Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-13 / 10. szám
fc'á'rair nifszen'en készülne!* zárszámadásra „Hem kell szégyenkeznünk...” BRUTVOJANOS (1911-1987) Nagyüzem van a Mátráin indszenti Mátragyöngye Termelőszövetkezet irodahelyiségeiben. A szorgos kezek nyomán lassan végleg összeállnak azok a számok, amelyekből kiderül, hogy az 1986. évi tervtárgyaló közgyűlésen a tagsággal közösen elfogadott tervcélok megvalósítása során, milyen osztályzatra számíthat a szövetkezet vezetősége, tagsága. — Biztatóak a kilátások — kezdi jóleső érzéssel a hangjában, megfontolva minden szót, a magas termetű tekintélyt és tiszteletet követelő Katona Károly, a termelőszövetkezet elnöke. — Talán nem lesz olyan sikeres, mint az 1985-ös volt, mert az aszály bennünket sem került el. Tavaly vetettünk először 107 hektáron napraforgót. Sajnos, nem jött be! A hektáronkénti átlag, csak 13 mázsa lett. Az előbbiek miatt a növény- termesztési ágazat pozíciója kedvezőtlenebb, mint az előző évben. Hz állattenyésztés adja — Mivet biztat az állattenyésztés? — A nyereség döntő részét továbbra is ez az ágazat adja. Például, a tehenészetben az egy tehénre jutó évi tejtermelés, az 1985. évi 5600 literről, 1986-ban 5963 literre nőtt. Ez azt jelenti, hogy a küldöttgyűlésen elfogadott tervvel szemben, 20 napi. termelésnek megfelel az általunk termelt többlettej. A A hizómarhánál és a juhnál sajnos nem lesz sok a nyereségünk, mert ezeknek nem jó az árpozíciójuk. Egyébként, csak elismeréssel szólhatok az állatgondozói munkáról. Például a borjúelhullás igen minimális, csupán az egy százalékot éri el. — Ez utóbbi, eredményre sokan vágyakoznak. Sőt, talán többen el sem hiszik, hogy így is lehet dolgozni — vetem közbe. — Valóban kevés helyen tudnak ilyen eredményt felmutatni. Ezzel én nem kívánok dicsekedni, mert bizony nekünk is volt olyan rossz évünk, amikor a borjúelhullás elérte a 14 százalékot. Szerencsénkre olyan lelkes állatgondozónk van, aki meg- szállotja a szakmájának, és hivatásának tekinti azt. — Vitt, vagy hozott a kiegészítő tevékenység? — Az itt dolgozók teljesítik a számukra előírt termelési és gazdálkodási feladatokat — zárja gondolatait a termelő- szövetkezet elnöke, majd nyomatékosan hozzáteszi: — A sikereket a jó csapatmunkának tulajdonítom. Sikerélményekkel A szövetkezet „pénzügyminisztere’, a barátságos, és információadásra kész Fejes Tiborné főkönyvelő arca is derűt sugároz, amikor a várható eredményekről kérdezem. — Én is, akár csak elnökünk, jó érzéssel készülök a zárszámadó közgyűlésre. Pedig bennünket is nehéz helyzet elé állított az aszály, valamint a közgazdasági szabályozókból adódó többlet- feladatok. A szigorúbb gazdálkodást kikényszerítő intézkedések nyomán, ahogy teltek a hónapok, úgy javultak fokozatosan az eredmények, úgy gazdagodtunk a sikerélményekben. Hát, ilyen jó érzéssel köszöntöttük az idei esztendőt. Nem ünneprontásként, de megemlítem, hogy ez az érzés csak addig lesz a sajátunk, amíg ki nem tűzzük az idei még nagyobb feladatokat. Annyit már most is örömmel mondhatok, hogy a bővített újratermeléshez megteremtettük a feltételeket. Tavalyi árbevételi tervünket 107—110, nyereségtervünket pedig 103—104 százalékra teljesítjük. — Mivel a nyereség hatékony eszköze a költséggazdálkodás, e tekintetben, milyen változások történtek? — Érdekeltségi rendszerünk: a nyereség maximális elérésére, a lehetőségek minél nagyobb kihasználására ösztönöz. Az ágazatok vezetői havonta beszámolnak a részükre meghatározott költségek felhasználásáról. Bizonyítványuk magyarázására nem teremtünk lehetőséget, az objektív tényezőket viszont tudomásul vesszük. így tettünk a növénytermelési ágazatnál, amikor a félévi eredményeket értékeltük. Egyúttal megemeltük a követelményeket a költséggazdálkodásban. Ezzel 15—20 százalékkal mérsékeltük az ágazat nyereségkiesését. Az állattenyésztésben a hosszabb tartásidő okozott többletkiadást, de ezt is sikerült ellensúlyoznunk. A kiegészítő tevékenységről is csak jót mondhatok —, vélekedik a főkönyvelő. Nem sokkal később, Andrási Mihály termelési főmérnökkel váltottam a szót. Ő a következőket mondja. — Az aszály miatt kevesebb szalmát tudunk biztosítani, az állatok almózására, gyepszénánk i-s kevesebb lesz, mert legelőink hamar és túlságosan kiégtek. A növénytermesztésben a kiesést nem tudtuk ellensúlyozni, az állat- tenyésztésben viszont növeltük a hozamokat, csökkentettük a költségeket, s így sikerült egyenesbe jönnünk. — Az előbbi kellemes érzés megtartása érdekében, mit tettek a biztonságosabb holnapért? Nem spóroltunk el semmit» — Az őszi szárazság miatt a kalászosok alá nem szántottunk, hanem tárcsás előkészítés után vetettünk. Ez ugyan pluszkiadást jelent, de a évi biztosabb termés -érdekében, ezt meg kellett tennünk. Egyébként sem spóroltunk el semmit a földtől. Kiszórtuk a szükséges műtrágyát, ezzei egy időben nagyobb területre jutott szerves tárgya. A tavasziak vetéséhez szükséges mélyszántással is végeztünk. Nagy baj, hogy nem sikerült olyan mélységben, mint ahogy mi szerettük volna, ezért a termelés növelése érdekében 33 hektáron középmélylazítást végzünk majd —, mondotta a jövőre utalva a termelési főmérnök. VK . Kevesebben — többet /. W86-ban folytatódott a föllendülés az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyárában. Negyven fővel kevesebb létszámmal mintegy 60 millió forinttal nagyobb termelési értéket, kétszázezer dollárral nagyobb tőkésárbevételt és 30 %"kal magasabb nyereséget realizáltak mint 1985-ben. Hatféle programmal VfsieoQklafás! rendszer Az Electrocoop Kisszövetkezet legújabb termékéből, a vi- deooktatási rendszerből az idén várhatóan tízet készít különböző oktatási intézmények számára. A kisszövetkezet VIDOR fantázianevű rendszerének mintapéldánya nagy érdeklődést keltett a különböző iskolák, művelődési házak körében. A rendszer előnye a hasonló célú berendezésekkel szemben, hogy fokozatosan, az anyagi lehetőségekkel összhangban bővíthető és végül egyszerre hatféle program is futtatható rajta, melyeket akár 24 vagy 36 tanteremben is figyelhetnek. Alkalmas a videofilmek vetítésén túl számítástechnikai képzésre, nyelv- oktatásra, az iskola rádióprogramjának közvetítésére. A kisszövetkezet arra is vállalkozott, hogy a zömében hazai alkatrészeket tartalmazó berendezést felszereli, üzembe helyezi, karbantartja, illetőleg, ha szükséges, megjavítja. A gyártás felfuttatására a kisszövetkezet együttműködési megállapodást kötött a TAN- ÉRT-tel, amely vállalta a különleges berendezések bútorainak legyártását és a rendszer forgalmazását. A TANÉRT a speciális igényeknek megfelelő bútorzatot gyártó üzemében folyamatosan elkészíti, s arra is lehetőséget adott, hogy a kisszövetkezet á TANÉRT eddigi mintatermét felhasználva bővíthesse termelését. A tanszer-ker'eskedelmi vállalat a bútorzat mellett vállalja a fémmechanikai részek előállítását is. A kisszövetkezet pedig arra vállalkozott, hogy minden termékét a rANÉRT- en keresztül juttatja a felhasználókhoz. Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Brutyó János elvtárs, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, országgyűlési képviselő, január 10-én, hosszan tartó betegség után elhunyt. Brutyó János temetése január 19-én, hétfőn 11 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barrátai, harcostársai. volt munkatársai 10..T0 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. az MSZMP Központi Bizottsága,1 az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága. a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Országgyűlés Gyászéi Nógrád megye is. Fájdalmas a hir, hogy Brutyó János elvtárs nincs, nem lehet többé közöttünk. Ám abból a forradalmi elszántságból és következetességből, amely öt, az elvhű kommunistát mindig is jellemezte, merítünk. Nagy élettapasztalatából táplálkozó bölcs tanácsait, kiapadhatatlan optimizmusát hasznosíthat)»& a jövőben is. Brutyó János TJ911. november 20-án, Makón született. Korán megismerte a nélkülözést az öt gyermeket nevelő mezőgazdasági munkáscsalódban. Tizenkét évesen már napszámosként dolgozott, részes- munkába járt. Szülei tanácsára szegődött ácsmester mellé, 5 egy életre szerződést kötött az építőmunkásokkal a szó igazi és jelképes értelmében is. Budapestre 1932-ben került az építők nagy családjába. Ebben a közösségben találkozott elöszönr azokkal a társakkal, akik titkon egy rgazabb, boldogabb jövőt álmodtak, s harcoltak is azért, hogy ezek orz álmok valósággá váljanak. Az építőipari szakszervezetbe 1933-ban lépett be, ahol rövidesen az ácsszakosztály vezetőségi tagja lett. Egy évvel később — Papp Lajos és Búr- kas Imre elvtársakon keresztül — kapcsolatba került az illegalitásban dolgozó kommunista párttal. Egyik szervezője volt az 1935-ös építőmunkássztrájknak, majd 1936- ban a MEMOSZ központi vezetőségének választmányába delegálták. Mint millióknak, az ö életében is gyökeres változást a félszabadulás hozott. Még füstölögtek a főváros romjai, amikor Brutyó János részt vett Csillaghegyen a kommunista párt szervezésében. Titkárnak választották és a két hónapos pártiskola elvégzése után — 1946-től — a szentendrei járás párttitkáraként tevékenykedett. Aztán 1947-től már a párt szervezési osztályán dolgozott. Mindig is természetesnek vette, hogy ott nyújtsa képességei legjavát, ahová a párt szólította. A MEMOSZ főtitkárhelyettest tisztét 1950 márciusától töltötte be, ezután 1951 februárjától 1955 májusáig építésügyi miniszterhelyettes. Ott volt a Dunai Vasmű, az inotai erőmű, a diósgyőri nagykohó születésénél. Sokra becsülte az új lakótelepeket, közintézményeket építő kőművesek, segédmunkások erőfeszítéseit. Az építők szakszervezete elnökének, majd főtitkárának választották, később pedig irányította a Szakszervezeték Országos Tanácsának munkáját. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a magyar szakszervezetek következetesen \ harcoltak a dolgozók érdek- védelméért, a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók neveléséért, s hozzájárultak a dolgozó emberek anyagi, szociális és kulturális igényeinek kielégítéséhez. Jelentős részt vállalt a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatainak javításából is. Részt vállalt a Szak- szervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága munkájából. A nmrdcások ügye meMettt elkötelezett htteraaciouaUata voiL Brutyó Maxm etottt*sut • Magyar Szocialista Muuka-s- part IX. kongresszusán válxtsz- tották meg a Központi Ellenőrző Bizottság einökéuek. E fontos tisztséget 1966-tól Hifiig, nyugdíjazásáig töltötte be. Fontosnak tartotta, és a párt vezető testületéiben mindig azért tevékenykedett, hagy a kommunistákat etvéiüség, a marxizmus—leninizmus eszméihez való elkötelezettség, az erkölcsi tisztaság és személyes példamatatás jellemezze. Politikai szilárdsággal és kommunista humanitással, jóson ítélőképességgel, felelősséggel munkálkodott a párt egységéért, a párt és a tömegek kapcsolatának erősítéséért. Brutyó János elvtárs sok-sok szállal kötődött Nógrádhoz, a nógrádi emberekhez, akik 1962-ben választották ország- gyűlési képviselőjüknek. S ezt a bizalmat azóta is élvezte, folyamatos figyelemmel, törődéssel honorálta. Mindig is büszkén említette, hogy kapcsolata a megyével jóval korábbi. Sokszor idézte fél az érsekvadkerti, nagyoroszi építőmunkásokkal lezajlott találkozások élményeit. Közelről kísérte figyelemmel Salgótarján központjának átformálását. Velük együtt örült az új lakásoknak, a sikeresen befejezett gyári rekonstrukcióknak, a jó munkának, minden szép, emberi alkotásnak, a megváltozott életkörülmenyeknek. Sok személyes ismerőse volt a megyében. Hiszen ha felelős beosztásából adódó kötelezettségei mellett tehette, itt volt közöttünk. Élénk érdeklődést, nagy felelősséget, megértést tanúsított választókerületének ügyei, gondjai iránt. Egyszerű, világos okfejtéssel, olykor-olykor szenvedélyesen vitatkozott, érvelt politikai, gazdasági vezetőkkel, kétkezi dolgozókkal. Azt tartotta: a NOGRAD — 198X január »3., kedd 3 mai gcMadok estik addig szóin t— tanak, amíg az ember le nem, győzi vsakat. Aiégha lehet ennél mélyebben asagfagaJma z ad a pártmunkás, a politikas. a-si építő ember hriitvcMávat. Pedig nem szerette a nagy szavakat. A közös botdagulá.SMv k - hoe vezető úton a helytálló sti a becsületes munkát tartotta a legtöbbre. Életének állomásai bizonyítják, mündig váltatta at legnehezebbet, s nem csapéra észrevette az új társadalom által felvetett problémákati Erejét, energiájút vem kímélve igyekezett megoldást talál- m azokra. Azok közé tartozott ő is, akik mindenek elé a kötelességet helyeztek. Ezért, s emberségéért, közvetlenségéért is szerették, tisztelték őt a nógrádi bányászok, épctömun- kások, kohászok, mezőgazda- sági dolgozók, politikusok, ú jságírók, mindenki, aki ismerte. Magunk közül valónak éreztük, örömeinket és gpadjainkat őszintén ozizlhatturk. meg vele. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Tulajdonosa volt a Népköztársaság Érdemrendnek, a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Fel- szabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Kétszer vette át a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Tevékenységét a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége által adományozott Népek Barátsága Érdemrenddel is elismerték. Brutyó János elvtársat gyászoljuk, aki tevékeny, tartalmas életévéi mutatott példát az újabb nemzedékeknek. Emlékét kegyelettel őrizzük! it Wógrád megye, Salgéton-ján város párt- és átlátni vezetői tegnap táviratban fejezték ki részvétüket a gyászok» Beakadnak.
