Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
IÓ hanniliatban XXIi. téli úttörő-olimpia Sátoraljaújhely várta a nógrádi delegáció az úttörő-olimpia szombati és vasárnapi versenyeit. Volt is oka erre a vezetőknek — Rákóczi Istvánnak, Vincze Istvánnak, Vass Józsefnek és Asztalos Andrásnak — és a pajtásoknak is. A pénteki napon ugyanis öt érmet szereztek a mieink — közülük 2 aranyat — így a salgótarjáni induláskor megfogalmazott tervet, az egy elsőséget már az első napon túlteljesítették. Galbács Sanyi pénteki aranyérme egyben szép jubileumot is jelentett a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolának: a téli úttörőolimpiák történetében ez volt a hatvanadik „petőfis” elsőségj Szombaton reggel amikor megérkeztünk Magas-hegyre, a gyerekek és kísérőik azonnal a terepet vizsgálták meg. Igen, az enyhe idő tovább csökkentette a már alig 20— 30 centis hó magasságát, s hiába szórták le a rendezők ammóniával, minősége nem sokat változott. Így az első napi versenyekhez hasonlóan, irreális talajú pályákon kezdődtek meg a küzdelmek. Mielőtt azonban a számunkra sok örömet hozó szombati nap eseményeivel foglalkoznánk, Vincze Istvánnak', a sífutók edzőjének szavait idézzük: „Nagy versenyek lesznek ma is, ió lenne néhány dobogós helyezést elérni !” X szánkőápt, a lesiklók és a sífutók — biatlonban — szinte azonos időben kezdték meg vetélkedésüket. Azt hamar kiderítettük, hogy a legnehezebb dolga a szánkóversenyzőknek lesz. Pályájukon már alig volt hó inkább latyakos sárra emlékeztetett a terület, mintsem egy elfogadható minőségű havas terepre. Ennek ellenére két éremesélyesünk megbirkózott a nehéz feladattal, s mindketten javítottak helyzetükön. A negyedik korcsoportos Balázs Szilvia a negyedik helyre lépett elő, míg Ispán Zsolt megszerezte a nógrádi szánkósok egyetlen érmét, a bronzot. Harmadik lett. A sílövészet rajtja előtt nagy munkában voltak Vincze litvánék. Mindenféle kenőanyaggal „rétegesítették” a futóléceket, a gyerekek pedig kissé szorongva készülődtek. Közben árgus szemekkel figyelték legnagyobb vetélytár- saik. a budapestiek készülődését. Végül aztán elindult a IV. korcsoportos fiúk futama. Egyes rajtszámmal Galbács Sándor indult, majd rögtön Nógrádi aranyeső Magas-hegyen követte őt Horváth Péter is. Sajnos, a rajt után néhány száz méterrel Peti elesett, így jó néhány másodpercet vesztett, de óriási iramban jól hajrázva ért a célba. Mikor megtudta — igaz még nem hivatalosan —: csak néhány másodperccel maradt el az aranyéremtől, „leeresztett”. Sírt és sírt. Próbáltuk vigasztalni, de sehogy sem lehetett. Valahogy ekkor éreztem igazán, mit jelent a gyerekeknek az úttörő-olimpia, a versenyzési lehetőség, a népszerűség lehetősége. S, ekkor gondoltam azt is, hogy milyen jók a nógrádi sífutó-sportági utánpótlásunk. Más megyebeliek egy második helynek nagyon örültek volna, a mieink pedig bosszankodtak miatta... Ezzel már el is árultam hogy Horváth végül ezüstérmes lett, míg Gal- bács Sanyi a harmadik helyen végzett. Időközben a lesiklók is túljutottak egy futamon. Érdeklődéssel figyeltük a nógrádiakat. akik közül Kulcsár Gabriella a részidők alapján az első tíz között volt. Végül azonban nem sikerült javítania, az első hat közé kerülnie. Persze azon a pályán nehéz volt „produkálni”. A verseny elején a még jeges hó miatt volt problémás a száguldás, utána pedig a vizessé vált talaj nehezítette meg a javítást. Hasonló gondok voltak a sífutópályán is. Holéczy Tibor, a Magyar Sísport Szövetség főtitkára száguldozott lécével a hóeke után, míg végül sikerült mozgósítani a gép kezelőjét, vezetőjét, hogy simítsanak egyet a terepen. Meg is tették. Igaz, hogy ez csak a gép után indulókon segített, az előttük futó biat- lonosokon már nem. Néhá- nyan tehát — éppen a hó „javuló” minősége miatt — előnybe kerültek. Már ekkor pályán voltak a III. korcsoportos fiúk, köztük Huszár Erik és Wendler Béla, a két tarjáni tanuló is. Erik ért előbb a célba, s azonnal rutinosan nyilatkozott: — Ilyen még nem volt! Lelőttem mind a hat bábut, jól is futottam. Lehet, hogy Sífutás eredményhirdetése: 1. Bállá Eszter, Z. Horváth Ágnes. korcsoportjának vetélkedése s véget ért. Itt Horváth Ági is Bállá Eszter — ő pénte- ten már szerzett egy ara- íyat — próbált újra bizonyítani. Mint mondták, tartanak Farkas Veronikától, akit a sífutásban mindketten meg- slőztek, de a dobogós hely lem volt elképzelhetetlen szá- nukra. Néha persze az el- , cépzelhetetlen dolgok is valósággá válhatnak. így tör- ént ez most is. A két nógrádi lány újra le- ’yőzte budapesti riválisát, a különbség csupán annyi volt, rogy most Horváth Ági lett íz első Eszti, a második. Ekkor bizonyossá vált az is, logy a másik „szóbeszéd” lem volt alaptalan: Vincze /iki is olimpiai bajnok lett. Rider Kati ugyanebben a korcsoportban ézüstérmes. Elsők között gratulálunk a poldog edző-szülőnek, Vincze Istvánnak, de kijutott a gratulációból Rákóczi Istvánnak is. Pista bácsi megjegyezte: — Én sosem vertem a mellemet egy-egy úttörő-olimpiai bajnoki címnél, egy-egy nagy sikernél. Sok múlik rajtunk testnevelőkön, felkészítőkön, a fő érdem azonban a gyerekeké. Ök szenvednek meg a sikerért. Rákóczi tanár úr neve az itt jelenlévők között is ismerősen cseng. Huszadik úttörőolimpiája ez, így nem véletlen, hogy szinte percenként ráköszön valaki, vagy netán beszélgetésbe elegyednek vele. A másik „öreg motoros”, Homonnay Nándi bácsi, az úttörő-olimpiák atyja. Most, e rangos esemény titkára. Hasonló funkciót töltött be 22 évvel ezelőtt is, amikor szintén Sátoraljaújhelyen rendezték az úttörők nagy téli sportseregszemlé j ét. Mintán véglegessé válmilKall nak a biatlon eredményei, nagy számítga- tás kezdődik. Az északi ösz- szetettben milyen érmek jutnak Nógrádnak. Hamar kiderül. Egy bronz, négy ezüst és újabb két arany: Horváth Ági és Vincze Viki az ösz- szetettben is első! Hat aranyérem két nap alatt! Minden várakozást felülmúló teljesítmény, persze, még nincs vége. Az olimpia utolsó versenynapján két szám küzdelmeire kerül sor: a fiú és a lány sífutóváltóéra. Ha lúd, legyen kövér! Miért ne lehetne a legfényesebb érmek számát tovább növelni? Már a gyerekek is erről beszélnek. Nem hiába, megjött az önbizalmuk, s ilyenkor nincs megállás. Az itt lévő testnevelők azonban óvatosabban fogalmaznak. Mondják, a tavalyi eresztvényi olimpián esélyesként indultak a nógrádi váltók, aztán addig addig számolgattak, amíg elcsúsztak. Azaz elestek az újabb aranyéremtől! A váltó előtt van egy probléma. Nevezni kell a csapatot, azaz a három-három nevet, de nehezen születik a döntés. A fiúknál viszonylag gyorsan összeáll a Galbács, Horváth, Huszár trió, a lányegyüttes összeállításánál azonban nem egyértelmű Vincze István álláspontja. Végül a NÓGRÁD — 1987. február 16., hétfő számítógép. Mi lett volna, na nem hibázik?... Lehet, hogy ő is ezen morfondírozik, amikor a célba érkezés után magába roskad. Vigasztalják, de hiába. Igen, ez úttörő-olimpia, ezen is győzni szeretne mindenki!' Andris pedig tudja, hogy a néhány másodperces veszteségével elszálltak reményei. Pityerflett ÄpÄ Balogh is, szerencsénkre nem sokkal utánuk mások is No, nem nógrádiak. S, nem is azért szerencsénkre, mert könnyező gyerekeket akartunk látni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a nógrádi sífutó lányok minden várakozást felülmúló teljesítményükkel siratták meg nagy ellenfeleiket, az esélyesebbnek vélt budapestieket! De haladjunk sorjában! Vincze Viki és Rider Kati készülődött a rajtnál, miközben iskolatársaik, s Rákóczi tanár úrék „szállították” a friss információkat. „Ez ennyit futott, az annyit hibázott a lövészetben!” Apropó, lövészet! A biatlon lényege, hogy a sífutónak két alkalommal kellett leadnia 3—3 lövést, egyszer fekvő-, egyszer állóhelyzetben. Egy hiba mínusz húsz másodperc levonást jelentett a tényleges időeredményből. így már egy talá- latnyi különbség is döntőnek bizonyulhatott. Vincze Viktória indult elsőként a két nógrádi lány közül, s amikor „bevihar- zott” a célba, csak ennyit mondott: két hibát lőttem. Örömmel konstatáltuk, hogy ez kiváló teljesítmény, már- csak azért is, mert a vetély- társak „ellőtték” magukat. A levegőben lógott az újabb nógrádi arány, de még egy órát kellett várni a hivatalos közleményig. Addig viszont még egy biatlonverseny, a lányok III. harmadik leszek!” Mi már ekkor tudtuk, hogy a nógrádi csapat kis mókamestere — mindössze 130 cm magas — biztosan a dobogón végez, s lehet, hogy a bronznál fényesebb érmet szerez. Nos, így is történt, számításaink helyesnek bizonyultak: a pöttömnyi srác a biatlonban második lett. Kárpótolta ezzel magát, hiszen a pénteki napon szerencsétlen volt, nagyot esett pedig ott is „hozhatott” volna érmet Szerencsés időpontban érkeztünk a lesiklópályához. A hangosbemondó közli: „Pályán van Balogh András, Nógrád megye”. Andris jó iramban jön lefelé, de az utolsó kapunál hibáz. Vissza kell fordulnia, s ez a lesiklásban óriási, szinte behozhatatlan hátrányt jelent. Egy ideig még így is a 8. helyen tünteti fel őt a Silécgondozás „nógrádi módra Bállá Eszter Huszár Erik Vincze Viktória ▼ >r «* ' • ---Ho rváth Ágnes Galbács Sándor Vincze Viki, Bállá Eszter, Ric- ler Kati hármasnak szavaz bizalmat a szakember. Vasárnap, az úttörő-olimpia utolsó versenynapja. Az idő továbbra is tavaszias, a síf utópályát a rendezők nagyjából rendbe hozták. Reggel kilenckor indul a váltóverseny. A nógrádi különítmény minden tagja egy emberként szurkol a még hat, pályán levő társnak. S hogy egyik nap se múljon el sífutóink aranyérme nélkül, arról a fiúcsapat gondoskodik. Horváth előnyt szerez, Huszártól csak a második helyen veszi át Galbács, de az ifjú sífutó ledolgozza a hátrányt és elsőként ér a célba. Megvan a hetedik aranyérem! A lányok is közel állnak az újabb bravúrhoz, ezúttal azonban elpártol tőlük 'a szerencse. A befutónál még elsők a nógrádiak, Ricler Kati előtt azonban elesik egy lány, s ő beleszalad. Így a.f vetélytárs budapestiek „elmennek”, s minimális előnyüket tartják is a célig. Itt tehát „csak” ezüstérmünk van! Vónavfitii érdemes egy pil- lG5fií4C»U. lantást vetni a Nógrád megyei delegáció éremlistájára. A XXII. téli úttörő-olimpia havasszámainak versenyeiben hét arany-, tíz ezüst- és 5 bronzérmet szereztek a pajtások. Azt azért tegyük hozzá, hogy az egy, szánkás bronz kivételével ezt mind a sífutók szerezték, folytatva ezzel a sportág, megyénk hagyományosan jó eredményeit. Méterekkel a cél előtt: Ispán Zsolt Az éremszerzők: Bállá Esz- er (sífutás egyéni — arany, nation egyéni, északi össze- ;ett és sífutás csapat — ezüst), jalbács Sándor (sífutás egyéni és csapat — arany, biat- on — bronz, északi összetett ezüst), Horváth Ágnes [biatlon és északi összetett — irány, sífutás egyéni és csapat — ezüst), Horváth Péter [sífutás csapat — arany, bi- itlon — ezüst, sífutás egyé- pi és északi összetett — bronz), Huszár Erik (sífutás csapat — arany, biatlon egyéni és északi összetett — ezüst), Ispán Zsolt (szánkó — bronz), Vincze Viktória (biatlon és északi összetett — arany, sí- Eutás egyéni — bronz, csapat — ezüst), Ricler Katalin (biatlon, északi összetett és sífutó csapat — ezüst). Alpesi összetett 3. korcsoport fiúban 6. helyezett Vaj- voda György. A Nógrád megyei csapat ma 13 óra tájban érkezik Salgótarjánba. Vaskor István Kép: Rigó Tibor
