Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

NÓGRÁDI TÁJAIKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Sioiakozós, műve'ődés Válogatás a közeljövő kínálatából A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ­ban is — noha még csak a tél végefelé tartunk — már ter­vezgetik a tavaszi és a nyá­ri programokat. Haumann Péter Kossuth- díjas, kiváló művész önálló, zenés műsorát február 20-án fogadják a Vigadó elnevezé­sű sorozatban. A résztvevők gyertyafénynél hallhatják- láthatják kedvenc művészü­ket. A műsorban Szentirmai Ákos zeneszerző működik közre. Az előadás előtt és után tánc szórakoztatja a közönséget, a Minerva együt­tes muzsikájára. Űjdonság a házban, hogy a hónap elejétől itt működik a diákkávéház (amelyet a vá­rosi KISZ-bizottság koráb­ban a Balassa étteremben hívott életre). Elsősorban szí­nes tartalmú programokat szerveznek. Például a Satöbbi együttes tagjaival találkoz­hatnak a fiatalok február 27- én, másnap Suli-bulin mó­kázhatnak, erősíthetik baráti kapcsolataikat. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központban hónapok­ra előtte nincsen egyetlen szabad hét vége sem. Vasár­nap délutánonként a gyere­keknek szerveznek játszóhá­zakat. szombatonként a diák­kávéház fogadja a vendége­ket. Egy márciusi szombaton pedig a Legyen a házigazda! sorozatban a rendőrség dol­gozói szerveznek programot. Nagy Attila színművész március 9-én tart rendhagyó irodalmi órát a Balassi Bá­lint Gimnáziumban és a Szán­tó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskolában. Miért szép? címmel a XX. századi versirodalomból nyújt egy csokorravalót. Nagy Bandó András — az egyre figyelemre méltóbbat alkotó — humorista március 15-én ad műsort a diákok- na'- és a felnőtteknek. Még a tavasszal bemutatkozik a városban Bács Ferenc szín­művész, és tervezik a bemu­tatkozását Szabó Gyulának, aki jelentős sikert aratott A Biblia forrásaiból című ösz- szeállításával a budapesti Ko­rona Pódiumon. Ez utóbbi program kötődik a középis­kolás tananyaghoz is. A komoly zene hívei sem maradnak élmény nélkül. A Rózsavölgyi-bérletben már­cius 23-án Rados Miklós kla­rinétestjére várják az érdek­lődőket. A Mester-bérleti so­rozatban — tavasszal — há­rom eíőadást terveznek. Meg­hívják a Magyar Állami Ope­raház rézfuvós kvintettjét, Kincses Veronika operaéne­kest és Kocsis Zoltán zongo­raművészt. Öregek klubja Hugyaqon Hugyagon, 1983-ban alakítottak a nyugdíjasoknak 20 férőhelyes napközi otthont, amelynek ez év január 1-től nyugdíjasklub a ne­ve. Az érdeklődés nagy, a férő­helyeket mindig betöltik az idős nyugdíjasok. A belső tér ottho­nos, a férfiak többsége kártyá­zik, az asszonyok beszélgetéssel töltik a napot, vagy kézimunká- zással, mint özvegy Antal Mi- hályné, aki unokájának köti a tavaszra való holmit. Szóba esik a család, betegség, egészség és a nyugdíjak beosztásának gondja is. Február második felében már a közelgő tavaszi munkákat is számba veszik. Konyhakert, jó­szág, maid mindannyiuknak ad elfoglaltságot, és aki még jobban bírja magát, mint a Ratkai há­zaspár — pedig mindketten túl vannak már a 80. éven — azok nyaranta a mályva virágjának szedéséből egészítik ki nyugdíju­kat. Dolgozni szeretnek, tán nem is tudnának meglenni anélkül. So­kan szorgoskodtak közülük a naoközi kerítésének építésénél ta­valy. Változatos a kulturális program is, melyet kínálnak a hugyagi klub látogatóinak. A gondozónő újságcikkeket, regé­nyeket olvas, vagy filmeket vetít nekik. Az orvos helybe jön he­tente'^ közéjük, s a vöröskeresztes aktívák egészségügyi előadásokat tartanak a legérdekesebb témák­ból. Az örhálmi Községi Közös Tanács közigazgatási területén — Iliny, Csitár, Nógrádgárdony és Hug.vag — az idős 17 beteget és a rászorulókat egy hivatásos és három tiszteletdíjas gondozónő látja el naponta. Értnek, bélyegek, históriák Amatőr helytörténész Dejtárról (ires telkek Csaknem félszáz telek vár­ja az építkezni vágyókat Kal­lón Erdőtarcsán és Erdőkür­tön. Tavaly csupán nyolc csa­ládi ház épült ai. három köz­ségben. A hetedik ötéves ter­vében harmincnégy magán­erőből épülő házzal számol a Káliói Közös Községi Ta­nács. Legkedvezőbb a helyzet Er­dőkürtön. ahol huszonhat te­lek között válogathat az a há­rom vállalkozó, aki letelepe­désre szánta el magát. A szó­ban forgó helyekhez út vezet, és elérhető közelségben húzó­dik a víz- és a villanyvezeték. A kállói tanács negyven— százezer forint kamatmentes, vagy vissza nem térítendő — kölcsönnel támogatja az épít­kezőket. A segítség elsősor­ban a helybeli szakemberek letelepedését szolgálja, akik most Budapestre, az Ikarus műhelyeibe ingáznak nap, mint nap. így később szol­gálati lakáshoz jutnak. ' Az erdőtarcsai szőlősoron is épültek új házak. A téli nap halvány sugár- I zással kísérli elűzni Dejtár egéről a felhőket. A falu ut- | cáin óvatosan közlekednek a kora délután munkából jö- I vők-menők. Csak az iskola ! udvarán zsibongó napközisek hánynak fittyet hidegnek, jégnek — felszabadult üdvri­valgással csúszkálnak a fog­lalkozások röpke szünetében. A saroképület ajtaján hirte­len felmagasodik egy ősz hajú szemüveges férfi, für­késző szeme gyorsan végig- siklik a gyermekhadon; — Gyerekek, vége a játék­nak, vissza az osztályterem­be! Néhányan morognak. — „De jó lenne még odakünn!” —, aztán engedelmeskedve a szigorodó pillantásnak, visz- szamasíroznak az épületbe. Elcsituló zsivaj, füzet fölé haj­ló arcok — készül a másnapi lecke. Végre szerét ejthetjük, hogy Fábián János tanár úr­ral kedvenc időtöltéseiről be­szélhessünk. — Legrégebbi szenvedélyem a bélyeggyűjtés. Még balas­sagyarmati polgáristaként kezdtem. Képes- és levelező­lapokról áztattuk kisdiákként a bélyegeket — rakosgatja, össze az emlékek mozaikcse­repeit a matematika—fizika szakos tanár. — 1952-ben már a Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének voltam a tagja, majd Dejtáron is kialakítottam a felnőtt- és ifjúsági kört. Olyan ritkasá­gok boldog tulajdonosának mondhatom magam, mint a Soproni sor — tévnyomat; és az 1955-től kiadott valamennyi magyar bélyeg a birtokomban van. — Ha már a kuriózumok­nál tartunk: a helység XVII. századból származó pecsétnyo­mója; és a kőkorszakból ránk maradt balta feltétlenül ezek közé tartozik. S, egy másik hobbi, a helytörténeti kutatás relikviái. — Olyan ember vagyok, akit izgat falujának törté­nete. Ezért mindig is fájlal­tam, hogy nálunknál „jelen­téktelenebb” községeket fel­tüntetnék a megyéről szóló históriákban, tanulmányok­ban. Dejtár 1255 (!) óta la­kott település. Az első írá­sos oklevelek a tatárdúlás előttről valók. A XV. század­ban mezővárosi rangra emel­kedett, a török pusztítás so­rán viszont elnéptelenedett. A XVIII. század elején te­lepítették újra, s egészen 1960-ig egyenletes fejlődés mutatható ki. Napjainkra in­kább a lélekszám csökkené­Régi tapasztalat, amit a legújabb kutatási eredmények megerősítettek, hogy a félévesnél fiatalabb csecsemő­nek a szoptatás az egyedüli, igazán megfelelő ezért semmi mással nem he­lyettesíthető táplálási mód. Az állati eredetű táplálékok (tehéntej, tojás) ko­rai fogyasztása az oka annak, hogy mostanában olyan gyakoriak az aller­giás betegségek: csalánkiütés, hurutra való hajlam, gyermekkori asztma. Az anyatej fertőzések elleni védő­anyagokat tartalmaz, sőt a női tejben élő sejtek is vannak, melyek képesek a csecsemőre átvinni az anyai védett­séget. Ez a magyarázata annak, hogy a korán elválasztott csecsemők gyak­ran lesznek betegek, főleg légúti hu­rut» sak. Az emberi agy korai fejlődéséhez egy olyan anyag szükséges, amit egye­dül az anyatej tartalmaz. Vagyis csak nőitej-táplálás esetén érheti el az idegrendszer legjobb fejlődését. A szop­tatás egyszerű dolog. Születés után 2—4 órával elkezdve, 3—4 óránként, napjában 5—6-szor a csecsemőt mellre kell helyezni (kis súlyúakat hétszer). A mell minél teljesebb kiürítése a leg­erősebb serkentője a tejelválasztásnak. Az anyatej akkor igazán elég. ha még tartalék is van. Ennek érdekében a szopás után a mellet kézi fejéssel lefejjük, az anya­tejet pohárba, tányérral lefedve a kö­Az orvos tanácsai A szoptatásról vetkező szopásig hűtőszekrényben tá­roljuk. Még, ha csak egy kiskanálnyi mennyiséget sikerül is nyerni, akkor is érdemes ezzel fáradni. A következő szopás befejezése után ezzel a lefejt tejjel meg szabad kínálni a babát. Legtöbbször a túlzott aggodalom, attól való félelem, hogy a baba nem kap eleget enni, az oka a tápszerre való áttérésnek. Természetes dolog, hogy a születés utáni napokban kevés a tej. Néha 2—3 nap, sok esetben csak a 10. nap múlva képződik bőséges tej. Ezért veszít átmenetileg minden újszülött születési súlyából, és azt csak 7—10 nap alatt éri el. Természe­tes, hogy közben sír, követel de ugyan­akkor annál erőteljesebben fog hozzá a legközelebbi szopáshoz, így jobban kiürítve a mellet gyorsabban indul meg a tejelválasztás. A teáztatást legcélsze­rűbb kískanállal vagy pohárból itat­va végezni, hogy ne gyengítsük a mell­ből való szopási készséget. Lényeges kérdés: meddig kell a cse­csemőt szoptatni? Lehetőleg 6 hónapos korig. Közben eleinte gyümölcslevek adhatók két szopás között, majd 3 hónapos kortól egy szopás előtt foko­zatosan, annak helyettesítésére krump­lipüré, vagy egyéb főzelék. Általános tapasztalat, hogy az utóbbi években rohamosan nő a túltáplált csecsemők száma. Valójában egészségtelen jelen­ség, nem indokolt az öröm, ha a kí­vánatosnál nagyobb a baba. A gyermekorvosok jól tudják, hogy az ilyen csecsemők hajlamosabbak hu- rutos megbetegedésre, betegségük sú­lyosabb lefolyású. Késői következmény­ként felnőttkori kövérség, magasvér- nyomás-betegség jelentkezhet. Szopós csecsemőn ilyen túlzott fejlődés rit­kán alakulhat ki, mert a tejelválasz­tás és a csecsemő szükséglete a kívá­natos mértékre állítódik be. Tápszeres hozzátáplálást csak végső esetben, ki­zárólag orvosi, védőnői utasításra végezzünk! A szoptatás lelki (pszichés) szem­pontból is nagyon fontos. A csecsemő szopás közben gyengéd, bensőséges kapcsolatba kerül édesanyjával, a sze­retetnék ez a formája ugyanolyan nélkülözhetetlen számára, mint a táp­lálék. Ezek az emlékképek öntudat­lanul elraktározódnak és lényeges fel­tételei annak, hogy az elinduló kis életből később érzelmileg kiegyensú­lyozott, harmonikus, stabil lelkivilágú. boldog gyermek és felnőtt legyen. Dr. Ulveczki Erzsébet se a jellemző; munkavállalás, elvándorlás formálja a hely­ség arculatát. A fontiekből is kiderül, hogy a falutörténet­ben akad feldolgozandó anyag. így adtam a fejem arra, hogy nekiüljek a Dejtár krónikája 1255-től napjainkig című munka megírásának. — Toborzott-e híveket az ön által annyira szeretett hely- történeti gyűjtésnek, vagy csak, magányos farkasnak számít e téren? — Működik — és jelentős eredményekkel dicsekedhet — krónikaírókörünk, amely a falura vonatkozó történeteket, dokumentumokat rögzíti. De néhány megszállottal közösen „túrjuk” a földet az Ólom­domb dűlőben; ott bukkantunk rá arra a bronzkorban készí­tett fejszére is, amely a Pa­lóc Múzeum kiállítását gaz- » dagítja. Én magánszorgalom­ból a magam örömére Patak és Dejtár földrajzi és helyne­veit is összegyűjtöttem, egy­szóval minden érdekel, ami helyi jelleggel bír. — Mielőtt az iskolában ta­lálkoztunk, a tanár úr ottho­nában megcsodálhattunk né­hány éremkülönlegességet is. A gondosan rendszerezett, koronként elkülönített pénzek szakavatott gyűjtőre vallanak. — Amatőr alapon váloga­tom és osztályozom a talált érméket, de legalább olyan fontos és kedves időtöltés ne­kem. mint a másik két hob­bim Többek között római kori rézpénzekre Rákóczi ide­jéből származó érmékre, Má­ria Terézia uralkodása alatt vert krajcárokra bukkantam, amelyekre — értékük miatt is — büszke vagyok. Vaszari Erika A társas élet új színfoltja Tereskén Az utóbbi évek változásai — a helyi tanácsok, gazdasá­gi egységek központosítása, oktatási intézmények körze­tesítése ;— felhívták a figyel­met a kistelepülések, különö­sen a társközségek művelődé­si viszonyainak gondjaira. Szórakozási, művelődési le­hetőséget legtöbb helyütt a klubkönyvtárak kínálnak; jobbára könyvet ajánlanak. Ezeken a helyeken a mozik is sorra zárják kapuikat, a rá­fizetés miatt nem éri meg az üzemeltetőknek. Milyen lehe­tőségeik vannak hát az itt élőknek művelődésre, szóra­kozásra? A közösségi életre, a szín­vonalasan töltött társas együttlétre igények vannak Igaz, a falvak többségében még csak beszélnek róla, míg másütt lehetőséget teremte­nek a vágyaknak. Mint azok­ban az egyesületekben, ame­lyek az elmúlt három eszten­dő folyamán hat település — köztük Nógrádsipek, Erdő­kürt — lakóinak közös aka­ratát jelzik. Az egyesületi keret nem csupán a művelődési alapel­látás szervezését jelenti « helyeken, ennél jóval széle­sebb aktivitást indított el a helybeliek körében. A műve­lődési közösségek a tradíciók megújításával a társas életnek új színfoltjai, amit generáci­ók együttes munkájával ér­nek el. Tereskén egy lelkes fiatal­ember, Kiss László állt a szervezkedők élére. Az ötle­tet a nógrádsipeki szabad­idős-társaság példája adta. S ha ott megvalósulhatott ez, miért ne alakíthatnának Te­reskén is hasonlót. Társadal­mi munkában összefognak az emberek itt, a közös célokért. A jó ügyet patronálják. A HNF, a Vöröskereszt, a KISZ helyi vezetőinek támogatása sem marad el, de az is felso­rakozott melléjük. A községi közös tanács hasznosnak, jo­gosnak ítélve az igényeket, immár helyiséget ad az egye­sülés útjára lépőknek, fedez­ve az épület fűtési, világítá­si költségeit. — tuza — Matematikát kedvelő diákokból eredményesen működő szak­kört szerveztek a Somoskőújfalui Általános Iskolában. A számítástechnikával is foglalkozó tanulók nemrégiben jól szerepeltek a Magyar Űttörők Szövetsége által szervezett tanulmányi versenyen, ezekben a hetekben a következő fordulóra készülnek. Kenőnkön- PH' v>*al>n ♦•»né—« 07 'f- jű matema'V"t —-n • - — »•; * készíti fe! a vetélkedőre.- kj ­NÚCRÁD — 1987. február 18.. szerda l

Next

/
Oldalképek
Tartalom