Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
Pereg a nyelvük, lie mé| gyorsabban a kezük. í Ez a két alapvető dolog Jellemzi a 9 főt számláló Há- imán Kató névre hallgató, Vállalat kiváló brigádja címet elnyert asszonykollék. tívát a Csiszolókorong- és Kő- edénvgyár Videnta romhányi telepén. A jól fűtött üzemrészben csak egy vékony, narancsszínű munkaköpenybe öltözve foglalatoskodik az íróasztala mellett Hugyecz 'Sándorné, a brigád vezetője, kiváló dolgozó. — Csakis a legjobbra gondolunk, amikor a tavalyi eredményünk, teljesítményünk kerül szóba —, mondja, miközben a mellettem álló Kelemen Tiborra, az üzem vezetőjére, a munkaversenyt értékelő bizottság irányítójára tekint. — Munkánk után megérdemeljük — folytatja határozottan a közvetlen asz- szony. majd még hozzáfűzi: — A teljesítmények, a követelmények évről évre nőnek, a itavalyi feladatokat sem volt könnyű teljesíteni, de sikerült. Amikor hívtak bennünket. mindig jöttünk ... Az elmondottak igazságát az üzemvezető egy fejbiccen- ítéssel megerősíti, majd a másik jellemző tulajdonságukat így összegezi: — Pereg a nyelvük, de még gyorsabban a kezük ... Ügy látszik, elevenükbe talál a jóindulatú megjegyzés, mert egy pillanat múlva érkezik rá a válasz: — Az asz- ezonyoknak ez a fegyverük. Akinek nincs nagy szája, az nem is asszony ... Bizonyára másként vélekednek azok, akiknek ezt el kell viselniük, de „perlekedés” mindig a közös cél elérése érdekében történik. — Ha valamelyikünk netán hibát vét, azt rögtön jelez- eük, mert mi sem vagyunk ■tökéletesek. Ebből viszont nincs harag, mert úgy véljük: a hiba fel említése is segítség. Egyébként ez is beletartozik abba az állapotba, hogy mindannyian jól érezzük magunkat a brigádban — vélekedik a brigádvezető. — Ha folyamatosan tudnak dolgozni, akkor nyugodtak, kiegyensúlyozottak, vidámak — kapcsolódik az előbbi gondolathoz az üzemvezető. — Amennyiben az elvégzett munkát kifogásolja az üzemvezető, azt el kell fogadnunk, mert vállalásunkban megfogadtuk, hogy nem gyártunk selejtet — kér szót Simon Andrásné brigádtag. — Tizenegy éve dolgozom itt, de a vezetőim nagyon kevésszer mondták, hogy nem jó, amit csináltunk. Erre büszkék vagyunk, s az elismerés megtartására nagyon vigyázunk... — Nálunk nincs első osztályú, másodosztályú, harmadosztályú termék, csak jó vagy selejt — érzékelteti a követelményeket Kelemen Tibor. — Előfordul, hogy átmenetileg nincs nekünk való munka, akkor átmegyünk egy másik műhelybe, ahol a ránk bízott feladatot ugyanúgy elvégezzük, mint eredeti munkahelyünkön — mondja a brigádvezetőnő. — Előreláthatólag a jövőben is sor kerül ilyesmire, mert megtörténhet, hogy a számítottnál később érkezik be a számunkra szükséges megrendelés. Ilyen gond miatt eddig még nem álltunk, de nem is szeretnénk, ha bekövetkezne ... — Az átállás nem jár különösebb munkakieséssel — vélekedik Beszkovszki Jánoe- né IX., aki 1969 óta vallja magát a kollektíva tagjának, ■s nem kis büszkeséggel a hangjában állítja: nemcsak értik azt, amivel megbízzák őket, amire vállalkoznak, hanem mindannyian szeretik munkájukat. Korábban mehettek volna a szomszédos kerámiába, de azért maradtak itt, mert jól megértik egymást, szinte ismerik a másik gondolatát. Az idekívánkozó új brigádtagnak előtte bizonyítania kell alkalmasságát. Nemcsak a munkában, hanem a társadalmi tevékenységben és a közösségi életben. A felvételre jelentkezőt a brigádvezeto terjeszti elő, s indokolja javaslatát, a végső szót, az igent a brigád mondja ki. — Nagyok a követelmények — toldja meg az előbbieket á brigádvezetőnő. Pedig a havi kereset nem magas, átlag négyezer-négyezerötszáz forint között váltakozik. — Nekünk mindig azt kell bizonyítanunk, hogy rászolgáltunk a magas elismerésre — mondja Simon Andrásné brigádtag. — Eddig még sikerült helytállnunk... — Ez év januárjában is? — A nagy hideg miatt nem volt termelési kiesésünk. A buszok negyed-, vagy fii órát késtek. A késés miatt elvesz tett munkaidőt rádolgozássál pótoltuk. Így hát nincs szükség sem szombati, sem vasárnapi pótló műszakra. Valamivel jobb a teljesítményünk 103 százalék — mint a gyáregységé, amely tudomásom szerint 101 százalékos terv- teljesítést ért el. Ebből is látszik, hogy nem hiányoztak a folyamatos munka feltételei, de megvolt a kellő lendület is — foglalja tömören össze a sikeres januári hónap lényegét Hugyeez Sándorné. — Bármikor számíthat rá juk a gyáregység vezetése. A gépek kezelésén kívül minden munkát elvégeznek. Környezetük szépítésében is jeleskednek — szól ismét elismeréssel a cselekvésre mindig kész brigád munkájáról Kelemen Tibor. V. K. Fejlődni muszáj — nemzedéki összefogással II műszaki Szilágyi Miklós csoportvezető és Szincsák Ferenc műszerész- elektronikus Robotron írógépet javít. Űj helyen, a megyeszékhely központjában fogadja ügyfeleit az év elejétől az Információtechnikai Vállalat salgótarjáni szervize. A zagyvapálfalvai Hársfa utcai épületszanálások miatt bérlik a TIT háromszáz négyzetméteres klub. ját, ahol írás-, számítástechnikai és ügyviteli gépeket javítanak. A 30 tagú kollektíva tavaly négyezernél több hibát hárított el, árbevételük megközelítette a hétmillió forintot. Kétszáz intézménnyel állnak szerződéses kapcsolatban, ezek részére átalánydíjas karbantartást végeznek. Tevékenységük Nógrád megyén kívül kiterjed Heves és Borsod megye körzeteire is. Többször elnyerték már a szerviz szakembereiből alakított «ocialista brigád tagjai az aranykoszorús címet. r— kulcsár — Ruhaipari gazdasági társulások A Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat a Diadal Ipari Szövetkezettel Dia- Coop, a Kapuvári Szabóipari Szövetkezettel pedig Hun- garocoop—Szabók néven egy- egy gazdasági társulást hozott létre a tőkésexport növelésére. A két társulás női fehérneműket, illetve szabadidő-ruhákat állít elő NSZK- beli partnerének. A két szövetkezet kooperációs szerződés keretében eddig is készített exportra hasonló termékeket, de a gyártás fokozásához nem volt elegendő kapacitásuk. A mostani együttműködés során a Hungarocoop hozzájárul az üzemépületek bővítéséhez, úí gépek munkába állításához, és ezzel a termelés növeléséhez. fejlesztés fontosságáról szólt a közelmúltban PÓZ Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor a Budapesti Fegyver- és Gázkészülékgyárban tartott munkásgyűlésen szólalt föl. Mint elmondotta, az MSZMP Központi Bizottsága tavaly december 28-án nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaiki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Hozzátette azonban, hogy ez elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához. Olyan eszköz, amely azt a célt szolgálja, hogy alkalmazásával jobban kielégüljenek a társadalmi szükségletek, jobban erősödjék a társadalom. Mondani és hirdetni mindezt ma azért látszik szükségesnek, mert a műszaki tudás rangja veszített egykori fényéből, s ez kivált a fiatal műszakiak szempontjából fontos, hiszen a közelmúlt sokat emlegetett jelszavával élve, ma ők képviselik azt a jövőt, amely előttünk van. A műszaki értelmiség, s ebből következően a műszaki fejlesztés értékvesztése egy hosszú, nem mindig átgondolt társadalmi termelőfolyamat eredménye. Ennek mára olyan anomáliái támadtak, hogy egyes szakmákban a munkások többet keresnek, mint a diplomás mérnökök, s hogy számos nagyvállalat ma elsősorban szakmunkásokat keres hirdetéseiben, és nem fejleszteni képes mérnököket. Márpedig a műszaki haladás korunkban a két világrendszer közötti küzdelem döntő politikai tényezőjévé vált. Az egyes országok nemzetközi súlya hosszú távon főként a tudományos-műszaki eredményektől, és ezek sikeres gyakorlati alkalmazásától függ. Itt bátran megállhatunk egy szóra, mert ez az a pont. ahol a műszaki fejlődés legerőteljesebben mutatkozó ellentmondása található. Mi mindig is büszkék Lehettünk, most is azok lehetünk azokra a honfitársak- inkra, akik pompás gondolatokkal, ötletekkel bizonyították, hogy szellemi erő dolgában felvesszük a versenyt más országokkal. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknek a gondolatoknak csak egy elenyésző része tárgyiasul az országhatárokon beiül, időben. Rubik Ernő nevét az egész világ ismeri. De vajon hány magyar vállalatvezetőnek okoz lelkiismeret-furdalást, hogy másodszori világsikerét csak és kizárólag a multinacionális Matchbox cég közreműködésével érte el? Hogy a Matchbox most meggazdagodik a hajtogatható lapokból, míg a legalább akkora, ha nem nagyobb szenzációnak számító kockából a magyar résztvevők — egyszerűen tönkrementek? Az innováció olyan bűvös szó, amely újra és újra fölhangzik a sajtóban, a műszaki haladásért felelősek berkeiben. S nyilvánvalóvá válik az is, hogy megújulni és megújítani csak erre alkalmas közegben lehet. Olyan közegben, amely arra készteti az alkotó gondolatokkal rendelkező mérnököt, hogy alkosson, s ne csak a saját napi gondjaival törődjön. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult ez. Ugyanis a műszakiak átlagkeresete 1960 és 1982 között 272 százalékkal, a fizikai dolgozóké 300 százalékkal, míg a nem fizikai, de nem is műszaiki dolgozóké 322 százalékkal nőtt. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a fizikaiakhoz képest a műszakiak keresete 28 százalékkal csökkent. A nem fizikai és nem is műszakiakhoz képest ez a lemaradás még nagyobb. Nem véletlenül vezetett ez a tendencia a műszaki megújulás értékvesztéséhez, s ez sokszoros áttétellel végső soron mai gazdasági gondjainkhoz. Számos országhoz képest több területen alakult ki lemaradás. Elsősorban a mikroelektronika, a robottechnika, az információs technológia, a nagy pontosságú megmunkálási és felületkezelési technológiák terén. Vagyis ott, ahol az igen magas elméleti tudás nélkül nem lehet jelentős gyakorlati eredményeket elérni. A termelés krónikus gyengesége: a nem megfelelő minőség, amelynek okát többek között a műszaki feltétetek színvonalában, illetve a szervezettség és az érdekeltség hiányában, az emberi hibáikban, a technológiai és a munkafegyelem megsértésében kell keresni. Nem állítható, hogy nem történt változás ezen a téren az elmúlt évek során. Vannak olyan vállalatok, ahol a műszakiak átlagbére kétszerese a vállalati átlagbérnek, azonban ma nem ez a jellemző. S éppen ezért az itt-ott már föllelhető kedvező változások még nem képesek jó irányban befolyásolni a közvéleményt. Holott erre nagy szükség volna, s éppen a fiatalok, a jövő szakemberei miatt is. Akik hinni akarnak a tudás értékében és fontosságában, s akiket oly igen könnyű rossz, begyöpösödött vezetői szemlélettel elriasztani a műszaki fejlesztés sehol sem könnyű, mindenütt nagy kitartást és szorgalmat igénylő pályájáról. Az ország egyik felsőoktatási intézményében a műszaki szakmákat tanuló diákok között felmérést végeztek, hogy kit tekintenek az egyetemi oktatók közül példaképnek és miért. Az is a kérdések között volt, hogy példaképükben mi az, ami tetszik, s mi az, ami nem. A válasz a kérdezőket nem újszerűségével, hanem egyöntetűségével lepte meg. Az ifjúság ideálja természetesen az az oktató volt, aki a legtöbbet tudta a szakmáról, akinek a legkorszerűbb gondolatai voltak. Viszont azt is látták a diákok, hogy példaképül választott tanáruk lényegesen kevesebbet keres, mint kollégái az olyan termelőüzemekben, ahol szinte semmiféle műszaki innováció nem fűződik tevékenységükhöz. S azt is nehezményezték, hogy mind a példakép, mind más pedagógusok jövedelmüket kiegészítő más mellékfoglalkozásokra fordítják energiájuk egy jelentős részét, s nem a diákokra. Az eltolódott értékrend eltolódott következtetéseket szül éppen azok körében, akiknek feladata a jövő műszaki problémáinak megoldása lesz. A kör úgy tűnik itt zárul be feloldhatatlanul, hiszen ahhoz, hogy a hazai műszaki fejlesztők jobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak, az kellene, hogy tevékenységük folytán gazdaságosabb, eredményesebb legyen a termelés. A kör azonban mégsem zárul le reménytelenül. Egyrészt az az országos program, amely a legfelső politikai irányítás támogatását élvezve minél radikálisabban kívánja felgyorsítani a hazai műszaki fejlődést, kétségkívül hoz majd eredményeket. Másrészt már ma is vannak olyan tapasztalatok, amelyeket nem lehet és nem is szabad nem észrevenni. Jó példaként említhető az a folyamat, amely a számítástechnikai kultúra területén kezdődött el hazánkban. Az állami és társadalmi szervezetek, karöltve a sajtóval és a tömegkommunikáció más eszközei« vei, nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó gyorsasággal és széles körben szervezték meg a gyermekek és felnőttek számára a különböző számítógépes ismeretek oktatását és képzését. A fiatalabb korosztály — olykor bizony az egészen fiatalok is — a dolgok természeténél fogva az élen járnak ebben az új kultúrában. Van ma már olyan számítógépes tanfolyam az országban, ahol a padsorokban ülnek a felnőttek, és a katedránál magyaráz a 18—20 éves diák, aki esetleg még csak középiskolás, de máris a számítógépes ismeretek mestere. flmilVPn szokatlan> voltaképpen olyan HIIBilyCll természetes ez, hiszen a fiatal agy rugalmasabb és fogékonyabb, mint az idősebb. Ez a tannulság alighanem kiterjeszthető az egész műszaki innovációra. És máris levonható belőle egy — talán a legfontosabb — tanulság, hogy csak a tudást, az eredményeket szabad tisztelni, elfelejtve életkort, társadalmi, gazdasági pozíciót, rangot. Mert csak az a társadalmi közeg tud eredményesen megújulni, amelyik megteremti ennek a feltételét. Vagyis kész az önművelésre, a megújulásra, az értékek és a gondolatok megfontolt, korrekt megbecsülésére. B. A. Gyarapodó takarékszövetkezetek 1986-ban tovább gyarapodott a takarékszövetkezetek betétállománya, amely az év végén 40,8 milliárd forint volt, 18,4 százalékkal több mint egy évvel korábban. A taglétszám csaknem 100 ezerrel növekedett, s meghaladta az 1 millió 900 ezretA SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályán az MTI munkatársának elmondták, hogy a 260 szövetkezeti bank 1986-ban 80 új kirendeltséget, illetve betétgyűjtő pénztárt nyitott, közöttük tizenötöt a fővárosba*. Ezekben a kirendeltségekben — alig féléves működésük alatt — 160 millió forint betétet helyezett el a lakosság. A tagsági viszony erősödését, a szövetkezetek munkája iránt megnyilvánuló bizalmat jelzi, hogy egy év alatt két és félszeresére nőtt, s ma már megközelíti a 2,2 milliárd forintot a takarékszövetkezetek részjegyállománya. A takarékszövetkezetek 1986-ban 11 milliárd 180 millió forint kölcsönt folyósítottak, ez 53 százalékkal haladta meg az előző évit. A személyi és az áruvásárlási hitelek összege 4,9 milliárd forint volt. Az építési és a lakásvásárlási kölcsön összegét 1985-höz képest kétszeresére emelték, így az meghaladta a 4,4 milliárd forintot. Családi ház építéséhez például több mint 4 ezer esetben adtak hitelt. Első ízben nyújtottak segítséget a lakásszövetkezeti formában készülő otthonok, illetve társasházi lakások építéséhez. Lakáscserét 70 esetben segítettek hitellel. Az építkezők helyzetét azzal is könnyítették, hogy több mint 20 millió forintot adtak kölcsön tartós használatú telkek vásárlásához. Jelentős összegeket szántak a mezőgazdasági kisáruter- melés fejlesztésére. A régi gazdasági épületek felújítására. újabbak létesítésére, továbbá gépek, eszközök, tenyészállatok, szaporítóanyagok és takarmányok vásárlására 1986-ban 1,7 milliárd forint hitelt nyújtottak, 55 százalékkal többet mint 1985- ben. A takarékszövetkezeteknek ma már 30—35-féle szolgáltatásuk van. A betétek gyűjtésén. a hitelek nyújtásán kívül vállalták például téeszek és áfész-ek megbízásából különféle termények és élő állatok felvásárlási árának helybeli kifizetését. A biztosító felkérésére több mint félmillió szerződést kötöttek, illetve, készítettek elő; 1 milliárd 262 millió forint biztO' sítási díjat gyűjtöttek be a takarékszövetkezeti kirendeltségek dolgozói. Olajbányászok helytállása A kőolajkutató vállalat szegedi üzemében értékelték a januári teljesítményt, s ennek során megállapították, hogy az olajbányászok helytállása révén a rendkívüli időjárási viszonyok, a gyakran mínusz 20 fokos hideg közepette teljesítették időarányos fúrási tervüket. A legkiemelkedőbb teljesítményt az Ocskó Ferenc főfúrómester vezette Vosztok brigád nyújtotta. Az idén már két olajkutat mélyítettek, s hozzáfogtak a harmadikhoz is. A darmesztő hidegben és gyakran hófúvásban dolgozva néhány nap alatt helyezték át a soktonnás fúrótornyokat, motorokat és más berendezéseket az új fúráspontokra. Különösen nehéz műszaki problémákat oldott meg sikeresen Dénes János főfúrómester brigádja a legújabb zsombói mélyfúrású kútnál, r
