Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

Megkezdte munkáját az Äilami Fejlesztési Intézet A bankrendszer reformja részeként a Pénzügyminisztéri­um január 1-jétől az Állami Fejlesztési Bank jogutódja­ként létrehozta az Állami Fej­lesztési Intézetet. Az intézet tevékenysége — bár jelentős mértékben átvet­te az ÁFB feladatait — egyes területeken lényegesen szűkül, másutt viszont bővebbé vált. Az Állami Fejlesztési Inté­zet finanszírozza továbbra is az állami döntésű beruházá­sokat. Ezt azonban — részben már az új kereskedelmi ban­kok bevonásával — közvet­ve teszi. A kiemelt állami nagyberuházásoknál az inté­zet továbbra is ellátja a banki teendőket a döntés-elő­készítéstől a teljes lebonyolí­tásig. Itt olyan nagyszabású beruházásokról van szó, mint a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer építése, vagy a magyar részvétellel Ítészülő KGST-országokbeli közös fej­lesztések. Az ÁFI finanszíroz­za azokat a Vegyépszer fővál­lalkozásában megvalósuló ten- gizi munkálatokat és beren­dezésszállításokat, amelyek­kel — földgáz-többletszállítá­sokért — hozzájárulunk a jamburgi gázvezeték építésé­hez. A célcsoportos beruhá­zások finanszírozásába az in­tézet bevonja a három újon­nan alakult kereskedelmi ban­kot, attól függően, hogy me­lyikük vezeti az érintett vál­lalat számláit. Az egyéb köz­ponti beruházásokat pedig, az ÁFI megbízása alapján a Jó negyvencentis hó lepte be hétfő hajnalra Szuhát. Mi­re Tóth József Prokaj kite­kintett az ablakom, s véle­ményt alkotott a zegemyés világról, a munkásszállító já­rat éppen elhúzott. Ilyenfor­mán hát nem maradt sok vá­lasztási lehetősége: kibontotta a hóból a jó öreg Trabantot, s szép lassan, óvatosan azzal gurult be a Fűtőberhez. — Bírta a megpróbáltatást — dicséri most kocsiját a Fűtőber bátonyterenyei gyárá­nak kísérleti műhelyében, ar­rébb tolva a reggeli maradé­kait, — De, hogy haza hogy megyek vele, az még nagy kérdés. Nagy bizony, mert a ke­resztbe-kasul nyargalászó szél meg olyan szeszélyesen osztja el az utakon, hogy sofőr le­gyen a talpán, aki biztonság­gal kikombinálja, hol az út széle, s hol kezdődik az árok. Tóth Prokajnak talán ez sem lesz megoldhatatlan fel­adat. Az 53 esztendős férfi tizennyolc éve járja meg na­ponta a Szuha és Fűtőber közti utat, négykerekű barát­ja tán’ egyedül is hazatalál már. A kísérleti csoport ve­zetője meg amúgy sem retten vissza, ha különleges helyzet­ben találja magát. Sőt, ilyen­kor van csak igazán elemé­ben! Nem véletlen, hogy éppen ő karmesterkedik a kísérleti csoportban. Ide bizony oiyan ember kell, aki ezermester a maga területén. Szakmájára nézve kovács is, lakatos is, hegesztő is, hozzáállására néz­ve meg azt a feladatot sze­reti, amin lehet kissé speku­lálni. Persze, annyi igaz: szak­mai feladványon meditálni is az tud csak, akinek maga a szaKma a kisujjában van. Tóth Prokajról meg az a hír járja, hogy ha kell, az akácfát is meghegeszti 1 — No, ez talán túlzás — mosolyodik el a zömök férfi, s gondolkodási idő gyanánt igazít egyet az amúgy is he­lyén lévő svájci sapkán. — Annyi igaz viszont, hogy mi­nősített hegesztő vagyok. Az is való, hogy egyéb munkák­nál is adok arra, hogy ami kikerül a kezemből, az min­den lehetőség szerint tökéle­tes legyen. Kell is ide az efajta igé­nyesség, hiszen valamennyi új terméket innen indítanak út­Budapest Bank fogja ellátni állami pénzzel. Az ÁFI által közvetlenül fi­nanszírozott beruházásokra az idén 50 milliárd forint, a ke­reskedelmi bankok bevonásá­val finanszírozott beruházá­sokra 160 milliárd forint áll rendelkezésre. Az intézet a korábbinál ak­tívabban vesz részt a népgaz. dasági folyamatok tervezésé­ben. Ehhez valamennyi ma­gyarországi beruházásról in­formációkat gyűjt, azokat ősz. szesíti, figyelemmel kíséri a vállalatok beruházási tevé­kenységét, elemzéseket ké­szít központi döntések előké­szítéséhez. Az ÁFI új felada­ta, hogy ösztönözze a keres­kedelmi bankokat az állami struktúrapolitika megvalósí­tására, növelje érdekeltségü­ket a termelési szerkezet je­lentős korszerűsítését szolgá­ló vállalati fejlesztések támo­gatásában. Az ehhez szüksé­ges új eszközrendszer kiala­kításához már hozzáláttak az intézet szakemberei. Terve­zik, hogy nagyobb szerepet biztosítanak a kamatkedvez­ményeknek, a népgazdasági szempontból fontos fejleszté­si céloknál pedig — ezeknél rendszerint jelentős kocká­zatot kell vállalni a finanszí­rozó pénzintézeteknek — kor­szerűsítik az állami garancia, vállalás intézményét, amely lehetővé teszi, hogy a kiemelt fontosságú fejlesztéseknél a finanszírozó kereskedelmi ban­kok megosszák a kockázatot az állammal. jára. Mondhatni, ez itt a gyári szülészet, s a kísérleti csoport tagjai a bábák. Elké­szítik a prototípust, s már akkor, ha úgy adódik, megte­szik az első módosító javas­latokat. Mert hiába a legki­válóbb mérnöki rajz, az mégis itt válik el, megállja-e a gya­korlat próbáját. — Mi kísérletezzük ki, já­ratjuk be az új gyártmányhoz szükséges szerszámokat — tu­datja a csoportvezető. — De úgy, hogy a termelésben már ne legyen senkinek sem gondja a gyermekbetegségek leküzdésével. Meglevő termé­ket is korszerűsítünk. Saját fejünk után is, meg a vásár­lói visszajelzéseket is figye­lembe véve. Ezt tették többi között a Carborobot kazánnal. A 100 kW-os készülékre gyakori a vevői reklamáció. Ilyenkor rendre kiderül, nem a Car­borobot a ludas, csak bánni nem tudnak vele. — Igazság szerint mi se — ismeri el Tóth Prokaj. — Nincs lehetőségünk, hogy ki­próbáljuk, fűtsünk vele. Most alakítunk ki egy próbaállo­mást, azzal már megoldódik végre a problémánk, s hasz­nos tanácsokkal is el tudjuk látni a vásárlót. A Carborobot módosítása nagy részt az ő ötlete volt. Máskülönben nem kérte fel rá senki. Ám jó néhány darab elkészítése után gazdag ta­pasztalat gyűlt össze, s ő nem az a fajta szakember, aki az efféle értéket csak úgy kisöp- ri a gondolatok tárházából. A géemkázást is azért sze­reti — persze, jól jön a kere­set is —, mert gondolkodtató feladatokkal találja szemben magát. Sokszor egyetlen rajz nélkül készítenek el olyan munkát a gazdasági munka­közösségben, melynél való­ban a sokéves rutinnal, tu­dással boldogulni csak. Utóbb a krómcsöves hőcserélő pa­lástjának a présgépe volt ilyen — afféle csoportos gyárt­mányfejlesztés. melyhez min­denki hozzáadta a maga is­mereteit. így hát nem is csodálható, ha a szakmai vágyairól való két’dezősködésre is határozott egy mondattal felel: — Minél több olyan mun­kát szeretnék, amin spekulál­ni lehet! — szcndi ~ l Végső búcsú Brutyó Jánostól Elvtársai, barátai, küzdőtársai vettek vég­ső búcsút hétfőn a Mező Imre úti temető díszravatalozójában a 76. életévében elhunyt Brutyó Jánostól, a munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségétől, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjától, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak nyugalmazott elnökétől, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa Elnökségének tagjától, országgyűlési képviselőtől. A vörös drapériával borított koszorúkkal övezett ravatalnál, — ahol kitüntetéseit, köz­tük a Magyar Népköztársaság Érdemrend­jét. a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét helyezték bíbor párnákon, a koporsó elé — díszőrséget állt a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának és a Közpon­ti Bizottság titkárságának több tagja, állami és társadalmi életünk számos vezető szemé, l.visége. Ott voltak egykori harcostársai, munkatársai. A gyászszertartáson megjelentek N'ógrád megye és Salgótarján párt- és állami életé­nek vezetői, a társadalmi és tömegszerveze­tek, a nagyobb üzemek képviselői. Számosán a Nógrád megyei 2. számú országgyűlési vá­lasztókerület választópolgárai nevében kísér­ték utolsó útjára Brutyó Jánost, s ott voltak a Nógrád megyei képviselőtársak is. Az MSZMP Központi Bizottsága, Központi Ellenőrző Bizottsága, a szakszervezetek és az Országgyűlés nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT-elnökc búcsúzott az elhunyttól. lő bölcsességgel, egyszerűség­Töretlen hittel és emberséggel Eljöttünk, hogy elkísérjük utolsó útjára Brutyó Jánost, barátunkat, elvtársunkat, a munkásmozgalom kiemelke­dő személyiségét. A végső bú­csú mindig nehéz, fájdalmas a családnak, a barátoknak, az elvtársakmak. Különösen így van ez, ha olyan ember, tői búcsúzunk, mint Brutyó János. De az élet és a halál törvényszerűségét nem tud­juk megváltoztatni. Brutyó Jánosnak, a makói szegény családból indult fiú­nak, az életútja nem volt könnyű. Nem volt mentes a nélkülözéstől, a gondoktól, a kemény, felelősségteljes mun­kától, a küzdelmektől. Róla rs írhatta volna József Attila: „Hátán kis batyuval kilábol a népségből a nép fia.” Az út­ja korán vezetett a munkás- mozgalomhoz. Ez az indítta­tás meghatározta Brutyó Já­nos jellemét, amelyet a mark. kásmozgalam formált végle­gesen. így bontakoztak ki, csiszolódtak Brutyó János nagyszerű tulajdonságai; az emberszeretete, a másokat megértő, másoknak segítő, másokkal együtt küzdő mun- kásember jellemvonásai. Élete az öntudatossá vált munkásember sorsa volt. Mint fiatal ács, először ösztö­nösen közeledett a munkás- mozgalomhoz, a szakszerve­zethez, a kommunista párthoz. Megérezte, hogy itt találja meg az élete értelmét jelentő elve­ket, eszméket, az igazi társa­kat, az igazi közösséget. A szegény sorsú paraszt- gyermekből lett szakmarakás, majd szakszervezeti vezető egyre fontosabb feladatokat kapott. Miniszterhelyettes­ként, az építők szakszervezete vezetőjeként, a SZOT főtit­káraként, vagy a párt Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága el­nökeként egyaránt az ügy szol­gálata, szeretete, az emberek iránti tisztelet vezette. Bru­tyó János életpályája egybe­esik hazánk, és ezen belül a szakszervezeti mozgalom meg­újhodásának korszakával. Olyan párt- és szakszervezeti tisztségeket, állami feladato­kat töltött be, amelyek or­szágszerte ismertté tették ne­vét, személyét, munkáját. Bát­ran mondhatjuk, hogy 1966- ban az MSZMP X. kongresz­szusán személyében a leg. megfelelőbb embert választot­ták a párt Központi Ellenőr­ző Bizottságának elnökévé. Ebben a tisztségben olyan tu­lajdonságokra van szükség, amelyek Brutyó elvtársban maradéktalanul megvoltak: a jó politikai ítélőképesség, igazságérzet, józan megfon. toltság, mértéktartás, a hi­bákkal szembeni kérlelhetet­len harc és egyúttal messze­menő emberség. Nem szerette a látványossá, got, távol állt tőle az elbiza­kodottság. Szerényen, mond­hatni, csendesen dolgozott éle­te utolsó percéig. A szó leg. mélyebb értelmében tiszta em­ber volt. Sosem vágyott ma­gas rangra, tehetsége mégis ezekhez juttatta. Mindig ar­A végső tiszteletadás fáj­dalmas kötelezettségének te­szek eleget, amikor közvetlen hozzátartozói, szeretett csa­ládja, valamint Nógrád me­gye dolgozón, választópolgárai nevében búcsút veszek Bru­tyó János elvtársiéi, bará­tunktól, Salgótarján ország- gyűlési képviselőjétől. A nógrádi emberekkel hosz- szú évtizedeken keresztül ala­kult, szélesedett és egyre mé­lyült kapcsolata. Sok szálon kötődött hozzánk. A fiatal szervezett munkás első ta­lálkozása az építőkkel rraduít. A felszabadulás után betöl­tött felelős, központi tiszt­ségeiben közelebbről ismerte meg életünket Negyed száza­don keresztül élvezte a vá­lasztók bizalmát. Számunkra azonban több volt mint or­szággyűlési képviselő. Velünk együtt gondolkodott. Megfon­tolt tanácsai, észrevételei bátorítást, biztonságot jelen­tettek. Aktívan vett részt közéletünkben, tevékenysége szorosan összefüggött társa­dalmi viszonyaink, gazdasá­gunk fejlődésével, városa­ink, falvaink újjászületésével, az itt élő emberek sorsának alakulásával. Nem kerülte el figyelmét a legapróbb változás sem. örült sikereinknek, erejét, energr­a lehető legjobban szolgálja osztálya céljait. Igazi örömét a jól végzett munka, társadalmunk fejlő­dése, és az abban való rész­vétel jelentette számára. Mun­kája eredményeit nem magá­nak, hanem annak a társada­lomnak tulajdonította, amely lehetőséget adott a munkás­embereknek, hogy egy új élet megteremtésében vezető sze­repet töltsenek be. Olyan típusú vezető volt, aki átérezte az emberek gond­jait, aki tudott velük kapcso­latot tartani, s mindig ké­szen állt mások meghallgatá­sára. Sokat tartózkodott a munkások között, ahol min­dig megújulást, feltöltődést kapott fárasztó munkájához. Tanult, de tanított is. Éle­tének sok évtizedes, gazdag tapasztalatait személyéhez fi­áját nem kímélve támogatta gondjaink, feladataink meg­oldását. Alig néhány hete, még súlyos betegen, a kór­házi ágyon is őszintén ér­dekelte, hogy mily«! kérdé­sek foglalkoztatják az embe­reket, hogyan alakul a jö­vőnk. Különösen az építőkkel, az üvegesekkel értett könnyen szót, de maguk közül valónak érezték őt a vasasok, a bá­nyászok, a termelőszövetkeze­ti parasztok is. Kölcsönös tiszteiét fűzte a megye egész társadalmához. Közvetlensé­gével, egész személyiségével növelte a párt iránti bizal­mat, gyarapította a szocia­lizmus elkötelezett híveinek táborát. Brutyó elvtárs életének harmóniáját a két keze for­málta barátságos, vendég- szerető csillaghegyi otthon, a meghitt családi háttér tette teljessé. Életelvkérat vallotta és példájával bizonyította, hogy a családot felelősség­gel, féltő gonddal, gyengéd­séggel kell védelmeznünk, összetartanunk. Mindig nagy szeretettel beszélt övéiről. Ötven éve élt kiegyensúlyo­zott házasságban. Felesége egész életét a családnak szentelte, megértő, hű társa­ként fogta férje kezét jóban­gel adta át az ot követő nem­zedékeknek. Emlékezései, be­szélgetései ezreknek adtak megújuló hitet, ezreket indí. tottak el a szocialista építés történelemformáló útján. Kö­vetendő példát mutatott kor­társainak és az utána követ­kező nemzedékeknek arra, hogy miként kell és lehet tiszta ügyért, töretlen hittel, emberséggel harcolni. A Munkásévek című önélet­írásában azt írta, hogy lehet valaki nyugdíjas munkás, vagy miniszter, de nyugdíjas kommunista nem. Élete utol­só éveiben saját személyével igazolta ezt; nyugdíjasként is sokat dolgozott. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Központi Ellenőrző Bizott­ság, a szakszervezetek, a szer­vezett dolgozók és az Ország- gyűlés nevében elbúcsúzunk Brutyó Jánostól. Mi, akik har­costársai, elvtársai voltunk, különösen mélyen átérezzük azt a veszteséget, amelyet el­távozása jelent. Munkásból lett kiemelkedő vezetőtől kö­szönünk el. Távozásával nem csupán kevesebben marad­tunk, hanem szegényebbek is- lettünk. Józan bölcsességének, tiszteletet parancsoló alak­jának. munkásságának hiá­nya alig felmérhető veszteség. Számunkra nem marad más, mint megőrizni ezek mara­dandó értékeit, és a jövő szá­mára örökül hagyni mindazt, amit éleiében alkotott. A képviselőtársak, a bará­tok, a gyászoló család nevé­ben Géczi János, az .MSZMP KB tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára bú­csúztatta Brutyó Jánost, _ kemény éveiben is. Egymás iránti tisztelettel vállalták, értelmesen nevel­ték két gyermeküket, unoká­ikat. Józan szemléletük, sze­rény, példás életvitelük to­vább. öröklődött utódaikban is. Leányuk, Marika, — aki édesapja utalsó napjait végig betegágyánál töltötte — és fáik, János, tanult, műveit emberekké váltak, becsülettel helytállnak munkájukban. Sok örömet jelentett a nagy­apa számára a négy unoka ragaszkodó szeretete, s az egyre súlyosbodó betegség-' éveiben, — mikor már nehe­zebb volt a járása — mint „fűszálba” kapaszkodott be­léjük. Várvavárt dédunokája születését, sajnos, már nem élhette meg. Halála elsősorban szerettei — felesége, gyermekei, uno­kái, két testvére, menye, ve- je, unokájának férje, déd­unokája —, közvetlen elvtár­sai, munkatársai, barátai, is­merősei számára jelent pótol­hatatlan veszteségét. Mély gyászukban, fájdalmukban együttérzéssel, részvéttel osz­tozunk mi is. Géczi János búcsúbeszédét így fejezte be: A végső búcsú pillanatai­ban koporsód mellett eszünk­be jut szép gondolatod: „An­nál drágább egy ember éle­tében nincs, ha tisztességes, becsületes életet tud magáé­nak mondani öregségére”. Ennek igazságát életutad- dal, helytállásoddal, embersé­geddel példáztad. Mi, akik közel álltunk hozzád, akiket bizalmadba fogadtál, nagyon sokat tanultunk tőled, gaz­dag tapasztalataidból, meg­fontolt. bölcs tanácsaidból, töretlen optimizmusodból. Tovább hagyományozod: k bennünk magas fokú eszmei­séged, a párt iránti hűséged, az az erkölcsi követelmény, amely szerint éltél, ahogyan szolgáltad a nép ügyét, a dol­gozó emberek boldogulását, így őrizzük emlékedet, hasz? nősítjük értékes örökségedet, az általad járt úton akarunk tovább haladni. Nyugodjál békében! A díszravatalozóból gyá­szolók százai kísérték Bru­tyó Jánost végső nyughelyére, a Munkásmozgalmi Pantheon sírsétányára; sírhantját, ko­szorúkkal, virágokkal borí­tották. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. na törekedett, hogy tudásával Tartalmas, gazdag életpálya rosszban, a megpróbáftatásolc Aki az akácfát is meghegeszti

Next

/
Oldalképek
Tartalom