Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

Legszemelyesebb közügyünk Bár a háború és a béke ellentéte gyakor­latilag egyidős az emberiség történetével, napjainkban különösen sok szó esik a bé­kepolitikáról, a nemzetközi és a magyar bé­kemozgalomról. Nem egyszer felmerül a kér­dés: a mindennapok egyszerű embere tud-e valamit tenni a békéért. Egyetlen ember le­hetőségei természetesen meglehetősen kor­látozottak. Sok ..egy ember” azonban már tömeget alkot, amely egységes állásfoglalá­sával számottevő erőt képviselhet. Éppen ezért a béke — minden ember legszemélye­sebb közügye. A minap lezajlott a XI. országos béke- konferencia ékesen bizonyította, hogy nem­csak jelszóról van itt szó, hanem az emberek nagyon is komolyan veszik nemes küldeté­süket. Azt, hogy járműjavítói szakmunkás­nak és pedagógusnak, középiskolás diáknak és tiszteletesnek, téeszelnöknek és újságíró­nak egyként kell fellépnie földünk mind törékenyebb békéjének megőrzéséért. A nuk­leáris tél víziójának Damoklész kardja függ emberiségünk felett, hiszen a felhalmozott ötvenezer atomtöltet egytizedének felhasz­nálása rövid idő alatt megsemmisítené mind­azt. amit az emberi civilizáció hosszú évez­redek alatt épített fel. A tanácskozás minden felszólalásából az az elkötelezettség csendült ki, hogy a maga mód­ján mindenki kivegye részét a ..harcból”, hogy a jövő nemzedékei se az óvóhelyeken töltsék életüket, s hogy egyáltalán legyen jö­vő nemzedék. Ez a küzdelem igen sokrétű lehet, kell is, hogy legyen — ezt tartalmazza az Országos Béketanács megújulásra szólító programja is. Ezzel kapcsolatban számomra különösen szimpatikus volt egy nyakigláb kamasz megfogalmazása — egy középisko­lai békeközösség vezetője —, aki szerint a bé­kéért nem harcolni, hanem ismerkedni, ba­rátkozni. szeretni kell. Vagy emlékeztethetek egy újságíró kollégára, aki beszédében a zsurnaliszták felelősségteljes missziójáról, a közvélemény felvilágosításának és megnyeré­sének meghatározó szerepéről szólt. Hiszen nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a veszélyre, amely napjainkban az atomháború képében ólálkodik a kapuk előtt... Ám, a nukleáris világégés elkerülhető, és a legutóbbi leszerelési javaslatok nyitnak lehetőséget afelé, hogy a harmadik évezred küszöbét a tömegpusztító fegyverek terhétől megszabadulva léphessük át. Ma fontosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politi­kaformáló tényezővé váljanak. E terén nin­csenek kis és nagy országok, kis és nagy né­pek. Magyarország igazi külpolitikája mégis a belpolitika. A világ békéjére akkor tudunk hatással lenni, ha társadalmunkat nem szab­dalják szét válságok, s biztosítottak a közös nemzeti cselekvés feltételei. Különösen fon­tos ez most, amikor országépíió munkánkat a korábbiaknál nehezebb feltételek között kell végeznünk. Ám ebben a megnehezedett helyzetben adódnak olyan példák* amelyek szemléltetően bizonyítják, az ország, s ezáltal a világbéke ügye iránti elkötelezettséget. Mert a hit, a bizalom kifejeződéseként érté­kelhetjük például a magyar parasztság mun­káját akkor —, fejtette ki a szószékről egy energikus téeszelnökasszony —, amikor az évek óta tartó kedvezőtlen időjárás ellenére is tele vannak az ország éléskamrái. Nem véletlenül mondják, s mondták már sok-sok évvel ezelőtt is, hogy „aki telepít, bízik a jövőben.” Ügy gondolom, e fenti megállapítást nyu­godt szívvel átalakíthatjuk, kiteljesíthetjük össztársadalmi méretekre — feljogosít erre bennünket a jó hangulatú, tartalmas béke- konferencia munkája —. s kijelenthetjük: aki becsületesen dolgozik munkahelyén, helyt áll a munka frontján, teljes aktivitással ki­veszi részét nehézségeink orvoslásában, bí­zik hazánk jövőjében. Ez a mindennapok békeharca, mindannyi­unk legszemélyesebb közügye. D. L. Ahogyan a vállalati tanácstagok látják... Beszélgetés a NÁÉV eredményeiről és feladatairól ATSZKER úi raktára Űj központi raktártelepet épít a fővárosban a TSZKER. Az évi mintegy 20 milliárd forintos forgalmat lebonyo­lító mezőgazdasági termelő­szövetkezeti közös vállalat Budapest és környéke ellátá­sában évről évre növekvő szerepet vállal, és emellett, évente több mint 2,7 milli- rád forint értékű export­áru előállítását és értékesí­tését szervezi. Az árukat ed­dig a téeszek raktáraiban és egyéb bérleményekben he­lyezték el, mivel hiányzott egy nagyobb, központi léte­sítmény. A terv szerint 30 millió forintos költséggel idén mintegy ötezer négyzet- méter alapterületű épület- együttest adnak át, amelyben hűtőtárolókat alakítanak ki és előhűtő berendezéseket szerelnek fel. A raktárban egyebek kö­zött almát, friss málnát és zöldségféléket tárolnak majd. Az ország különböző részéből érkező termény válogatására és osztályozására korszerű, nagy teljesítményű berende­zéseket is telepítenek a rak­tárba. A TSZKER 1987-ben négy telepén állít üzembe mo­dern csomagológépet, ezek közül az egyiket már a köz­ponti telepre szánják. Ezután nagyobb lehetőség lesz arra is, hogy az exportra küldött árut gépekkel, gyorsan és sé­rülés nélkül rakhassák a szál­lító járművekbe. Önműködő berendezésekkel Takarékos sertéstelepek A mezőgazdasági nagyüze­mek régi, elavult sertéstele­peinek felújítására rekonst­rukciós program kezdődött; a gazdaságok pályázat út­ján nyerhetik el a korszerű­sítés pénzügyi fedezetenek egy részét adó banki hitele­ket, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium szakmai hozzájárulá­sát. 1987-ben tizenhat nagy sertéstelep rekonstrukciójá­hoz látnak hozzá az eddig jóváhagyott engedélyokira­tok alapján. Ez azonban nem jelenti, hogy az év további részében nem nyújthatnál« be a gazdaságok pályázatokat; a MÉM-ben arra számítanak, hogy a zárszámadások jóvá­hagyása után, az anyagi hely­zet ismeretében, újabb nagy­üzemek határozzák majd el — a sertéstartás, illetve a be­ruházás ösztönzésére hozott központi intézkedések isme­retében is — létesítményeik rekonstrukcióját, helyenként bővítését. Az idei program első sza­kaszában induló beruházá­soknál nemcsak a technológia korszerűsítése és az épületek átalakítása ad munkát, ha­nem a létesítmények befoga­dóképességét is összesen mintegy tízezerrel bővítik. A MÉM szakemberei szerint a létesítmények korszerű be­rendezéseivel a fajlagos ener­giafelhasználást 5—10 száza­lékkal lehet csökkenteni. Hozzávetőleg ilyen mérték­ben javíthatják a munka­erő kihasználását is, mivel önműködő berendezéseket használnak az állatok itatásá­nál és a takarmányozási tech­nológiát is felújítják, csök­kentve annak kézimunka­igényét. Lehetővé teszik a vízzel való takarékoskodást, és ami különösen fontos, a trágyakezelés megoldásával eleve megelőzik a környezet szennyezését, „ A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál az el­múlt évben alakították meg a vállalati tanácsot. A huszon­hat tagú testületre, melyben tizenhármán a dolgozók vá­lasztott küldöttei, fontos fel­adatok végrehajtása hárult az esztendő során. Az új típusú vezetés többek között megha­tározta a vállalat rövid és középtávú tervét, döntött a csőszerelő üzem létrehozásá­ról, valamint a tevékenységi kör kibővítéséről. Hogyan ítélik meg a tavalyi tevékenységüket? Munkájuk miként tükröződik vissza a munkásgárda által elért ered­ményekben? Milyen jelentős tennivalók várnak az idén a kollektívára? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk a vállalati tanács elnökével és két tagjával. Gazdaszemmel — A vállalati tanács meg­alakítása helyes döntés yolt, hiszen az új irányítási forma hozzájárul termelőeszközeink hatékonyabb mozgatásához — kezdte Lanyíl Gyula elnök, beosztását tekintve a szak­ipari üzem vezetője. — Mivel a tanácstagok széles köréből kerülnek ki, a vezetés első kézből értesül a termelést gátló gondokról, jobban hasz­nosíthatja a munkaterületek­ről érkező javaslatokat. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy reálisan mértük fel az erőket, s az ütemes fejlődést biztosító terveket hagytunk jóvá. Nö­vekedett a gazdaszemlélet, önállóan gazdálkodnak a ter­melőegységek, s mindez a jö­vőben csak tovább segítheti céljaink elérését. A középtávú programban az építőipari tevékenység évi 6 százalékos növelését határoz­ták el. Az egy munkásra ju­tó építési-szerelési termelé­kenységet 10, a nyereséget 8—10 százalékkal akarják fo­kozni. A fizikai és a szellemi étszám szinten tartása szerepel a tervben, az új értéket nem hozó, az úgynevezett rezsi- létszámot ugyanakkor mérsé­kelni kívánják az elkövetke­zendő években. A bérekre és a jövedelmekre vonatkozóan az áll az ötéves tervben, hogy legyen összhangban a végzett munkával, a központi intéz­kedésekkel, s biztosítsa a vál­lalat dolgozói életszínvonalá­nak megőrzését. — Kedvező eredményekkel zártuk a múlt évet — folytat; ta Horváth János, a terme­lési osztály vezetője. — Az előirányzott termelési érték 460 millió forint volt, s ezt várhatóan öt-tíz millió forint­tal túlteljesítettük. A koráb­bi értékhez viszonyított nö­vekedés 13,6 százalékos. A hozzáadott érték 12,6 száza­lékkal emelkedett. A terme­lékenység 17,1 százalékkal fo­kozódott. A 22 milliós nyere­ségtervet számottevően túl­szárnyaltuk, minden fizetési kötelezettségünknek képesek vagyunk eleget tenni. Az építőipari vállalat a ko­rábbinál három százalékkal kisebb létszámmal érte el a figyelemre méltó sikereket. A bérszínvonal 9,3 százalékkal volt magasabb, mint egy év­vel előtte. A béremelés ho­gyanjában komoly vita ala­kult ki a vállalati tanácsban. Voltak, akik az egész béreme­lést alapbéresíteni akarták, mások a pénz felét javasolták órabéresíteni. Végül a harma­dik variációt, Hanák László kőműves brigádvezető javas­latát fogadta el a testület. Jobban ösztönöz — Nekem az volt a véle­ményem, hogy a bérnövelés hetven százalékát fordítsuk mozgóbérre — emlékezett a vállalat kiváló brigádja cím­mel kétszeresen kitüntetett Münnich Ferenc Szocialista Brigád vezetője. — Az így adható bér ugyanis jobban ösztönöz a teljesítmény foko­zására, a minőség javítására. A tanács jóváhagyta az „öt­letemet”, s a tények elgon­dolásom helyességét igazol­ják. Ugyanis a tervezettnél nyolccal több, összesen két­százhuszonnyolc lakást adtunk át, s a minőségi kifogások száma is mérséklődött. Igaz, ez utóbbi téren még mindig sok a teendőnk. Másik alkalommal úgyszin­tén parázs vita alakult ki a tanács ülésén. Az új csőszere­lő üzem létrehozásának kér­désében kellett dönteni. Vé­gül az igenre szavazók tábo­ra bizonyult népesebbnek, de ellenszavazat is akadt. Sima „ügy” volt ugyanakkor a vál­lalat tevékenysági körének kiszélesítésére vonatkozó ta­nácsülés. Azzal ugyanis min­denki tisztában van, hogy a több lábon állás előmozdítja a biztonságosabb gazdálkodást, az eredményesebb termelést. A NÁÉV most már foglalko­zik, olyau kohászati termékek forgalmazásával is, amelyeket az építőiparban alkalmaznak. Ezután az idei feladatokra terelődött a beszélgetés. A terveket ezúttal is három va­riációban készítik el a válla­lat vezetői, s ezek közül vá­laszt majd a munkásközös­ség. — Mindenesetre a 470 mil­liós termelési érték elérése tűnik reálisnak — fogalmaz­ta meg az elképzeléseket Hor­váth János. — A tavalyinál ugyanis kevesebb. 129 lakást akarunk átadni. Több lesz ez évre a befejező munka. Cé­lul tűzhetünk 32 milliós nye­reséget. Mindezek figyelembe­vételével a bérszínvonalat 5— 5,5 százalékkal emelhetjük. A termelés és a gazdálko­dás legfőbb irányvonalait így összegezte Langa Gyula: — Csökkentenünk kell az általános és a termelési költ­ségeket. Fontos a műszaki elő­készítés és a tervszerűség ja­vítása, mérsékelni kívánjuk a kivitelezési időt. összhangba kell hozni a vezetők érdekelt­ségi rendszerét a kitűzött fel­adatokkal. Minél előbb sze­retnénk az építésben is hasz­nosítani a műszaki fejlesztés által gyártásba került termé­keket. A kislakásépítésben is többet akarunk vállalni. Cé­lunk az export fokozása. Ve­gyes vállalat létrehozásának gondolatéval is szándékozunk foglalkozni. A munka feltételei Hanák László az elhang­zottakhoz hozzáfűzte: — Amióta beválasztottak a vállalati tanácsba, a dolgo­zók gyakran megkeresnek a munkájukat hátráltató prob­lémáikkal. A Pécskő úti mun­kát esetenként a válaszfal hi­ánya miatt kellett szüneteltet­ni. Nemcsak vállalati, hanem országos gondról van szó. Ha­sonlóképpen sok bajt /okoz az importanyagok hiánya. Amennyire lehetséges, a vál­lalat igyekszik közel azonos „színvonalú” hazai anyagot találni. Mert a termeléshez a feltételeket a vezetésnek kell biztosítani. Köztudott, hogy országosan csökken az építési-szerelési termelés. A NÁÉV-nél ezzel szemben ütemesen fejlődik ez a tevékenység. A vállalati ta­nács azon fáradozik, hogy ne törjön meg ez a lendület... ;-«= Kolaj László Fahámozók Herencsényben Évente 1500 köbméter fát dolgoznak fel a cserhátsurá- nyi termelőszövetkezet herencsényi üzemében furnérrá. Ahogyan éles kés az almát, úgy hámozzák a hatalmas fa­törzseket vékony lemezekké, amelyekből bútorlapok nemes borítását készítik a továbbiakban. Tavaly 23 millió forint árbevételt hozott a közös gazdaságnak a tölgy-, bükk- és nyárfa furnérok gyártása, ebből 1 millió forint nyereséget realizáltak. Felhasználóik között a Pécsi Bútorgyár, kü­lönböző bútoripari szövetkezetek és a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár szerepelnek. Évente 800 ezer négyzetméternyi furnért nyernek. Tömön Sándor üzemvezető tanácsokkal látja el Jusztin Jánosnét. Szabó Istvánná és Gyurovics Mihályné a furnérokat na­gyobb táblákká állítják össze. Galanics Mihály és felesége rétegelt lemezeket ragaszt ősz* sze furnérfelülettel. A termékek készítésénél egyszerűbb gépeket is igénye vesznek. — kulcsár ­NÓGRÁD — 1987, tebruár 6* péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom