Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O AklrOI beszélnek Mielőtt lekerül az álarc ••• Helyére kerül a janicsár sapkája. zetiségi jelmezeket is — fran­cia, olasz, román, bretagne-i viseletét. A népszerű televí­ziós Muppet-show, vala­mennyi figurája megtalálható a készletbén. Általában fi­gyelemmel kísérem a tv gyer­mekműsorait, hiszen a legki­sebbek onnét veszik a jó öt­leteket, elképzeléseket. Fries Tamásná, Giziké meg­nyerő mosollyal vezet végig „birodalmán”, megpörgetünk egy-két muszlincsodát, epe- dezve próbálgatjuk a fényes diszkófelszeveléseket, vidám- kodva a fejünkre húzzuk a macska jelmezt, s gyönyörkö­dünk a janicsárnak öltözött kisfiúban, s a háremhölgynek álcázott kislányban. — A Jelmez három' alap-" színe a fekete, a fehér és a piros. Feltétlen figyelni kell a szabásnál a stílus eredeti­ségére, elsősorban a népi jel­legű kollekciónál. A divat év­ről évre változik; ki a fan­táziadús, ki az egyszerű vise­letét kedveli, de az éppen fel­kapott formáknak, szezonális variációknak az igényével. — Mi történik akkor, ha a báli forgatagban olybá el­használódik a jelmez, hogy Fotó: Bábel alkalmatlanná válik a további kölcsönzésre? / — Természetes, hogy a jel­mez meggyűrődik, bepiszko­lódik a nagy mulatság során; szétszakadt, ronggyá szagga­tott ruhákhoz azonban még nem volt „szerencsém.” Egyszer fordult elő a ki­lenc év alatt, amióta ruhákat kölcsönzők, hogy egy nagyes­télyinek nyoma veszett. Az illető hölgy rózsaszín musz­linban vágott neki a világnak hódolója kíséretében, mint később megtudtam. No, de az üzlet rizikóval jár, ez persze csak egy a kirívó példák kö­réből. Délelőtt tíz órára jár az ■idő. A csengő gyakorta meg* szólal, tanácsért, ötleiért, egy-egy megrendelt darabért jönnek a városból és környé­kéről a kuncsaftok. Közeleg a parfőmillatú éjszaka, a csilin­gelő szánok helyett taxik ka­nyarodnak majd a feldíszített éttermek parkolóiba. S a felöltőben, nagykabátban, bundában parádézó báli kö­zönség felszabdultan indul az ígéretes farsangi éjszakába. Vaszarí Erika A vásárcsarnok terményboltja előtt szóba elegyedtünk néhá- nyan a minap a kiszolgálásra várva. „Napraforgót veszek a madaraknak” — fordult hozzám az előttem toporgó ismerősöm. Mire kissé távolabbról, egy idő­sebb bácsika méltatlankodva je­gyezte meg: „Ugyan má’! Vala­mikor nem etettük azokat, mégis megvótak!” Erre már muszáj volt megszólalnia egy harmadik­nak is; aki összehajtogatott zsá­kot szorongatott meggémberedett ujjaival: „Márpedig én is azt mondom, ilyen Időben nem sza­bad sajnálni tőlük sem az ele- séget! Aki erre nem gondol, nem érdemli meg, hogy nyáron ma­dárdalt halljon!” Kemény ítélet, mégsem alap­talan. Mert való Igaz. hogy va­lamikor a falusi porták tájékán, a szérűk, magtárak körül köny­Dfladár kalács nyebben találtak maguknak táp- láléKot a szárnyas apróságok. A baromiíiólak közelében is csipe­gethettek, a tornácokon kiagga­tott kukoricacsövekhez is hozzá­férhettek. Bár most is akad, akinek megesik a szíve a házak közt keresgélő, fázós, cérnalábú cinkéken, verebeken. .. Falun még inkább látni gyü­mölcsfák ágain hintázó szalonna- darabot, melyről nyolc-tíz ma­dárka röppen fel egyszerre. Egy-két etető is akad, de ezek sokszor feltöltetlenek, s csak a gyerekek kedvére készültek. Irigylésre méltó ma már az a csemete, aki ismerheti, etetheti a kékcinegét, a fekete sapkás barátcinegét, a fatörzsön fejjel lefelé mászkáló csúszkát. A pár­kányra szórt napraforgót szinte kivétel nélkül megtalálja vala­mennyi. S ha kitartóan, rendszeresen pótoljuk az elfogyasztott mag­vakat, a félénk fenyőpinty és zöldike is jelentkezik hamaro­san. A tökmag, a kukorica, a madárkalács is kedvelt csemegé­jük. Ez utóbbi olvasztott Jfagy- gyú és napraforgómag keveréke, melyet üres konzervesdobozokba töltve, kihűtve kell „tálalni”. De nem elég a jószándék! Az erő­sen sózott vagy paprikás-fok­hagymás abált szalonnától el­pusztulhatnak a madarak. Itt ta­nyáznak ők körülöttünk, s meg­hálálják majd a körültekintő gondoskodást ha a havas, fagyos napokat ismét felváltja a ta­vasz. — mihalik — Egyperces jegyzet A hazafiaság mibenlétéről számtalan definíció született már. A tudós, vagy éppenség­gel köznapi magyarázatok szá­mát, nem óhajtom szaporítani, nem is vagyok rá hivatott, in­kább elmesélek egy történetet. Hősöm egy férfi, jó másfél évtizede halott, aki valamikor a század elején, hajdan gaz­dag lengyel család szegény sarjaként került Magyarországra. A szegénység persze, mint min­den, viszonylagos, s ez esetünk­ben azt jelenti, hogy a valami­kori vagyon ronr'-'ból házra, földre, gyümölcse’ több mint biztonságos megi .tésre, azért telt. Ezen túlmenően még tud­nunk kell, hogy a lengyel férfi osztrák állampolgárként került országunkba, ám, mikor csalá­dot alapított, s úgy érezte, vég­képp gyökeret eresztett új ha­zájában, jogilag is magyarrá lett, az osztrákságot pedig fel­mondta. A történelemből ismerjük, hogy voltak évek e hazában is, amikor a hajdani jólétből egyik napról a másikra lehetett a sze­génység világába átkerülni, s tudjuk azt is, tx^gy a nagy tör­ténelmi igazságszolgáltatásokat az egyes ember, különösen, ha őt sújtja a változás, jobbára csak saját szemüvegén át szem­léli. A lengyelből lett magyart is utolérte a sors, s hamarosan azt vehette észre, hogy a régi jómódnak, még a romjai sem igen maradtak meg. S embe­rünk, ebben, a szán,ára tragé­diát jelentő pillanatban fogal­mazta meg, mit is jelenthet a hazát szeretni. Mert, amikor so­kan hányták szemére hajdani lépését, az osztrák állampolgár­ság feladását, csupán ennyit mondott: „Ha ez az ország jó voit, amikor nagy kenyeret adott, jónak kell fennie okkor is, ami­kor kevés kenyér int”. Magyarul, egyébként,^, sosem tanult meg hibátlanul. (speidl) Ismét IWoho Lisa Mona Lisa rejtélyes mosolya nem hagyja nyugodni az utó­kort: a napokban egy ameri­kai orvos közölte, hogy meg­fejtette Leonardo da Vinci festményének „titkát”. Az or­vos nagyon egyszerű magya­rázatot talált. Szerinte, mind­össze arról van szó, hogy a képhez modellt állt hölgy egy rendkívül kellemetlen, de ve­szélytelen betegségben, átme­neti arcidegbénulásban szen­vedett. A „Gioconda-diagnózist” ter­mészetesen semmilyen bizo­nyíték nem erősíti meg, de egy szempontból mindenkép­pen hasznosnak mondható: az orvos elmondta, hogy arcideg- bénulással kezelt páciensei sokkal jobban érzik magukat, amint megtudják, hogy Mona Lisa mosolyának varázsát ez a betegség okozta. WMMUJH—.«.műm uwnR.wmi.w.'w» A csodálatosan szép, szinte * arborétumnak nevezhető kert gazdája végigvezetett a bi­rodalmán. A téli kert még most is egészen különleges szépségeket mutatott. A ren­geteg, frissen zöldellő tűleve­lű mellett még nyíltak a ró­zsák is, leveleket őrzött a tu­lipánfa; és rend, táblácskák mindenütt. A gazda szinte név szerint „szólította” minden kedves növényét. A nap aranylóan sütött, de azután mintha elborult volna, pedig felhő sem volt az égen. Mert a gazda megszólalt: — Hetvenéves elmúltam. Igaz, még jó erőben vagyok, Folytatás 1 B de mi lesz ebből a kertből, ha ... Nem fejezte be a monda­tot, de felesleges is volt. Mert tudtam, hogy van két fia, mind a kettő tanult em­ber, városban élnek, s bizony egyiknek sincs sem ideje, sem hajlandósága, hogy valaha is a kerttel törődjön majd. Hány idős embernek szíve fájdalma ez: megteremtett va­lamit a két keze munkájával, s mi lesz abból, ha majd ő nem tudja folytatni. Éppen azon a napon, amikor a cso­dálatos kertben jártam, virág­erdő borította a közeli sír­kertet. estére pedig ezernyi gyertya hirdette, hogy az utó­dok gondolnak azokra, akik előttük jártak. Aznap szinte az egész ország úton volt, az autókon koszorúk, a hátsó ab­lakokban virágok. Azt hiszem, a halottak napja már régen nem vallási ünnep, han,em egyszerűen emberi ünnep. Ta­lán nem is jó az ünnep kife­jezés, inkább azt írhatnám, hogy az emberség hapja. De talán jobban kellene törőd­nünk azokkal a szeretteinkkel is, akik még itt vannak kö­zöttünk. És a törődés nemcsak azt kell, hogy jelentse: csomagot viszünk, küldünk majd kará­csonyra. Talán nem is annak örül igazán az idős ember, amit kap a gyerekeitől, hanem annak, amit ő adhat. örül azért is, mert biztonságban szeretné tudni, ami neki ked­ves. A nagymama a varrógé­pét ajánlja szeretettel, mert hogy ő már nem lát dolgozni rajta. I^e felelje az unoka, hogy „ugyan, minek az ne­kem”, hanem fogadja el örömmel. Vagy használhatja is, de ha igazi régiség, akkor még lakásdísznek sem min­dennapi. A nagypapa öreg, százszor elolvasott könyveit is akkor tudja biztonságban, ha fiatal szerettei örömmel ve­szik magukhoz azokat. Vagy a régi fényképek! Talán ezek azok, amiket az öregember a legjobban sajnál: mi lesz velük, kinek kellenek?! Hát kelljenek! Egy darab a múltunkból, az elődeinkből, a „gyökereinkből”. Érezze az idős ember, hogy nem megy semmi ebek harmincadjára, ha ő már nem bírja magát, vagy ha ő már nem lesz közöttünk. Ezek a gondolatok jutottak eszembe ott, a csodálatosan szép kertben járva. Persze, az idős embernek választ — a fiai helyett nem adhattam ... (sm) — A két várható eseményei Hétfőn tartja ülését a balassagyarmati tanács végre­hajtó bizottsága; egyebek mellett a mezőgazdasági kis­termelés fejlesztésének tanácsi feladatait tárgyalja meg. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban Ferenczy Te­réz, Komjáthy Jenő és Krúdy Gyula életéről nyílik ki­állítás; a bátonyterenyei Zsinkó Vilmos Ipari Szakmun­kásképző Intézet diáknapját tartja az ottani Bányász Művelődési Központban­Kedden átadják az újjáépített és kibővített élelmi­szerboltot és bisztrót örhalomban. Szerdán Bobály Attila szobrászművész, valamint Brun- czel Tibor festőművész' tárlatát nyitják meg a rétsági Asztalos János Művelődési Központban, illetve a salgó­tarjáni József Attila Művelődési Központ üvegcsarnoká­ban. Pénteken a Mezőgazdasági könyvhónap megyei meg­nyitóját a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság központ­jában rendezik meg; Karmann János grafikusművész kiállítása nyílik a balassagyarmati Horváth Endre Ga­lériában; a salgótarjáni Karancshús zárszámadó igazgatótanács-ülését tartja. Szombaton folytatódnak a tsz-ek zárszámadó kül- döttwűlései: többek között Mátraterenyén és Nagybár- kányban. A kemping téten Hó borítja a pásztói kem­pinget, de az élet nem állt meg a faházak között. A na­pokban is érkeznek a téli kirándulók. A kezelőszemély­zet takarít, havat lapátol és a vendégeket fogadja. — Éjjel-nappal nyitva va­gyunk egész évben — mondja Bélák József gondnok. — Ezt a gázfűtés teszi lehetővé, amit az összes házba bevezettek. Két háromágyas szobából, elő­térből és egy fürdőhelyiség­ből állnak ezek az épületek. — Mennyiért lehet igénybe venni a szolgáltatásokat? — A faház ötszáz forintba kerül — válaszolta. — Akkor is ennyi, ha egy valaki bérli, akkor is, ha hatan alszanak benne. A sátorhely harminc forint éjszakánként, de a la­kókocsival érkezőket is fogad­ni tudjuk. — Amit itt látnak, még nem a teljes kép — mutatott kör­be az elkerített völgyön. — Még a főszezon előtt ki aka­runk alakítani egy közös he­lyiséget, ahol tévét nézni, rá­diózni és játszani lehet. Játé­kokat, sőt sátrakat is kölcsö­nözhetnek tőlünk a vendégek — foglalta össze a gondnok. — Milyen a kemping minő­sítése? — Még nem minősítették, mert még nem telt le az eh­hez szükséges egy év. Az üdülőterületet 1986. április­ban adták át. A tulajdonos a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat, a felsoroltakon kí­vül is további bővítéseket ter­vez. Biztatóan indult nyitva tartásunk. Lengyelországból és az NSZK-ból is érkeztek már hozzánk a túrázni vá­gyók. és egy budapesti válla­lat dolgozói nálunk köszön­tötték az új évet. — Mi csalogatja ide a vendégeket? — Talán a szép környezet. Pásztón keresztül ki lehet sé­tálni a Mátrába, a turistaút egyenesen Galyatetőre és a Kékesre vezet. — Erre az évre foglaltak már helyet? — Igen, kora tavasszal pé­csi nyugdíjasokat várunk, ké­sőbb talán az edzőtáborozó sárkányrepülő-szakosztályt — mondta végezetül Bélák Jó­zsef. — romhányi — | fürdőző hóember építő A zord időjárással mit sem törődve ez a csinos hölgy hó­embert épített a miskolci Augusztus 20. Strandfürdő me' dencéjének szelén­Kozma István felvétele NÓGRÁD •- 1987, február 2., hétfő 5 Farsang! Mennyi várakozás, készülődés, izgalom jár veled. Nagyanyáink receptjeit for­gatják a szorgos háziasszo­nyok, maszkákkal ijesztgetik r családot a bohém ifjoncok, sejtelmes mosollyal próbálják jelmezeiket csillogó tekintetű nagylányok. S aztán eljő a bál ideje: a fényesen kivilá­gított teremben a keringő sodró dallamára suhannak az estélyibe öltözött hölgyek a fekete öltönyös urak karján; a büfében elegáns terítékek, ínycsiklandozó illata száll, a jeges vödrökben pezsgők hűl­nek, a farsangi hevet lecsil­lapítandó. Mielőtt farsang hercege jelt adna a vidám forgatagra, a kuncsaftok is megszaporodnak a jelmezkölcsönzőkben. Nem kis fejtörésbe kerül így janu­ár tájékán: mit vegyünk föl, milyen ruhakölteményben mutatkozzunk a fürkésző te­kintetek előtt. Ide egy kis fodor, oda egy kis flitter, ki­egészítőnek stóla, nyaklánc, karkötő. A hölgyek jelmezki­választása azonban elenyésző ahhoz képest, amennyit a gyermekek foglalkoznak a megfelelő öltözettel, a muta­tós maszkura megtalálásával. Salgótarján egyik ismert és sokat keresett jelmezkölcsön­zője a Pécskő út 3. szám alatt, Fries Tamásné üzlete. A szek­rények és fogasok tömve van­nak szebbnél szebb öltözetek­kel: szemkápráztató a színek kavalkádja, hófehértől a csil­logó sötétig. — Kölcsönzésre. főként gyermekholmikat kínálok,''de akad néhány felnőtteknek va­ló báli ruha is. A jelmezeket /magam tervezem és készítem; attól függően, hogy melyik a divatos állatfigura, vagy rajz­filmhős, állítom össze a sze­zon kollekcióját. Volt időszak, amikor valamennyi kisfiú Sandokan akart lenni, a lá­nyoknál inkább a Csipkeró­zsika meg a tündér királynő • menő. De lehet kérni nem-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom