Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

fl szocializmus fejlődéséről Lázár Györgyöt fogadta Döntő szerep az összefogásban — Kétségtelen, a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szó. cialista világrendszer fejlődé, se lelassult, a gazdasági nő. vekedés üteme veszített a ka­pitalizmussal szembeni elő­nyéből. Világméretű történel­mi revans lehetősége villant fel az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sor. sát érintő létkérdés megfele. lően válaszolni erre a kihívás­ra. Ebben az összefüggésben meghatározó jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Párt. jának politikájában bekövet­kezett változás. Az SZKP ve­zetése az átalakítás gyorsítá. sa révén a szocializmus belső viszonyainak olyan megújítá­sát tűzte ki célul, amely meg­adja az eredményes választ a kihívásra. Világpolitikai jelen­tőségű XXVII. kongresszusán az SZKP tanúbizonyságát ad­ta, hogy vállalja az újabb tör­ténelmi kihívást, kész szembe, nézni a realitásokkal, új mó­don megközelíteni és megolda­ni a felhalmozódott problé­mákat, megtisztítani a jövő útját, eltávolítani mindazt, ami akadályozza a belső és a nemzetközi problémák meg­oldását. — Természetesen a történel­mi kihívás érinti valamennyi szocialista országot, és mind­egyiknek megvan a maga fe­lelőssége és része a megfelelő Válaszhoz szükséges tennivalók kimunkálásában és elvégzésé­ben. Döntő szerepe van a szó. cialista országok összefogásá­nak és együttműködésének, nem feledve, hogy már csak a társadalmi haladásban be­töltött szerepüknél fogva sem zárkózhatnak önmagukba; a szocializmus csak a civilizá­ció „fő orezágútján” fejlődhet egészségesen. Testvérpártja­ink munkája azt mutatja, hogy — eltérő ütemben és mélységben — fokozatosan tu. datosul az új gondolkodás- mód és a problémák új meg­közelítésének. illetve megoldá­sának szükségessége. Rendkívül nagy a jelentő­sége, hogy a Kínai Népköz- társaságban pozitív felismeré­sek érlelődtek meg, s ezek nyomán széles körű reformfo­lyamatok kezdődtek, amelyek eredményeket hoztak gaz­daság fejlődésében. Egy újabb témakörre áttér, ve, a szocializmus fejlődésé, nek hazai tapasztalatait ele­mezve Berecz János aláhúzta: elsődleges feladat a szocializ­musról való gondolkodás reá. lizmusának, a mai valóság­hoz fűződő kapcsolatának erő­sítése, a mai magyar társa, dalom mélyebb és sokoldalúbb ismeretének megalapozása. Egyrészt szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy nálunk szocializmus épül, s ez továb­bi tartós feladatunk, más­részt konkrétan kell elemez­nünk a mai társadalmi folya­matokat, az ellentmondásokat és feszültségeket. Szorosabban össze kell tehát kapcsolnunk a társadalmilag racionális cse­lekvést a szocializmus elvei­vel és céljaival, ezek dialekti­kájában kell bemutatnunk a szocializmus építésének továb. bi útját, polemizálva az elv. szerűség és a racionalitás szembeállításával. Belpoliti­kánkban ma rendkívül fontos a stabilitás és a fejlődés egy­sége. Nálunk most egyszerre érvényesül a társadalmi sta­bilitás, a politikai kiegyensú­lyozottság és a politikai .élénk, ség, a készség a változtatás­ra, a változások pozitív foga­dására. “ ' ' Kulcskérdés a hatalom hiányában mindig megjelenik a két hamis véglet: egyfelől a konzervativizmus, másfelől pedig a demagógia. Pártunk vállalja a politikai központ szerepét, ugyanakkor jól tudja, hogy nem helyettesítheti az egész politikai rendszert. — Ma már eléggé világos, hogy a szocializmus a törté­nelmi fejlődés viszonylag hosszú szakasza, melynek so­rán maga a szocializmus is jelentős változáson, fejlődésen megy keresztül. Pártunk ezt nemcsak felismerte hanem többször is bizonyította, hogy képes a megújulást a gyakor­latban is megvalósítani. A megújító reformok szerves részei a szocializmus fejlődé­sének. Az MSZMP —, mint eddig, úgy ezután is — a szocializ­musban és a szocializmusért megvalósuló reformok pártján áll. Ezen az alapon termé­szetesen szemben áll minden olyan törekvéssel, amely az újításoktól félve hátráltatja- nehezíti a reformmunkálato­kat, s szemben áll minden olyan szándékkal, amely a re­formot ürügyként felhasználva a szocialista rendszer gyengí­tésére irányul. Örömmel üd­vözöljük, hogy a szocializmus megújulására vonatkozó fel­ismerés és elhatározás más szocialista országokban is utat tör magának, bármilyen le­gyén is az elnevezése. Ez kedvezőbb feltételeket teremt számunkra is eddigi utunk folytatásához. — Egy reálisabb szocializ­musszemlélet — zárta beve­zető előadását Berecz János — csak a mai magyar társa­dalom viszonyainak reálisabb ismeretén és a problémák megoldásában való cselekvőbb és felelősebb szerepvállaláson alapulhat. Szorosabban össze kell kapcsolnunk a társadal­milag racionális cselekvést a szocializmus elveivel és cél­jaival, s ezek dialektikájában kell értelmezni a szocializmus építésének további útját. A szocializmus hazánkban való­ság. de nem ■ befejezett mű. Eddigi fejlődésünk alátámaszt­ja* hogy a szocializmus a legjobb lehetőség a magyar nemzet számára a boldogulás­hoz. A szocalizmus számunk­ra: valóság, program, távlat! — Történelmi tapasztalata. ink azt bizonyítják, hogy a politika kulcskérdése a szocia­lizmus fejlődése során is vál­tozatlanul a hatalom. Ennek pedig fő forrása a dolgozó tömegeknek a hatalomhoz való viszonya: milyen a magatar­tásuk, milyen mértékben vesz. nek részt a hatalom gyakorlá­sában, tudjuk-e mozgósítani őket céljaink megvalósításá­ra? A történelmi tapasztala­tok azt mutatják: a népi ha­talom legfontosabb feltétele, hogy a párt és a tömegek kap­csolata szoros és bizalomteli élő, eleven legyen. A politika, a hatalom tartalma mellett azonban rendkívül nagy je­lentősége van a hatalomgya­korlás módjának és stílusá­nak. A szocializmus — lénye­géből következően — demok. ratikus hatalom. Számunkra a demokrácia a népi hatalom szerveinek, szervezeteinek az egész közösség érdekeinek 6zem előtt tartó működését je­lenti. Ugyanakkor elismerjük annak jogosultságát, hogy az egyének, közösségek, csopor­tok kifejezzék és érvényesítsék érdekeiket. Sőt, a közös célok megvalósítása, a társadalom stabilitásának biztosítása ér­dekében építünk is erre a bo­nyolult érdektagoltságra. A politika és a kormányzás fel­adata, hogy megkeresse azo­kat a találkozási pontokat, amelyeken a különböző ér­dekek közös erőfeszítésekké egyesülhetnek. A szocializmus magyaror­szági fejlődésének ma a gaz­daság a kulcskérdése — emel­te kJ a Központi Bizottság tit­kára, hozzátéve: sorsdöntő számunkra, hogy áttérjünk az intenzív növekedési pályára, hogy maximálisan kihasznál­juk a meglévő objektív és szubjektív erőforrásokat. Or­szágunkban ehhez a lépésvál­táshoz megvan a kezdemé­nyezőkészség, a szellemi ka­pacitás és a fogékonyság a rugalmas irányításra. S, bár a gazdasági alap nagymérték­ben meghatározza a politi­kát, nem tévesztjük szem elől: a politikáé az elsődle­ges szerep! Céljaink érdeké­ben át kellett, át kell gon­dolnunk a gazdaságunk fej­lődését ösztönző viszonyokat, köztük talán a legfontosabbat: hogyan lehet összekapcsolni a tervszerűséget, az áruter­melést, az értéktörvényt. A tervszerűség és az áruterme­lés, a piac törvényszerűségei­nek egybekapcsolása, a szo­cialista elosztási alapelv és az egyéni anyagi érdekeltség ta- lálkoztatása igen bonyolult kérdés. Abból keli kiindul­nunk hogy a szocialista tár­sadalomban minden fejlődés forrása a munka, s egyben ez a legfontosabb eszköze a sze­mélyiség feljesztésének is. Vissza kel] adni a munka, a teljesítmény becsületét, be­leértve a tudás minden for­máját: a szaktudás, a mes­terség, a hozzáértés becsüle­tét is. Az eszmei-ideológiai kérdé­sek széles körét felvető be­vezető előadásában Berecz János hangsúlyozottan szólt a párt meghatározó szerepéről. Rámutatott: pártunk sajátos szerepét úgy értelmezi, hogy annak lényege, a magyar nép és a szocializmus ügyének szolgálata, és nem az uralko­dás. Fontos döntésekhez a párt széles körből igényli a véleményeket, az elgondoláso­kat, amelyek formálják a ki­alakuló megoldásokat. Az így létrejött széles politikai szö­vetség óriási energiaforrás a szocialista építés számára, s egyben a rendszer tömegbá­zisának stabilitásának egyik meghatározó tényezője. Vál­laljuk. az ezzel elkerülhetet­lenül együttjáró véleménykü­lönbségeket, vitákat, de nem mondunk le a „kétfrontos ér­zékenységről”, mert ennek Berecz János előadását kö" vetően a tanácskozáson el. nöklő Lakatos Ernő megem­lékezett Lukács József akadé­mikusról, a Magyar Tudó. mányos Akadémia Filozófiai Intézetének közelmúltban el­hunyt igazgatójáról — a jeles marxista filozófus emlékének a résztvevők egyperces néma felállással adóztak. Referátumok Az országos elméleti konfe­rencia plenáris ülése referá. tumokkal folytatódott. Első­ként Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti In. tézetének igazgatója tartotta meg előadását „Történelmi utunk és a közgondolkodás” címmel. Egyebek között hang­súlyozta: a felszabadulással kezdődő történelmi változá­sok nyilvánvalóan másként érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocia­lizmusba már „beleszületett” fiatalokat. A fiatal generáci­ókra is hat azonban a családi környezet, az ismerősök, a szemtanúk véleménye, s ter­mészetesen széles körben hat. nak az irodalmi alkotások, filmélmények is. Fontos lát­nunk. hogy a történelmi kö­zelmúlt felfogására nagymér­tékben hat a jelen is. elsősor. ban azok a problémák, ame­lyekkel ma kell megküzde- nünk. A nehezebb gazdasági előrehaladás időszakában, amikor kiéleződnek az ellent­mondások, vagy éppen „ér- tékzavarok” keletkeznek, a történelmi eredmények is más megvilágítást kapnak, s az egészében sikeres fejlődés le­értékelődhet. A gazdaság stag­nálása, a nyugdíjak érték- vesztése, a reálbérek csőkké, nése, a nem teljesítményala­pú bérezési és jövedelemkü­lönbségek kialakulása, a mun. ka nélkül szerzett jövedelmek növekedése ismert jelenségek. Ezek nemcsak morális problé­mák, hanem megkérdőjelez. 2 NÓCRÁD - 1987. február 20., péntek \ II. János Pál Olaszországi látogatását befejezve hazaéri Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke olaszországi lá­togatásának utolsó napján, csütörtökön a Vatikánba lá­togatott, ahol fogadta őt II. János Pál pápa. A talál­kozót követően a magyar mi­niszterelnök Velencébe in­dult, ahol Veneto tartomány tanácsának elnöke a vendég­látó. Kora délelőtt a magyar kor­mányfő Róma város polgár- mesterénél, Nicola Signorelló- nál tett látogatást a Capi- tóliumon. A polgármester rö­vid ünnepségen mondott be­szédében méltatta a Buda­pest és Róma közötti kap­csolatokat, megjegyezve, hogy sok a közös történelmi és kul­turális elem a két város múlt­jában. Lázár György vála­szában kifejezte meggyőző­dését, hogy a két főváros kö­zötti kapcsolatok is hozzájá­rulnak az olasz—magyar együttműködés további elmé­lyítéséhez. Lázár György át­adta a fővárosi tanács üd­vözletét az „örök város” ta­nácsa vezetőségének. A to­vábbiakban rámutatott: a ma­gyar és az olasz kormány tö­rekvései akkor válhatnak va­lóra igazán, ha ezeket az el­képzeléseket az emberek is támogatják. Végezetül emlé­keztetett arra, hogy Róma polgármestere érvényes, bu­dapesti látogatásra szóló meg­hívással rendelkezik. A Vatikánba, a Szent Pé­ter téren levő bronzkapuhoz tíz órakor érkezett a vendé­gek gépkocsisora. Lázár György és felesége, valamint kíséretének tagjai először megtekintették a Sala Reg- giát és a Sixtusi kápolnát, majd a Szent Péter-székes- egyházban hosszabban időz­tek Michelangelo szobra, a Pieta előtt. Ezt követően a hetik a korábbi nemzedék erő­feszítéseinek, küzdelmének ér. telmét is, növelhetik a törté­nelmi látásmód zavarait, s szinte szükségszerű, hogy el­homályosítják a szocialista rend kialakulásának jelentő­ségét, történelmi érdemeit és eredményeit. E körülményeket ismerve hangsúlyoznunk kell a társadalomtudományok, kü­lönösen a történelemtudo­mány fontos szerepét a köz. gondolkodás alakításában — mondotta. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke „Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista épí­tés magyar gyakorlatában” címmel vállalkozott néhány elvi következtetés levonásá­ra Részletesen szólt a gazda, ságfejlesztési stratégiában, a tervezési-irányítási rendszer­ben, valamint a tulajdonvi­szonyokban az elmúlt négy évtizedben bekövetkezett vál­tozásokról, a szocialista fej­lődés sajátos hazai tapaszta. latairól. Méltatta az MSZMP kezdeményező szerepét a fej. lődéssel együttjáró új követel­mények feltárásában, vizsgá­latában, a továbbhaladáshoz szükséges feladatok kijelölé. sében. A felismert, szükséges lépé­sek elvi, politikai megfogal­mazása és azok gyakorlati megvalósítása között azonban nem egyszer jelentős a szaka­dék — mutatott rá az elő­adó. Foglalkozott a reform ed­digi eredményeivel, a gazda­sági fejlődés támasztotta új követelményekkel, majd a szo­cialista tulajdonviszonyok új vonásait elemezte. Kulcsár Kálmán, akadémi­kus, az MTA főtitkárhelyette­se „Társadalmi viszonyok és folyamatok a 80-as években” címmel foglalta össze monda­nivalóját. — Mai társadal­munk — mondotta — éppen a tudatos társadalomépítés kö­vetkezményeként különbözik minden nagyobb mutatójában a négy évtizeddel ezelőtti ál. lapotától. Ebből következik, hogy más társadalom lévén másfajta megközelítést, más­fajta kezelést, irányítást igé­nyel. Napjaink problémái a lezett a míniszii magyar kápolnát tekintették meg. Innen mentek át a pá­pai palotába, amely előtt, a San Damaso-udvarban, a svájci gárda díszegysége so­rakozott fel a magyar minisz­terelnök tiszteletére. A ka­tolikus egyház feje pontban tizenegy órakor fogadta a Minisztertanács elnökét a könyvtárszobában, amely a külföldi államférfiakkal foly­tatott találkozók ’ színhelye. A félórás megbeszélésen idő­szerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam és a kato­likus egyház viszonyáról, va­lamint a Magyar Népköztár­saság és a Vatikán kapcso­latairól folytattak eszmecse­rét. Egyetértettek abban, hogy ezek a kontaktusok rende­zettek, azok megőrzésére, to­vábbépítésére kell a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetni. A magánkihallgatást köve­tően bemutatták a pápának Lázár György feleségét és kí­séretének tagjait. Ezután a magyar miniszterelnök Casa- roli bíborossal, államtitkárral találkozott. Az eszmecsere so­rán felidézték a Magyar Nép. köztársaság és a Vatikán kö­zötti negyedszázados kapcso­lat fejlődésének egyes állo­másait, hangoztatták, hogy a továbbiakban is szükség van a különböző világnézetű em­berek közötti párbeszéd foly­tatására. Megállapították, hogy ennek jó példája volt a Bu­dapesten nemrégiben tartott marxista—katolikus dialógus. Az egyházi államban lezaj­lott programok befejeztével pontban egy órakor emelke­dett a levegőbe a magyar kormányfő különgépe, hogy rövid út után Velencébe ér­kezzen. A római Ciampinói repülőtéren Lázár Györgyöt vendéglátója, Bettino Craxi olasz kormányfő búcsúztatta. korábban kialakult szervezet* rendszerben, a régi politikai, irányítási és igazgatási mód­szerekkel nem oldhatók meg. A korábbi állapot másfajta „hatékonyságot” igényel és tesz lehetővé, mint amire ma szükség van ahhoz, hogy az ország a saját fejlődéséből és a globális folyamatokból egya­ránt érkező kihívásoknak ele. get tehessen. A magyar tár­sadalom utóboi négy évtize­dére jellemző folyamatok tör­ténelmileg összetettek. Ma már világos, hogy saját történel­münktől nem szakadhatunk el. A forradalmi helyzetek nem kezelhetők absztrakt el­méleti sémák alapján, a va. lóság alakítja az elgondoláso­kat is. Lakatos Sándor, a Pártélet fe­lelős szerkesztője „Politikai in­tézményrendszerünk működé­sének hatékonysága” címmel tartott referátumot. Beveze­tőben szólt arról, hogy a fon­tosabb állami, sőt pártdönté­sek előtt már gyakorlattá vál­tak az úgynevezett társadalmi viták. A pártvezetés ennek során kikéri a társadalmi szervek véleményét, amivel kétségte­lenül gazdagítja a születő el­képzeléseket, javítja a dönté­sek hatásfokát. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni — mondotta —, hogy ezek a konzultációk nem tekinthetők tényleges társadalmi vitáknak, mert egy viszonylag kisebb kört érintenek. Ez a kör azonban szélesíthető. Hangsúlyozta: a párt és az állam viszonyának helyes alakítása kulcskérdése a politikai rendszer hatékony­ságának. Mivel ez a két szer­vezet foglalkozik rendszere­sen a szocialista építés min­den területével, érthető mó­don itt a legszorosabb a kap­csolat. Ugyanakkor itt a leg­nagyobbak az átfedések, a párhuzamosságok is. '”ermé- szetesen elkerülhetetlen, hogy a párt és az állam szervei bizonyos kérdéseket párhuza­mosan tárgyaljanak. Amikor azonban ilyen esetekről van szó, világosan kellene érződ­irelnöh Velence repülőterén kölcsö­nös üdvözlések hangzottak el, majd a vendégek és Veneto tartomány, illetve Velence vá­ros vezetői hajókba szálltak és a belvárosába indultak. A vendéglátók később ebédet adtak a magyar vendégek tiszteletére. Ezután hajóval a MONTEDISON petrolkémiai gyár Porto Marghera-i gyár- egy-égét keresték fel. Az ipari komplexumban műtrá­gyát, műanyagipari alapanya­gokat és félkész termékeket állítanak elő. A vendégek, s a vendéglá­tók egyaránt üdvözölték a gazdasági kapcsolatok to­vábbi gazdagítását szolgáló elképzeléseket. Miként Lázár György megjegyezte, nem egyszerűen a kereskedelmi kontaktusok bővítéséről van szó, hanem olyan termelési együttműködés kialakításáról, amely a jövőben meghatáro­zó szerepet tölthet be a két ország gazdasági kapcsolatai­ban. A Minisztertanács elnöke programjának befejezéseként találkozott és kötetlen beszél­getést folytatott Veneto tarto­mány politikai, gazdasági és kulturális életének vezetői­vel. Lázár György háromnapos olaszországi látogatása Velen­cében ért véget; a kormány elnökének és kíséretének kü- löngéoe az esti órákban haza­indult Budapestre. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és kísérete csütörtökön hazaérkezett Olaszországból, ahol Bettino Craxi miniszterelnök meghí­vására hivatalos látogatást tett. A kormány elnökét Maróthy László, a Minisztertanács el­nökhelyettese s mások fo­gadták. ;v nie az eltérő megközelítés­nek. Nyilvánvalónak látszik, hogy a pártszerveknek min­denekelőtt a politikai össze­függéseket kell megragadni­uk, míg a tényleges kidolgo­zást — felelősebben és nagy­vonalúbban — az állami szer­vek illetékességi körébe kel­lene utalni. Benke Valéria, a Társadal­mi Szemle szerkesztőbizott­ságának elnöke „Társadalmi folyamatok, tudati viszonyok, társadalompolitika” című re­ferátumával kapcsolódott a bevezető előadáshoz. Egyebek között arról szólt, hogy a köz­véleményt ma leginkább a szocialista gazdaság helyzete, jövője foglalkoztatja. A több éve tartó stagnálás, az élet- színvonal szélesedő kört érin­tő csökkenése miatt érthető­en erősödnek az aggodalmak és kétségek, az emberek mind érzékenyebben reagálnak a társadalmi különbségek vélt vagy valós növekedésére. Ezek kapcsán átfogóan ele­mezte a szocializmus építésé­nek, a társadalom fejlődésé­nek néhány körülményét, jel­lemző folyamatát, kitért a szocialista útkeresés és érték­rend néhány dilemmájára, így például arra: hogyan le­hetséges a modern árugazda­ság és a szocializmus közös­ségi értékeinek összekapcso­lása. Az előadó részletesen szólt a szocialista társadalom- politikáról, annak komplex jellegéről, kitért oktatáspoli­tikai és szociálpolitikai kérdez sekre is, maid a tudomány és a politika kapcsolatáról szól­va egyebek között megállapí­totta: — Előrelépést i el en fe­ne, ha a politikai testülete- ink többet és elmélvültebben foglalkoznának mind hosszabb távú, mind átmeneti céljain ir­kái. Csak ezeken a fórumo­kon iuthatunk egyetértésre ugvanis abban, hogv melv fe­szültségek és terhek vállalá­sa elkerülhetetlen, s azokat, hozván oszthattok meg oly. módon, hogy a m=*úto!ás.t sezftő erővé váltanak. Az országos elméleti ta­nácskozás pénteken szekció­üléseken folytatja munkáiát.% (MTI) ási hatással van a világgaz. dasági viszonyok alakulására és társadalmi következmé­nyeikre. Ennek előnyeit egye­lőre nagyobbrészt a legfejlet­tebb tőkésországok használják ki, bár számos területen a szo­cialista országok is értek el korszakos w’prfmónvelrAt ' (Folytatás 02 1. oldalról) goknak kemény próbákat kel­lett kiállniok, s a szocialista világrendszernek most egy újabb, nagy történelmi kihí­vással kell szembenéznie. A tudományos-műszaki fejlődés Ili minncócf£»+ íír-f ä! ~ m i nri

Next

/
Oldalképek
Tartalom