Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

^ÓT AR^>

A „három tavasz” szép pillanata

A Tanácsköztársaság küldetése

A gyűjtőfogházban 1919. március 21-én a késő délutáni órákban egy hosszú politikai válságot lezárva pont került a kommunista és a szociáldemokrata párt úgynevezett egységokmányára, amely lényegében a kommunisták álláspontját tükrözte. Megállapodás született, hogy: .. .A proletárság diktatúráját a munkás-, katona- és paraszttanácsok gyakorolják... haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből. A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmus ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres szövetség kötendő az orosz-szovjet kormánnyal. A márciusi fordulatról azonnal tájékoztatták Lenint, aki a magyar kommünt október folytatásának tekintette.

Vitathatatlan, hogy a magyar proletárdiktatúra születése pillanatától számtalan szállal kapcsolódott idősebb testvéréhez. Lehetetlen a párhuzamok és azonosságok akár rövid tételes felsorolása is, de bátran mondhatta Lenin 1919. április 17-i beszédében, hogy Magyarországon „figyelembe veszik az orosz forradalom minden tapasztalatát”. Érdemes itt a lenini formulára ügyelni: figyelembevételről, azaz alkalmazásról van szó, az Oroszországtól több tekintetben elférő körülmények között.

Az utóbbiak közül elég, ha utalunk az akkori Magyar- erszág fejlettebb gazdasági-társadalmi viszonyaira, a prole- tárförradalom békés győzelmére — amely a munkásosztály szervezeti egységének hélyreállitásával vált lehetővé — a

proletáriátuson kívül dolgozó rétegek támogatására, s a

belső ellenség viszonylagos gyengeségére.

Mindez érthetővé teszi, hogy a magyar kommunisták Lenin tanításainak adaptálásakor mindenekelőtt az Áprilisi tézisekből, az Állam és forradalomból, illetve az októbert követő viszonylag békés időszak lenini megnyilatkozásaiból:, a szovjethatalom alapvető rendelkezéseiből indultak ki, ezeket a műveket fordították le és terjesztették 1918— 1919-ben. A Tanácsköztársaság a jövőjét a világforradalomra alapította. Ez a külpolitikai helyzet túlságosan optimista megítélése volt. Ugyanakkor a magyar proletárdiktatúra nem akart, nem tudott „ostromlóit vár”-ként berendezkedni, hiszen elszigetelten úgysem maradhatott volna fenn.

Éppen ezért államszervezete, gazdaságirányítási rendszere, a kulturális élet szervezete a dolgozók szélesen vett ön- kormányzatának elvére épült, s a forradalom fejlődése során — sokszor katonailag-politikailag nehéz pillanatokban is — inkább az önkormányzat kiszélesítésének, s nem korlátozásának irányában haladt. A proletariátus diktatúrája számunkra elsősorban demokrácia volt, a lakosság többségének részére.

Közismert tényt, hogy a Tanácsköztársaság alatt vettek először részt a magyar munkásság és parasztság nagy tömegei szabad választásokon, s ekkor kerültek először tömegesen képviselőik a különféle szintű állami szervezetekbe. A lenini elvek alapján kiépült tanácsszervezetek valóban dolgozó testületekként tevékenykedtek.

A gazdaság irányításában kiemelkedő szerepe volt a szak- szervezeteknek, amelyek jelentős történelmi tradícióik miatt nagy tekintéllyel rendelkeztek. Ezek az autonóm munkásszervezetek hagyományos tevékenységük mellett jelentős feladatokat vállaltak, az üzemek társadalmi tulajdonba vételében, a proletariátus katonai mozgósításában, a munkaügy, a szociálpolitika megszervezésében.

A kulturális életet irányító direktóriumok a különféle írtűvészeti ágak legjobb szakembereiből szerveződtek. A ze- hei élet vezetői közt Bartók és Kodály az irodaloméban Móricz Zsigmond, Babits Mihály, a filmében Korda Sándor névével találkozhatunk. Itt is egy sajátos „önigazgatás” valósult meg a proletárdiktatúrában.

A Tanácsköztársaság, mint ismeretes, mindössze négy és fél hónapig tudott fennmaradni. A küzdelem kudarcának okát sokan és sokáig október példájának helytelen alkalmazásában látták. Való igaz, a magyar proletárdiktatúra vezetői — nyilván nem hibák, tévedések nélkül — adaptál- lák és nem másolták mindazt, ami Szovjet-Oroszország- ban történt. A szovjet államot példaképnek, a hasznosítható tapasztalatok gazdag tárházának, s nem kötelező érvé- íívű modellnek tekintették, s ezt a legkevésbé épp Lenin várta el tőlük, gyakran utalva a két forradalom helyzetének különbözőségeire.

A magvar forradalom vereségét döntően az objektív körülmények: a külső ellenség túlereje, a katonai vereség, a viszonylag kicsiny terület, az elszigeteltség, a gazdasági blokád okozták.

E

nnek ellenére, ez a történelmileg pillanatnyi időszak missziót töltött be azzal, hogy bizonyította október nemzetközi érvényét, a lenini politika helyességét, a szocialista forradalom békés győzelmének lehetőségét. A magyar kommün létének 133 napja alatt igazolta Lenin reményét arról, hogy „megmutatja az egész világnak azt, ami Oroszország tekintetében nem volt világos, nevezetesen, (agy a-bolsevizmus az új proletárdemokráciával, munkás* aOBókráclával függ össze...”

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESUUETEKI

AZ MSZMP N0GRÄD -MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XLIII. ÉVF., 68. SZÁM

ÁRA: 2,20 FORINT

1987. MÁRCIUS 21., SZOMBAT

Pénteken a földről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatódott az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság reggel ülést tartott. Erről Bölcsey György, a bizottság titkára adott tájékoztatást az Országgyűlésnek.

Mint mondotta, az ülésszak első napi vitájában hét konkrét javaslat hangzott el a földről szóló törvényjavaslat módosításával kapcsolatban. A javaslatokat sokoldalúan megvitatták és egyeztették a szakminisztériumokkal. A péntek reggeli bizottsági ülésen —, amelyen részt vettek a javas- lattevők is — ismételten megvizsgálták a módosító indítványokat. A törvény további módosítását azonban nem tartották indokoltnak, s ezért nem fogadták el a javaslatokat. Ezzel a javaslattevők is egyetértettek. Több felvetést azonban a törvény végrehajtási utasításának kidolgozásakor figyelembe vesznek.

Ezután Markója Imre igazságügyminiszter emelkedett szólásra, hogy összefoglalja a törvényjavaslat vitájában elhangzottakat.

A Minisztertanács nevében köszönetét mondott a képviselők felelősségteljes közreműködéséért a törvény megalkotásában.

A továbbiakban utalt arra, hogy a vitában számos olyan javaslat hangzott el. amelyet agrárpolitikánk gyakorlati végrehajtása során kell hasznosítani. A szakminiszter megbízásából közölte, hogy ezeket a javaslatokat a tárca tanulmányozni és hasznosítani fogja, s tájékoztatja erről az érdekelteket. A felszólalók közül sokan a törvény végrehajtására vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban tettek észrevételeket.

Ezeket a Minisztertanács gondosan tanulmányozni és hasznosítani fogja.

Markója Imre több olyan eszrevetelre is válaszolt, amelyet más jogszabályok előkészítése során hasznosítanak majd. Ezután határozathozatal következett. A képviselők a földről szóló törvényjavaslatot — két ellenszavazattal és tizenkét tartózkodással — elfogadták.

Befejezte munkáját az Országgyűlés

Tömény a föld védelméről napirenden a jogalkalmazás,

a töniényesség

Dr. Szilbereky Jenő kijelen* tette, hogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata a

beszámolás időszakában törvényes, általában egységes és egyúttal egyéniesített is volt. Fokozottan szigorú volt az

ítélkezés azokban az ügyekben, amelyeknek elszaporo- dottsága ezt szükségessé tette, így a munkakerülő, az

erőszakos, valamint a korrupciós bűncselekmények elkövetőivel, továbbá a visszaesőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselekményt csoportosan vagy szervezetten követték el. Ezután így folytatta:

— Büntető eljárásunk alap-1 elvei a gyakorlatban érvényesülnek, a vádlottak korlátozás nélkül élhettek és élnek is védekezési jogukkal. Nagy súlyú: helyeztünk és helyezünk arra is, hogy a büntető ügyekben az előzetes letartóztatást bíróságaink csak akkor rendeljék el, illetőleg tartsák fenn, ha annak a törvényben meghatározott feltételei valóban fennállnak.

A gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat eldöntő gazdaság: bíráskodásról szólva a Legfelsőbb Bíróság elnöke elmondta, hogy az ítélkezési gyakorlat — a jogszabályok törvényes alkalmazása során

— következetesen érvényesít bizonyos alapvető gazdaság- politikai és jogpolitikai célokat. így megkönnyíti a szerződéskötést a gazdálkodó szervezetek számára, ezzel erősíti a szerződések gazdaságszervező szerepét; a szerződésszegés — külön is a minőségi követelmények megsértése — esetén szigorúan alkalmazza a jogkövetkezményeket; különös figyelmet fordít a fogyasztók, felhasználók, a megrendelők védelmére. A gazdasági perek száma az elmúlt években bizonyos emelkedést mutat — a korábbihoz képest 20 százalékkal — és évi 16 ezer körül mozog. Külön kitért az elnök arra, hogy legnagyobb arányban az úgynevezett lakásszavatossági perek száma emelkedett.

— A munkaügyi ítélkezés elvi irányítása körében — folytatta dr. Szilbereky Jenő

— következetes törekvésünk volt a hatékony munka biztosítása. Ezt a célt segíti elő a Legfelsőbb Bíróság által a munkafegyelemmel összefüggő ítélkezési feladatokról az elmúlt év őszén hozott irányelv is. A munkaidő jobb kihasználását a fegyelmezett munkavégzést végső soron a hatékonyságot szolgálja a bírósági gyakorlatnak utat mutató irányelv, amelynek központi gondolata az, hogy a munkafegyelem megtartásának követelménye a dolgozókra és a munkáltatókra is felelősségteljes feladatokat hárít.

Ezután a bírói munkához kapcsolódó néhány személyi és szervezeti jellegű kérdésről tájékoztatta az Ország- gyűlést a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd így folytatta:

— A beszámolási időszakban a társadalmi, a gazdasági, az államélet területét érintő jelentős jogszabályok léptek hatályba, a szabályozott életviszonyok egy része azonban nem teljesen kialakult, illetőleg gyors változást mu(Folytatás a 2. oldalon)

Dr. Szilbereky 3enő beszámolója

Ezt követően dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be az Országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság tevékenységéről.

Bevezetőben dr. Szilbereky Jenő felidézte, hogy legutóbb 1983-ban tájékoztatta, az Országgyűlést a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Ezúttal —, mint mondotta — arról számol be, hogy a Legfelsőbb Bíróság miként látta el feladatait 1985-ben és 1986-ban.

— A Legfelsőbb Bíróságnak — hangsúlyozta — a széles körű ítélkezési tapasztalatok mellett kitekintése van társadalmi viszonyainkra és az ítélkezésen kívüli jogalkalmazásra, beleértve az államigazgatási eljárások egy részét is. Ezekre alapozottan — az észlelt káros jelenségek mellett is — megállapítható, hogy nálunk az állampolgárom nagy többsége törvénytisztelő, betartja a jogszabályok előírásait és elítéli a különféle káros jelenségeket. A jogsértések kiküszöbölése mellett az igazságszolgáltatásunknak a társadalom és a gazdasági jogi eszközökkel való fejlesztését, a jogsértések megelőzését is kell szolgálnia.

— A szocialista törvényesség ma belpolitikánk alapvető és nélkülözhetetlen eleme. A törvényesség megvalósulása kedvezően befolyásolja az emberek jogtudatát, a közgondolkodást. Még hatékonyabban kell tehát biztosítani, hogy törvényeinket mindenki betartsa — hangsúlyozta a szónok, majd elmondta, hogy a Legfelsőbb Bíróság büntető ügyekből származó tapasztalatai szerint nemcsak a bűn- cselekmények ingadozó és az

utóbbi időben emelkedő száma, hanem főként bizonyos kedvezőtlen tendenciák jelentenek gondot. Tapasztalható például az élet és a testi épség elleni bűncselekmények eldurvulása, a vagyon elleni bűnözés körében egyes veszélyes elkövetési módok, így a fegyveres rablás megjelenése, vagy a betöréses lopások és „mozgó” bűnözés terjedése. Gyakori a közvagyon könnyelmű, hanyag és hűtlen kezelése. A gazdasági kereteket, új lehetőségeket egyesek visszaélésekre használják fel. A közélet tisztaságát sértő korrupciós jelenségek már nem korlátozódnak a gazdasági élet területére.

A beszámolási idő alatt — miként dr. Szilbereky Jenő elmondta —, a Legfelsőbb Bíróság, az igazságszolgáltatás a maga eszközeivel határozottan fellépett a bűnözés alakulásában és összetételében mutatkozó kedvezőtlen jelenségek ellen. Hangsúlyozta: a Legfelsőbb Bíróság a büntető ügyekben szigorúan megvalósítja azt a követelményt, hogy csak a törvényesen lefolytatott, a garanciákat messzemenően figyelembe vevő eljárás alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, vajon a vádlott elkövette-e a terhére rótt bűncselekményt. Ezután elhangzott a beszámolóban, hogy a Legfelsőbb Bíróság másodfokon évente 1000—1100 büntető ügyben ítélkezett és 350 büntető ügyben benyújtott törvényességi óvást tárgyalt.

A Legfelsőbb Bíróság és az alsó fokú bíróságok figyelemmel vannak arra a törvényi parancsra hogy halálbüntetést csak kivételesen és akkor lehet kiszabni, ha a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a bűnösség magas fokára figyelemmel a társadalom védelme csak ennek a kivételes büntetésnek az alkalmazásával biztosítható. Ezt jelzi, hogy a halálbüntetésre ember, ölés bűncselekménye miatt került sor, 1985-ben kettő, 1986-ban pedig egy esetben. Ide tartozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság már az idén is hozott egy halálos ítéletet.

Tapasztalati tény, hogy az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél jelentős az alkoholtól befolyásoltság és igen nagy az ittasságból eredő gátlástalanság szerepe. A Legfelsőbb Bíróság ezért testületi állásfoglalásban adott iránymutatást a bíróságoknak az alkoholisták kényszergyógyításának elrendelésénél figyelembe veendő szempontokra. Hasonló területen a kábítószerrel visszaélés büntetőjogi megítélésében mutatkozó bizonytalanságok eloszlatása végett hozott elvi döntést.

Miként korábban is, e beszámolási időszakban is igen csekély volt és az összbűnö- zéshez képest százalékosan alig fejezhető ki az állam elleni bűncselekmények száma. A szóban forgó években öt kémkedési ügyet tárgyaltak bíróságaink, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság. Ezek közül egy ügy országunk hátrá- nyára felhasználható gazdasági, négy pedig katonai adatok kiszolgáltatásával volt kapcsolatos.

Dr. Hütter Csaba képviselőtársaival, közöttük Szabd Istvánnal. a TOT elnökével az ülésszak szünetében, az új földtörvényt elemzi. — kép: kulcsár —