Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
A NŐGRÁD NYBEM Az árjegyzék újdonsága most az, hogy a szerződéses kistermelők megállapodhatnak a vágás utáni minősítésben is. A felár mértéke az I. osztályú minőségnél kilónként 5.80, a II. osztályúnál 3, a III. osztályúaknái 1.20 forint. A minőségi felár kifizetésére az átvételt követően 15 napon belül kerülne sor. Feltételes módot mondok: Igen, kerülne! Erre egyáltalán nem adódik alkalom. A vizsgálandó disznó fülébe jegyet kellene tenni, hogy majd a termelő a vágóhídon, a vágás során ellenőrizni tudja, milyen a fehéráruarány, vagyis a minősítés. Ezt a termelő nem vállalja. Költséges az utazás és azt érzi. hogy kiszolgáltatott. A vágóhidakon ugyanis nincsenek független döntnökök, szélmalomharcra így aztán óta foglalkozik hizlalással, s mivel érti a dolgát, a tekintélye megnőtt. Hívják cimborák, ismerősök mustrára, ö a helyi terményárusító is, vagy ahogy az idősebbek mondják, Varsányban a futu- rás. Nem kell sokáig kérni, szívesen vezet be birodalmában. A hátsó udvarban, kétoldalról disznóólak, takaros rendben. A betonozott udvar közepén hosszú vasvályúk feküsznek, külön ólakban három anya és egy tenyészkan. Pihennek, de a gazda szavára, meg, hogy hallják az edényben csörgő takarmányt, mozgolódni kezdenek. Egyenként szólítja őket a nevükön. A behemót, legalább 250—260 kilós jószágok kiballagnak a vájúkhoz. Szelídek, nevelésükhöz a takarmány, a gondos tartás Ottó Ruhle német közgazdász mondja egy könyvében: Valamikor az emberiség el fog szörnyedni azon, hogy az állatok csordáit hajtották vágóhídra az elődök. Mi még „elődök” vagyunk. Számítógépek rendezik át ugyan az emberi viszonylatokat, de igencsak alulnézetből látnánk a világot, ha hiányozna a konyháról a hús, a felvágott, az életet adó fehérje. A derű pillanataiban még inkább szimpatizálunk a dalszerzővel, aki a „jó evést és jó ivást” dicsőíti, mintsem a távolabbi perspektívák lelkesítenének a szintetikus fehérje, a tenger menti algák. Hajlok rá, hogy a tudós jövendölés is valóság lesz egykor, de addig sok generáció adja át egymásnak a helyét. Jelenleg disznó- karajban, marhalábszárban, tejben, tojásban gondolkodunk, ha a „belügy” jeleket ád. És válaszolnunk kell, különben úgy járunk, mint a mesebeli négylábú, aki nagy csalódást okozott a gazdájának.., Na ugye, mire leszokott az abrakról. Témánk: A háztáji termelés, felvásárlás, forgalmazás. Kis betekintés Kis bepillantás, hogyan jut el a háztájiból a sertés, s annak tartozéka a háztartásokba. Nem sima az út, göröngyöket kell taposni, kátyúkat kerülgetni, ahogy a kocsink is így jut céljához, a butykás bekötőutakon Var- sányba, Rimócra, onnan Gyarmatra. Kisebb zökkenőket néha a vásárló háziasz- szony is tapasztal a választékban, a kínálatban, az ellátás olykori rendszertelenségében. Gyérül az állatlétszám a falun. A helyzet fintora pedig az, hogy a tradicionális felvásárlók, a vágóhidak, az áfészek mellett egyre több a konkurens kereskedő. Kisebb harc folyik. Egykét forintos ráígérések vannak, aki bírja marja... A felvásárlás ügyeskedéssel párosul. Erről már esett szó e lap hasábjain. Január 1-én, új árjegyzéket adott ki a húsipari központ az élőállatokról. A skála igen nagy. Ha mindebbe betekintenénk hetek kellenének a búvárkodáshoz, a valós, tiszta képhez. Ezért csak a legjellemzőbb állatot, a hízott disznót „járjuk” egy kicsit körül. A fehér és keresztezéssel, kitenyésztett fajták részesülnek előnyben. Kilencvenöt és százhúsz kilogrammos hízott sertésért 41 forint 20 fillért fizetnek kilónként. A súlyosabbakért kevesebbet. De a nem tiszta fajtákért, az egyebekért (pl. corvald) már csak 39.30-at. Ami már 140 kg, felett van, azért mindössze 32.50-et. Oláh József termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettes, Kovács Ernő, a PENOMAH igazgatója állapította meg: csökken az üzletek rendelése, kevesebb lett a felvásárolható disznó. senki sem vállalkozik. De az is kérdés, fogadhatna-e a vágóhíd akárkit az egészség- ügyi előírások, a higéniai előírások, rendelkezések miatt? Valószínű, nem, és ezért van fából a karika. Mit mond a kistermelő ? Szita Jánosék portáján vagyunk Varsányban. Tavaly 63 hízót adott át a felvásárlónak, az áfésznek. Hosszú évek Szántó István a szécsényi áfész felvásárlási osztályának vezetője. ö mondta: nagyobb figyelmet kell szentelni a háztájinak, a felvásárlásnak. mellé szeretet is párosul. Enélkül nincs állattartás, tenyésztés. Nem csupán a súlyuk, de a színük is meglepő. Egy fehér anyakoca kivételével vörösek. Szokatlan látvány, legalábbis a magyar szemnek. A hatalmas kan is szelíd, de annak a színe már majdnem barnába hajlik. Származéka van már Rimó- con és máshol is. Például itt láthatunk vagy 30—40 utódot, amelyek őszre híznak meg. Története van a különös fajtának. A 40 éves Szita János miután fiatalabb korában jóadag reumát és vérkeringési zavart szerzett be, a stilfűrész mellett foglalkozást váltott. A jószágnevelés mellett döntött. S ebben következetes. Baranya megyéből, a Szentlőrinci Állami Gazdaság egy üzeméből hozza autóval a keresztezett amerikai fajtát- Ezt a vörös színű, úgynevezett durocot. Kimondottan hússertés. Egy koca vétele szállítással 80ÖÖ forintba került. Neki így is megérte, mert hizlalás mellett tenyésztésre is gondolt. S jól számolt. Szemre is pompás látványt nyújtanak az étkes, kemény húsú, feszes- tartású jószágok. — És ebből sem lett I. osztályú? Tört mosollyal fogadja a kérdést, tagadóan rázza a fejét. Visszakérdez: — ? — Amikor a hentesnél felÓvatossáq rendelés ben. nevelésben Aki 20, 40, vagy ennél több disznót hizlal szerződéses leadásra, annál hoz hasznot a fáradtság. De két- három disznó, ha a költségeket felhasználjuk, mindössze három-ötszáz forintot. S ekkor még nem számítottuk az időtöltést, a fáradtságot, a fi" alás körüli éjszakázást. Szita János: sok a panasz a tápra, a szállításra. Gyenge 4 minőség, a rossz zsákok szakadoznak. akasztgatva látni a húsokat, meg tudja-e valaki mondani, milyen osztályból, milyen fajtából került az üzletbe? Az ár itt egységes. Hát igen, ebben feszülünk mi. Ezért is azt kell mondani, hogy a feláras minősítés, az inkább csak mézesmadzag. Egyedül a feldolgozónak hozhat hasznot. Súlyos szavak. Szita János, sok keserves tapasztalat alapján jutott el idáig. Megélni megtud, de gazdagságra nem viheti. Egyszer 36 szopás malacot talált az ólban elpusztulva egy reggelen. A tsz szalmájából hozott alja- zót. Az anyadisznó belekóstolt, s mivel a vegyszer felszívódott a szalmából, belekerült az anyatejbe, így vége lett a kis jövevényeknek. Kiheverte. Azóta Szécsény- ből hozza a fűrészport a bútorgyárból. Nem tenne tsz- szalmát alomnak egy fél világért sem. S mielőtt még búcsút vennénk, odahív egy nagy . garázshoz, amely színültig van takarmánnyal. Innen árulja a tápot, a többi takarmányt. Itt a „futura”, mutatja a nylonzsákokban áttetsző granulátumot, a különféle tápokat. — Látja, ezt nem szabadna. — Mit?. — A nylonzsákokat. Nagy részük már az autóra rakodáskor szétszakad. Elereszt a ragasztás is. A 9—10 forintos zsákot így már nem veszik Kukoricalesen. vissza, ez a kereskedő, vagy a felhasználó kára. A papírzsák jobb volt, mert az 3—4 réteges. Sok ebből a kár, nemcsak nekünk, az országnak is. Ezek azok a híres amerikai keresztezést! durok disznók. A rimőcl Pásztor Balázs tavaly 70 hízót adott át a felvásárlónak, most mint útépítő, fagyszabadságon van, s kedvenc időtöltésének hódol, a Kistenyésztők Lapját olvasgatja. Még egy darabig birkózik a hizlalással, mert mint mondja, vissza van még a központi fűtés az új házban. Nem csodálom, hogy a szécsényi áfész felvásárlási osztályának vezetője negatív következtetésre jut. Nagyon sok kistermelőt ismer névről. Tapasztalatai valósak. — Ügy tűnik, hogy akik az árakat szabják meg, döntenek alapvetően a felvásárlásról, nincsenek tisztában a közvetlen termelői viszonyokkal. Vagy arra gondoljak, rosz- szak a tanácsadók? Nem a termelők extra jövedelmére .gondol, hanem a tisztességes érdekeltségre, az oda-vissza ellenőrizhető állapotokra, a tartós kiegyensúlyozottságra, amelynek a mozdulásait előbb jelzik. Január elsejével drágább lett a hízótáp. Ez bejelentett rendelkezés volt. Meg is birkóznak a többletköltségekkel, de azt már igazán nem veszik jól a kistermelők, hogy a tápnak a minősége is romlott. Kevesebb benne a szójaliszt, több a napraforgóhéj, az olyan ada lék, amit nem szívesen esznek a. hízók. Ezt aztán nyilvánvalóan olyan szavakkal minősítik, amit képzelni mindenki eltúd, de visszaadni nem lehet. És vannak további jelzések. 1985-ben a szécsényi áfész - 6522 hízót, 1986-ban 5997-et vásároltak fel. 1987- ben, vagyis az idén még csak 6000 darabot tudtak leszerződni. A balassagyarmati vágóhídon a PENOMAH-nál arról adnak számot, hogy kevés disznó érkezik a környékről. Más megyékből hoznak utánpótlást, így is a kapacitás negyedrésze nincs kihasználva. A boltok is óvatosan rendelnek. Ez összefüggésben lehet egy várható és jelzett áremeléssel is, amikor hosszabb időn keresztül megcsappan a forgalom. Jó, hogy van háztáji. Regényeket lehetne írni arról, hogy az évek során, hogyan alakultak az érdekeltségi viszonyok. Amikor úgy látták, mintha elszaladt volna a háztáji, hirtelen lekanalazták a haszonból a tejszínt, s a termelés megrekedt, visszafejlődött. Ezért újból és újból engedni kellett a mesterséges fékeken. Mindenki szá-i moi a munkájával, de a hasznával is. Most 300 ezer forintig adómentes a háztáji. Ez kedvező. Sokan azonban nem tudják a kisebb hányadát sem kihasználni. Mégis szükség van a termelők tevékenységére, különben pangnának a húsüzletek. Messzi még a messzi, a ruhlei jövendölés még a távoli jövőé. Az élet törvényei csak igen lassan változnak, a második gazdaság végét a jó! felkészült közgazdász is csak igen-igen távolinak látja. Egyelőre utópia. Gazdasági életünk nagy nyeEgy kis dusputa a futurás udvarán. resége, hogy az ólban, az állatok körül a földön kisemberek szorgoskodnak szabad idejükben. A határokon túl is figyelemmel adóznak a háztáji iránt. Akik a többletet adják, sok kényelemről mondanak le. A pénz is ahhoz kerüljön, aki az értékteremtésben izzad és áldoz. Azt is mondhatjuk, a háztáji egy spónkassza. Jelenleg keveset hoz, alig többet mint az OTP-kamat. Ezért ma még kevesen gondolhatnak kisebb beruházásokra: fűtött ólakra, kisgépek vásárlására, vagy a tudomány eredményeinek felhasználására. Ha kifizetődőbb lesz a családtagok otthoni elfoglaltsága, számítani lehet bővülésre, több árura. Gulyás Ernő Fotó: Kulcsár József I NŐGRÁD 1987. február 14., szombat •)
