Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
Ä termelés és a vágatfiajtás is elmarad a vérttéf (SoiicIoSckcal küszködnek a szénbáiiuászok MeBléküzemág? 1 Ménkes túlteljesíti tervét, Kányás és Szorospatak azonban elmarad a várakozástól •— röviden így lehetne ösz- «zeloglalni a Nógrádi Szénbányák mélyművelésű bányaüzemeinek helyzetét. Mindezek következményeként a vállalat sem képes eleget tenni a mélyművelésű termelési kötelezettségének. Tovább rontja az összképet, hogy a 'vágath-ajtók is adósak az előirányzott bányafolyosó elkészítésével. A részletekről szólva, Simon Zoltán területi főmérnök elmondta: Kányás, a szénmedence legnagyobb aknája, március 12-ig 2686 tonnával kevesebb szenet küldött fel- «zínr.e a (tervezettnél. Az év ■első két hónapjában még nagyobb volt a lemaradás, ezekében a napokban viszont már mindkét front kiváló eredményeket ér el- A negyedév v igére a kollektíva egyenesbe kerülhet, s várhatóan teljesíti majd az időarányos feladatát. Szorospatakon éppen ellenkező irányú a folyamat. A januári és a februári „mínusz” tovább gyarapszik. s immár 9730 tonna. Hamarosan megkezdi a termelést az S3, számú tömegtermelő munkahely, s így remény van az adósság mérséklésére. A ménkesiek minden elismerést megérdemelnek, hiszen egyenletesen és jól dolgoznak. Az üzem a programhoz képest már 1428 tonna előnyt szerzett, s a negyedév végéig további többlettonnák várhatók a munkásgárdától. A vállalat az említett időpontig 10 ezer 988 tonna adósságot „gyűjtött össze”, ennyivel maradnak el a mélyművelésű üzemeik a programúktól. Némileg javítja 'a mérleget. hogy a külfejtés 19 ezer 438 tonna szenet bányászott ki ez idő alatt, szakmai terven kívül. A teljesség kedvéért meg „Favilla, fakanál, fatányér...” Nyolcvanévesen is engedelmeskedik a szerszám: Király János dolgozik. Katonásan sorakozva radás a napon szó- Tari Ferencné ügyesen égeti motívumait a fába Bencze Péter egy szép népdalunk kezdő sora. ami egyben nótája is lehetne hegyvidéki falunknak, Mátrakeresztesnek. Fából élnek itt az emberek. A házak udvarán rönkök sugdolóznak, találgatják kiből, mi lesz. Van, aki (kanálra, villára, késre, mások konyhai reggelizödeszkára, dobozra adják voksukat. Arrébb. ahonnét kihallatszik a fűrész sivitása, a csiszológép zümmögése, már más a tét, ki hová kerül, mely konyhpt díszít hazait, vagy határainkon túlit. Havonta 5000 galdeszka készül a Sálek családnál. S okféleképpen nevezték. Volt kiegészítő, sőt kisegítő üzemág, aztán melléktevékenység, melléküzemág, és a , bonyolult „alaptevékenységen kívüli tevékenység”. Manapság terjed az ipari ágazat, vagy főágazat elnevezés. Az, ami nem változott, s ami voltaképpen az ipari tevékenységet létrehozta, az az, hogy a mezőgazdaság, amely a hetvenes évek óta bőségesen ellátja az országot, önmagát még mindig képtelen eltartani. Ehhez kénytelen ipari tevékenységet folytatni. Sokan nem kedvelték ezt a szükség teremtette irányt a tsz-ekben sem. „Nem szeretem én ezt a kiegészítő üzemágat — morgolódott pár éve egyik tsz-elnök ismerősöm. — Én azokat az időket szerettem, amikor ősz végén letehettük a szerszámot, no emberek betelelünk! De ennek vége. Most olyasmivel is kell foglalkozni, ami idegen tőlünk. Sajnos!” Ez a „sajnos”, ez a kényszerű, nemszeretem hangulat évekig körüllengve a termelő- szövetkezetek ipari tevékenységét kívül is, belül is. Ha már — mondták — semmiképpen sem lehét kikerülni, foglalkozzon az ipari melléküzemág mezőgazdasági termékek feldolgozásával. A probléma megoldása azonban bizonyos objektív gazdasági mozgástörvények hatására nem fogadta el az ilyen megszorításokat. Három tényező kezdettől fogva segítette a folyamatot. Közülük az egyik a mezőgazdaság modernizálásával felszabaduló — mind több — munkaerő. Aztán a nagyipar egyre kín- zóbb háttériparhiánva és végezetül a mező- gazdasági keretek közt űzött ipari tevékenység viszonylag kedvezőbb adóztatása, s következésképpen nyereségessége. Kifejlődéséhez hozzájárult a szövetkezeti gazdasági forma rugalmassága is. Igaz. kezdetben a tsz csak elfogadta „az idősebb testvér levetett ruháit”. Magyarán átvette az olyan termékek gyártását, amelyeket a nagyipar már nem tartott gazdaságosnak, vagy más, modernebb termékek gyártására kellett a hely. Később az együttműködésben aktívabbá vált a termelőszövetkezetek szerepe. S akár — most már maguk választotta — készterméket állítanak elő, akár alkatrészt, a termék valamely ellátási hiányt tölt be önállóan. vagy kooperációban. Miért emlegetem fel ma mindezt? A közelmúltban egv kis Nógrád megvei község termelőszövetkezetének zárszámadásán részt vett az ipari miniszter. Fel is szólalt. S miközben beszélt, eszembe jutott, pár éve országos tanácskozásokon is megtörtént, hoev héves kirohanást intéztek a termelőszövetkezetek inari tevékenysége ellen, szükségtelennek és károsnak minősítve azt. „Van egy k.óceráj, benne egy csúcseszterga. Noé idejéből — példálóztak — amelyen az esz- tergálvos tettgelvt esztergál, pesti kollégáinál kétszerié magasabb munkabérért F’Csakhogy arról rendszerint megfeledkeztek, hog^ abban a kócerájban, azon az esztergapadon olyan mezőgazdasági alkatrész készült, amelynek szolgáltatására mind az alkatrészkereskedelem, mind a nagyipar képtelen volt. S mert a kócerájban mégis elkészült, egv sok milliót érő gép indulhatott meg a gabonatáblán. Ennél fontosabb azonban, hogy a minisz- tér nagy elismeréssel szólt a termelőszövetkezetek háttéripari tevékenységéről. Felvázolta a minisztérium tudatos törekvését, elképzeléseit ennek az együttműködésnek, a fejlesztésére, a nagyipar és a mezőgazdasági ipari ágazat kapcsolatrendszerének kiépítésére: amelyben az ipar — a hagyományos mezőgazdasági gépipari és vegyipari termékeken kívül — mind több ipari ága kér helyet. Előtérbe kerül például a mezőgazdaságban tért hódító biotechnológiák ellátása berendezésekkel, készülékekkel, műszerekkel, és persze bioaktív növényvédő, -ápoló szerekkel; amit ipari berkekben bioiparnak neveznek. Másfelől az ipar vezetői mind határozottabban keresik az együttműködés háttéripari , lehetőségeit a közös gazdaságokkal, így például a mikroelektronikában alkatrészek, részjegyek gyártásához. Közös műszaki fejlesztést ajánlott fel a bőripar hazai alapanyag-ellátásának kialakításához, a geotermikus energiaforrások kihasználásának fel- gyorsításához. Elmondotta: az iparszer kezet átalakítása során a gazdasági vezetés mintegy kétszázezer munkahely felszabadulására számít. Ezek egy jelentős részét — üzemi épületeket, berendezéseket, gyártmányokat — átadják kedvezőtlen adottságú termelőszöJ vetkezeteknek. Nem a „fiatalabb testvérnek”, hanem az egyenrangúvá lett partnernek. Nem „kisegítésként”, hanem abban a meggyőződésben, hogy a termelőszövetkezetek immár megizmosodott mérnöki és munkásgárdája képes lesz e munkahelyeket hasznosítani a tsz-ek és a népgazdaság javára. ^ termelőszövetkezetek ipari tevékenysége — ezt a miniszter elismerő szavai is érzékeltetik — immár nagykorúvá érett. Nógrád megyében az elmúlt évben meghaladta a 3 milliárd 350 milliót a közös gazdaságok kiegészítő tevékenységéből származó jövedelme. Ez több mint a fele annak az értéknek, amelyet a termelőszövetkezetek 1986-ban létrehoztak. Ám az évente előállított sok milliárd forint értékű készáru és alkatrész önmagában is tekintélyt sugall. Legalább ilyen fontos, hogy az ágazat izmosodása jótékonyan hat a növény- és állattenyésztés műszaki-technológiai fejlesztésére. Végül meggyőzően bizonyítja a tsz-ek vállalkozó típusú gazdálkodásának korszerűségét, életrevalóságát, hatékonyságát és tartalékait. i Cs. G. | Kiegyensúlyozott ellátás, javuló vásárlási körülmények kell jegyeznünk: bár a vállalat. nem tesz eleget .a széntermelési .kötelezettségének, ezzel szemben a hámenmyiségi tervét 6.2 százalékkal teljesítette túl az első két hónapban- Ez a minőség javulásának köszönhető, s ebben elsősorban a kányásiak járnak az élen. Az árbevétel is kedvezőbben alakult a vártnál, s február után 3,1 millió forint volt a többleteredmény. A vágathajlók adóssága 524 méter. A lemaradás sajnos, egyre növekszik, s aligha várható. hogy ezt sikerül mérsékelni a negyedév végéig. A ménkesi elővájók eleget tesznek a feladatuknak, ám a kányásiak az erőfeszítések ellenére sem képesek javítani az eredményükön. Az elmúlt időszakban kisebb-na- gyobb vízbetörések, erőteljes ví zhozzáfo.1 y á sók h á trá 11 a tták a munkájukat, s még csak tetézte a bajt a kiadós hideg, hiszen akadozott az aknaszállítás és a meddőürítés. Újdonságok a betonelem- gyártásban A Beton- és Vasbetonipari Művek új gyártmányokkal korszerűsítette és növelte termékválasztékát, Gyáregységei többéves fejlesztéssel új típusokkal bővítették a feszített födémgerendák termékcsaládját. Így már a korábbi mennyiségnek alig négy százalékára szorították vissza a gazdaságtalan lágyvasbeté- tes gerendák arányát. Ezekhez az elavult termékekhez ugyanis többször annyi súlyú vasbetétre van szükség, mint amennyi acélt a feszített gerendák gyártásához. használnak. Az idén már gyakorlatilag megszűnik a lágyvasas gerendák termelése. A gerendák közé illesztendő födémbéléstesteket is korszerűsítették, s az új változatot hőszigeteléssel látták el, amely csökkenti az épületek fűtésének energiaigényét. A házilagos lakásépítkezések egyszerűsítésére most fejlesztették ki az épületlábazatob zsaluzóelemeit, további elemtípusokkal pedig a házak kertjeinek kiépítéséhez és díszítéséhez nyújtanak segítséget. A födémpanel termékcsaládot két újabb változattal gazdagították. Az idén tovább fejlesztik a házépítőknek nyújtott szolgáltatásokat is. Egyebek között több segítséget nyújtanak az újfajta födémszerkezetek elterjedéséhez díjmentes födémtervezéssel, továbbá szélesebb körben vállalkoznak a szerkezetek helyszíni beemelésére, a betonozási vasalatok gyári előállítására és kész beton szállítására. Ebben az évben csaknem másfél milliárd forint értékű terméket készítenek a saját- ház-építők részére. A salgótarjáni áfész tevékenységének csaknem 80 százalékát teszi ki a kiskereskedelem. Élelmiszer- és iparcikküzleteiben tavaly megközelítően 560 millió forint értékű áru kelt el- Alapellátási feladatát jól oldotta meg a szövetkezet, nagyobb zavart okozó hiány r.e.n fordult elő. Javult a kínálat a szezonális áruikból, az üdítőitalokból, a húskészítményekből, a TÜZÉP-áruk. ból és az autóalkatrészekből. Az árualapok jelentős részét szállítási szerződésekkel biztosítja az áfész: több mint harminc nagykereskedelmi, illetve termelői szállítóval állapodik meg. Tavaly újabb partnerekkel bővült a sor. kapcsolatot létesített a szö- 1 vetkezet a békéscsabai Zöldért húsüzemével, a gyöngyösi húsipari vállalattal és a perbáli húsüzem gt-vel elsősorban ,a húskészítmények választékának bővítésére. A kereskedelmi szervező-, az értékesítőmunkában a kínálat javítása mellett, fő cél a korszerű vásárlási körülmények megteremtése, a technikai színvonal emelése volt. A kistelepülések bolthálózatának hároméves rekonstrukciós programja keretében tavaly Vizslás-Üjlakpusztán, valamint Etesen új, modern élelmiszerboltot és vendégiá. tóüzletet adtak át. A három esztendő alatt megyei és Országos viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott az áfész a kisboltok felújításában. Ez idő alatt csaknem 23 millió forintot fordított az aprófalvak üzleteinek rendbetételére, ehhez 9,4 malii forint SZŐ VOSZ-, valamint 1.9 millió forint tanácsi támogatást kapott. Összesen 22 boltot újított fel, köztük olyan korszerű, új egységek is születtek, mint a ceredi valamint az előbb említett két üzlet. Folyamatos volt a kereskedelmi egységek technikai felszereltségének javítása- Az előző évekhez képest előrelépett a szövetkezet a pénztárgépek —, mint az egyik legfontosabb technikai eszköz — pótlásában: tavaly nyolc új elektromos pénztárgépet szerzett és állított be az üzletekbe. i Megjelent a Pártélet márciusi száma Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára elemzi a nemzetközi helyzetet. A többi között hangsúlyozza: a nemzetközi viszonyok befolyásolásában elvitathatatlan a két nagyhatalom meghatározó szerepe. A biztonság és együttműködés ügyéhez azonban a kisebb országoknak is módjuk van érdemben hozzájárulni. Szerepük leginkább a feszültség csökkentéséhez elengedhetetlenül szükséges bizalom légkörének, a megőrzésében és erősítésében lehet számottevő. Petrovszki István a párt vezető szerepének érvényesítésével foglalkozik. Rámutat: á politika igényesebb kidolgozása több területen szükségessé teszi a pártélet fejlesztését is. Feltétlenül erősítésre szorul a párton belüli demokrácia. Illisz László megvilágítja a személyzeti munka új vonásait. Megállapítja: a vezetők kiválasztása során szélesebb körben kell alkalmazni a pályáztatás módszerét, és figyelemmel kell lenni a szervezet sajátosságaira. Ez azt jelenti, hogy a pályáztatás nem mindig és mindenütt az egyedül üdvözítő eljárás. A dolgozók tulajdonosi gondolkodásának és megtartásának kibontakoztatása szocialista rendszerünk állandó célja. Milyen most a vállalatok helyzete e tekintetben? Milyen jellemzői, megnyilvánulási formái vannak a „jó gazda tudatnak?” Melyek a teendőik ezzel kapcsolatban? Ezekről a kérdésekről. rendezett kerekasztal- beszélgetést a szerkesztőség. Az eszmecsérét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A folyóirat szerkesztősége, „Miért nem differenciálunk?” címmel eszmecserét rendezett a teljesítményelv értelmezéséről és érvényesüléséről. A vitaindító kerekasztal-be- szélgetés fő kérdései a folyóirat 1986 augusztusi—szeptemberi számában jelentek •meg. A vitaindító után számos hozzászólás érkezett, amelyek közül tizenhárom jelent meg a lap hasábjain. A szerkesztőség vitazárója összefoglalja a legfontosabb gondolatokat. ( A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári kétnapos tanácskozásával új szakasz kezdődött abban az átfogó folyamatban, amelynek korábbi útjelzői, az 1985. áprilisi plé- num, majd pedig az SZKP XXVII. kongresszusa voltak. Ennek a folyamatnak kulcsszava az átalakítás. Vajda Péter a minőségi átalakítás nehézségeiről, eredményeiről ír. A szakemberek régóta kutatják, mi az oka annak az ellentmondásnak, hogy miközben egészségügyi ellátás- rendszerünk személyi és tárgyi feltételei a felszabadulás óta jelentős mértékben fejlődtek, az utóbbi másfél évtizedben a lakosság egészségi állaootát jellemző egyes mutatók .mégis kedvezőtlenül alakultak, sőt kifejezetten romlottak. Najzer Alajos ennek okait tárja fel. /
