Nógrád, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

Herényiét Kabulban Nagy erejű pokolgép rob­bant vasárnap Kabulban, az Indiai nagykövetség épülete előtt egy parkoló személyau­tóban — közölte a Bahtar af­gán hírügynökség. A robbanás következtében négy személy — közöttük két gyermek — életét vesztette, megrongálódott a nagykövet­ség épülete és számos más közeli épület. Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára részvétlátogatást tett az indiai nagykövetségen, ahol kijelentette: a robbantás része azoknak a felforgató akcióknak, amelyekkel Afga­nisztán és India ellenségei igyekeznek aláásni a két ál­lam baráti kapcsolatait. Más­részt így fejezik ki ellenérzé­süket India el nem kötele­zett politikájával szemben. (MTI) Zárszámadás Szilaspogonyban A zárszámadó közgyűlésen résztvevők egy csoportja. I (Folytatás az 1. oldalról) egyensúlyozott, rendezett pénzügyi viszonyok között gazdálkodott. Mindenkor ha­táridőre teljesítette fizetési kötelezettségét, az engedélye­seit hitelkeret ötven százalé­kát nem vette igénybe. A ter­melésben és a gazdálkodás­ban bekövetkezett fejlődés le­hetővé tette, hogy az 1986. évi eredmények után. 12 mun­kanapnak megfelelő részese­dést kapjanak a szövetkezet dolgozói. Ezenkívül, először vették kézhez a vagyoni hoz- kájárulás után kifizetett 12 százalékos járadékot. A szövetkezet vezetősége és 'tagsága örül az elért ered­ményeknek, de nem értékeli túl azokat. E gondolatok je­gyében, a magasabb követel­ményekhez igazítva, állította össze a népgazdaság és a tag­ság gyarapodását szolgáló 1987. évi termelési-gazdálkodási és pénzügyi tervét. A beszámolót követő vitá­ban Pál Vilmos, személyzeti vezető a szocialista munkaver­senyben rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet. C;zene István gépkocsivezető, a ha­tékonyabb munkát szolgáló univerzális gépek beszerzését szorgalmazta. Janák Béláné, a nőbizottság elnöke hangsú­lyozta, hogy a szövetkezetnek 1« úgy kell gazdálkodni, mint­egy jól menő vállalatnak. Ja­kab Pál ipari ágazatvezető közölte, hogy csak olyan fel­adatokat vállalnak, amely előnyös, nyereséget hoz a tag­ságnak. Németh Lászlóné, a szakszervezeti bizottság titká­ra bejelentette, hogy minden üdülési igényt kielégítettek. Nem spekulációval Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Közpon­ti Bizottság tavaly novemberi határozata átfogóan megvizs­gálta a gazdaság helyzetét és meghatározta a tennivalókat, mivel céljainkat az elmúlt két évben nem sikerült elérnünk. A testület olyan intézkedése­ket fogadott el, amelynek végrehajtásával bekövetke­zik a gazdaság élénkülése, meggyorsul a gazdasági szer­kezetének átalakulása, nő a munka hatékonysága, s csak annyit fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. Az előbbiek vonatkoznak a mezőgazdaságra is, mert a világpiacon bekövetkezett változások, értékesítési nehéz­ségek jelzik, hogy a mező- gazdaságunk drágán termel. A mezőgazdaságban dolgozók­nak is az igényekhez kell alaki tani a termékszerkezetüket, olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek kikénysze­rítik a minőségi követelmé­nyek teljesítését a hatéko­nyabb, jövedelmezőbb terme­lést, gazdálkodást. Ebbe az irányba ösztönzi, kényszeríti a nagyüzemeket a kormány számos intézkedése, amelyek a jól fejlődő gazda Ságoknak biztosítanak na­gyobb lehetőségeket. Foglal­kozott azokkal a feszültsé­gekkel is, amelyek a nagyobb követelmények, így a hatéko­nyabb foglalkoztatás megva­lósítása során jelentkeznek majd. Ezeket, a kitűzött cél elérése érdekében fel kell vál­lalni. Befejezésül elismeréssel szólt a kollektíva elmúlt évi munkájáról. Hangsúlyozta hogy az 1933-ban megtörtént sorok rendezése után, már le­küzdötték gondjaikat, az elért eredmények nem spekuláció­val születtek meg, hanem az ésszerű gazdálkodás következ­ményei. A megyei párt, ta náos és a TESZÖV nevében további eredményes munkát és jó egészséget kívánt. Lakatos Józsefné, a Márci­us 8. Szocialista Brigád veze­tője, a külső kényszer diktál ta felesleges, szükségtelen adatszolgáltatás megszünteté­sét szorgalmazta. Huszti Ist­ván, a szomszédos Csehszlo­vákia újbásti termelőszövet­kezet elnöke meleg szóval is­merte el az eredményeket, majd elmondta, hogy ők is nyereséggel zárták az elmúlt évet, gondjaik, feladataik ha­sonlóak. Czene Gellért, az el­lenőrző bizottság elnöke hang­súlyozta, hogy a fejlettebb technikához magas szakmai képzettség kell. Szalai László, a salgótarjáni városi pártbizottság első tit­kára szerint, a termelőszövet, kezet egyre megalapozottab­ban alakítja ki saját termelé­si arculatát, négy év alatt 12 millió veszteséget gazdálko­dott ki, s az eredmények el­érésében meghatározó szere­pe volt a pártszerv és a párt- alapszervezet, valamint a gaz­dasági vezetés között kialakult jó együttműködésnek. A felszólalásokra Simon István válaszolt, majd a kül­döttgyűlés egyhangúlag elfo­gadta a beszámolót. Befeje­zésül Kiváló dolgozó és szó cialista brigád kitüntetéseket adott át a legjobbaknak. NÓGRÁD - 1987. február 2., hétfő Békébe vetett hit (Folytatás az 1. oldalról) egyetértés — emelte ki az OBT főtitkára. Hiszen, a bé­ke a folyamatos fejlődés egyensúlyi állapota, amelyet gazdasági veszélyek éppúgy érhetnek, mint politikai, esz­mei, erkölcsi fenyegetések. E szellemben a béke ügye nem­csak politikai kérdés, hanem erkölcsi is. Túl azon, hogy közösségteremtő erő, a társa­dalomban folyó értékátrende­ződés figyelemmel kísérésében, sőt, formálásában is illetékes a békemozgalom. A békemunka aktivistái kezet nyújtanak mindenki­nek, aki jó szándékkal fogad­ja közlekedésüket. Nemzet­közi munkájában a hazai bé­kemozgalom méginkább a bi­zalom erősítése, az együttmű­ködés lehetőségeinek megsok­szorozására törekszik. Ennek jegyében vesz részt a Béke-vi- lágtanács munkájában, s szor­galmazza politikájának kor­szerűsítését — mondotta egye­bek között Barabás Miklós. Beszédét követően a plená­ris ülésen megkezdődött a vita. A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében üdvözölte a résztvevőket. — Pontosan nem mérhető, hogy tágabb hazánk. Európa legutóbbi négy évtizedének szélcsendes történelmében, mekkora szerepet játszottak a sokszínű, eltérő ideológiai és politikai nézeteket valló bé­kemozgalmak — mondotta be­vezetőben. Az azonban bizonyos, hogy egyetlen olyan kormány sincs ma kontinensünkön, ame­lyiknek ne kellene döntései­nél számba venni e hatalmas erőt. A békemozgalmak éb­resztették rá az embereket a nukleáris fegyverek világpusz­tító képességére, figyelmez­tettek, hogyha a mai fegy­verkezési ütem folytatódik, 2000-ben háború nélkül is egy alapvetően szegény vi­lágban fogunk élni, s bizo­nyították, hogy a biztonsága fegyverzeteknek jelenleginél jóval alacsonyabb szintjén is megteremhető. — E tanácskozásra készü­lődve — időnként kicsit meg­hatódva — olvastam azokat a leveleket, amelyéket az or­szág minden pontjáról küld­tek ipari munkások, nyugdí­jasok, tanyasi gyerekek az OBT felhívására- Nagy fe­lelősségérzettel fejtették ki gondolataikat jelenünkről és a jövőnket fenyegető veszé­lyekről: s a béke ügyét egyi­kük sem választotta el a ha­zai feladatok megoldásától, sőt többen úgy vélik: ittho­ni dolgaink rendbetétele a legfontosabb kötelességünk. — A szocialista országok békemozgalmait gyakran éri az a vád, hogy könnyű a dol­guk, hiszen nem kell mást tenniük, mint támogatniuk kormányuk politikáját. Erre büszkék lehetünk, hiszen az egész emberiségért felelőssé­get érző békepolitikát köte­lessége is támogatni minden józanul gondolkozó, jóérzésű embernek — hangsúlyozta be­fejezésül Csehák Judit. A délelőtti plenáris ülést követően a békekonferencia küldöttei nyolc munkabizott­ságban tanácskoztak. A szek­ciókban élénk vita, tartalmas eszmecsere folyt; összesen 154-en kaptak szót. Különösen élénk vita bon­takozott ki az ifjúsági szek­cióban, ahol a résztvevők ja­vasolták, hogy a békemozga­lom aktivistái nyári táborok­ban folytassák az eszmecse­rét. Indítványozták egy nem­zetközi vitatábor megszerve­zését is. A tudósok, az írók és a mű­vészek munkacsoportjában a felszólalók felvetették: az Or­szágos Béketanács fordítson nagyobb figyelmet a fiatal ér­telmiségiek kezdeményezései­re, s tegye rendszeressé a mostanihoz hasonló találkozó­kat. Az újságírók munkacso­portjában javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy az OBT foglaljon állást a világ válságkörzeteiben dolgozó kollégáik fokozott védelmével kapcsolatban. Indítványozták: az újságírók békeklubja te­remtsen kapcsolatot más or­szágok hasonló közösségeivel Is. Valamennyi szekcióban részt vettek — a konferencia nyitottsága jegyében — az érdeklődők is, legtöbben az ifjúsági munkacsoport ülésén. A XI. országos békekonfe­rencia este plenáris üléssel fejezte be munkáját. A ta­nácskozás tapasztalatait Barabás Miklós foglalta ösz- sze. A küldöttek a társadalom minden rétegéhez szóló állás- foglalást fogadtak el a béke­mozgalom szerepéről és to­vábbi feladatairól. A békekonferencia Sztanyik B. László zárszavával ért vé­get. Fii löp-szíg etek Ha népszavazás A hétfői népszavazást meg­előzően szombaton és vasár­nap feszült légkör uralkodott a Fülöp-szigeteken. A hadse­reg teljes harckészültségben volt, mert tartani lehetett a lázadó katonák újabb akciói­tól. Szombaton Marivelesben, Manilától 80 kilométerre za­vargások törtek ki. Többszá- zan tiltakoztak amiatt, hogy közel két hete a fővárosban meggyilkoltak 15 parasztot. A katonasággal történt össze­csapásban két tüntető meg­halt, 12 megsebesült. Fidel Ramos, a Fülöp-szige- teki fegyveres erők főpa­rancsnoka vasárnap cáfolta a The Manila Sunday Times című újság azon értesülését, hogy része lett volna az „Egyesült Államok irányításá­val szervezett puccskísérlet­ben”. Hétfőn dönt a Fülöp-szige- tek lakossága az új alkot­mány sorsáról. Ennek céija, a demokratikus kormányzás törvénybe iktatása, és a bel­ső rend megszilárdítása. Meg­figyelők szerint az ország tör­ténetének legdemokratikusabb alkotmánya hat évre megerő­sítené Aquino elnökasszonyt tisztségében. (MTI) Matlock moszkvai missziója A közmondás szerint „új seprő jól seper”. Erre szüksége is lesz Jack Matlocknak, az Egyesült Államok most kine- vezett moszkvai nagykövetének, hiszen a szovjet kiszolgáló­személyzet távozása óta az amerikai diplomaták maguk kénytelenek takarítani a képviselet épületeit, s ők lapátol­ják a járdákon a havat is. A dolgok odáig fajultak, hogy a távozó nagykövet, Arthur Hartman, maga kényszerült ve­zetni saját kocsiját, s Art Buchwald, a legendás humorista vitriolos hangvételű szatírát írt a politikai munka helyett a mosogatógép javításával bíbelődő diplomatákról. Matlock moszkvai missziója persze nem korlátozódik majd a nagykövetság háza tájának gondozására. Ennél va­lamivel talán fontosabb a szovjet—amerikai kapcsolatok ápolása, a világpolitika két meghatározó nagyhatalmának kölcsönös viszonya- Ha valaki, úgy Matlock igazán ismeri a Szovjetuniót. Eddig már háromszor dolgozott Moszkvá­ban különböző beosztásokban, s most ötvenhét éves hi­vatásos diplomata jól beszél oroszul is. Az utóbbi években ő volt Washington elsőszámú „kremlinológusa”, s ilyen mi­nőségben Reagan elnök egyik fő tanácsadója. A nagykövetek kinevezése általában nem szokott na­Ecuadori eseményei« Ái elnök nehéz napjai Az ellenzék diktatórikus kor­mányzással vádolja Leon Febres Cordero elnököt. Bár a forróság igazán nem szokatlan az Egyenlítőn fek­vő Ecuadorban, ebben a há­rom magyarországnyi, de csak 9 milliós latin-amerikai országban, az államfő a kö­zelmúltban mégis különösen forró pillanatokat, órákat élt át. A légierő ejtőernyős ala­kulatai egv fél napon keresz­tül tartották fogságukban Leon Febres Cordero elnököt, hogy követelésüknek ilyen — kétségtelenül törvénytelen — módon szerezzenek nyomaté- kot. Közvetlen céljukat végül- is elérték: egykori főnöküket, Frank Vargas Pazzos tábor­nokot, egy tavalyi felkelés bebörtönzött vezetőjét szaba­don bocsátották. (Igaz, még­sem szabadulhatott teljesen, hiszen közben azzal vádolják, hogy negyedmillió dollárt sa­ját céljaira használt fel.) E fura politikai tragikomé­dia egyik fejezete az elnök elengedésével lezárult, ám a színjáték tovább folytatódik — immár a parlament épü­letében. A törvényhozás ugyanis rendkívüli ülésén ázonnali és önkéntes lemon­dásra szólította fel az elnö­köt. Persze, könnyen tehette, hiszen a tavaly júniusi vá­lasztások nyomán a 71 kép­viselői székből 40-et az ellen­zéki pártok foglalnak el. ök folyamatosan bírálják a kór- mánv nolitíkáiát. az elnök szerintük diktatórikus intéz­kedéseit. A mérnök szakkép­zettségű. milliomos üzletem­berből elnökké lett Leon y -' rés azonban nem óhajt idő előtt (1988.) távozni a quitói palota bársonvszékéből. A je­lenlesi törvények értelmibe-' erre nem is kényszerítheti senki. No de miért került ilyen kibékíthetetlen konfliktusba az elnök a honatvák^al? El­sősorban a követendő gazda­ságpolitikáról alkotott eltérő nézetekben kell keresnünk a választ. A legutóbbi időszakban az olajexportra alapozott állami bevételeket súlyos vesztesé­gek érték a világpiaci ár­csökkenés következtében. (Ta­valy több mint 1 milliárd dolláros volt a kiesés.) Ez természetesen kihatott a la­kosság életkörülményeire is. Különösen, hogy az elnök elő­szeretettel alkalmazza a Nem­zetközi Valutaalap szigorú nadrágszíjmeghúzó ajánlása­it, s emellett visszautasította a törvényhozás javaslatát, hogy — Peruhoz hasonlóan — az adósságtörlesztés mér­tékét igazítsák Ecuador fize­tési lehetőségeihez. A növek­vő infláció és munkanélküli­ség által Is sújtott néptöme­gek egyre gyakrabb sztráj­kokkal, tüntetésekkel fedez­ték ki elégedetlenségüket. Ez a ténv is az ellenzéki no- kat erősítette a parlament­ben. Számos bírálat érte és éri Leon Febrest azért is, v t külpolitikai téren teljes mér­tékben támogatójává, sőt ki­szolgálójává vált az észak­amerikai érdekeknek. Mar­káns példája ennek, hogy megszakította kapcsolatait a nicaraguai sandinista kor­mánnyal, s együttműködésről tárgyalt a hondurasi vezetők­kel. Ebben a helyzetben politi­kai üggyé vált a Vargas-ügy. Szeptemberben a parlamenti képviselők amnesztiát szavaz­tak meg a tábornoknak. Ám ezt az elnök semmibe vette. E lépése csak fokozta a vég­rehajtói és a törvényhozói ha­talom közötti amúgy is duz­zadó feszültséget. Ezek után került sor a Taure légitá­maszponton a már említett politikai zsarolásra. Egy ütközet véget ért tehát, ebben a meglehetősen fura és egyelőre azért többé-kevésbé csendes belpolitikai háborús­kodásban. Jellemző azonban a bizonytalanságra, az erővo­nalak tisztázatlanságára, hogy nehéz lenne eldönteni: az elnök, avagy a légierő (s a politikai ellenzék) került ki győztesen a legutóbbi ösz- szecsapásból. Mert: a lázadás vádját ejtették ugyan Vargas Pazzos tábornok ellen, de az elnökrabló-akciót elkövető ejtőernyős alakulat vezetőit a szárazföldi hadsereg támoga­tását élvező államfő letartóz­tatta, s nem veti alá magát a parlamenti határozatoknak. E képlékeny politikai helyzet kimenetelét nagyban megha­tározhatja, eredményre vezet­nek-e. Leon Febres jelenleg népszerűtlen gazdasági intéz­kedései, s az is: akarnak-e a katonák ismét részt venni a politikai hatalomban. Mert­hogy ez a megoldás sem ide­gen az ecuadori, s általában a latin-amerikai gyakorlat­tól. Daróczi László gyobb visszhangot kiváltani. A szovjet—amerikai kapcso­latok kiemelt jelentőségén kívül azonban most más okok is közrejátszottak abban, hogy mégis elsőoldalas hír lett a Hartman—Matlock váltásból. Már az a tény is figyelmet érdemel, hogy ezúttal eltértek attól az amerikai hagyo­mánytól, mely más területeken szerzett „érdemekért” kí­vülállóknak, jószerivel teljesen laikusoknak juttatja a nagy­követi posztokat. Ez arról tanúskodik, hogy az Egyesült Ál­lamok érdekelt a Szovjetunióban zajló folyamatok mélv, elemzésében és a kapcsolatok fenntartásában, javításában. Ez némi derűlátásra késztette az első kommentárok szer­zőit — reméljük nem alaptalanul. A Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri az amerikai po­litika alakulását és ismételten kifejezte készségét, az átfogó tárgyalásokra a leszerelés és az enyhülés érdekében. Azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy Moszkvát évti­zedeken át igen tekintélyes személyiségek képviselték az Egyesült Államokban — például a jelenlegi államfő, And­rej Gromiko is — s, az utolsó nagykövet, Anatolij Dobri- nyin hazatérése után az SZKP Központi Bizottságának titkára, a külpolitika egyik meghatározó irányítója lett. Matlock akkor fogja betölteni küldetését, ha híven tájé­koztatja kormányát, a Szovjetunió szándékairól és érdeke­iről, ha segít leküzdeni a Washingtonra még mindig jel­lemző bizonytalanságot és gyanakvást a szovjet kezdemé­nyezéseket illetően. Csak remélni lehet, hogy magának a nagykövetnek is ez a szándéka. (Horváth Gábor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom