Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
Á kocka el van vetve... RNEBvizsgálat 11 megyében Több százezer család kertészkedik a közföldeken Az egyéni, családi hasznosításra (haszonbérbe, tartós használatra) átadott földterületek aránya 25 százalékkal volt nagyobi} 1985-ben, mint két évvel ezelőtt. A lakosság, valamint a nagyüzemek és a tanácsok törekvése összetalálkozott, egyidejűleg növekedett a földigény és a földkínálat a nehezebb gazdasági helyzet hatására. Országosan mintegy 200 ezer hektárra tehető a nagyüzemi- leg gazdaságosan nem művelhető (kisméretű, rossz minőségű és kedvezőtlen fekvésű) földterület nagysága, amelyből több mint 120 ezer hektárt hasznosítanak. A családok százezrei dolgoznak szabad idejükben, külön jövedelemre tesznek szert, s főként a munkaigényes zöldség- és gyümölcskultúrák művelésével gyarapítják az árualapokat. A mezőgazdasági nagyüzem, a bérleti díjak révén szerény bevételre tesz szert, és elkerüli a művelési kötelezettség megszegéséért kiróható (aranykoronánként és hektáronként ezer forint) bír-. Ságot. A népi ellenőrök tizenegy megye (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csong- rád, Komárom, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok. Tolna, Zala) 128 mező- gazdasági nagyüzemében, 12 szakcsoportjában és 87 szak- igazgatási szervnél vizsgálták a földterületek magánjellegű hasznosítását. S megállapították, hogy a nagyüzemek kezelésében alig van parlagföld, a tanácsok viszont a gondjaikra bízott földnek csak mintegy 35—40 százalékát hasznosítják haszonbérlet vagy tartós használat formájában.’ Ennek részben objektív okai vannak. Tanácsi kezelésben találhatók a kevésbé hasznosítható (kedvezőtlen fekvésű, rossz minőségű, nehezen megközelíthető) földek. A lakosság földigénye pedig vidékenként szeszélyesen eltérő. Amíg a nagyvárosok környékén a tanácsi földek csaknem száz százalékát hasznosítják, addig Borsod, Zala, Komárom, Szolnok megyék egyes „elöregedett” településein alig éri el a 10 százalékot A tanácsok több tízezer hektár saját kezelésű Kapátgató városiak ☆ Elavult jogszabályok ir Megbízható DVilváotartást földterület hasznosításával adósak. Jórészt azért, mert nincsenek felkészült szakembereik, alacsony színvonalú az érdekeltség és a szervezőmunka. Milyen konkrét szabálytalanságokkal. megoldásra váró problémákkal találkoztak a népi ellenőrök az országos vizsgálat során? Békéscsabán több esetben is előfordult, hogy a megengedett mértéket (6000 négyzetmétert) messze meghaladó földterületet adtak haszonbérbe magánszemélyeknek, s a tsz mindjárt vállalta — térítés ellenében — a talajmunkát, a növényvédelmet, a betakarítást, a szállítást. A nagyüzem műveli tehát továbbra is a földet — nyilván gazdaságosan. A szerződéssel a szövetkezet nem valamiféle ráfizetéstől szabadult meg, hanem egyszerűen a hasznot játszotta át a bérlők kezére. Másutt is előfordultak hasonló esetek. Az egyik állami gazdaság például 13 hold nagy- üzemileg művelhető földterületet adott haszonbérbe egy személynek, aki a vizsgálat megkezdéséig bérleti díjat sem fizetett. Szerencsére azonban csak szórványosak a* ilyen nyilvánvaló visszaélések. Gyakori viszont a 6000 négyzetméteres felső határ túllépése (időnként indokoltan), a szükséges tanácsi, földhivatali engedélyek mellőzése zártkert jellegű övezetek kialakításában. A tanácsok a földnyilvántartást'pontatlanul vezetik, adataikat a földhivatallal nem egyeztetik, elmulasztják a tartós használatra kijelölt földek jegyzékét ismertetni széles körben, az előírásoknak megfelelően. A* mulasztásokhoz, a hibák elkövetéséhez egyebek közt hozzájárul, hogy több mint 40 alap- és módosító jogszabályt kell a munka során alkalmazni. A jogszabályok egy része elavult. A vizsgálati tapasztalatok jól kapcsolódnak a földtörvény és végrehajtási rendeletéi korszerűsítéséhez. A készülő törvény szellemében lehetővé kell tenni, hogy termelőszövetkezet is megszerezhesse állami föld tulajdonjogát, illetve, hogy a tsz-ek kí- vülállóaknak is adhassanak földet tartós használatba. Az új földtörvény szellemét tükrözné az is, ha a föld minősége és rendeltetése határozná meg a magánszemélyek által művelhető földterület nagyságát. (A juhászkodásra bérelhető gyepterület például a szántóföldi maximum sokszorosa lehet.) A vizsgálati tapasztalatok további része az ágazati szabályozás során, illetve az ellenőrzési rendszer kialakításában hasznosítható. így például a megyei tanácsok fokozott támogatására és ellenőrzésére van szükség ahhoz, hogy a helyi tanácsok földügyi feladataikat hiánytalanul és eredményesen oldhassák meg. Lehetővé kell tenni a 800 négyzetméternél kisebb földterületek magánjellegű hasznosítását, a minimumkorlát rugalmas kezelését. Olyan nyilvántartási rendszer kialakítása is szükséges, amely megbízható alapul szolgál a tényleges földhasználat utáni adózáshoz, az adóbevallás ellenőrzéséhez. A vizsgálat megállapításai alapján a megyei és a városi népi ellenőrzési bizottságok kereken száz törvényességi felhívást, és több mint 300 javaslatot tettek a tapasztalt, szabálytalanságok felszámolá-; sára. Huszonöt helyszíni vjzs-! gálati jelentés bizonyító erejű dokumentálása utólag kiegészítésre szorul, s több megyében a szükséges intézkedések megtételére is a vizsgálatok lezárását követően kerül sor. K. i. „Spórolósabbak lettünk..." A vártnál csekélyebb volt az érdeklődés a kedvezményes téli vásár első hetében, a széesényi Skála Áruház kötöttáruosztályán. Mester Lajosné és munkatársai nyolcszázezer forintos árukészletet állítottak össze árcsökkentett termékekből, ezeknek mindössze egynegyede kelt el. „Spórolósabbak lettünk, talán másra kell a pénz, ez lehet az okai” — vélekedik a mérsékelt keresletről az osztály vezetője. _ — kj — Bővülő kötvénypiac A Magyar Hitelbank Rt. és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. átvette a Magyar Nemzeti Bank megszűnt kötvényirodájanak tevékenységét, s bekapcsolódott az értékpapírok kibocsátáséba, másodlagos forgalmazásába. Az MNB kötvény- irodájának üzleti körét és az értékpapír-állományt elosztották a két új kereskedelmi bank között. A Magyar Hitelbank értékpapír- és faktoringirodát hozott létre, amely a kötvények, részvények adásvételével, kötvények kibocsátásával, váltók leszámítolásával foglalkozik, fejleszti a faktoringüzletet is. Ennek keretében a bank megbízás alapján átvállalja tartozások behajtását, hozzájárulva a hazai vállalatok fizetési biztonságának növeléséhez. Ez főleg kisszervezetek és nagyvállalatok kereskedelmi kapcsolataiban kínál előnyöket. A bank bizonyos jutalék levonásával kifizeti a szállítót, és a vásárlótól maga hajtja be az áru ellenértékét. A kötvényiroda tervezi, hogy a vállalati értékpapírok forgalmazása mellett bekapcsolódik a lakosság által vásárolható értékpapírok másodlagos forgalmazásába is az egész ország területén. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbankban értékpapír- irodát alakítottak; ennek feladata lesz az országos hálózattal rendelkező értékpapírpiac létrehozása. Ehhez a feltételeket fokozatosan teremtik meg. A bánik jelenleg 46 vidéki és 2 budapesti fiókkal , rendelkezik. Vége a bizonytalanságnak Tiribesen Az utolsó eligazítás, még Tiribesen. A csapat következő munkahelye Kányáson lesz. — Kép: Bencze —- • / Nemrég még arról adtunk hírt, hogy a Nógrádi Szénbányák szorospataki bányaüzemének tiribesi aknája idén még háromnegyed éven át termel, s lám a legutóbbi egyeztetésen véglegessé vált, hogy a szénmedence legkisebb üzemében január utolsó napjaiban leáll a szenelés. Nos, december végén még nem látszott: a 4. számú front meghosszabbítását előkészítő vágatokban annyira elvékonyodik a széntelep, hogy lefejtése gazdaságtalan, ezért érteüneílen vállalkozás lenne. Téli hangulatban Január 20-án a légvágatot hajtó csapat már csupán 70 centiméteres szénréteget jelzett, s ekkor a bányaüzem vezetői elrendelték az előkészítés befejezését. Egerest László brigádja nem sokat gondolkozhatott a történteken ; számukra most már Ká- nyás lesz a kenyéradó gazda. A 4. számú frontfejtés eddigi művelői Szorospatakra térnek vissza. A ruharaktár ajtaján a Kányásra készülőkhöz szóló üzenet olvasható. Szabó János is utoljára cserél itt tisztát. Trtéfásan oda is veti: „Marika, szép ruhát adjon, hogy kitartson!” Az öltözködés szertartása után Hegedűs Péter főaknásszal indulunk a hamarosan elcsendesedő bányába. Az aknatoronyig arról beszél, milyen nehézségeket hozott számukra, különösen a külszínen dolgozóknak, a kíméletlen időjárás: — A meddőzésért nagyon megszenvedtünk — mutat a hegyre kivezető sínpárra. — Alig győztük a havat takarítani, aztán mikor az olvadt hó megfagyott, a jég levezette a csillét a sínről. A jég a függőaknában 5s kellemetlen vendég: olykor óriásivá hizik, veszélyeztetve a leszállókat. Ezért a műszak elején először jégtelenítenek, ami hátráltatja a munkakezdést is. A front közelében viszont nyoma sincs a fagyos hangulatnak; tréfálkoznak az emberek, s megosztják az új munkahelyeikről hallottakat, így aztán a megszokottól eltérő feladat is könnyebben megy Susán István csapatának, akik az „Egeresi-féle” brigád egyik harmadát képviselik. Egy elhagyott vágatból mentik a még használható gépeket, bányászati eszközöket. — Megszoktuk a változatosságot — mondja mosolyogva a harmadvezető. — Van közöttünk olyan, aki még a kisteleki aknában is dolgozott, Nekik például Kányá-s lesz a nyolcadik bányai munkahelyük — mutat Kovács Lajosra és Babka Jánosra.— Most sem a munkától félünk, hiszen a Ságvári brigád hosz- szú évek alatt kovácsolódott össze és nincs olyan bánya, ahol ne lenne képes bizonyítani. Ha járt Szorosban, láthatta, hogy a versenyiroda fala tele a sok oklevéllel, elismeréssel. Éppen emiatt félünk, hogy esetleg szétszedik a gárdát. Többször előfordult, hogy évenként 1000 méternél hosszabb vágatot hajtottunk, ami nem kis teljesítmény. Most már azt mondom; kár lenne ezt a jó kollektívát megbontani... — Márpedig másokkal is előfordult ilyesmi... — veszi át a szót Babka János. — Vagy pedig olyan helyre kerültek, ahol az előzőnél sokkal rosszabb körülmények között dolgoztak, jóval kevesebb pénzért. — Tudja, Kányás egészen más — húzódik közelebb Szartórisz János aknász. — Vizes, meleg, nem olyan, mint Szoros. És akit hallottam, arról panaszkodott, hogy amíg itt 600 forintot is megkeresett, addig Kányáson ugyanazért a munkáért csak 280 forintot kapott műszakonként. — Eleinte a tájékoztatás sem volt korrekt — folytatja a harmadvezető. — Azt mondták, Tiribesen kitartunk öt évig és tessék... Két hétre rá halljuk, hogy menni kell. Meg aztán cukkolnak is bennünket jócskán: „No, ti híres brigád, Kányáson csináljatok 600 forintot műszakonként!” Az első három hónap biztosan nehéz lesz. de hát ott is „csak” emberek dolgoznak... „Haza"-megyünk Előbbi beszélgetésünk színhelyétől, csupán néhány méter a 4. számú frontfejtés. Még egy-két kapavágás, s az emberek összegyűlnek a behúzóvágatban. Robbantáshoz készülődnek. Ilyen kis homlokon már gazdaságtalan lenne a marótárcsás jövesz- tés, ezért kézzel termelnek. A tompa puffanás után Bod- zás Józseffel maradunk kettesben. A frontmester büszkén mutatja a háztartási fűtőanyagként kiválóan alkalmas csillogó szenet. — Valóban, nehezebb ^kézzel fejteni, de nézze: szép, darabos a szén, és kevesebb a meddő, nem úgy, mint maróval. A minőséé javítását brigádvállalásunk is tartalmazza. Még idejövet mesélte a főaknász, hogy az egy főre jutó műszakonkénti teljesítmény eléri az 5.4 tonnát, ami a medencében igen jó. — Teljesítmény után kapjuk a prémiumot és elmondhatom, hogy az itt töltött két év alatt, mindössze egyszer nem hoztuk a tervet. Azt, hogy Szorosba megyünk, egy hónapja tudjuk. Nincs mitől tartanunk, hiszen „haza”-me- gyünk. A Széchenyi frontbrigádból csak egy ember, Susán István tart a Kártyásra készülőkkel: — Tudja, Ceredről járok és közlekedési szempontból jobb így nekem. A rangidős ebben a harmadban Totos József: — Nekem már csak két és fél évem van a nyugdíjig. Addig biztosan kitart Szoros. A legfiatalabb, a maga 26 évével Szartórisz László: — Természetesen minket is izgat a bánya jövője. A tájékoztatások azonban mindig csak a már amúgy is tudott tényeket közölnek. Abban bízom, hogy nem kötöttek volna velem 15 éves szerződést, ha nem lenne jövőnk. Az Állami Tervbizottság és az MSZMP KB novemberi határozata a gazdaságosságra sarkallja az üzemeket és ezt célozza az a sok-sok intézkedés is, melyet eddig hoztak és eztán hoznak majd; mindig a pillanatnyi helyzetnek legmegfelelőbbet. Ezzel mindenkinek tisztában kell lenni. És érdeke a dolgozónak is, hiszen csakis az eredmények vastagítják a borítékot, adnak további perspektívát az üzemeknek. A mendemondák persze hamis képet festenek egyesek előtt, például mikor azt hallják, hogy a kányási bér kevesebb lesz. Egy olyan bányában, ahol a nógrádi szénmedence jövője dől el! Megkérdeztük Sipos Ervint, a szorospataki bányaüzem igazgatóját, mi igaz a pletykából, amit az Egeresi-féle csapat hallott: Nem járnak rosszabbul — A drukk érthető okokból mindenkiben él. -Megnyugtatásul elmondhatom, hogy a Kányásra kerülők nem járnak rosszabbul, hiszen ugyanazért a normateljesítményért több iránybért kapnak az új helyen. Elképzelhető, hogy ez a pénz még az ittenit is meghaladja. Ege- resi Laci csapata egyben marad és bízunk abban, hogy ez is segít nekik átvészelni a kezdeti bizonytalanságot... T. Németh László j NÓGRÁD — 1987. február jOk* kedd ■* 3
