugdíjasok. De ezek az évek még sok-sok teendőt adnak, a családot vi- gyázni-őrizni kell, itt Vánnak már a kis reménységek is, a kilenc unoka. Egytől-egyig fiúk- Most vár­ják a tizedik unokát, és Erzsi néni azt mondja, csak jó lenne, ha leány születne. De ezt csu­pán úgy, az arány miatt em­líti, mert büszkeségei neki a fiai. A négy Osváth fiú az egyen­ruhás fegyveres szolgálatot vá­lasztotta hivatásul- Hárman közülük ma is rendőrök. — Hogyan lettek rendőrök? — tárja szét a karját édes­anyjuk. — Ok vágytak erre, nekünk csak arra kellett ne­velni őket, hogy megállják a helyüket- Mindig szófogadóak voltak, fegyelmezettek. János, a legidősebb,' mikor az isko­lát elvégezte, már akkor mon­dogatta, hogy rendőr lesz, és tizenöt éve annak, hogy egyenruhát vett föl. ö volt az első, aki megkezdte a sort-. Kanyáson laktunk akkoriban, reggelente, amikor szolgálat­ba indult onnan, bizony, hosz- szan utánanéztem.. • A legidősebb fiút látván, szerette meg a rendőri hiva­tást Laci- Pedig, amikor sor­katona volt, úgy gondolta, nem vesz többé egyenruhát magára, ha letudja a honvéd­séget. Rendőr lett ő is, de egészségügyi okok miatt két év múlva le kellett szerelnie. Ám, az egyet kettő pótol­ta a csáládból- Akkorára fel­cseperedtek az ikrek, Nándor és Tamás. Édesanyjuk már nem is csodálkozott azon, hogy egy napon ők is a rend­őr1 hivatást választották. Csak azért hiányoztak az anyai szívnek, mert az első időben Budapesten teljesítettek szol­gálatot­— Aztán hazajöttek — me­séli édesanyjuk. — Tamás ta­valy tavasszal, Nándi meg ősszel. Együtt vagyunk mind­nyájan Nagybátonyban- Min­dig is szerettem tudni, hol vannak, merre járnak. És ők meg is jöttek, amikor el­végezték a dolgukat. Ha még­is előfordult, hogy letelt már a szolgálat, s még nem érkez­tek haza, feltelefonáltam hoz­zájuk, mi történt- így voltak később a menyeim is, sza­ladtak hozzám, jaj hol. késik a férjük. Nekem kellett őket nyugtatnom: biztosan dolguk akadt, itt lesznek ők nem. sokára-. Ott volt azonban a féltés Er2si néni szavaiban is. Mert a családéit dolgozott egész életében- Nemigen volt ideje kiülni a házkörüli kispadra. A gyerekek, a család pótolta őt mindenért- Akkor költözik büszkeség a szívébe, amikor négyen egyszerre jelennek meg a lakásban, egyenruhában, s ő végigtekint rajtuk. Négyen- Mert a három fiú mellett rendőr Osváthné lá­nyának férje is. És még ez­zel sem zárül le a sor- Idősb Osváth Jánosnak ugyan nincs egyenruhája, de van karsza­lagja — önkéntes rendőr. Ennyi komoly férfi között az eligazító szavakat mégis Erzsi néni mondja- Férje tré­fásan úgy fogalmaz: ő a pol­gári ruhás parancsnok. Zsély András |MtM«n!ll»«l|l»III!IIIIIII|IHIIIX!HlIlimillln||||i||ini!||nnl,u|(|),,|,|,,|I,||i|,|„|,|||,1||II|||||II||||||||||I|||||||||||||I|||||i||||||I||1|II||,,||||,|||J,J||||||,j||||11|i|j,|||||||i||1||||||||(|f||)i|||||||i|i|(i|j||iiiiii!i|iimiit||íí| A kosárfonó Egyre kevesebben foglalkoz. nak megyénkben a kosárfo­nással. A hugyagi Eadics Jó­zsef negyven éve mestere a kihalófélben levő szakmának. Az idős ember nagy kézügyes­séggel köti a mezőgazdasági és hátikosarakat, valamint a bo­rosüvegek fonatait• Képripor­tunk a munka pillanatait mu­tatja be. Rigó Tibor képriportja Pályázat üzleti feliratok magyar nyelvű elnevezésére A magyar nyelv védelmében, a kereskedelmi hálózatban mértéktelenül elszaporodott idegen üzleti kifejezések visz- szaszorítására pályázatot hirdet a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének beszéd- és magatartáskultúra bizottsága és a budapesti Anyanyelv védők Klubja. A pályázat célja magyar üzleti elnevezések terjesztése, népszerűsítése- A pályázat feltételei: az elnevezés jellemző­en fejezze ki az üzlet szakjellegét; legyen figyelemfelkeltő; feleljen meg a nyelvi követelményeknek. A pályázat meghirdetői elsősorban a következő kereske. delmi üzlettípusok körében várják a jelenleg helytelenül használatos kifejezések módosítását; second hand shop, night club, snack bár, music center; szabad kategória; bár­milyen üzletkörben, szakmában a szemet bántó idegen el­nevezést' módosító jaVaslat. A pályázat határideje: 1987- május 31. A pályázók feladata kettős: Először: A helytelenített üz­leti elnevezés közlése és a helytelenítés indoklása. Ha le. hét, dokumentált formában, fotók, lapkivágatok mellékle­tével. pontos hely és idő megjelölésével. Másodszor: A hely­telenített idegen helyett a megfelelőnek vélt magyar elne­vezés ajánlása, esetleg ugyancsak indoklása­A fővárosi lakhelyű pályázók javaslataikat a budapesti Anyanyelvvédők Klubja címére — 1366 Budapest, Népköztár­saság útja 125., — más lakóhelyen élő érdeklődők a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa.székházának címére — 1360 Budapest, Pf. 6- — .küldjék pályázatukat. A pályázat nem jeligés, ezért kérjük a pontos lakás és név feltüntetését, valamint a borítékon a következő megjelölést: „Üzleti el- nevezés”-pályázat. A pályázatokat a meghirdető szervek által kijelölt bizott­ság bírálja el- A pályázat nyertesei között kategóriánként 5, 3 és 2 ezer forint értékű díjat adunk át első, második, harma­dik helyezésként Az eredményhirdetésről és a díjkiosztásról a Magyar Nem­zet 1987. szeptember 4-i száma tudósít­BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM HAZAFIAS NÉPFRONT Kevesebb ba eset a mezőgazdaságban Csökkent a balesetek száma az agrártermelésben; az el­múlt két év szigorú és kö­vetkezetes számonkérései, he­lyi ellenőrzései nyomán ja­vult a munkavédelmi helyzet a mezőgazdaságban- A MÉM adatai szerint 1986-ban, az egy évvel korábbihoz képest, 12 százalékkal kevesebb üze­mi baleset történt a gazda­ságokban és a vállalatoknál. A múlt évben 11 százalékkal kevesebb baleset végződött ha­lállal. és a kiesett munkana­pok száma szintén mérséklő- dóri, 10 százalékkal. Súlyos baleset csaknem negyedével kevesebb volt, ami annak tu­lajdonítható, hogy — a ME- DOSZ erőfeszítései nyomán is — minden eddiginél jobban sikerült a mezőgazdasági gé­pek munkavédelmi felkészí­tése­Nem javult viszont a hely. zet az élelmiszeriparban és a* erdőgazdaságokban. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom