Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Igazgató és elöljáró Hétköznapok Becskén Feketébe bugyolálva —, mint az idősebb falusi asz- szonyok jó része —, óvatosan tipeg a néni a becskei havas­jeges úton. — Elöljáró, elöljáró... — morfondírozik fennhangon. — Nem a tanácselnököt ke­resik mégis? —lehel zúzma­rát meieg kendőjére, és szűrne jobbra-balra jár, hátha segít­ségünkre lehet valaki a kö­zelben. Szeme megélénkül, míg az utca fölfelén közeledő kiskamaszt hívja: — Gyere má’ ide kisfiam! Az elöljárót keresik... Szalad, ahol teheti, csusz- szant egyet a jégen a fiú. Kesztyűtlen, hidegtől pirosra mart kezét bal felé lendíti: — Oda menjenek, ahol a fe­nyők látszanak, az iskolához, ott megtalálják az igazgató nénit, ö az elöljáró Becskén —, s hogy szavainak nyoma­téke adjon, bólint rá egyet, és már veszi a lendületet a következő jeges szakaszra. Az iskolaépület szélső fer­tályán tenyérnyi gazdasági udvar. A tyúkok egy lábbal süppednek a hideg hóba, má­sikat szárnyaik pinemelegé- be rejtik. Az élőkért bokrai­nak hósipkájáiól korgó gyom- rú verebek lesik árgus szem­mel, mikor csenhetnek a tyú­kok elé szórt szemből. A csengetésre fiatal asszony nyit ajtót, tessékel beljebb a melegre. Maitáa Kálmánná igazgató tanító, a becskei elöljáró számára a délelőtti tanítás végeztével sem szűrük az iskolai munka. A szobá­ban mennyezetig érő cserép­kályha ontja melegét. Az asz­talon irkák tornyai, javításra várnak a gyerekek dolgoza­tai. — Megéri ötven gyereknek egy iskolát fenntartani? Méltatlankodó tekintete sejteti a kérdés furcsaságát. — Ragaszkodnak a becskei szülők az itteni iskolához, mint ahogyan az óvodához is annak idején. Mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi bővítéskor a falu apraja-nagyja részt vett az építkezésben. Még olyan idős bácsika is segédkezett, akinek legfeljebb az unokája gyere­ke ülhet majd valaha a pa­dok egyikébe. — Mivel gyarapították a régi iskolát? — Tanterem, tágas zsibon­gó, vizesblokk és nevelői szo­ba készült társadalmi össze­fogással a meglévő két tante­rem mellé. Az előtér, mint arról meg­győződtünk, valóban tetsze­tős, a baj csupán az, hogy amire tervezték — tornaterem —, annak használható a leg­kevésbé, mert a tantermek mindegyike innen nyílik. Vi­szont remekül hasznosítható, közös összejövetelek, társas együttlétek alkalmával. Me­seelőadás a gyerekeknek, író­olvasó találkozó a felnőttek­nek; egyszóval, élnek a meg­lévő adottsággal. — Az elöljáró munkáját könnyíti-e, a tanári hivatás? Keze a dolgozatfüzeteket dé­delgeti, míg beszél. — Nem gondolkodtam még rajta, de biztosan segít. A gyerekeken keresztül ismerem a családok helyzetét, tudok gondjaikról, az örömökről. Időmből is több jut a törő­désre, mint az elöljáróság azon tagjainak, akik például kilo­métereket utaznak naponta munkahelyükre. — Mi foglalkoztatja mos­tanság a becskeieket? — Decemberben tartottuk a falugyűlést, ahol számot ad­tunk egymásnak a műd év­ben végzett feladatokról és meghatároztuk az idei tenni­valókat. Az Ualboitöi kel­lene minél eíőbb rendbe ten­ni, mert nagyon rossz álla­potban van mar. Nem, mintha iszákosak lennenek az embe­rek errefelé, hanem avégre is, mert sok turista jár errefelé, és ha a vegyesbolt zárva, ott mégis tudnának kis harap- nivalót, hozzá egy pohár üdí­tőt vásárolni. Készülődünk. Rövid ittlé­tünk alatt már másodjára csengetnek ivíanda Kálmánná ajtaján segítségért. Az igaz­gató elöljáró először az isko­lába veszi útját, megnézni, mi baj lehet a vízszivattyú­val. S, aztán —, mint oly sokszor egy esztendőben —, végzi tovább feladatát, tár­saival és a községgel együtt. (T. K.) Modortalan angolok? Visszafelé haladunk, a kő­korszak felé — panaszolja Newcastle under Lyme an­gol város lelkésze, aki szerint honfitársaira ráférne egy kis jó modor. Ennek oktatását tűz­te ki célul az általa újonnan alapított „Udvariasok társa­sága”­Éppen Angliában? — kapja fel a fejét minden kívülálló. Amikor itt az is bocsánatot kér, akinek a lábára léptek? Amikor az angol utcákon az autósok a gyalogosok szent helyének tekintik a zebrákat? Ott, ahol a sértő szándékú mondandó is úgy kezdődik, hogy „a legmélyebb tisztelet­tel”. Az újságoknak küldött vitázólevelek gyakran éles támadásait pedig így vezetik fel: engedtessék meg nekem, hogy kifejtsem ellenvélemé­nyemet. .. Nos, Ian Gregory lelkészt az ilyen „külsőségek” nem hagyják megtéveszteni. Szerinte ez maga a vég: a szemetes utcák, a megrongált nyilvános telefonok, a gátlás­talanul pimasz tizenévesek, a randalírozó labdarúgó-szur­kolók, a részeg punkok, nem beszélve arról, hogy a férfiak nem adják át helyüket a höl­gyeknek, vagy ha igen, ez utóbbiak mindjárt egy bizo­nyos ajánlatra gondolnak. Ennek az országnak a tör­ténelem legelvetemültebb zsar­nokaival kellett szembenéznie. Ám korunk modortalansága nagyobb veszélyt jelent az or­szágra nézve, mint 1588-ban a spanyol Armada vagy 1805- ben Bonaparte Napóleon — mondta a lelkész a társaság megalapítását bejelentve. Ki­jelentette: 1987-ben az angol nemzetre csúfos vereség vár;, legyőzője pedig nem más lesz, mint tudatlan és rossz modo­rú önmaga. A lelkész szerint az angol jó modor csak legenda. Alap­ja az, hogy a külföldiek túl sok romantikus regényt ol­vastak. A valóság, különösen a nagyvárosokban egészen más. Lehangoló, ahogyan az emberek egymást kezelik — mondta egy interjúban. Vannak akik a lelkész sza­vait csak a szokásos nemzedé­ki ellentétnek tekintik, ami­kor a középkorúak morognak a fiatalokra. Mégis, a kezde­ményezés váratlanul nagy visszhangra talált. Közvetle­nül az alapítás után már 250 fizetőtagot regisztráltak. Az érdeklődést sokan a társada­lom egészére jellemző nyug­talansággal magyarázzák; ez persze elsősorban olyan gon­dokból táplálkozik, mint a munkanélküliség, a fiatalkorú- bűnözés, a kábítószer-fogyasz­tás és az erőszak terjedése. Mindez persze nem tartozik az angol lelkész új mozgal­mának hatáskörébe. Az első, márciusra tervezett konvenció beéri azzal, hogy pontosan körvonalazza, mi is az udva­riasság és jutalmat tűz ki „Anglia legudvariasabb vá­rosa” számára. A többit majd meglátják, Á salgótarjáni hármas ikrek Vannak a boldogságnak mérhető, szinte kitapintható pillanatai. És amikor az em­ber ennek akárcsak külső szemlélőként is részesévé vá­lik, maga is önkéntelenül osztozik az örömben. Ezt élhettük át a napokban mi is, amikor Budapesten a Il-es Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán a dr. Büky Béla professzor vezette intenzív újszülött­osztályon a salgótarjáni hár­mas ikreket anyjuk ölében láttuk. Balázs, Gergő és Tibor két hónapja, november 20-án, a terhesség 29. hetében igen kis súllyal születtek. És a koraszülöttek lélegzési zava­rainak kiküszöbölésére hi­vatott speciális klinikai osztályon tizenkét nővér és nyolc gyermekorvos lelkiis­meretes, mindennapi mun­kája után ma már nyugodt szívvel elmondható, az új­szülöttek jól vannak, egész­ségesek, testsúlyuk elérte a két kilogrammot. A mama. Szlatincsán Ti- borné, miután a szülést kö­vetően három hét után el­hagyta a budapesti kórhá­zat, naponta, minden reggel látogatta a kicsiket. Hiszen amellett, hogy szükség van a gyerekeknek anyatejre, igen fontos a koraszülöt­teknél is az anya és csecse­mő kapcsolata. El is nézi a professzor, sőt helyeslőén bólint, ami­kor a fiatal mama, csak be­szélgetősünk vegén érkezik az osztályvezető irodájába, s azzal „mentegetőzik”: — Kicsit sokai dadáskod- tam a gyerekek felett. De nát a gyerekek láto­gatása itt az anyának nem­csak eplszségi szempontok­ból lantos, turném szívügy­ként kötexejió. Az új étet szütetcse különösen a hár­mas ikrek csodája miatt pedig eltöröl heteden öröm. Az anyának, a családnak... Meg azért is kell a min­dennapos látogatás, hogy anyjuk bizton felismerje, melyik a Balázs, a Gergő, a Tibor. — Pólyában még nem mindig ismerem fel őket, de levetkőztetve, igen. Aztán kezébe veszi az egyik pólyást, s cumisüveg­ből szoptatni kezdi. A má­sik kicsi — talán érzi any­ja jelenlétét, s azt, hogy testvérének már eljött az evés ideje — halk sírásba kezd. A harmadik csöppség is ocsúdik erre, ö is kinyit­ja kis torkát. A mama segítségére siet az egyik ápolónő. Mert egy­szerre csak egy gyerek fér az anya ölébe. — Gergőt majd én ete­tem — mondja, és emelné fel az egyik csöppséget. A hármas ikrek boldog anyukája kissé félve szól: — Nem, nem ő a Gergő. Mégiscsak szövődik hát az ismeretség, rögzülnek az anyában a megkülönböztető jegyek. Három fiú. Amikor már biztos volt, hogy hármas ikreket szül Szlatincsán Tiborné, mint ahogyan az illik, találgatták- ízlelgették a neveket, ame­lyeket majd a gyerekek kapnak. Fiúnévből csak ket­tő volt az első tervekben: Balázs és Gergő. És mert Szlatincsánnénak már van egy hatéves kisfia, termé­szetesen lányra is gondoltak a hármas ikrek közül. Nem kellett a leánynév. A har­madik fiú édesapja nevét kapta: Tibor lett. Végigjárjuk a klinikai osztályt, nézegetjük a mű­szereket, s az élet keletke­zésének csodája mellett, itt az élet megtartásának ko­moly. emberi munkájával ismerkedünk. A levegő itt páradúsabb mint más kórházi termek­ben Az inkubátorok alatt apró életek reménykednek. És ezek a remények nem alaptalanok. Pedig a profesz- szor mondta, az egyezer gram­mon aluli súllyal született csecsemők életben tartása, életben maradása ma is szenzációnak számít. Otthon a gyermekek szobájában kvarclámpa elhelyezését ja­vasolja az orvos. Otthon. Most ez jól alakult. Szla­tincsán Tiborék röviddel a hármas ikrek megszületése után lakáshoz jutottak. Sal­gótarjánban a Beszterce-la- kótelepen egy plusz két fél­szobás lakás lesz az ottho­nuk. Ezért is, meg mert hármas ikreket szülni nem mindennapos dolog; nehéz leírni a fiatal anya boldog­ságát. Azt mondja, úgy ter­vezték, lesz még egy gyer­mekük, de miután most há­rom született, egyelőre el­vetették a tervet... Szépíthetik, rendezgetik a lakást. Három kiságy került az egyik szobába. Az ikrek hazatérését várja itt már minden. Persze, van gond is. Bizony, azt még nem tudják, iesz-e babakocsi olyan, amellyel «5yszerre közlekedhet majd a három fiúval az anyjuk, apjuk, vagy éppen a nagyszülők. Az is majd csak később derül ki, hogyan tud egyedül a család egyszerre három csöppséget ellátni, gondozni. Mégis az első időkben az a legfontosabb, hogy gyere­kek egészségesek, és hogy megfelelő körülmények kö­zé kerüljenek. Aztán pedig a helyi egészségügyi gondozó­hálózat fokozott éberségére lesz szükség. Talán jó len­ne egy állandó gondozónő — segítségül — az anya mellé egy időre. Mindenesetre a fiatal há­zaspár: Szlatincsán Tibor mozdonyvezető és felesége, aki forgalmi szolgálattevő a MÁV-nál, most boldog. És örömükben mindannyian osztozhatunk: hozzátartozók, ismerősök, munkatársak és az is, aki csupán együtt lát­hatja a csöppségeket. A hármas ikreket. Mert ez már önmagában is szenzá­ció. Mégpedig örömteli. Zsély András Fotók: Kulcsár József Balázs, Gergő és Tibor a mama ölében Dr. Rózsavölgyi Ágnes gyermekorvos az ikrek egyikét vizs­gálja Éltető műszereken dolgozik Gulyás Éva ápolónő Urgeológiai térkép Javultak a közlekedési feltételek Az ÜTINFORM tájékoz­tatása szerint, kedd reggelre javultak a közlekedés feltéte­lei az országos közutakon. A szél mérséklődött és az éjsza­kai havazás sem okozott újabb gondokat. A főutak ország­szerte két nyomon járhatók, többnyire nedvesek s havas, hókásás szakaszok is előfor­dulnak. Borsod megyében kedd reg­gel már csak négy mellékút volt járhatatlan, de minden oltani település megközelít: hető. A dél-borsodi mellék­utakon csak egy nyomon le­het közlekedni. Hajdú-Bihar megyében három alsóbbrendű út járhatatlan, egy település el van zárva a külvilágtól. Nógrád megyében kettő, Pest és Komárom megyében egy- egy mellékút járhatatlan. Esz­tergom és Tata környékén személygépkocsival nehezen járhatók a mellékutak. Veszp­rém megyében a Bakony út­jai kismértékben hófúváso- sak, de ez nem zavarja jelen­tősen a közlekedést. Befejezéséhez közeledik a Szovjetunió területéről készült űrgeológiai térkép összeál­lítása. Ilyen feladat elvégzé­sére a világon első ízben ke­rült sor. Geológuskörökben az utób­bi időben egyre népszerűbb az az elképzelés, miszerint a litoszferikus rétegek lassú mozgása alakítja, határozza meg a földkéreg geológiai struktúráját- Ahol a lemezek távolodnak egymástól, a baj­kálihoz hasonló törésvonalak, ahol közelednek gyűrődések, redők keletkeznek. Az úi térképet ezen elvek alapjan állították össze. Segítségével sikerrel előrejelezhetők az ás- ványkincslelő-helvek. Az űr­felvételek segítségével a Szov­jetunióban több ezerrel nőtt a hasznosnak ítélt területek száma. r NCCRÁD — .198?. januar 28., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom