Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Frarriacrsiági szfráililrtiw Áramszünet — bérharc — ellentétek Pénteken, a francia vasutas- sztrájk negyedik hetében, a vasútigazgatóság újabb kis engedménye nyomán bomla- dozni kezdett a szakszerve­zetek eddig egységes frontja. A bérmozgalom azonban tel­jes erővel folytatódott a vá­rosi tömegközlekedésben és az energiaszolgáltató ágazatban. A szocialista irányzatú CFDT-szakszervezet a mun­ka felvételét javasolta vasutas tagjainak, mert szerinte a mostani sztrájkkal több lé­nyeges engedményt már nem lehet elérni. A CGT viszont a munkabeszüntetés folytatásá­ra hívta fel tagjait. A párizsi metrón egy vona­lon nem közlekedett egyetlen szerelvény sem, akárcsak két elővárosi gyorsvasúton, a többi vonalon a járatok 50—60 szá­zaléka járt, az autóbuszok valamivel nagyobb része köz­lekedett. Az áramtermelésben időnként és térségenként nagy ingadozások voltak, még atom­erőműveknél is léállt a mun­ka. Ismét sok áramszünet volt, ami ellen számos he­lyen tüntetésekkel, a villamos művek irodáinak elfoglalásá­val kezdtek tiltakozni a kis­üzemek és a kisboltosok, akiket a vállalat a kikapcso­lásokkal leginkább sújt. Ezt a növekvő elégedetlen­séget kihasználva a kormány­zó chiracista RPR párt teljes erővel hozzálátott a bérmoz- galom körüli feszültség poli­tikai síkra tereléséhez, ami­vel eddig a CGT-szakszer- vezetet és az FKP-t vádolta. Jacques Chirac miniszterelnök pénteken ismét kijelentette, hogy a kormány „a francia gazdaság érdekében” a köz- szolgálatban nem emeli job­ban a béreket. Az RPR áldá­sát adta hangadóinak munkás­ellenes kampányára, csak ar­ra kérte őket, ne vigyék azt túlzásba. Nem helyeselte pél­dául Nungesser volt minisz­ternek azt a javaslatát, hogy a fogyasztók és a kereskedők hétfőn országszerte rendezze­nek tüntetéseket az áramszü­netek miatt (MTI) Izraeli légitámadás Dél-Libanonban r Az izraeli légierő pénteken reggel rakétatámadást inté­zett a dél-libanoni Szaida (Szidon) közelében kialakított palesztin állások ellen. Rend­őrségi jelentések szerint a támadásnak tíznél több halá- 3os és sebesült áldozata van, ez anyagi károk jelentősek. Libanoni rendőrségi forrá­sok szerint négy harci gép húsz percen át bombázta a Bei kötőváros közelében fekvő Magduse faluban kiépített palesztin állásokat, és az Ain fpl-Helua palesztin menekült- tábort. Ezeket az állásokat múlt év novembere óta épí­tették ki, miután a síita milí­ciákkal vívott harcok során elfoglalták ezt a területet. Szemtanúk szerint a gépek nagy súlyú bombákat dobtak le, közöttük olyan időzített bombákat is, amelyek percek­kel a támadás . befejeződése után robbantak. Palesztin források szerint az izraeli légitámadás fő cél­pontjai a Fatah palesztin szervezet állásai voltak, de találat érte a demokratikus front Palesztina felszabadí­tásáért szervezet egyik tá­maszpontját is. A palesztinok légvédelmi eszközeikkel lőtték az izraeli gépeket, de nem értek el ta­lálatot. Az izraeli hadsereg rövid közleményt adott ki a támadásról, amelyben meg­erősítette, hogy a gépék ép­ségben visszatértek Izraelbe. Az év kezdete óta ez volt a második izraeli légitámadás Libanonban. (MTI) Terrorista merényletek Indiában Kilenc embert öltek meg szikh terroristák Pandzsáb indiai szövetségi államban a péntekre virradó éjszaka. A merényleteket Amritszár kör­zetében hajtották végre. Rendőrségi beszámolók sze­rint a város közelében a ter­roristák egy hattagú szikh «családdal végeztek. Nyilván­valóan bosszúból öltek a fegy­veresek, a családfő ugyanis együttműködött a rendőrség­gel. Áldozataik között két kiskorú gyermek is van. A másik vérfürdőre a pand- zsábi pénzügyminiszter roko­nának a farmján került sor. Hárotn szikh szolgát öltek meg a terroristák a gazdaság csűrjében. (MTI) Dél-afrikai támadás Angolában Dél-afrikai csapatok az géműit három hétben hatszor •támadtak angolai területe két — jelentette pénteken a fTASZSZ az ANGOP angolai hírügynökségre hivatkozva. A dél-afrikai légierő gépei többször megsértették az Angolai Népi Köztársaság (légterét. A támadó akciók­ban részt vettek az UNITA szélsőséges szervezet fegyve­res alakulatai is. Újévkor ez ország déli részén, Nama­etmde település körzetében a dél-afrikai hadsereg egy­ségei páncélozott szállító jár­művekkel angolai területekre hatolt be. Elfoglalták Ngíva és Evale helységeket és fog­ságba ejtették az angolai hadsereg több katonáját. A fegyveres támadásokban a pretoriai hadsereg össze­sen 150 páncélozott járművet, 8 katonai helikoptert és re­pülőgépet vetett be — adta hírül az ANGOP. (MTI) Polpotislák,,hagyatéka" ' Több mint 8 millió embert végeztek ki, 140 ezret pedig nyomorékká tettek Kam­bodzsában a Pol Pot-féle kor­mányzat rémuralma idején. Ezek az adatok abban a je­lentésben láttak napvilágot, amelyet a Pol Potek bűntet­teit vizsgáló különbizottság most tett közzé. A vizsgálat szerint a nép­irtás következtében 200 ezer gyermek maradt árván. A legsúlyosabb veszteség az ország értelmiségét érte: gyakorlatilag megölték az ország kulturális életének majd minden kiemelkedő személyiségét, de nem kímél­ték a papságot sem. , A bizottság dokumentu­mában rámutat: Kambodzsa gazdasága hatalmas károkat szenvedett, a barbár rombo­lás áldozatául estek vállala­tok, oktatási és egészségügyi intézmények, könyvtárak és történelmi emlékművek. Ez az időszak több tíz évvel vetette vissza az ország fej­lődését. (MTI) 2 NÖGftÁD - 1987. január 10H szombat Ivléiféesk a nép bizalmára (Folytatás az 1. oldalrólJ rátáink, a haladó emberek, miként a három évtizeddel ezelőtti nehéz napokban, úgy most is kifejezték szoli­daritásukat és elismeréssel szóltak pártunk, népünk az­óta végzett nagy munkájáról, eredményeinkről. Számos nyu­gati polgári hírközlő szerv, sajtóorgánum — a maga módján — tárgyilagosan fog­lalkozott az elmúlt 30 esz­tendő fejlődésével, reális hangot ütött meg hazánkkal kapcsolatban. De voltak más hangok is. Ellenfeleink a té­nyekkel mit sem > törődve vagy azokat elferdítve pro­pagandakampányt folytattak szocialista rendszerünkkel szemben, ezúttal is a régi szólamokat hangoztatva az ellenforradalom szennyesét próbálták tisztára mosni. Ezzel kapcsolatban most a következőket tartom fontos­nak leszögezni: minden két­séget kizárva bizonyítható, hogy ellenforradalom zajlott le hazánkban, amely a népi hatalom megdöntését tűzte zászlajára. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága helyesen mutatott rá, hogy négy, egy­mással szorosan összefüggő ok vezetett az ellenforrada­lom kirobbanásához: a szektás-dogmatikus politika, a személyi kultusz és annak súlyos következményei, a párton belüli revizionista erők árulása, a hazai ellensé­ges elemek aktivizálódása és az őket támogató nemzet­közi imperializmus akna­munkája. Ez az értékelés történelmi távlatból nézve is megállja a helyét, módosítani rajta nem kell, Az események jellegén az sem változtat, hogy azok­ba olyanok is belesodródtak, akik a hibák kijavításáért szálltak síkra. Pártunk a történtekért, őket soha nem okolta. Kezdettől fogva vi­lágossá tette, hogy kész min­denkivel együtt munkálkod­ni, aki az ország sorsát a szívén viseli, az alapvető szocialista célokat elfogadja, megvalósításukat támogatja. Ezen az alapon . jött létre, fejlődött és erősödött meg a nemzeti közmegegyezés ha­zánkban. Mai is időszerű tanulságok Arról is szólnunk kell, hogy olyan tanulságok bir­tokába jutottunk, amelyek ma is időszerűek, megfeledkez­ni róluk nem szabad. Mara­dandó tanulság, hogy a ha­za felemelkedésének, né­pünk boldogulásának nincs más járható útja, mint a szocializmus, amelynek épí­tésében részt venni egyet jelent a nemzeti érdekek szol­gálatával. Ezzel egyenrangú tanulság, hogy nemzeti füg­getlenségünk és békénk megőrzése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk csak­is a haladás oldalán, a szoci­alista országokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért politikánk sarkkövének tartjuk, hogy tovább erősít­sük szövetségünket, együtt* műküdésünket. és barátsá­gunkat. a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Közösségi társadalmunk­ban a párt és a nép együtt úrrá tud lenni minden ne­hézségen, akadályon, igazi erejük az összefogásban van. Pártunk népünkkel együtt kereste és találta meg a ki­vezető utat a válságos hely­zetből, együtt alakítjuk és valósítjuk meg politikánkat a haza és a nép javára. Ez a politika, a vele párosuló mun­kastílus, az őszinteség, a nyíltság, a szavak és a tettek egysége volt az alapja a meg­erősödött bizalomnak, for­rása a szocialista nemzeti egységnek, a fejlődő szocia­lista demokráciának. Együtt és féltve vigyázzuk á párt és a tömegek bizalomteljes kapcsolatát, a társadalom po­litikai egységét, az ország belpolitikai stabilitását, amely a népi hatalom szi­lárdságának. az ország fejlő­désének legfőbb záloga. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a történelmi tapasz­talatok és tanulságok haszno­sítását elsőrangú feladatá­nak tartja. A szocializmus építésében és gyakorlatában — a sablonoktól elszakadva — bátran vállalkozott új, elő­revivő megoldások keresé­sére, kimunkálására és al­kalmazására. A társadalmi fejlődés változó követelmé­nyeit szem előtt tartva ma is a lenini szellemű meg­újulás útját járja. Fölkarol­ja az előremutató kezdemé­nyezéseket, kritikusan tekint saját tevékenységére, de fő politikai vonalától se jobbra, se balra nem engedi magát eltéríteni, határozottan fel­lép a szélsőségek ellen. A három évtizedre visz- szatekintve j ó lelki ismeret­tel . mondhatjuk, hogy közös erővel és akarattal megvéd- tük, megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát, és új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait. A pa­rasztsággal egyetértésben si­keresen megoldottuk a tör­ténelmi feladatot, a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zését. Ennek az egész társa­dalom éppen úgy hasznát látja, mint a gazdaságirányi- tási rendszer fejlesztésének, a gazdasági, kulturális fej­lődésnek. Küzdelmes nemze­ti történelmünkből — a hi­bák és a gondok ellenére — messze kimagaslik az elmúlt 36 esztendő, amely orszá­gunk, népünk életében min­den korábbi időszaknál dina­mikusabb anyagi és szellemi gyarapodást eredményezett. Ezt azért is hangsúlyozom, mert gyakran indokolatla­nul hallgatunk, vagy csak szemérmesen szólunk arról, hogy a szocializmus építésé­nek minden területén, még a nehéz években is, megbe­csülendő eredmények szü­lettek, s hogy országunk és népünk nemzetközi megítélé­se pozitívan megváltozott. A közös erőfeszítésekből szü­letett vívmányokról — ame­lyekre a jövő is épül — épp­úgy oktalanság hallgatni, mint munkánk fogyatékossá­gairól, az ország életében meglévő gondokról, nehéz­ségekről, társadalmi feszült­ségekről. Fontos, hogy társadalmi, gazdasági viszonyainkat olyannak lássuk, amilyenek a valóságban. Tartsuk szá­mon tehát az eredményeket, de vegyük észre és javítsuk ki a hibákat, számoljuk fel a hiányosságokat. Ne eged- jük felhalmozódni a feszült­ségeket. A közvéleményben van aggodalom, bizonytalan­ság és jogos kritika is, de biz­tató, hogy népünk nagytöbb­sége politikai érettségről és cselekvőkészségről tesz ta­núbizonyságot Megérti, ' hogy a korábbinál szerényebb ered­mények elérése is nagyobb erőfeszítéseket követel. Jogos a ‘ószándékú bírálat Aki a jó ügyért cselekszik, annak van igazi jogcíme bí­rálni —, ha még oly élesen is — a vezetésben, vagy a végrehajtásban tapasztalható hibákat, fogyatékosságokat, hiszen erre biztat és ezt teszi maga a párt is. Viszont a bí­rálat ürügyén ne hangoskod­hassanak azok, akik a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges külföldi szerveze­tekkel együttműködve, támo­gatásukat élvezve, a nehézsé­geket kihasználva, próbálnak bizalmatlanságot szítani, és nincs egy jó szavuk a nép. a nemzet érdekeit szolgáló kö­zös erőfeszítésekről. Nem kevés akadály nehe­zíti a fejlődést, mégis biza­kodással tekinthetünk a jövő elé, mert társadalmi, gazda­sági alapjaink szilárdak. A Központi Bizottság műit évi novemberi határozata jó prog­ramot adott a cselekvéshez. Tennivalóink ismeretében erő­inket. tudásunkat, szorgalmun­kat most az éves népgazda­sági terv végrehajtása érde- . kében kell össznnntnsitanunk. A múlt évről még nine' pon­tos elszámolás, de az látható, hogy a teliesítméovek elma­radtak a tervezettől. Az ösz- szességében elégtelen fejlődés nagy különbségeket takar. A dolgozók többsége becsülete­sen helytállt, számos üzem, szövetkezet és intézmény kol­lektívája a nehezebb feltéte­lek között is tiszteletet érdem­lő erőfeszítéseket tett, jelen­tős eredményeket ért el. De vannak olyan termelőegysé­gek is, amelyek azonos felté­telek mellett, a tőlük elvár- hatónál gyengébb teljesítményt nyújtottak. Az idei népgazdasági terv szerény fejlődést irányoz elő, de megvalósítása jobb minő­ségű és fegyelmezettebb mun­kát igényel. Érvényesítenünk kell azt a szigorú, de igazsá­gos követelményt, hogy mind a termelőegységek, mind a dolgozók teljesítményükkel arányosan részesüljenek a létrehozott javakból Azokat a vállalatokat. szövetkeze­teket. kollektívákat kell előny­ben részesíteni, azoknak a fejlődése előtt kell a pályát szabaddá tenni, amelyek az össztársadalmi ‘ érdeket is szolgáló gazdaságos, verseny- képes termékeket állítanak elő. Mindent meg kel! tennünk a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításáért, s vele együtt a munkaerő-, az anyag. és energiapazarlás megszüntetéséért, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításáért, a korszerű berendezések, gépek jobb ki­használásáért. A központi gazdaságirányítás kötelessé­ge, hogy ezt ösztönzéssel és szervezőmunkával is elősegít­se. A' megvalósításban azon­ban a vállalatoknak, szövet­kezeteknek és intézmények­nek van kulcsszerepük. Sehol sem szabad késlekednünk azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek tő­lünk függnek. Mindenütt kapjanak zöld utat a termékek minőségé­nek, versenyképességének ja­vítását szolgáló kezdeménye­zések. Csakis jó minőségű munkával, a tartalékok feltá­rásával és hasznosításával, az ésszerű, takarékos gazdálko­dással, a nagyobb szervezett­séggel tudjuk megállítani a gazdasági egyensúly romlását, megteremteni az életkörülmé­nyek javításának, a megfele­lő áruellátásnak az anyagi alapjait. Honosítsunk meg olyan rendet és közszellemet, amely szerint az a természe­tes, hogy először termeljük meg a javakat, és csak az­után kerüljön sor az elosztás­ra. Feietössig az ország sorsáért A lendületesebb fejlődésnek, a jogos igények kielégítésé­nek, a szociális feszültségek feloldásának, a nehézségekből való kilábalásnak az a leg­főbb feltétele, hogy a ter­melésben és a társadalmi élet minden' más területén teljes tudásunkat latba vetve, te­gyük a dolgunkat. Meggyőző­désem, hogy a nemzeti ösz- szefogás tettekben megnyil­vánuló ereje képes lesz át­segíteni az országot a gondo­kon. A nemzeti érzés, a haza sorsáért viselt felelősség nap­jainkban is leginkább a kö­zösség javát szolgáló tettek­ben nyilvánulhat meg. Az or­szág előrehaladását csakis az emberi tudás és akarat, a színvonalas vezetés, a fegyel­mezett munka, az együttes gondolkodás és cselekvés biz­tosíthatja. Minden közösségben építeni kell az emberek tapasztala­tára, igényelni kell a dolgo­zók aktív részvételét a dön­tésekben és az ellenőrzésben. Érvényt kell szerezni annak, hogy tartsák tiszteletben az állampolgárok véleményét, legyen rangja az előrevivő javaslatoknak. kezdeménye­zéseknek Mindazok, akiket a bizalom Vezető posztra állí­tott. tegyenek eleget mara­déktalanul ennek a követel­ménynek. Előrehaladásunknak, mint, ahogy az emberiség boldogu­lásának is. elengedhetetlen feltétele a béke Ezért min­den tőlünk telhetőt megte­szünk érte Azokkal haladunk együtt, akik a hidegháború óira id ázásé és a gvanekvás élesztgeté'e helvett a kölcsö­nös bizalmat akarják fejlesz­teni,' akik a világűrben és a földön is a békét ajánlják, végképp meg akarják szaba­dítani az emberiséget az atomhalál rémétől, összefo­gunk mindazokkal, akik a há­borús fenyegetés ellen, a bé­kéért emelik fel szavukat, és a népek barátságáért száll­nak síkra. Együtt küzdünk azokkal, akik őszintén akar­ják, hogy a világ ne jusson az emberiség létét fenyegető fegyverkezési hajsza zsákut­cájába, hanem az enyhülés út­ján haladjon. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai az elmúlt évben különösen szemléletes példáját adták, hogyan kell, hogyan lehet az atomkorszak-' ban a nemzetközi biztonság nagy kérdéseit felelősen, új módon, kellő önmérséklettel megközelíteni. Minden józan, békeszerető erő belátja, hogy a szocialista közösség országai őszintén együtt akarnak működni az Amerikai Egyesült Államok­kal és szövetségeseivel a vi­lágot fenyegető veszélyek el­hárításában, a kölcsönös, egyenlő biztonság megterem­tésében, az emberiséget érin­tő valamennyi közös nagy probléma megoldásában. A Magyar Szocialista Mun. káspárt, a Magyar Népköz- társaság teljes mértékben tá­mogatja a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének rugal­mas javaslatait. Ezek a ja­vaslatok, ha az Amerikai Egyesült Államok, a NATO- országok részéről is meglesz a kellő politikai akarat. a megegyezésre való készség, jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy korunk kérdéseit békés úton, a tárgyalóasztal mellett rendezzék. Három évtizedes fennállása alatt a Munkásőrség rászol­gált a párt, a nép teljes bi­zalmára. Szocialista társadal­mi rendünk e fontos intéz, ményét joggal tartjuk számon jelentős vívmányaink sorá­ban. Az idősebb és a fiatalabb nemzedékek, a párttagok és a pártonkívüliek jó egyetértés­ben dolgoznak, tetteikkel ta­núsítják, hogy méltó folytatói nemzeti történelmünk, s ben­ne munkásmozgalmunk leg­szebb hagyományainak. Tiszt* lelkiismerettel, azzal a jó ér­zéssel állhatnak elvtársaik, dolgozótársaik elé. akiktől a megbízást kapták, hogy becsü­lettel teljesítették és teljesítik önként vállalt feladatukat. Ez fejeződik ki abban is. hogy a politikai és a harci kikéo- zésben, az éllományépítésben, a szolgálatban és a közéleti tevékenységben elért kiváló eredményért, helytállásért a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa több munkásőrt magas kitüntetésben részesí­tett. Az alkalmat felhasznál­va, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében és a magam ré­széről is szívből gratulálok a kitüntetett elvtársaknak. Vi­seljék büszkén társadalmunk elismerésének ezt a jelét. Meggyőződésünk, hogy a munkásosztály önkéntes fegy­veres testületé, mint eddig, ezután is betölti hivatását. A munkásőrök teljesítik nehéz, de megtisztelő kötelezettségü­ket. Ehhez pártunktól, kor­mányunktól és népünktől a jövőben is minden segítséget megkapnak — mondta befe­jezésül Németh Károly. « ☆ Az MSZMP főtitkárhelyet­tesének beszédét követően, előléptetéseket, kitüntetéseket adtak át. Az ünnepségen ott voltak a nógrádi munkásőrök képvi­selői is. Közülük a kitünteté­si ünnepségen Sipos Ervin, a Nógrádi Szénbányák szoros­pataki bányaüzemének igaz­gatója a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát vette át. A kitüntetéseket ■ Németh Károly és Borbély Sándor nyújtotta át. Az ünnepség a Munkásőrség központi férfikarának műso­rával zárult. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom