Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... A népesedés kívánatos üteme nem esik egybe a családok elképzeléseivel Az asszonyok hazánkban a kétgyermekes családot tekin­tik ideális nagyságúnak, há­rom gyermeket a férjezettek­nek csupán egyhetede, s né-' gyet, vagy ennél is többet, mindössze négy százaléka sze­retne világra hozni — ez de­rült ki egyebek között a Köz­ponti Statisztikai Hivatal csa­ládtervezési vizsgálatait ösz- szegző statisztikákból. A valós helyzet azonban je­lentősen eltér az elképzelttől. Az adatok szerint ugyanis száz nőre 173 gyermek jut, jóval kevesebb tehát, mint amennyit a kívánt családmo­dell feltételez. Számos csa­ládban — százból 27-ben — csak egyetlen, a házasságok felében pedig két gyermek született. A legfeljebb egy gyermeket vállaló nők közül legtöbben fővárosiak, felső­fokú iskolai végzettségűek, s szellemi foglalkozásúak. Figyelemre méltóak a kü­lönbségek a kívánt gyerme­kek számát illetően, a házas­ságkötés időpontjában, illet­ve az azt követő néhány esz­tendő elteltével. Az 1983-ban házasodottaknak csaknem háromnegyede úgy nyilatko­zott, hogy két gyermeket sze­retne, három évvel később azonban már csak 69 száza­lékuk tartotta magát eredeti elképzeléséhez. Ezzel párhuzamosan — ugyancsok három esztendő múlva — tízről 16 százalék­ra növekedett azoknak a szá­ma, akik csak egygyermekes családot terveznek. Ennek a tendenciának a felerősödésé­ről tanúskodnak a tények is: az 1983-ban kötött házassá­goknál a családoknak vala­mivel több mint kétharmadá­ban született egy gyermek, s a házasságkötés után három évvel is csak a családok 17 százalékában született meg a második gyermek. Miként az adatokból kitű­nik: szükséges lenne, hogy a kívánt családeszmény és a valóságos családkép közelít­sen egymáshoz. Annál is in­kább, mert a népesség egy­szerű reprodukciójához ele­gendő gyerekek száma száz családra 230, s a tavalyi ada­tok szerint hazánkban a 100 nőre jutó tervezett gyermek­szám 206. A népesedés kívá­natos üteme tehát nem esik egybe a családok elképzelé­seivel. Nógrádi kertbarátok Lecsóest és borbírálat A Cserhát ölében — Alsótold Legjobbak a dicsjenőiek Bizonyítottak az önkéntes tűzoltók Az elmúlt hónapban ala­kult újjá a Kertbarátok és Kistenyésztők Országos Szö­vetsége, amelyhez a Nógrád megyei kertbarátok is csat­lakoztak. Megyénkben nyolc ilyen kör működik, összesen majdnem négyszázötven tag­gal. Munkájukról, helyzetük­ről kérdeztük Szabó Feren­cet, a Hazafias Népfront Nóg­rád Megyei Bizottságának politikai munkatársát. — A hetvenes évek közepén alakultak meg ezek a körök, amikor a parlagon heverő födeket nem a mezőgazdasá­gi dolgozók kaphatták. Kevés hozzáértéssel, de nagy kedv­vel kezdtek hozzá a telkek megműveléséhez. Számukra szervezte a népfront a körö­ket, ahol megismerkedhettek a kertészkedés ,íébécél’-jével. Az összejöveteleken előadá­sokat hallgatnak meg, bemu­tatókat figyelnek, tehát to­vábbképezik magukat a kis­termelők — tájékoztatott Sza­bó Ferenc. — Hol működnek a kert­barátkörök ? — Salgótarjánban négy is van belőlük, ezenkívül Szé- csényben, Balassagyarmaton és Rétságon tömörültek szer­vezetbe a kertészkedők. A művelődési házak adnak ott­hont az összejöveteleknek és pénzzel is támogatják a klu­bokat. A kertbarátok tavaly kilenc termékbemutatót tar­tottak, és több mint száztíz előadást hallgattak meg. Hogy megyénk kertészeti terméke­it nagydíjjal és oklevéllel minősítették az országos ki­állításokon, ez annak köszön­hető, hogy nem a mennyi­ségre törekednek, hanem a minőséggel törődnek inkább — magyarázta a népfront munkatársa. — Mit tervrezriek az idén? — A legrangosabb esemény a pécsi országos kiállítás lesz, amelyre a salgótarjáni peremkerületi, a Bereczki Máté, a balassagyarmati Pa­lóc és a szécsényi kertba­rátkörök készülnek, vala­mennyien összeállították már éves programjukat, amelyben az előadások mellett gyakor­lati bemutatók, például fóli­ás termesztés, vagy metszés is szerepel. A rendezvénye­ket lecsóest, egymás borai­nak minősítése, sörivóver­seny, termékbemutatók szí­nesítik. Népfrontosterveink között további kertbarátkö­rök létrehozása szerepel, a közeljövőben Bátonyterenyén és Pásztón szeretnénk újab­bakat — mondotta végezetül Szabó Ferenc. — romhányi — A tűz elleni védekezés a közrend és a közbiztonság fontos része, a nyugodt köz­hangulat egyik alkotóeleme. Ebben az értékmentő mun­kában az állami tűzoltók mel­lett különleges szerepet töl­tenek be az önkéntes tűzol­tók. A tűzvédelmi munkának vannak olyan területei, aho­vá az állami tűzoltóság szak­emberei sajnos ritkábban tudnak eljutni. A lakóházak tűzvédelmét eredményesen csak társadalmi segítőkkel lehet megoldani. Ezért hir­detett versenyt a megye ön­kéntes tűzoltói részére a Nóg­rád Megyei Tűzoltó-parancs­nokság és a Nógrád Megyei Tanács VB igazgatási osztá­lya. A verseny célja: az önkén­tes tűzoltók az illetékességi területükön valamennyi la­kóépületet ellenőrizzenek tűz­védelmi szempontból. Ez községenként 400—500 lakó­házat jelentett. Az ellenőr­zésen kívül versenyfeltétel volt a hatásos tűzvédelmi propagandatevékenység is. A pályázatokat december kö­zepéig kellett beküldeni az illetékes tűzoltó-parancsnok­ságokra. A versenyt a közelmúltban értékelték. Az önkéntesek több mint 3000 lakóházat, 32 középületet és 19 intézményt ellenőriztek, kiemelkedő pro­pagandamunkát végeztek a lakosság körében. Diósjenő. az egyesületek ver­senyében első helyezést, s vele együtt 5000 forint jutal­mat nyert. Az egyesület tag­jai a községben lévő vala­mennyi lakóházat és középü- . letet ellenőrizték, valamint több mint 100 000 forintnyi társadalmi munkát végeztek. Az egyesületek versenyében második lett Rónafalu és Zagyvaróna, egyenként 4000 forint jutalomban részesül­tek. Harmadik helyezést ért el Szurdokpüspöki, Cserhátsu- rány és Szügy, különdíjban részesült Egyházasgerge ki­emelkedő propagandatevé­kenységéért. A versenyt meghirdetők az egyéni munkát is értékelték. Ebben a kategóriában első díjat kapott Fábián István szakaszvezető és Fábián Ist­ván törzsőrmester Rétságról. Második helyezést értek el Hulitka László Zagyvaróná­ról, Kovács Gábor Szurdok- püspökiről. Harmadik helye­zettek Tóth József Káliéból, Vandornyik József Kozárdból és Leszák István Romhány- ból. A bírálószervek külön­díjban részesítették Csurja Sándort Diósjenőről, aki ki­emelkedően hatékony munkát végzett. j Olajszennyeződés, vízkorlátozás Szovjet adás — amerikai Az SVT-ben nem mumus a lél A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban is hideg volt a január, a tűzhelygyári munkások mégis kiemelkedő termelési eredménnyel zár­ták a hónapot. Január végé­re 110 millió forint értékű terméket készítettek el, szem­ben a tavaly ilyenkori 103 millió forintos termelési ér­tékkel. Teljesítményükkel a tervezett értékhez képest is több mint kétszázalékos rá­adást adtak. Többletként 1800 gáztűzhely és 2100 olajkályha kerülhe­tett így a havi termelési je­lentésbe. Exportra is dolgo­zott januárban a tűzhelygyár: 5 millió forint értékű tűzhe­lyet és 1,5 millió forint érté­kű öntvényt állított elő nyu­gatnémet vevő részére. Olajjal szennyeződött a Du­na a dél-magyarországi sza­kaszon. Emiatt lezárták a Pécset tápláló regionális ve­zetéket, s csütörtökön víz- korlátozást rendeltek el Ba­ranya megye székhelyén- Az olaj feltehetőleg a folyamon közlekedő hajók valamelyiké­ről kerülhetett a vízbe. A szennyeződést a szerda déli órákban észlelték, s miután az a Dunát Péccsel összekö­tő regionális vezeték vízki­vételi művénél is jelentke­zett, nyomban leállították a mecsekaljai város vízszükség­letének csaknem a felét — naponta mintegy negyven­ezer köbméter vizet — szol­gáltató rendszer működését. A kiesést a Pécs környéki tortyogói és pellérdi víznye­rő területek erőteljesebb igény- bevételével igyekszik pótdlni a pécsi vízmű, de mivel ezek a kutak legfeljebb nyolc-tíz ezer köbméterrel többet ké­pesek adni a szokásosnál, mintegy harmincezer köbmé­ter víz hiányával kell szá­molni Pécsett. A város szin­te valamennyi ipari nagyfo­gyasztóját vízkorlátozásra szó­lították fel. A pécsi hőerőmű két blokkját is leállították, hogy az elsőbbséget élvező lakossági ellátást a lehető legkevésbé veszélyeztesse %a szennyeződés miatti hiány. Pécs negyvenezer lakosú új negyedében, a kertvárosban, továbbá a meszesi városrész­ben illetve a belváros maga­sabban fekvő területein en­nek ellenére vízhiánnyal kell számolni. Harmincötmillió amerikai tévénéző láthatja majd a jö­vő héten a szovjet televízió első csatornájának reggeli és esti műsorait, amelyeket an­gol nyelvű feliratokkal látnak el. I^londoni sem kell csak rá­* ■ nézni erre az emberre, és aki nem ismeri, kész az íté­let: mogorva, ül a volán mögött az utat figyeli, olykor a tükör­be pillant, az arca meg sem rezdül. Amikor a megállóba be­áll és jönnek az utasok, okkor sem változik a tekintete. Gépi­esen adja a jegyeket, aztán in­dul tovább. Azért feltűnő ez a mélyen komolysága, ennek a csontos arcú, sápadt bőrű em­bernek, mert fiatal. Hanem ne­ki is van véleménye:- Nem vigyorgásra késztető munka ez... Ezt is alig hallhatóan mond­ta, a szeme sem rezdült, az ar­ca lett egy pici árnyalattal szí­nesebb. Biztos a visszafojtott indulattól. Mert mit vihóncol- jon az az ember, akinek haj­nalban a kakas fújja az ébresz­tőt és négy óra után néhány perccel már ott kell állnia a járművével az autóbusz-meg­állóban és indulni a munkások­kal a gyárakba. Amikor ezek az utasok kiszállnak, akkor máris fordulni a salgótarjáni autóbusz-állomásra és fél hét előtt néhány perccel irány Ba­lassagyarmat. Aztán estig ezen az útvonalon oda-vissza. Mégsem amiatt mogorvásko- dik Oláh Pál, a Volán autóbusz- vezetője. Meg egyáltalán ki az, aki állítja, hogy valamilyen ok miatt mogorva. Akkor nem ta­posná már közel tizenöt éve az autóbusz gázpedálját. Ha nem tetszene nekj ez a munka, Nóg- rádmegyerben is találna ke­nyérkereseti lehetőséget, hiszen odavaló. Nagyon is szereti az A szovjet adás egyheti át­vételében — műsorideje na­pi kilenc óra lesz — két ame­rikai kábeltévé-társaság álla­podott meg a szovjet illetéke­sekkel. A Discovery és az Or­bita Technologies társaságok Mogorva, vagy mégsem? autóbusz-vezetést. Családi örök­ségként szállott rá, mert az ap­ja is ebből .a szakmából ment nyugdíjba. Neki szintén szán­déka itt eltölteni a munkáséve­it. Építkezik, két gyermeket ne­vel, neki nem szabad a munká­ját felületesen, vihogva végez­ni. Rövid a beszéde:- Rám bízták a járművet, mö­göttem pedig az embereket... No, ez az ami Oláh Pál ma­gatartását irányítja. Ilyen fel­adatot csak komolyan szabad el­látni. Most az idén történt ami­kor leszakadt az az irdatlanul nagy hótömeg, hogy sok utas- szállító jármű lefulladt az or­szágúton. Oláh Pál kocsija „talpon" maradt. Igaz erőlködve az akadállyal, ha késve is, de ment. Erre az egy kocsira kel­lett felvenni a máskor három járaton utazó embereket. Min­den megállóban fagyoskodtak az utasok. Megállt, türelmesen várta, hogy mindenki felszáll- jon. Csak azt hajtogatta: „Hú­zódjanak beljebb! Mindenkinek fel kell jutnia!" Sem türelmet­lenség, sem indulatosságnak még a jelét sem mutatta. Pedig befagyott az ablak, nem mű­ködött az ablaktörlő, az utasok pedig zsúfolva a kocsiban. Tud­kábeltévé képviselői Washingtonban, az országos sajtóklubban tartott sajtóértekezletükön a televí­ziózás szempontjából törté­nelmi eseménynek minősítet­ték az adás átvételét. ta, hogy ez így szabálytalan, de melyik az az utasszállító, aki ítéletidőben az országúton hagyja az utasát. Megint hal­vány pír öntötte el az arcát, még egy leheletnyi mosolyra is futotta nála, amikor azt mond­ta:- Elmúlt, igaz sem volt... Hunyorított egyet mert a nap­fény melengette a szélvédő üve­gen át az arcát. Aztán megint Oláh Pali lett. Rezdületlen arc­cal az utat figyelte és a motor hangját hallgatta. Akkor kapta fel a fejét, és nézett a vissza­pillantó tükörbe, amikor kifor­dulni készült a megállóból. Most valóban haragos lett a tekin­tete a hangja meg éles:- Akinek eddig szólt a jegye, az miért nem száll le? Az utasok feltekintettek, egy­mást nézegették. Csak a jármű­vezető szeme szegeződött a hátsó ülés egyik pontjára, és még erőteljesebben szólt:- Miért nem száll le? - sze­gezte a kérdést az egyik utas­nak. A * beletörődve, kelletlen ” arccal kászálódott le, s fogadta a járművezető ébersé­gét. Mert ez sem hiányzik a munkája kelléktárából. Aztán indult a járat és ahogyan a napfény bevilágított a kocsi bel­sejébe úgy látszott, mintha Oláh Pál arca nem is lenne olyan mogorva... Téli falusi esték Régen: Este a fonóban — 30 Most: Angolt tanulnak Zagyvarékason a tsz évvel ezelőtt fiatal vezetői, a termelőszövetkezet nyelvi stúdiójában. MTI-fotó: Bereth Ferenc Bobál Gyula [ NÓGRÁD — 1987. február 13., péntek 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom