Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

Merre tart a magyar filmművészet?

Aki nem próbálta, el sem hiszi, milyen komoly szellemi és fizikai megterhelést jelent sorra nézni a filmeket. A tizenkilencedik magyar játék- filmszemle résztvevői tudják, hiszen saját bőrükön érezhették. Naponta négy filmet lehetett látni délután két órától általában éjjel negyed tizenkettőig.

A Budapest Kongresszusi Központ Pátria-termében zajlottak a fő események (emlékeztetőül: február 13—18. között). Ebben az impozáns, több ezer nézőt befogadó teremben Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitotta meg a programsorozatot, itt vetítették a szélesebb közönség érdeklődésére számot tartó filmeket, és hirdették ki az eredményt, Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató zárszava után.

Az átlagos falusi mozik befogadóképességéhez hasonló méretű Bartók-teremben részint olyan művek peregtek, amelyek témájuknál, feldolgozásmódjuknál, kísérleti jellegüknél fogva, eleve kisebb érdeklődésre számíthattak, részint kevésbé sikerültek, illetve versenyen kívül szerepeltek.

Az apró Pálma-teremben in. formációs vetítéseket rendez, tek, például a Balázs Béla Stúdió, a főiskolások filmjeiből, a fiatalon elhunyt Bódy Gábor videóiból. Ügy, hogy látnivalóból nem volt hiány, s aki akarta, bírta, a kedve szerint ingázhatott egyik vetítőhelyről a másikba.

Magam a Pátria mellett vök. soltam, s egyetlen kivételtől, Révész György Akii Miklósának Bartók-termi vetítésétől eltekintve. Révész Mikszáth Kálmán azonos című regényéből forgatta a filmet csodálatos magyar, csehszlovákiai és ausztriai helyszíneken. Akármilyen nemes is volt azonban a törekvése, nagyon gyenge mű kerekedett a jó alapanyag, ból. Invenciótlan, lassú, rit- mustalan, vérszegény alakokat felvonultató film az Akii Miklós.

A versenyprogramban tizenkilenc játék- és dokumentumfilm vett részt.

Jancsó Miklós Szörnyek évadjával nyitott a fesztivál. Tipikusan Jancsó-mozit látunk, a maga megszokott rekvizi- tumaival, kifejezőeszközeivel, Látványos film, de a gondolata —, mindannyian potenciális áldozatok és gyilkosok vagyunk, s olykor nehéz eldönteni, hogy éppen melyik •—, aligha eredeti, kissé zavaros is, s nem olyan, amire egy másfél órát élvezetesen rá lehet építeni.

Az első nagy élményt a második nap kezdő filmje, a két Gulyás testvér, Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilmje jelentette. Nyolcvan év körüli bácsikák emlékeznek első világháborús ifjúságukra, harcaikra, s az olasz veteránok meghívására látogatást tesznek a régi helyszíneken. A film kitűnően járul hozzá nemzeti önismeretünk árnyalt, elmélyültebb szemléletéhez, az értelmetlenül egymásra uszított népek közötti megbékélés, a béke eszméjének az erősítéséhez.

Az alkotói szándék többé- kevésbé sikertelen megvalósulásaként említhetjük Sólyom András Doktor Minorka Vidor nagy napja, Gazdag Gyula „Hol volt, hol nem volt”, Böszörményi Géza Laura, Tol. már Tamás Zuhanás közben című munkáját. Doktor Minorka Vidor egy beszélő tyúk, tehát meséről, abszurdról van szó. A hentesek és kofák piaci háborújának vagyunk tanúi, egy varázslatnak, amelynek a végén természetesen minden jóra fordul. A rendező azonban elköveti azt a nálunk gyakori hibát, hogy egyszerre kíván szólni a gyerekekhez és a felnőttekhez, ami nyilvánvalóan lehetetlen.

Gazdag Gyula filmjének alapötlete kitűnő. A családjogi törvénynek van egy paragrafusa, mely szerint a gyerek, nek hároméves korában — az ő érdekében — képzelt apát kell bejegyezni, ha addig nem sikerült megállapítani a valódit. Ebben a filmben ez történik, és a tizenkét éves srác elindul megkeresni nem létező apját. Realizmus és szürrealizmus keveredik ebben az alkotásban, sajnos úgy, hogy nem szervesülnek, állnak össze egységes egésszé.

Böszörményi Géza egy rossz házasságban élő nő önálló talpraállásáról elmélkedik, teret szentelve az ötvenes évek eleji recski internálásoknak is. Ezúttal sem a gondolattal van bajunk, hanem a megvalósítással. A beatzenészek és -táncosok próbálkozásai kilógnak a történetből, s gyengítik, mintsem erősítik a filmet. Tolmár Tamás első filmes rendező. A segítségre siető, majd szerencsétlenül vízbe fulladt budapesti taxisofőr esete kapcsán gondolkodott el emberségről, férfi és nő kapcsolatáról. Főleg dramaturgiai kifogásaink lehetnek, de el kell ismernünk: nem tehetségtelen munka.

Jobban sikerültnek érzem Vitézy László történelmi filmjét. az Érzékeny búcsú a fejedelemtől- 1. Bethlen . Gábor erdélyi fejedelem uralkodásának utolsó éve elevenedik meg, részben megfelelve a valóságnak. Érezhetjük, hogy nagy formátumú politikus a fejedelem. Bacsó Péter Banárihéjkeringője mai történet, számos remek vígjátéki, ironikus ötlettel. Gyakran megnevetteti nézőjét, az egész mégis valahogyan súlytalan, széteső. Felhívásnak viszont jó: gondoljuk meg minden lépésünket, mert könnyen kicsúszhat sorsunk irányítása a kezünk közül. Dér András és Hartai László Szépleányok címmel az első magyar szocialista szépségverseny visz- szásságairól készített doku. mentumfilmet.

Az alkotói szándék és a végeredmény egymáshoz legközelebb a következő filmekben jutott: Gárdos Péter Szamárköhögés, Maár Gyula Malom a pokolban, Dömölky János Hajnali háztetők, Erdöss Pál Gondviselés és Rózsa János Csók, anyu. A Szamárköhögés egy tízéves kisfiú szemével szemléli 1956 októberének tragikus eseményeit. Különösen a színészi játék remek. Maár Gyula, az ötvenes évek politikai viszonyait, lég. körét eleveníti fel, a hangsúlyt a magánéletre helyezve. Nem akar leleplezni, odamondogatni. Egyszerűen megmutat, és ennyi elég is, hogy olyat soha többé ne kívánjunk magunknak.

Dömölky János filmje a harmincas években kezdődik, s jut el a személyi kultusz éveihez. Az igaz és a dilettáns művész életútját mutatja be. Az egyik része — az akkori viszonyok között természetesen — a mellőzöttség lesz, a másiké a hatalom. Jól megcsinált film, szellemi erőfeszítést követel. A Gondviselés közérthetőbb, „fogyasztha- tóbb” mű. Az előítéletek leküzdésére hív fel, s arra a valóságos veszélyre, hogy bizonyos rétegek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek korszerű és kijáró egzisztenciális létük megteremtésében.

A legegységesebb, a legkiér leltebb és a leghatásosabb film Rózsa Jánosé. Csupa jó szándékú, dolgos ember és mégis, senkinek nem jut ideje a gyerekekre, a családra. Miért? — kérdezzük mi is a rendezővel együtt, és várjuk, hogy a választ megadják majd nekünk, mielőbb amikor még nem késő. Rengeteg képi lelemény, egytől egyig kiváló színészi játék teszi értékessé és maradandó élménnyé a Csók, anyut.

Ez a film kapta — Sára Sándor Keresztúton című dokumentumfilmjével megosztva — a társadalmi zsűri fődíját. Jancsó Miklós rendezői díjat kapott. Különdíjra értékelték Kása Ferenc, Az utolsó szó jogán című négy és fél órás dokumentumfilmjét, a Béres-cseppekről. Budapest díja Bacsó Péternek jutott.

R,agályi Eleméré a legjobb operatőri munka.

A legjobb színészi teljesítményt Udvaros Dorottya és Garas Dezső nyújtotta. Rad- ványi Géza-dijban részesültek a Szépleányok alkotói. A budapesti KISZ-bizottság díját Rózsa János nyerte el. A film. szemle intézőbizottságának dí ját Mészáros Mártának ítélték oda a záróelőadáson, versenyen kívül bemutatott nagy. szerű filmjéért, a Napló Sze- relmeimnek-ért.

A filmes szakmai zsűri díjazottjai : Deimanik Tamásné, Fülöp Géza fénymegadók, Ba- novich Tamás díszlettervező, Koltay Lajos operatőr. Pogány Judit, Garas Dezső, Cserhalmi György, Bánsági Ildikó színművész, Szirtes András, a Lenz című kísérleti film rendezője, Rózsa János, Sára Sándor, Dér András és Hartai László rendező.

A Magyar Filmklubszövetség díját Dömölky János, a külföldi kritikusok Moskovitz- díját Gazdag Gyula, a Szín. ház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak díját Szirtes András kapta.

Alapvetően — megítélésem szerint —, helyesen döntött mindegyik zsűri, egyedül a külföldi kritikusokét nem értem. De, hát az én szemem magyar szem. bizonyos dolgokat természetszerűleg másképpen lát.

Az összkép tehát — a filmek társadalmi érzékenységét, minőségét, színvonalát, tekintve — biztató. Dokumentumfilmjeink rendkívüli érzékenyek a mai valóságra, annak minden állandó és változó elemére. Nagy átélőképességgel, eltökélt és felelősségteljes segíteni akarással készültek. Így lehet — kell! — gondolkodást, szemléletet, magatartást formálni. Ezért ért. hető, hogy a játékfilmszemlén három dokumentumfilmet is díjaztak, köztük a Tolnában élő bukovinai, székelyek sorsáról szóló Keresztúton-t és az egészségügy, az egészségvédelem, az orvosetika összefüggéseit vizsgáló, Az utolsó szó jo- gán-t.

Közben megerősödött — ezt jelzi a produkciók zöme — játékfilmjeink valóságfeltáró, orientáló ereje is. Elgondolkodtatóak, tettre ösztönzőek, többségükben hatásosak is a filmek; mert rendezőink igyekeznek lépést tartani a valósággal és jól Ismerik a filmnyelvet. Filmjeink —, noha most sem áll több pénz rendelkezésre, tehát a minőségé^ hez másra is szükség van — jobbak, mint egy esztendeje, és minden bizonnyal állják a versenyt a nemzetközi porondon is.

Sulyok László

Látogatás Bobály Attilánál

Dr. Losonczi Miklós műkritikus írja a művészről: „Nyilvánvaló Bobály Attila azon megfontolt mérlegelése, hogy az elmúlt tíz esztendőben a kötött és hagyományos szobrászi fogalmazást éppúgy gyakorolta, mint az egyszemélyes első indítványokat. Bátorság és óvatosság érzékelteti tényleges becsvágyát és komolyságát, hiszen érzi, így léphet előre — étékek, megtorpanások, kezdeményezések közepette. Szerencsére kísérője a bőség, az energia, a szorgalom — így úrrá lesz minden nehézségen."

A készülő Dózsa.

Kutyás.

Bencze Péter felvételei

Csohány Kálmán emlékére. Menekülő.

1.. Néhány Veres famíliabelit talán mégis csak érdemes itt „összehívni”, mert éppen a minap mondta egy jó !®rát a Cserhát völgyében, hogy öt bizony nem érdekli ez az egész... Szíve joga mindenkinek érdeklődését arra fordítani, ami számára érdekes. Szöget legfeljebb az üt az ember fejébe, hogy a történelmi múlt ismerete iránt általánosan felkeltődött és tapasztalható érdeklődést menynyi minden egyéb vélemény is tarkítja. Mert „azért” a nógrádi Vereseket — voltak sokan köztük valóban érdemdús egyéniségek is — illene jobban ismerni.

Közöttük van Veres Pál — Beniczky Hermin férjeLehetnek éppen velük (Veres Pálékkal) kapcsolatosan olyan félig sem tréfás vélemények, hogy a nőnevelés híres harcosának Veres Pálné- nak tulajdonképpen a férje volt igazi felvilágosult elme és reformer. Mert hiszen ő „hagyta”, hogy az asszony „úgy kinőjön”, ahogy kinőtt az általános korabeli nőiség konyhagőzzel és hímzéssel vegyest telített mezejéből. Lehet ebben is valami, sőt van is, hiába járta már saját korukban a mondás „Veres Pál a híres Veres Pálné férje..

Kellett mindahhoz kétségtelenül Veres Pál is. ami történt, kellett hozzá a példás emberpár — így nőnap környékén ez aktuális is — egy- másszeretete, kölcsönös megfc]D)»Pz&R(í)

'becsülése és talán a lányuk is, akinek nevelése körül keletkeztek vagy fejlődtek Beniczky Herminben a többoldalú nevelés szükségessége körüli meggyőződések és követelt gyakorlatok stb. Más kérdés lenne, hogy korunkban éppen az okoz gondot, hogy a nők (és több ponton már csak a nők ?) tanulnak, dolgoznak kicsit mindent átvállalva, ideszámítva a humán pályákat, a pedagógia valamennyi ágát és az orvoslást is hovatovább.

A mai gyakorlatot figyelve — és a tendenciát látva, miszerint a gimnáziumok telítve lányokkal — Veres Pálné után kiált az ember! Hogy most már tegyünk rendet a társadalmi értékítéletek harcmezején és ne legyen egyik-másik pálya kényszerűségből csak a nőknek fenntartva, s lehessen nagyobb szabadság (valódi) a tekintetben is, hogy kiki választhasson — régies háziasszony vagy mai szüfrazsett akar-e lenni, aki mint egykor Veres Pálné az egyenjogúságért harcol (az egyenlő értékítéletért) még legkedvesebb emberével Madách Imrével is. Őt alaposan leteremtette elmaradott nőszemléletéért s maga Madách nem győzött visszakozni.

Visszatérve a vanyarci Veres-kúria kertjéből, ahol két nagy írónk is gyakorta megVERESEK NYO

fordult (Madách és később Mikszáth) a cserháti táj és a Szuha völgyének Veres-ém- lékeihez mondanám találkozásomat egy Veres-leszármazottal, a Kutasón élő Szita Andrásnéval, Veres Sári né~ némmel. Ügy fogadott, mint régi barátot ő és a férje nemkülönben, pedig éppen őket rabolta ki nemrégiben valami kóbor banda, amíg a földeken dolgoztak.

Elvittek néhány valóban szép, régi értékes képet abból a kevésből, ami még megmaradt a valamikori Veres família kutasói dolgaiból. S így az sem más kérdés, hogy alig álltunk meg az egykori magtár (átalakított udvarházféle) előtt, Sári néniék házánál, amikor a szomszéd már ott volt a meleg konyhában. Merthogy sohasem lehet tudni, hátha megint valami rosszban sántikáló kerüli a házat. Így helyes bárhonnan nézzük is a dolgotHíre kelt nemrégiben, hogy talán már meglettek a képek és a tolvajok, de ez sajnos nem bizonyult igaznak. Hagyjuk is ezt a szomorú ügyet, érdekesebb maga Sári néni, akinek kézzel írott családfát ajándékozott egy pesti Veres rokon, de amin eligazodni jómagam ott, azon a csikorga- tóan hideg téli estén semmiképpen nem tudhattam. Mondom inkább azt, amit nagyjából magam megjegyeztem eddig a nógrádi Veres család tagjairól, akik között em. lítést érdemel mindjárt a kutasói gyökerű idős Veres Pál, a feleségéről híres ifjabbik Pál édesapja.

Édesanyja Meskó Magdolna és ez azért érdemel külön is említést, mert nyilvánvalóan annak a Meskó famíliának a nőtagja, amelyikből az ominózus csábító (?) Meskó Miklós Madáchné Fráter Erzsébet losonci, farsangi bálbeli tán- coltatója kikerült. Vagyis lehetett és volt is itt ismeretség sokirányú, -oldalú, s nem csak egy irányban, az asszonyi hűtlenség vonalában kellene gondolkodnunk (ha ugyan egyáltalán gondolkodunk valami ilyesmin).

Veres Sári néni és férje végigvezetett az elemlámpa fényénél vagy két szobán és akkor megnézhettem néhány régi tárgyat, fényképet és képet, s egy mára erejét-egész- ségét vesztett talán empire stílusú szalongarnitúrát. A Veresek kúriája nem itt állt Kutasón, ahogy mondják; feljebb volt valahol a dombon, de mert a család szaporodott s nem veit mit osztani, ide leköltözött valamelyik ifjonti ős és visszaállította a magtárat lakásnak.

[ÄEAM

A fenti erős kőépületet meg már a mi korunkban lebontotta az, akié lett az idők folyamán. A vanyarci Vereskúria sem járt másként, sőt, éppen így járt az is, de hagyjuk is ezt most! Ifjabb Veres Pál, aki „csak a felesége mellett érezte jól magát” itt született Kutasón 1815-ben. Volt aljegyző, a kiegyezés után még alispán is és országgyűlési követ nemkülönben.

Testvére lehetett az egy évvel korábbi születésű farádi Veres István, aki a pákozdi győzők között volt és tíz évet letöltött az ítélet szerinti tizenötből a világosi fegyverletétel után (végigverekedte a szabadságharcot) Aradon várfogságban.

Azt a golyóstoll®! valamiféle irkalapra rajzolt családfát (naprakész amúgy) egy most kilencvennégy éves Veres rokon készítette Sári né- ném részére, pótolva ezzel ilyen házilagosan az ugyancsak nógrádi Nagy Iván-féle családtörténetet, amelyben nyilván bőségesen jut hely és tér éppen a Vereseknek Nóg- rádban. De hát, folytatható a sor egy hozzánk közelebb élt (Alsótoldon halt meg, ott van a sírja is) Veressel, farádi Veres Izabellával. akit a mű- történetírás csak Izának nevez nemes egyszer őséggel.

Veres Iza a múlt század vé- gefelé született Alsótoldon (1884) és Székely Bertalannak. a nagy magyar festőnek volt tanítványa- Budapesten a Műcsarnokban már 1926-ban kiállított képeiből, amelyekre főként a palóc népélet ábrázolása volt jellemző. Leghíresebb műve egy nagyméretűi táblakép, amelynek ezt a címet adta: Madách Imre és Veres Pálné. Ezen három alak látható kerti, természeti környezetben. Madách a Tragédiát olvassa fel Vereséknek, Beniczky Hermin vele szemben ül a nagy fa alatt, az álló férfi maga Veres Pál.

A képet ma —. ha nem tévedek — a csesztvei Madách- emlékhely vendégszobájának falán láthatja, aki láthatja» Zólyomi József, a gyarmati Palóc Múzeum igazgatója vette körülbelül húsz évvel ezelőtt magától Veres Izától vagy kétezer forintért. Amikor aztán a múzeumi „profiltisztítás” megtörtént, a kép elkerült Szécsénybe, onnan fjedig Csesztvére. Veres Iza más képéről az egykori vásárló ma nem tud.

Hamarjában csak ennyi Veu rest idézgettem meg ebben a kis dolgozatban (sok volt még neves), s őket is csak azért, hogy más is lássa — történetük átszövi máig ható példás küzdelemmel múltunk értékesebbik részét.

I. Pataki László