Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

/ Lakcím: ........................................ (telefon: ...................) Fo glalkozás: ............................................................................ M unkahely:..................................... (telefon: .......... a láírás Salgótarján, 1987. március Szépítsük együtt a várost! MEGHÍVÓ Felhívjuk szíves figyel­mét, hogy 1987. április 8- án (szerdán), Í7.00 órakor, a József Attila városi-Me- gyei Művelődési Központ színháztermében tartja alakuló közgyűlését a Sal­gótarjáni Városszépítő Egyesület. Hívjuk az alakuló köz­gyűlésre mindazokat, akik szeretik lakóhelyüket. s készek aktívan tenni a múlt tárgyi, építészeti, kul­turális emlékeineK, érté­keinek, hagyományainak megőrzéséért, a város szé­pítéséért, fejlesztéséért. Részletesebb felvilágosí­tást a Hazafias Népfront Városi Bizottságánál (te­lefon: 10-029) és a József Attila VMMK városi cso­portjánál (telefon: 10-503) kaphatnak. Várjuk a- leendő egyesü­let tagjainak a sorába! SZERVEZŐ­BIZOTTSÁG BELÉPÉSI NYILATKOZAT Az alábbi belépési nyi­latkozatot a szervezők bo­csátották a lakosság ren­delkezésére, aki tagja akar lenni a mozgalomnak, er­re a címre küldje a kitöl­tött lapot: Hazafias Nép­front. Salgótarján Városi Bizottsága. Salgótarján Pf. 127. 3101. Vagy: József At­tila Városi-Megyei Műve­lődési Központ, Salgótar­ján Pf. 100. 3101. Kérem felvételemet a Salgótarjáni Városszépítő (lakóhelypártoló) Egyesü­letbe. Név: Nyugdíjasházr meseház? „Soha nem volt ekkora örömöm, soha ekkora bol­dogságom. Hányatott életem ■során még csak álmodni sem mertem arról, hogy egyszer majd ilyen környezetbe ke­rülök. Még ma sem akarom elhinni, hogy mindez igaz, s hogy velem történik”. A fenti gondolatokat a 78 esztendős Orosz Jánosné, Ju- lika néni vallomásából idéz­zük, aki nemrégiben költözött be a Gorkij-lakótelepen meg­épült nyugdíjasházba, amelyet a környéken csak úgy emle­getnek. meseház. Az épület Valóban pompá­zatos. eltér a környező há­zaktól. a lakótelep büszkesé­ge. A tervezők harmonikusan ötvözték az üveg- és fafelü­letek együttesét, mintha utal­tak volna a belső harmónia fontosságára is, amely már az emberi lelkekben játszódik le. Dehát mit is takar az el­nevezés: nyugdíjasok háza? Dr. Hajdú Katalin, a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának vezető főorvosa: — Abból indultunk ki, hogy a város területén na­gyon sok olyan idős ember él, aki az évek során elmagányo- sodott, s a meglévő lakását kihasználni nem tudja. Ezek az emberek ugyanakkor kö­zösségbe vágynak, ám az aj­tók rájuk csak ritkán nyíl­nak. A nyugdíjasház előnye, éppen az, hogy a négy emelet modern garzonlakásaiba be­költözők szociális ellátásban is részesülnek, hiszen az épület földszintjén várja őket az idősek klubja, ahol napi háromszori étkezést, szórako­zást nyújtanak nekik a hiva­tásos gondozónők. Az idősek klubja — tűlzás nélkül állíthatjuk — a me" ‘ gyében szinte g legmoder­nebb. Az ünnepélyes meg­nyitón résztvevőknek leg­alábbis ez volt a véleménye. Vendégek és vendéglátók meghatót tan ültek az aszta­loknál. Eljöttek a ház lakóin túl, a környék idős emberei is. volt. aki a falusi rész leg­távolabbi zugábó' busszal ér­kezett. Nem csoda a népes társaság, hiszen Zagyvapálfal- ván eddig ismeretlen volt az öregek napközije, idősek klub­ja, pedig a területen igen nagy a nyugdíjasok, magányos emberek száma. Az egyik asztalnál három barátnő: Szabó Józsefné, Pa- daszti Pálné és Vendel László- né, a Sugár útról érkeztek , a megnyitóra. Mindhárman oz- vegyasszonyok. — Csak ámultunk, amikor be'éptünk a klubba. Az íz­léses berendezés, a pihenő­szoba. a kikapcsolódást kínáló szórakozások nagyon csaloga- tóan hatnak ránk — mondja Vendel Lászlóné. Szabó néni hozzáteszi: — A legnagyobb vonzerő a közösség. Az ember elunja otthon a magányos kézimun- kázgatást. aztán meg a tele­vízió is unalmassá válik egy idő után. Biztos, hogy eljá­runk majd a klubba, mert aki egyszer belekóstol, nehezen tudja elfelejteni. — Nekem a ház udvara, a kert tetszik a legjobban. Ahol tavaszon, nyáron üldögélhet­nek, dolgozhatnak a klub tagjai.. Már most úgy gondo­lom, ha magam is idejárok, az étkezést is igénybe veszem. Minek otthon ebéddel bíbe­lődni egy személyre, ha meg­adatik ez a lehetőség. Orosz Jánosné, Julika néni a bennfentesek örömével és büszkeségével jár-kel társai között. Mindenkit agitál ne- csak a klubba jöjjenek, de ha tehetik cseréljék el a laká­sukat a nyugdíjasházbeli összkomfortosra. — Tudják, én egy kétszo­bás régi házat hagytam oda. Olyat, ahol fűteni kellett, vö­dörrel cipelni a vizet a kút­ról, segítség, támasz nélkül. Itt meg? Egyenletes a meleg, a csapot csak meg kell nyit­ni, s máris folyik a víz. Ké­nyelem kényelem hátán. A megpróbáltatásoktól edzett ember szinte megriad tőle. A kényelmet magunk is szemrevételezhetjük, mert meghívást kapunk Cseh Béiá- ékhoz, akik az első emeletre költöztek a Budapesti úti két­szobás lakásukból. Cseh Bé­Külsőre is tetszetős az idősek háza Zajlanak bent a programok lát a betegsége tolókocsihoz köti, az építők, kívánságának megfelelően, sajátos módon alakították át a lakást, hogy zavartalanul közlekedhessen — A legjobban annak örü­lök, hogy van a házban lift. amely összeköt a külvilággal. A régi lakásból egész nap mozdulni sem tudtam. Itt majd lejárok a klubba a föld­szintre, nem lesz unalmas az élet — mondja Cseh Béla, miközben a felesége mutatja a szobát, a napfényes erkélyt, a jói felszerelt konyhát. S, hogy mi mindent tud még a „meseház”? Almádi Katalin, az idősek klubjának vezetője: — Elöljáróban elmondanám, hogy a klubnak bárki tagja lehet, aki befizeti a havi tag­díjat. Az étkezés, a változatos programok mellett állandó felügyeletet, orvosi ellenőrzést nyújtunk a rászorulóknak. Van külön orvosi szobánk beren­dezésekkel, műszerekkel. A felügyeleten, a gondoskodáson túl szeretnénk olyan közössé­get kovácsolni, amely megszé­píti tagjaink életét. S, miután körzeti gondozási központ va­gyunk, rendszeresen foglalko­zunk a terü’eten plő idősekkel is. Kérés, óhaj szerint segí­tünk. — ria — Gondok és örömök A rangnak megfelelően a Beszteree-lakótelepe Esküvők, névadók, ünnepségek Befejeződtek a városi tanácstagi beszámolók Salgótarján hatvanhárom tanácstagi körzetében fejeződ­tek be ezekben a napokban a beszámolók. A két évvel ez­előtt megválasztott tanácstagok számot adtak választóik­nak az elvégzett munkáról. A végső és pontos értékelés még hátravan, de az már biztos, hogy a tanácstagi beszá­molók kritikus és önkritikus hangvételűek voltak. Az is­mertetett tanácsi terv mellé még számos javaslat, ötlet és igény is kívánkozott, amely a felszólalások során hangzott el. A higgadt, nyugodt, vagy éppen ingerült, jelent firtató, „jövőbe látó” felszólalásokban egy valami mindenképpen közös volt: a lakosság döntő része tudja, hogy nekik épül ez a város, s magán hordozza kezük nyomát, ha tenni is akarnak érte. Két fiatal ül a szobában. Esküvőre készülődnek, életük nagy sorsfordulójára. Ezért aztán nem csoda, ha bizonyta­lankodnak, milyen is legyen a nagy nap? Kell-e pezsgő, szavalat, milyen legyen az asztalon a virág? Csank Csaba, a Salgótarjáni Városi Tanács Családi és Tár­sadalmi Ünnepeket Rendező Irodájának vezetője igyekszik segítséget nyújtani, sorolja a lehetőségeket, tanácsot ad, fényképeket, prospektusokat mutat a bizonytalankodó fia­taloknak. Naponta számtalanszor meg­teszi ezt. Emberek örömében, bánatában osztozik, hiszen az iroda bonyolítja le a városban és környékén lezajló esküvők, névadók, temetések rendezé­sét, szervezését. Az irodave­zető új ember. Honnan is ke­rült ide? — A karancskeszi Ady End­re Körzeti Művelődési Házból jöttem ez év január elsején. Ekkor az irodának csak megbízott vezetője volt. Egy kicsit féltem átvenni a staféta­botot, bár a terület, az iroda tevékenysége nem volt szá­momra teljesen ismeretlen. Nem árt, ha felidézzük: a társadalmi ünnepek rendezé­sét szorgalmazó mozgalom 1962-ben indult el Tatabányá­ról. Sok gonddal, problémá­val kellett megküzdnie, amíg országos jelleget öltött és fel­ismerték szükségességét, fon­tosságát. Kezdetben nehéz volt felvenni a versenyt az egyházi szertartások bensősé- gével, színvonalával. —Időközben az irodáknak, fgy a salgótarjáninak is si­került a szolgáltatásokat szí­nesebbé, hangulatosabbá ten­ni. mint kezdetben. Bár az in­tézményünk ugyanazokkal az elhelyezésből adódó problé­mákkal küzd, mint fenntartója, a városi tanács. Elavult, zsú­folt az épület, ez azonban nemsokára megoldódik a ta­nács új épületében. Álljon itt néhány adat ar­ról, hogy milyen forgalmat bonyolít le az iroda! Míg 1972-ben 64 névadót, 114 há­zasságkötést, 99 társadalmi temetést jegyeztek fel, addig tavaly 114 névadóra, 431 es­küvőre és 347 polgári gyász- szertartásra került sor. Ku­riózumnak számit, hogy ötven- és huszonöt éves házassági év­fordulós ünnepséget is itt rendeztek. — Hadd tegyem hozzá, a rendezvények magas száma — elsősorban a gyászszer­tartások - leterhelte, az irodát, miatt a színvonal stagnált. Várhatóan növekedni fog az idén is a rendezvények szá­ma. Nagy feladat lesz a szín­vonalemeléssel párhuzamosan ezeket lebonyolítani. — Mit kívánnak tenni en­nek érdekében? — Igyekszünk a munkába bevonni új aktivistákat, mun­katársakat, támaszkodni sze­retnénk a társadalmi és tö­megszervezetre. A központi elképzeléseknek megfelelően erősíteni kívánjuk elsősorban a névadók családias jellegét. Az iroda hármas alaptevé­kenysége mellett új szolgál­tatásokat is szeretnének beve­zetni (ifjúsági rendezvények, társas-összejövetelek), amelye­ket aztán kiterjesztenénk a városkörnyékre, a községekre is. A központi javaslatoknak megfelelően szeretnénk fel­venni a Családi Intézet nevet, amelyet majd a végrehajtó bizottság hagy jóvá. Ahhoz azonban, hogy ennek a rang­nak megfeleljünk jobban és magasabb színvonalon kell dolgoznunk az eddiginél, __, A város egyik legszebb és legjobban ellátott lakótelepe a Beszterce. Hosszú évek alatt a tanács iás az itt élők közös munkájával lett ilyenné. Még­is, hogy vannak még megol­dásra váró gondok, az a már­cius 2-i összevont tanácstagi beszámolóból és az azt köve­tő hozzászólásokból is kide­rült. A Beszterce-telepi iskola aulájában mintegy kétszáz választópolgár kíváncsi a szű- kebb pátria életére, gondjai­ra. Bozó Béla, a telep ta­nácstagi csoportjának veze­tője ad számot választóik­nak a végzett munkáról. A lakótelep egyik legége­tőbb gondja oldódott meg 1985 tavaszán: elkészült a szolgáltatóház. Az ABC-áru- ház megszüntette a zsúfoltsá­got és kiegyensúlyozottá, fo­lyamatossá tette az áruellá­tást. A gyógyszertár megnyi­tása főleg az idősek és a kis­gyermekesek körében váltott ki megelégedést. Az elmúlt időszakban lényeges változás történt az egészségügyi ellá­tásban is. Gyermek- és fel­nőttkörzeti rendelő biztosít­ja a lakók egészségügyi el­látását. Szintén lakossági igényt elégít ki a női és fér­fifodrászat, valamint a ru­házati javítórészleg és a ház­tartási gép-szerviz is. Bozó Béla szólt a Beszter­ce tér megszületéséről. Szinte a lakók szeme előtt formá­lódott, s az év végére készült el. Több mint 3 millió forint önköltséggel készült. A mun­kák során sok gondot is oko­zott a vízelvezetés. Ezért is kellett betonozni az egész te­rületet. .Szívesen látnának fűvet is a betonkockák kö­zött, de ez sajnos elmocsara- sodást eredményezne. A tanácstagi csoport veze­tője elmondta beszámolójá­ban, hogy változást hozott a lakótelep arculatában a ját­szóterek, épületek környéké­nek parkosítása. A terv meg­valósításához, a társadalmi munkához szükséges anyagok és szerszámok rendelkezésre álltak. Egyes területeken szép eredmények születtek, más lakókörzetekben nem találtak partnereket a települést szé­pítő munkára. Kénytelenek voltak megbízni a városgaz­dálkodási üzem dolgozóit — jó pénzért. Továbbra is szük­ség van az önzetlen társa­dalmi munkások segítségére, éppen ezért javítani és szé­lesebb körűvé kell tenni a szervezőmunkát. Személyes példamutatással, az érintett szervek jobb együttműködé­sével kell biztosítani a mun­kavégzés feltételeit — mondot­ta beszámolója végén Bozó Béla. Elsőként dr. Ablonczy Lász­ló mondta el véleményét a beszámolóról. Hiányolta a körzeti megbízott rendőr mun­kájának az értékelését. Je­lenléte a telepen növeli a közbiztonságot, figyelmessé­ge, segítőkészsége a bajban nemegyszer kiderült. Java­solta, hogy a 12—18 éves fi­ataloknak tartalmasabb sza­badidős-programokat szervez­zenek. Kifogásolta az újon­nan épült parkoló megvilá­gítását. Talán ez is egyik oka, hogy ott csak mutatóban par­kol néhány autó. Papp Ist­ván felvetette, hogy a tíz­emeletes házakban az esti órákban jelentkező vízhiány­nyal kapcsolatos korábbi pa­naszokra még nem kaptak választ. Tóth Anna kifogá­solta, hogy az Urpin söröző rendezvényei — különösen nyáros — zajosak. Ö is a fiatalok szervezettebb, tar- tartalmasabb szabadidős-prog­ramjaiért szólt. Gondosabban előkészített Beszterce-napok- ra van szükség és az előké­szítő munkába be kell vonni a népművelőket is. A játszó­terek felújítása során, leg­alább egy évben egyszer cse­réljék ki a homokot is a fer­tőzések elkerülése érdekében. A parkosítással kapcsolatban kifogásolta a fák és cserjék nem megfelelő időpontban történő telepítését. Kancsulik Tiborné, az Ybl Miklós út 47. sz. ház alsó emeleteinek fű­tési rendellenességeire, vala­mint a melegvíz-szolgáltatás hiányosságaira hívta fel a fi­gyelmet. Kovács Ferencné ugyanebben a házban lakik, ö a földszinti teázó miatti gondjairól beszélt. Sipos Gyu- lóné örül a telepen megvalósu­ló kábeltelevíziós hálózatnak, de pillanatnyilag azon hábor­gott, hogy a tévéantennák le­kötésével sokan zavarják az alattuk lakók vételi viszo­nyait. Neki is a fűtéssel és a melegvíz-szolgáltatással van­nak problémái. Felszólalásá­ban bírálta az Üvegipari Lakásszövetkezet elnökének munkáját, közörpbösség és ér­dektelenség miatt. Utolsó fel­szólalóként Botos Károly a társadalmi munkák össze­hangolásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Elége­detten szólt a körzeti orvosi ellátásról. A beszámoló utáni hozzászó­lásokra dr. Balogh Miklós váro­si tanácselnök-helyettes vála­szolt. Ebből és az ezt megelő­ző megnyilatkozásokból is kiderül, hogy a Beszterce-la- kótelep fejlesztése, az épít­kezések gyakorlatilag befeje­ződtek. A további időszak fő feladata a már meglévő érté­kek, létesítmények megóvá­sa, a telep külső képének csinosítása, a környezet rend­jének, elsősorban tisztaságá­nak folyamatos javítása. Ezt elsősorban a lakosság össze­fogásával kívánják elérni. A társadalmi munka jelentősé­gét és fontosságát növeli, hogy ez évtől már lényegesen kevesebb központilag bizto­sított pénzre számíthatnak. Jelentős mennyiségű társa­dalmi munkát igényel a tele­pi sportpálya befejezése, amely ha elkészül, a sport- és szabadidő hasznosabb el­töltését szolgálja. Végezetül csak néhány név a lelkes társadalmi munkások közül: Füzesi György, Klug Nán­dor, Papp István, Nagy Ist­ván, Botos Károly és Besze Imre. Munkájukkal, szemé­lyes példamutatásukkal nagy­ban hozzájárultak a telepen végzett társadalmi -minkák sikeréhez. Szabó Gy. Sándor / *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom