Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
Termelésű!: 30 százalékát exportálják Vállalkoznak a vegyépszeresek Csőrakatok sokasága hever a Vegyépszer salgótarjáni gyárának udvarán. Az acélcsövek egységesen kilenc és (él méter hosszúak, átmérőjük fél és hatvannégy coll kösött változik. Egyre szaporodnak a csőpiramisok, ösz- szerakva immár tekintélyes esőheggyé terebélyesednének, s összsúlyuk március utolsó napjára jóval meghaladja a háromezer tonnát. De hát honnan és milyen céllal hozzák ide ezt az irdatlan mennyiségű acélcsövet? — Vállalatunk alvállalkozója az LLL-nek, vagyis a Lavalin—Litwin—Lurgi konzorciumnak — válaszolja Lantos Ede, a gyár vállalkozási osztályának vezetője. — Az illetékesek tavaly decemberben írták alá azt a szerződést, amely négyezerkétszáz tonna cső felületkezelését, illetve csőizometria előgyár- tását tartalmazza. Az üzlet 25,3 millió francia frank értékű, s mi ebből 65 millió forinttal részesedünk. A salgótarjániaknak ezért 1900 tonna cső szemcse- és homokszórásos felülettisztítását, majd lefestését kell elvégezniük. Ezen túlmenően, az ő feladatuk 670 tonna csőizometria elkészítése. A tényleges munkálatok április elsején kezdődnek és november végéig kitartanak. Elképzelhető, hogy amennyiben más gyárak nem lesznek képesek megbirkózni a rájuk ruházott teendőkkel, akkor be kell nekik segíteni. A munkálatokat egyébként a salgótarjáni gyárban koordinálják majd. A kanadai, francia, NSZK-beli konzorcium egyik szakembere már családostól megérkezett itteni állomáshelyére, s további két társa is hamarosan követi. Szovjet inspektor jövetelét is jelezték, mivel a fő- vállalkozó a tengizi olajmezőkre szállítja majd a felületkezelt csöveket, a magasan ötvözött acélból készült, a savanyú gáznak is ellenálló esőizometriákat. — A szükséges feltételek megteremtése nem kis fejtörést okozott számunkra — mondja Lantos Ede. — Először is az volt a gondunk, hogy hová helyezzük el a töménytelen sok csövet. Többek között tereprendezéssel biztosítottuk a tárolási területet Egy alkatrészraktárt máshová költöztettünk, s az üresen maradt épületben végezzük majd a csövek felületkezelését. Az izometriákat hőkezelni, a hegesztési varratok mindegyikét röntgenezni muszáj. Különleges anyagnyilvántartást és minőség-ellenőrzést is be kell vezetnünk. Szerencsére a meglevő minőségbiztosítási rendszerünk alkalmas ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítésére. Számítógépet állítunk be, hogy optimálissá tegyük az anyagkezelést és a gyártás-előkészítést. A csöveket és a csőizometriákat olyan gondosan kell a vegyépszereseknek csomagolniuk, hogy azok két évig a legzordabb időjárásnak is ellenálljanak. Mivel a vállalat a tengizi munkák fővállalkozója, elképzelhető, hogy a gyárnak is kell szakembert, vágj szakembereket adnia a helyszíni szerelésekhez. — A Vegyépszer egy francia és két NSZK-beli céggel versenyezve, nyerte el a jelentős üzletet — említi az osztályvezető. — Nekünk ez a legszámottevőbb tőkéstermékexportunk. Nagyon ügyelnünk kell a határidők betartására, mert minden hét késedelemért egyszázalékos kötbért kell fizetnünk, természetesen francia frankban. Amennyiben vállalatunk maradéktalanul eleget tesz az alvállalkozói kötelezettségének, úgy az LLL legközelebb is munkát akar adni, kétszer ekkora mennyiségre szól majd a megbízatás. A Vegyépszer tehát vállalkozik. A gyár elkészítette már annak a klórszállító hordónak a prototípusát, amelyből évente minimum ötszázat szándékozik megrendelni a tőkéspartner. Igaz, szigorúak a gyártási előírások, a nyugat-európai szabványnak kell megfelelni, de a reménybeli jó üzlet megéri a fáradozást. Egy hordó ugyanis 800 ezer forint árbevételt jelent. A prototípus vizsgálati eredményei biztatók, így a negyedik negyedévben megkezdődhet a klórszállító hordók exportja. A szocialista országokba irányuló kivitelét is növeli a salgótarjáni kollektíva. Az NDK-beli Stendhalban levő atomerőműnek négy darab, egyenként 477 köbméter űrtartalmú tárolótartályt gyártanak szűkebb hazánk fiai. Huszonkétmilliós bevételhez jutnak általa. Ügyszintén az NDK-ba, 26,5 milliós értékben, olajmérő állomásokat és hitelesítő berendezéseket szállítanak a gyár szakemberei, ötmilliós az a szovjet féllel megkötött szerződés, amely mérőturbinák gyártására szól. Hasonlóképpen, turbinák exportját teszi lehetővé az a megkötésre váró újabb üzlet, amely 16,5 milliós értéket képvisel. Ugyancsak szovjet megrendelőkkel tárgyalnak a salgótarjániak több száz gázmérőperem exportálására. Ebből az idén közel hetvenet már útba is indítanak majd a gvártók. s a várható bevétel 25 millió forintra rúg. — Nem vitás, manapság a bátraké a szerencse — magyarázza Lantos Ede. — Muszáj vállalkozni. Ezt teszi a mi gyárunk is. Reméljük, elképzeléseink valósággá válnak, s akkor az ez évre tervezett 480 milliós termelésünknek a 30 százalékát tőkés- és szocialista piacon tudjuk értékesíteni. Kolaj László Csaknem kétszázan dolgoznak Mátraterenyén, a Páva Ruhagyár 2. számú üzemében, túlnyomó többségben ^ környékbeli asszonyok és lányok. Képünkön: Lakatos Józsefné készáruvasaló NSZK-beli exportra szállítandó, vállpán- tos ruhát vasal. (Fotó: Bábel László) fi cselekvésen van a hangsúly Interjú Havas Ferenccel, a Nógrád Megyei Tanács általános elnökhelyettesével Az esztendő elején számos megyei fórumon került napirendre a mezőgazdaság helyzete. Politikusok, szakemberek, termelőszövetkezeti tagok vitatták az elmúlt év gazdálkodásának tapasztalatait, igyekeztek feltérképezni valóságos körülményeiket, felelősen megfogalmazni feladataikat. E fontos események után, Havas Ferenccel, a Nógrád Megyei Tanács általános elnökhelyettesével arról beszélgettünk: hol tart megyénk mezőgazdasága? — Az ágazatra az elmúlt Időszakban nagy teher hárult a hazai ellátásban, a népgazdasági egyensúly javításában egyaránt. Időnként tapasztalhattunk túlzott várakozást is. A megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai tavaly miként feleltek meg ezeknek? — Amikor visszatekintünk 1986-ra, mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, hogy időarányosan teljesültek-e a középtávú tervidőszakra kidolgozott elképzelések. Bizonyos, hogy 1986 nem volt könnyű esztendő: kedvezőtlen pozícióból láttak munkához az üzemek, a tervezést óvatosság jellemezte. Az olyan objektív körülmények mellett, mint az aszály, a szigorúbb közgazda- sági szabályozás, felszínre kerültek szubjektív tényezőkből eredő gondok, feszültségek is. A lényeg azonban az: a megye agrárágazatának eredménye elfogadható, a gazdaságok többsége szervezetten, tisztességesen dolgozott. A mezőgazdaságban dolgozók teljesítményét kedvezően minősíti, elismeri a megye pártós állami vezetése is. — Ez amolyan „tiszteletkörnek" hat. Éppen Sn mondta a mezőgazdasági aktíván, hogy a tervek általában nem teljesültek, a gazdálkodásban ismételt feszültségek keletkeztek... — A tisztességes munkát akikor is el kell ismerni, ha most a nagyobbrészt rajtunk kívül álló körülmények miatt kisebb a jelképes értelemben vett termés. A növénytermesztésben például, a termelési szerkezet követte a piaci igényeket. Az időszerű munkálatokat idejében és megfelelő szakmai igényességgel végezték el az üzemek, a hozamok mégis alacsonyabbak lettek. Tavaly a csapadék országrészünkben a sokéves átlag kétharmada volt, ami hozamkiesés mellett a költségek jelentős növekedésével párosult. A nagyüzemek emiatt több mint százmilliós aszálykárt szenvedtek. Ez önmagában is jelentős eredménycsökkenés forrása volt. A nagyüzemek 292 millió forintos nyeresége elmaradt a tervezettől. Ezt magyarázni lehet, de attól még a tény tény marad. Sajnos, a negatívan ható tényezőket a gazdaságok többsége nem tudta hatékonyabb, a tartalékokat jobban feltáró és mozgósító munkával ellensúlyozni. Ez figyelmeztető. — A mezőgazdaság sajátossága: ha elmaradnak a sikerek, általában az időjárás a hibás ... — Erről szó sincs! Azt is látjuk, hogy az aszálykár leginkább ott éreztette hatását, ahol szakmai hiányosságok is szembetűnőbbek, ahol a műtrágyával, növényvédő szerrel ésszerűtlenül takarékoskodnak. Akad példa arra is, hogy bár felismerik, de elodázzák a növényi kártevők elleni védekezést. Bizonyos, hogy ahol a szakmai vezetés aktív és kezdeményező volt, ott a növénytermesztés kiesése is lényegesen kevesebb. Jó példa erre a nagyjából hasonló adottságé palotás) és érsekvadkerti közös gazdaság. Palotáson a növénytermeszt és bevételeit túlteljesítették, Er_ sekvadkerten hajszálon múlott a kudarc. Nyilvánvalóak a kétféle teljesítmény okai is: az egyik üzemben színvonalas a szakmai munka, okosan gazdálkodnak a költségekkel, egyszóval, intenzív növénytermesztést folytatnak. A másikról mindez nem állítható. — Az eredmények minősítik az adott egység gazdasági vezetőinek tevékenységét is? — Természetesen. A vezetés színvonalának megítélésénél a gazdálkodás eredményessége kell legyen a kiindulópont! Ez is differenciáit képet mutat. A harmincnyolc nagyüzem közül, 16 növelni tudta nyereségét. Különösen örvendetes, hogy a korábban veszteséges karancssági, szandál, nőtincsi, valamint a gyengébb eredményeket produkáló ceredi, kishartyáni •tsz-ek — az adott körülmények között is — képesek voltak a gazdálkodás színvonalának jelentős javítására. Ugyanakkor a pénzügyi nehézségek felerősödését jelzi, hogy négy közös gazdaság zárt veszteséggel. Romhányban, Örhalomban, Varsányban és Bercelen ennek összege együttesen megközelítőleg, 60 miL lió forint. Hét másik gazdaságban a nyereség alig haladja meg a másfél millió forintot. Főként a romhányi tsz- ben alakult ki igen súlyos helyzet, amelyért nem az időjárás, nem a szabályozás a felelős, hanem egyértelműen a gazdaság vezetői. Az ágazati irányítás megelőzést szolgáló figyelmeztetései is hiába- valóak voltak. Ebben az üzemben a gazdálkodási és pénzügyi egyensúly helyreállítása nem kis feladatot ró most a szanálási bizottságra, de az üzemben dolgozó közösségekre is. — S ezzel szorosan ösz- szefügg a vezetők személyes jövedelmének alakulása is? — Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a nyereség jóval kevesebb volt a korábbinál, ellentmondásos jelenségek tapasztalhatók. Voltak, akik reálisan értékelték helyzetüket, az üzem jövőre is ügyelve nem éltek a jövedelemnövelés törvényesen biztosított lehetőségével. Máshol, mint Kazáron, Diósjenőn, a DROGUNION-nál a vezetők a személyes érdéket részesítették előnyben. Az irányító szervek ezeken a helyeken hiába hívták fel a figyelmet a közösségi érdekre, a vezetőség, közgyűlés, igazgató tanács az ésszerű javaslat ellen, a rövid távú érdekeket előtérbe helyezve szavazott. Nem egy esetben veszélyeztették ezzel a termelés bővítését szolgáló fejlesztések megvalósításának realitását, biztonságát: egyben az egész üzem fejlődési lehetőségeit, ezen keresztül később az ott dolgozók élet- és munkakörülményeinek a javítását. Ezeket az alternatívákat ma még nem minden testületben gondoliáik át kellő felelősséggel. Más kérdé* más gond, hogv a vezetői jövedelem növelésére akkor is lehetőség van. ha az. eredménvek a tervtől jelentősen elmaradnak. A minisztériummal lezajlott feladategyeztető tárgyaláson is felvetettük: ma a prémiumokra, jutalmakra voatkozó rendelet nem veszi léggé figyelembe a nagyság, endet, a valós teljesítményt. 1 — Mostanában különösen divat szabályzókra, felsőbb rendelkezésekre hivatkozni. Néha az átlagos újságolvasónak az az érzése: „lenn”, a gazdasági egységen alig múlhat valami. Így van ez a termelőszövetkezetekben is? — Ezeket a hivatkozásokat nindig a konkrét esetben kell izsgálni. A szabályozók a épgazdasági érdekeket igyeki zenek érvényre juttatni, töb- ié-kevésbé összhangban a isoport- és egyéni érdekekkel. ’ó példa az állattenyésztés ellendítése érdekében szüle- ett számos központi intézke, lés. Megyénkben a kisterme, ők gyorsan és kedvezően re- igáltak ezekre. Dinamikusan lőtt a háztáji sertésállomány, i vágóállat-értékesítés több nint tíz százalékkal növeke- lett, és javult a nyúltartási :edv is. A mezőgazdasági lagyüzemekben azonban nem lyen egyszerű a helyzet. Az gaz, hogy az új intézkedések nérséklik az ágazati veszte- égeket, de a komoly erőfe- ízítések ellenére sem sikerült negállítan! a szarvasmairha. is juhállomány csökkenését, é közös gazdaságok tíz szá- aléltkal kevesebb vágóálla- ot adtak el, a tej értékesítés - kedvező jövedelempozíció sllenére is — kevesebb a korábbinál. Az ágazat jövőjét lletően figyelmeztető, hogy lem javult a tenyészutánpót- ás, alacsony a szaporulat. Izek megoldása üzemi feladat. Jgyanakkor az a vélemé- íyünk, hogy a húsmarha- és i juhtenyésztésben az érdekeltség és jövedelmezőség kérdéseit újra felül kell vizsgálnia a központi irányításiak is. Az állattenyésztés va_ amennyi területén gond az ilacsony műszaki technológiai láttér. Különösen kritikus i helyzet a tejelő tehenészeikben. A technológiai rekonstrukcióhoz, jelenleg jóka ehetőségek: 50 százalékos álam! dotáció, minisztériumi íozzájárulás, megyei fejlesz- ;ési támogatás és hitel áll 'endelkezésre. A szabályzók íyújtotta lehetőségeket, tehát í területen most kell kihasz- íálni. — A nőerádj vazda«áeok az elmúlt időszakban sokat áldoztak a gazdálkodás biztonságát szolgáló, kiegészítő tevékenység fejlesztésére. Van-e változás e téren? — összességében a kiegészítő tevékenység az üzemi gazdálkodásban betöltött szerépét megtartotta, bár a korábbi évek dinamikus fejlődése mérséklődött. Folytatódott a megyén kívüli, veszteséges ágazatok felszámolása. Ezek pótlására elsősorban a megyei telephelyű ipari és élelmiszer-ipari tevékenységek bővültek, s többségük jól zolgálja a jövedelemtermelést, a foglalkoztatási igényeket. Találkozni ellenkező hatású változásokkal is. Vannak olyan szövetkezetek, ahol éppen a kiegészítő tevékenység a felelős a kiélezett pénzügyi helyzetért, a veszteségért. Áz ilyen üzemek kellő átgondolás nélkül, megalapozatlanul vállalkoztak, és általában elmaradt a jó színvonalú irányító munka nélkülözhetetlen eleme, az ellenőrzés... A vállalkozásoknak természetesen nem lehet gátja a megyehatár, de közel is számos alkalom nyílhat a helyi üzemekkel való kooperációra, a kölcsönösen előnyös együttműködésre. — Itt a tavasz. Milyen célokkal indulnak a határba a megye mezőgazdasági üzemeinek dolgozói? — A népgazdaság az ágazattól továbbra is azt várja, hogy járuljon hozzá a kiegyensúlyozott belső ellátáshoz, az exportfeladatok teljesítéséhez, s pótolja az elmúlt évi kiesések nagyobb részét Alapvető cél tehát megyénk üzemeiben is az, hogy dinamikusan emelkedjen a termelés, a hatékonyság, javuljon a minőség és mindezek eredményeként, a jövedelmezőség. A tsz-ek, állami gazdaságok idei tervei összességében megfelelnek a népgazdaság által meghatározott követelményeknek. Reális cél a növénytermesztés tízszázalékos termelésnövelése. Az állattenyésztés előirányzatai viszont, általában nagyon szerények és néhány gazdaságban ez a magatartás elfogadhatatlan. A kiegészítő tevékenység alakulásában a szin- tentartás a jellemző; 16 tsz tervezi az ebből származó árbevétel csökkenését, elsősorban úgy, hogy a veszteséges és alacsony jövedelmezőséget biztosító, telepen kívüli tevékenységet felszámolják. A nyereségterv 25 százalékos emelkedést mutat, amely jelentős növekedés. Az igazsághoz tartozik: alacsony a kiindulópont. Elsősorban a tehenészeti telepek, a bogyós- hűtőtárolók építése révénj jelentősen növekszik az épí-j tési beruházás. Míg gépesít tésre csak az előző évek a la-' esony szintjének megfelelői összegeket tudják fordítani aa üzemek. ; — Milyenek a* évkezdet tapasztalatai? I — Köztudott, hogy ősszel a talaj-előkészítést, vetést nagyon nehéz körülmények között végezték a gazdaságok! Ma már látjuk, hogy a későt kitavaszodás után, a kalászosok állapota az egy évvel ez-i előttihez hasonlóan kedvezőtlen. Mindennél többet mond, hogy a vetések egyharmada csak most kel ki, s már bizonyos, hogy a káposztarepce szinte teljes egészének sorsa a kiszántás. Ezért a szakembereknek most még inkább felkészülten kell kezdeményezniük a vetésszerkezet szükséges módosítását, az ehhez szükséges feltételek megteremtését. A műtrágya- és növényvédőszer-, az alkatrész- ellátásban gondok, feszültségek vannak és várhatók: erre is ideiében kell gondolni. Minden bizonnyal jelentősen torlódnak a tavaszi munkák, ezért készenlétben kell állnia embernek, gépnek, hogy megfelelő időjárás esetén minden erővel az időszerű feladatokat végezhessék. — Ha valamelyik termelőszövetkezet élén dolgozna, ugyanezeket a gondolatokat foglalta volna csokorba? — Azt hiszem, nem a feladatok megfogalmazásának stílusán van a hangsúly, hanem a cselekvésen. Beosztástól függetlenül, a megye mezőgazdaságáért dolgozóknak nem lehet más választásuk, mint reális lehetőségeik leg- 1 teljesebb kihasználása. Nehéz év van mögöttünk, és senki sem ígérheti: idén könnyebb lesz. A termelési feltételekben, a szabályozásban történt ; jó néhány kedvező változás és a sok üzemi tan asztal at. a ■ felhalmozódott szellemi ener- ’ gia, a határozott tenniakarás, mind biztosítéka annak, hogy 1 a megye mezőgazdasága az ' elvárható eredményeket eléri e. i A feltételek összehango't . mozgásbahozása, a teljesít- . ménvközpontúság alapelvünk ■ kell legven. A -becsületes, olv- • kor feszített munka, valamennyi vezető, fizikai dolgom zó érdeke és kötelessége. i — Köszönjük a beszélge- I tést! M. Szabó Gyula
