Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

Pedagógusnak készül a sífutóbajnok Huszonkilencszeres ifjúsági válogatott Hetefctg „vadásztam” Gai- bács Juditra. Idejében meg­tudtam ugyanis, hogy a Sal­gótarjáni Petőfi SE többszö­rös magyar bajnok sífutónője lett az 1986. esztendő legered­ményesebb Nógrád megyei női sportolója. Így azonnal „nyomába eredtem”, de csak nagy nehézségek után sike­rült összehozni a randevút. S hogy miért, arra beszélgeté­sünk legelején megkaptam a választ. Jutka jelenleg az egri Ho SS Minh Tanárképző Főiskola első éves biológia—testneve­lés szakos hallgatója. Keve­set tartózkodik Salgótarján­ban, amióta pedig megkezdő­dött a versenyidény, alig-alig marad ideje szülei meglátoga­tására. Ezen a héten fejezte be vizsgáit — sikeresen — a főiskolán, s azonnal Galyate­tőre utazott. Pénteken már indult az or­szágos biatlonbajnokságon, így arra sem jutott ideje, hogy egy megtisztelő meghívásnak eleget tegyen. Ott lapult ugyanis a zsebében egy meg­hívó, mely a csütörtöki díj­átadásra, a Nógrád megye legeredményesebb sportoló cím átadására invitálta. Míg ez az ünnepség tartott, ő rót­ta a kilométereket a galyate- tői pályán. Nem hiába: 2. teöl Bío persze nem a ma törté­néseivel kezdjük tereferénike! A kezdeti lépésekről érdeklő­dök, hogyan került kapcsolat­ba a sízéssel, miiként vált sí­futóvá? Gaifoács — mint egy jól betanult leckét — mondja a választ. Tíz évvel ezelőtt, 1977-ben Rákóczi István test­nevelő irányításával kezdett — lesifelani. Előtte atietizált, de a tanár úr meggyőzte őt, így a síelést választotta. Együtt kezdett maii csapattársával, és egyben legnagyobb riválisával, Bereczki Brigittával. Együtt váltottak át a lesiklásról a sí­futásra, s mint azt eredmé­nyeik bizonyítják: megérte! Persze nem úgy indult Jut­ka pályafutása, ahogy azt ed­tervezte. Élete első versenyén, az 1977-es úttörő-olimpián utolsó előtti lett! Egy évvel később már jobban ment, hi­szen egyéniben második, míg csapatban első helyezést szer­zett. Mikor ezeket meséli, eszembe jut a régi — úgy tű­nik igaz — mondás: az utol­sókból lesznek az elsők! 1978-től aztán egyre gyak­rabban olvashattuk Galbács nevét a különböző sífutóver­senyek tudósításaiban. Újonc­ként. serdülőként, ifjúságiként is sikert sikerre halmozott a sífutónő, akivel Vincze István, az egyesület vezető edzője foglalkozott. Ma már az újon­nan szerződtetett szakember, Szabiár András „felel” Judit felkészítéséért. Igaz, hogy csak — és főleg —' a hétvé­geken találkoznak, azért a hétközi napok sem telnek eseménytelenül. Galbács egyé­ni edzésterv alapján gyakorol hétfőtől péntekig Egerben. Mondja, kissé unalmas egye­dül tréningezni, de a várt jó eredményeket csak a rendsze­res munkával, becsületes „szólóedzésekkel” tudja telje­síteni. Kíváncsiskodva érdeklődöm a nyári versenyeken elért he­lyezései iránt. Köztudott, hogy Jutka több sírollerbaj- nokságon indult, s nemzetkö­zileg is figyelemre méltó ered­ményt ért el. Mint meséli, a nyári felkészülési időszakban a síroller helyettesíti a téli futóléceket, ezzel gyakorol­nak. 1986-ban sikerült eljut­nia egy belga versenyre, ahol első lett. Itt figyelt fel rá Fa­bio Crestani úr. a Ski Sett (síroller) legnagyobb európai gyártója. Addig nem is hal­lott Galbácsról, viszont any- nyira meggyőzte őt a jó idő­eredmény, meghívta őt egy újabb versenyre Olaszország­ba. A tarjáni sportoló itt sem vallott szégyent, a Machelon- gában rendezett viadalon 3. lett. SALGÓTHERM TEREMFOCI Meglepetések a nyitómérkőzésen Nagyarányú Stécé­Tegnap ,az amatőrök után a profi labdarúgók vették birtokukba a salgótarjáni vá­rosi sportcsanfök játékterét Az első játéknapon egy for­dulót játszottak a csapatok, s mindjárt a nyitómérkőzések meglepő eredményeket hoz­tak. Az egy héttel korábban Egerben teremtornát nyert Recski Ércbányász reményei már az első játéknapon el­szálltak, hiszen „sima” vere­séget szenvedtek a jól játszó helyi kohászosoktóL A máso­dik találkozón a megyei baj­nokságban szereplő Balassa- gyairmat alaposan meglepte a rendező Síküveggyár együtte­sét Szalánszkiék ügyes, kom­binát) v játékot produkálva nyertek, az idén teremben el­ső alkalommal parkettre lépő üvegesek ellen. A nap harma­dik mérkőzését a címvédő Jászberényi Lehel és a Do­rogi Bányász vívta. A Jász­ság városának csapata igazol­ta jó hírét, s magabiztosan nyert a Fortunával is hadilá­bon álló dorogiak ellen. A piros-fekete bányászegyüt­és Lehel-győzelem tes — ziccerhelyzetek soroza­tát — hibázott, míg a meg­ítélt büntetőből sem tudtak ellenfelük kapujába találni. A nap befejező találkozóján öt perc elteltével már két góllal vezetett az SBTC, de a továb­bi találatokat Halasi kitűnő védések sorozatával hiúsítot­ta meg, mígnem közvetlenül a félidő befejezése előtt már ő is tehetetlen volt. Végül a csapatok közötti két osztály­különbség mind játékban, mind kondícióban, mind ered­ményességben megmutatkozott. Eredmények: SKSE—Recsk 5—2 (1—1), v.: Gáspár. Gól­lövő: Poor 3, Tőzsér, Gulyka, ÜL Szabó, Horváth. Bgy. HVSE—Síküveggyár1 3—2 (2—I), v.: Klemen! Gól­lövő: Szűcs 2, Szalánszki, ili. Garai, Tóth Z. Lehel SE—Dorogi Bányász 5—0 (4—0), v.: Mártinké. Gól­lövő: Vonyigás 4, Szántai. SBTC—Pásztó 7—1 (3—0), v.: Gáspár. Góllövő: Juhász, Kovács B.. Vincze, Hunvás, Veres, Bartus, Talapa, ill. Taj- ti.------------------------------------------------------------------------------------r 6 NÓGRÁD — 1987. január 31., szombat | S ha jó a szponzor, bein­dul a szekér! Crestani úr „vendégségbe” hívta Galbá- csot egy hazai verseny után, s mi sem természetesebb, minthogy a meghívást el kel­lett fogadni. A következő olaszországi versenynek már „tétje” is volt. A — nem hi­vatalos — világcsúcs meg­döntése! Judit egy hétig tar­tózkodott olasz földön, s egy versenyen indult: Sandrigó- ban! Itt nem az ellenfelek voltak a vetélytársak, hanem az időmérő óra! Mint a ver­seny végén kiderült, ezúttal sem volt ellenfél! Galbács 15 perccel (!) megjavította a vi­lágcsúcsot, az 50 kilométert 2 óra 14,41 perc alatt teljesítet­te. Beszélgetésünk végén terve­iről, elképzeléseiről váltunk szót. Közben felteszem a leg­nehezebb (?) kérdést: hány bajnoki aranyérmet nyert pá­lyafutása alatt? A válasz sem késik, ugyanis „nem tudom”- mal felel. Csak annyi bizo­nyos, hogy az előző évi sze­zonban öt egyéni bajnoki cí­met szerzett, a korábbi kor- osztályos elsőségeit még so­sem számolta össze. Pedig van belőlük több tucatra való! Szóval a tervek! Nem ál­modozó típus, ezért nincse­nek fantasztikus elképzelései. Mint mondja, az elsődleges feladat a főiskola sikeres be­fejezése, de közben a sportot sem hanyagolja. Sőt, ha lehet az eddigiektől még nagyobb intenzitással készül a verse­nyekre, mert a legközelebbi téli olimpia — melyre szeret­ne eljutni — a pályafutás vé­gét jelenti majd. Addig persze még több al­kalommal bizonyíthat. Most egyszerre három dologra össz­pontosít: a magyar bajnoksá­gokra, a téli universiadéra és a biatlon-világbajnokságra. Az csak természetes, hogy sze­retné bajnoki aranyérmei szá­mát szaporítani, s az sem utódlagos szempont, hogyan szerepel a Csorba-tónál és Laahtiban, a már említett két nagy világversenyen. Eze­ken is szeretné letenni név­jegyét, mert az 1985-ben ren­dezett seefeldi sífutó-világbaj­nokságon ez nem sikerült: a középmezőny jutott neki. Et­től pedig — és ezt én is meg­erősítem — jobb eredményre képes! Vaskor István Tarlósi István — annak el­lenére, hogy augusztusban töl­ti be tizenkilencedik életévét —, ismert és elismert labda­rúgó. Csak a legutóbbiakat hadd említsük: az SBTC ka­puvédőjének á napokban ítél­ték oda Nógrád megye leg­eredményesebb ifjúsági spor­tolója kitüntető címet... Kisterenyén kezdett focizni, a serdülőcsapatban. Egy al­kalommal bajnokságot nyer­tek. Eleinte középpályást ját­szott, végül a kapuban kötött ki. Édesapja és Koncsik Lász­ló foglalkozott vele. Miként Szabó György, akkori edzője. Öt évvel ezelőtt került a tar­jáni klubhoz. Játszott a Nép­stadionban. az országos ser­dülőkupa döntőjén, amelyet Jónás és Verebélyi góljaival az SBTC csapata nyert, a Vi­deoton ellenében. Az ifjúsági együttesen keresztül jutott el a felnőttcsapatig. Egyesülete 1975 nyarán 2 éves szerződést kötött vele... („Akkortájt megkeresett az Újpesti Dózsa, a Fradi és a Videoton is. Hívtak, de én nemet mondtam! Az indok? Tősgyökeres nógrádi vagyok, nekem Kisterenye és a Stécé jelentette a világot. Alapjai­ban nem is bántam meg ak­kori döntésemet. Jóllehet —, főleg az utóbbi időben — bi­zonyos problémáim vannak. Nem akarok titkolózni: nem vagyok, nem lehetek elégedett a kispados szereppel. László Laci —, aki egyéb­ként nagyszerű játékos — »árnyékában« élek, jellemző, hogy 1985 őszén a Vác és Nyíregyháza, 1986. tavaszán a Nagykanizsa ellen szerepeltem a csapatban. És az elmúlt időszakban — egy perc nem sok, annyit sem tölthettem a pályán. Mindez sajátos gond... Ettől függetlenül, nem vállal­tam az FTC ismételt ajánla­tát: nem kötöttem előszerző­dést a pesti klubbal. Ilyen minőségben egyébként köl­csönadtak volna az SBTC- nek”). Kárpótolhatta saját magát — és ennek már kerek öt esztendeje —, hiszen tagja lett a magyar serdülőválo­gatottnak, később pedig az ifjúságiak kapujának lett biztos őre. A Svájcban — 1982-ben — megrendezett lu- gánói tornán első helyen vé­geztek, egy évvel később az NSZK-ban, Mannheimben ké­szültek fel a budakeszi Arany­kalász Kupára. Itt a Szovjet­unió ellen győztek, 1—0-ra, és öt percet játszott. Két éve negyedikek voltak a taskenti ifjúsági viadalon, majd az UEFA Kupa következett Za­laegerszegen. Ekkor már ő volt a válogatott első számú kapusa. Csoportjukban a har­madik helyet szerezték meg. És: Kína következett... („A távoli országban meg­rendezett Csanádi Kupán nem keltettünk csalódást. Tizenhét nap alatt megközelítőleg 20 ezer kilométert utaztunk, négy mérkőzést vívtunk Sanghaj­ban, 30 ezres közönség előtt. Mexikóval döntetlent játszot­tunk, Brazíliát és Katart le­győztük, aztán a későbbi vi­Előkészületi mérkőzésen Nagybátonyi Bányász— Eger SE 2—0 (0—0) ÁISH—MHSZ megbeszélés Tibor Tamás, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal el­nökhelyettese megbeszélést folytatott Kéri György ve­zérőrnaggyal, az MHSZ fő­titkárával. A találkozón egye­bek között szó esett vezetési kérdésekről, a diáksport hely­zetéről, a szakemberkép­zésről és az anyagi támoga­tásról. Bátonyterenye, IpO néző, v.: Ágoston. Nagybátony: Hiesz (Reviczki) — Bertók, Orosz, B. Kovács, Tamás (Szabó L.) — Mihalkó, Cséki, Susán, Németh — Hajdara (Keleti), Utasi. Eger SE: Bo- dolai — Varga, Fegyvernek! (Jávorszki), Simon I., Lengyel — Vojtekovszki, László, Schmutzer (Csendes), Simon II. — Kiss Gy., Szilágyi. Góllövő: Utasi és Cséki. A csúszós, jeges pályán le­játszott előkészületi találko­zón a területi bajnokságban szereplő hazai együttes egyen­rangú ellenfele volt NB I-es partnerének. (A Bányász-csapat két nap­pal korábban, 2—0-s félidő után, 3—1-re nyert Apcon, a helyi Vasas ellen. A bátony- terenyeiek góljait Utasi, B. Kovács és Cséki lőtték, míg a hazaiak közül Kovács volt eredményes.) A balassagyarmati Dózsa György Üti Általános Iskola udvarán, télen, immár évek óta jégpályát üzemeltettek. lágbajnok Nigériától 3—1-re kikaptunk. Minden találkozón én védtem válogatottunk ka­puját. Hazajövet az EB-re ké­szültünk, ám itt elvéreztünk! Vereséget szenvedtünk Bul­gáriától — Szombathelyen —, és a görögöktől, Korfu szige­tén. Mindkét esetben 1—0 volt a végeredmény. Nem azért mondom: velém elégedett volt a kapitány, Rákosi Gyula. Gyenge vigasz .. ”). Az elmúlt évben ismét bi­zonyíthatott Tarlósi Pista: az augusztusban megrendezett koreai IBV-n. A felkészülés menetében, Szuhumiban, két­szer nyertek a Szovjetunió if­júsági válogatottja ellen, az­tán fáradságos, hosszú út kö­vetkezett. A helyszínen szin­te elviselhetetlen forróság és szokatlan műfüves pálya vár­ta őket. És természetesen az ellenfelek. Kitűnően szerepeltek, az NDK-val és Bulgáriával 0—0-t játszottak, a vendéglátók első csapatát 4—1-re, Lengyel- országot 2—0-ra győzték le. A négyes döntőben Csehszlo­vákia ellen nyertek két góllal, és a fináléban Korea második csapata ellen győztek, az MTK-s Horváth góljával. Ősszel játszottak a pulai nemzetközi tornán, és meg­szerezték az első helyet. Svájcot és Csehszlovákiát le­győzték, Jugoszláviával szem­ben döntetlenre végeztek. Be­fejezésként —, az EB előtt — a cannes-i viadalon döntet­lent értek el Brazíliával szem­ben, még az angoloktól és a spanyoloktól kikaptak ... („Milyen terveim vannak? Mindenekelőtt szeretném vé­deni az SBTC kapuját, majd..., egy kissé feljebb! Az élvonal­ban, akár jelenlegi csapa­tommal ... Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nem lépünk elő­re, sajnos. Örülök, a minap kapott elismerésnek? Na­gyon...”) Tóth István Hét végi sportműsor Szombat Asztalitenisz tJjonc, serdülő, ifjúsági és fel­nőtt városi egyéni bajnokság, Ba­lassagyarmat, városi sportcsar­nok, 8 óra. Labdarúgás SALGÓTHERM Kupa *87 te­remfocitorna, Salgótarján, városi sportcsarnok. Program: SKSE— Pásztó 9, SBTC—Recsk 10, Bgv. HVSE—Lehel SC 11, Dorogi Bá­nyász-Síküveggyár 12 óra. Dél­után : Recsk—Pásztó 15, Dorogi Bányász—Bgy. HVSE 16, Lehel SC—Síküveggyár 17, SKSE—SBTC 18 óra. Kerámia Kupa teremfocitorna. Romhány, sportcsarnok, 9 óra. Sakk Gyors, egyéni. városi tömeg­sportverseny, Salgótarján, váro­si sportcsarnok 9.30 óra. Sífutás Megyei sífutóbajnokság, Ereszt- vény 10 óra. Vasárnap Labdarúgás SALGÓTHERM Kupa »87 te­remfocitorna helyosztó és döntő mérkőzései, Salgótarján. városi sportcsarnok. VII—Vili. helyért 15. V—VI. helyért 16. Ill—IV. he­lyért 17, döntő 18 óra, ünnené- lyes eredményhirdetés 19 óra TéP tömefrsoortnap. Eresztvény 9 óra. Program: ingyenes síok­tatás, ügyességi vetélkedők, szán­kóverseny. Ezt tették az idén is, a tanulók és a környékbeli gyerekek nagy örömére. Felvételeink a helyszínen készültek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom