Nógrád, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
Töprengető Az élet Élni annyit tesz, mint átalakulni. E törvény alól leírt gondolataink posthumus élete sem kivétel (Anatole Francéi Valami módon minden megöl mindent. A halászat például, amennyire eltart és kenyeret ad nekem, annyira meg is öl. (Ernest Hemingway: Az öreg halász) Benjámin: — „Jöttek a gleccserek, majd ismét elolvadtak, legalábbis ió időié: őserdő hajtott ki rajta, aztán jöttek a majmok, az emberek, a görögök, a kínaiak, legalábbis egy időre”. (Max Frisch) A beszélgetés az élet egvik legnagyobb öröme. (Somerset Maugham) Élete a szó szoros értelmében áldozat. Minden gondolata és tette arra irányul, hogy elvégezze a rábízott tennivalókat, ezért talán embertelen aszketizmust erőszakol magára a magánéletben is. s mégsem jó, amit tesz, vagy éppen azért nem ió. (Csák Gyula) A leopárd sem változtatja meg foltjait, lehetséges hát az, hogy amit az ember élete során megszerez, mindaz nem érinti soha a lényeget? (Jean Brüller Vére őrs) 1. Mindenki tudja, hogy az élet nem éri meg, hogy végigéljük. (Albert Camus) Minden ember magának él, a maga egyéni céljainak az elérésében teljes szabadságot élvez, és egész lényével érzi, vajon egy bizonyos cselekedetet végrehajthat-e vagy sem: de legott amint végrehajtja, ez az idő egy bizonyos pillanatában megvalósult cselekedet, visszavonhatatlanná és a történelem osztályrészévé válik, s ebben a minőségben nem önkényes, hanem előre meghatározott jelentőségre tesz szert. (Lev Tolsztoj) Gyűjtötte: Havasházi László Tizenkét éves egyetemisták Az első szavakat négy hóna- pos korában ejtette ki. Tíz hónapos korában már mondatokat mondott. Egyéves volt, amikor folyékonyan beszélt, ismerte az ábécét és tízig számolt- Kétéves korában folyékonyan olvasott. Idén felvették a moszkvai egyetem fizika szakára. Ezzel a 12 éves Szerjózsa Grisin elhódította „a legfiatalabb egyetemi hallgató” címet a herszoni pedagógiai főiskola fizika—matematika szakos diákjától, a 13 éves Alekszaindr Vecseroktól. Amfg korábban az egyetemre kerülő csodagyerekek életkora legalább 13—14 év volt, ma már ez a korhatár 12 évre csökkent. Vajon mi ennek az oka? Hogyan látják mindezt a csodagyerekek és szüleik? A szülők általában három dolgot hangsúlyoznak. Először is a könyv óriási szerepét, másodszor a képességek univerzális fejlesztését (nem véletlen például, hogy Szerjózsa Grisin zenét szerez, verset és fantasztikus elbeszéléseket ír, Szása Vecserok pedig szenvedélyesen szereti a zenét, hangr szeren játszik és énekel), végezetül pedig óriási szülői munkát- Lehet azonban, hogy az utóbbit az első helyre kellene tennünk. A jereváni Arutjunjan családban ehhez még hozzáteszik a negyediket: egyetlen nap se múljon el tanulás, vagy olvasás nélkül, beleértve az ünnepnapokat és a nyári szünidőt is. Az Arutjunjan család mindegyik gyermeke nagy örömöt szerzett szüleinek eredményeivel. A 12 éves Ajk és a 13 éves Vaan a kibernetika szakon tanul, 20 éves bátyjuk, David pedig (aki az egyetemet 13 évesen kezdte) aspiranturán van. Csendélet Napraforgók Lengyel Péter tárlata Lengyel Péter pedagógus képzőművész alkotásaiból rendeztek kiállítást a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola galériájában. Képeinken a tárlatról és az alkotásokból adunk válogatást. — kulcsár feiv. — Lengyel Péter a tárlatlátogatók körében ga által aláírt levélke két jókívánságot tartalmazott: 1. derűt a depresszió helyett; 2. első díjat a „Levegő és napfény” című pályázaton. Nyomaté sárga napocska ragyogta be az egész papírt. Egyéb —, mint például munkahelyi — megemlékezés nyomait nem találhattuk hősünk környezetében, így nem maradt más hátra, mint várni, várni, hogy végre mégis történjen már valami... Egy, vagy két napig kellett csak (várakoznunk. Máris csattant az asz- Rzonyka hangja: — Hát hová az úristenbe tettél egy hét alatt hatezer forintot?! — Hogyhogy hatezer forintot? — horkant a férfi- — És hogyhogy egy hét alatt? Ma már, ha nem tévedek, tizediké van, és én hoztam lisztet, cukrot, krumplit, meg kávét... meg még... — Meg még?l — csapott le harciason az asszony. — A bánat tudjál..* — nyögte hősünk. — Legközelebb könyvelni fogok! 'Azt hittem, egyelőre többet lendítek, ha dolgozom. De várd ki a sorát, tíz év múlva már csak az lesz a dolgom, hogy bevásároljak, és pontosan elszámoljak. .. Csak félek, hogy akkor nem lesz mit elszedegetni tőlem.. • — Nem magamnak szedem! Itt gyerekek vannak! Nekem nincs egy téli- kabátom, hát ne legyen, de a gyerekeimnek ti* körömmel is kikaparom!... — Kapard! — fordította ki hősünk •trés »sebeit. Csak az egyikből esett ki valami bizományi számla, azt fölkapta, és hanyagul visszagyűrte, majd 6zétmorzsolta. — Kaparhatod — düny- nyögte —, majd az apjukat a föld alól, ha itt az Isten pénze is elfolyik-.. .. .és már ment is a szokásos licitá- 46«, hogy ki fog előbb kikészülni, ha • másik nem változtat a szokásain. — Neked minden sarokban lég egy •frarrttfrH ,i — Te meg összevásárolsz mindenféle hülye szerkentyűket!-.. — Aztán nekem sírsz, hogy tapétázni kell!... — Aztán ott lepi a por, eszi a rozsda, meg a fene... — Te meg veszed a narancsot, amikor ott rohad az alma!... — Nem magamnak veszem! — Hanem a kukának!-.. Csak, hogy forogjon a pénz! Neked mindent el lehet adni! Mintha nem látnál a kulisszák mögé! Te vagy az ideális fogyasztó ! A megtestesült piac!... — Te meg a megtestesült igénytelenség!. .. — Mondod te! Mert nékem van értékrendem. .. — A felhők fölött lebegsz, közben meg minden rohad szét körülöttünk!-.. — Szerencsére te sort sorra rakva igyekszel mindent összetartani... — Legalább a gyerekeidre gondolj! Mit látnak tőled? Csak ráncolod a homlokod, meg nyakalsz ide-oda! ök ebből már nem fognak megélni! — Talán azért még én is dolgozom itt-ott valamit... Jó, jó, tudom, az kevés. Vannak zsenik, akik lihegni is tudnak, és ezzel megteremtik maguknak -a lehetőséget, hogy kiélhessék a zsenialitásukat.. • — Most nem a Hajósról van szó — legyintett az asszony. — Te mindig azt hiszed, ha szólok, hogy a Hajósról van sző. Már régen nem a Hajósról van szó, hanem egyedül terólad. Arról, hogy ötvenéves korodra úgy elhagyod magad, mint a mosogatórongy! — Tíz éve ezt hajtogatod! Legalább néha igazíts utána valamennyit.. • — Ne gyere nekem mindig a koroddal! örülj, hogy friss vagy és egészséges ! De akkor tessék is úgy élni, ne ezt a teszetoszaságot lássák állandóan a gyerekeid! — Majd, ha te keresel többet, akkor taníts dolgozni, addig meg törődj magaddal! — mordult a férfi, aztán valahogy csönd is lett, mert ő is érezte, hogy övön alul ütött, meg a nő is tudta már sokéves tapasztalatból, hogy itt van a határ, melyen túllépve soha nem gyógyuló sebeket adnak és kapnak mindketten. Hordoztak már néhányat ezekből... Érdeke^ lenne talán még többet megtudni hőseinkről, hogy egyéni vonásokkal jelenhessenek meg lelki szemeink előtt, s másfél évtizedes versenyfutásukat a kérlelhetetlen idővel, légszomjukat, holtpontjaikat, erőreka- pásaikat ne csak esetleges saját élményeink felidézésével sikerüljön elképzelnünk a magunk okulására és gyönyörűségére: fellélegezvén, hogy hál’ istennek mégsem rólunk van szó- De mit tegyünk, ha csak ennyi hallatszik át a szomszédból?... ■ De ki lehet vajon az a Hajós? Annyi világos, hogy hőseinknek valami módon szerencsésebb pályatársa. De mi módon lehet szerencsésnek lenni? Ez a nagy kérdés! Minthogy azonban az említett férfiúról a vezetéknevén kívül semmit nem tudunk—, amit sejtünk, azon pedig nem lenne Illő csámcsognunk —, e kérdésre nem tudunk érdembeli választ adni. Ezért inkább visszatérünk jobb híján választott hősünk morfondírozására az életkedvről. Képzeletünk hatalmánál fogva, megpróbáljuk továbbgondolni bölcselkedését- — Az életkedv könyvelési kérdés — bámul a minden szóváltással sötétülő hideg űrbe. — Az egyik oldalon a nélkülözés, betegség, megalázás, sérülés, kudarc; a másikon a siker, gyengédség, tavasz, természet, fizetésnap és így tovább. .. Ahogy elnézem őket az utcán, egyelőre tűrhetően állhat a „mérleg”. A férfinak ugyan egyre előbbre esik a válla, de még frissen szedi a bakancsait a gyerekei mellett. Az asszonyon meg épp a napokban teljesen új télikabátot láttamHABLE TIBOR: ÉGITESTEK Bizonyos égitestek addig izzanak, míg néhai testük helyén egy lyuk marad. Bizonyos égitestek keringnek vakon, fényük más fénye, sorsuk nyugalom. Bizonyos égitestek élnek, mint a föld, Vannak hófehérek, mások színe zöld — Súlyra, sorsra, évre egy se azonos, csupán az együvétartozás szoros rendszere köti bolygó létüket, különben önző mind; hitetlen süket, pusztulni kész, és újraszületni nem gátolja őket soha-soha semmi. KÄLDI JÁNOS: Kérdés az esti tévé- híradó e'hanqzása után Miért nem láthatlak derűsnek, édes kis egyetlenem, te, nagyvilág? Miért nem láthatlak derűsnek, tündökletesnek, akár egy virággal zsúfolt, holdfényben szikrázó labdarózsafát? Miért oly’ szívós a gonosz? Miért nem konokul-elszánt a jó? Miért akarnak összezúzni, te zúgó-pörgő gömböcske, egyszeri életem hordozója, jobb sorsra érdemes földgolyó? BÉRTÖK LÁSZLÓ: A vasgolyó A vasgolyó, a jobb-lett-volna-ha, beléakad arcod ráncaiba, egy szempillantás hidege elég, hogy jéggé váljon alatta a fék, egy tétova gondolat huzata elindítja síkos útjaira, s a lejtőnél, ha meglódul kicsit, az emlékek az örömig lökik, s ahol megállni készteti a mély, mindig fölvillan valami tökély, hogy visszafelé, mikor megakad, jobban sajogjon tükrében a nap. TÓTH ENDREI Vajas kenyér A gyerekkor régesrég beomlott tárnáiból merül fel ez az emlék. Az iskolánk négyszögű udvarán rohangálunk, sok száz csikónövendék. Vágta közben hirtelen megállók, szemem az ablak párkányára mered, s megbüvölve nézi a hófehér szalvétába pakolt vajas kenyeret. Mi nem ismertük addig a vajat, szelet zsíroskenyér volt az uzsonna; nem láttam a cimboráimnál se, akikkel együtt játszottam naponta. Körülnéztem: nem lát-e valaki? S mint a tolvaj, a kellő pillanatban a párkányhoz osontam reszketeg, s a vajas kenyeret markomba kaptam, s falni kezdtem szinte fuldokolva a sosem érzett íz szétáradt bennem. De csengetéskor a szégyen lángolt arcomon, ahogy a padok közt mentem,., A gyerekkor régesrég beomlott tárnáiból merült fel az emlék. De ismét elönt a régi szégyen, mintha még ma is kitagadott lennék. BÖRÖNDI LAJOS: MIÉRT? reménytelen reménytelen szavakkal körülírni azt a titkos érzést mely portád 1» s eldadogni az összeg i ilyenkor elmondható amelyek eltakarják d > megvilágítanák az of hogy miért? és miért* s miért most? amikor, lelhettem volna ilyen s honnét az elgyöngülés luozitett kegyeim» az egymás kívánás édes veszedelme nem tudhatom nem tudhatod miért a lélek fölszikrázó szerelme AD ÁM TAMÁS: ANYÁM fűzfakosárban gyűjtögette haragját szeretetét szégyenkezve lyukas zsebembe dugta KÖVES ISTVÁN: B. B. magyar költőnek Talpad alatt a haza földje fejed fölött a haza ege szemed előtt virágos ág pirul érted Magyarország _________________________________________________ NÖGRAD — 1987. március 14., szombat 9
