Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
(Túsz százalékkal növelik a terme'ést és az exnortit Mátrcaterenyén vállalkoznak Á levél friss, január 8-án kelt és dr. Kapolyi László írta. Az ipari miniszter javasolja a Ganz-MÁVAG illetékeseinek. hogy dolgozzanak ki programot a járműgyártás átfogó fejlesztésére. Az ötlet tetszik dr. Máté Lászlónak. a vállalat mátraterenyei gyára igazgatójának, mert az említett program végrehajtása elősegítené nagyra törő elképzeléseik megvalósítását. A kollektíva ugyanis növeli és javítja eredményeit. Jellemző a nem egészen kilenc- százötven főnyi munkásgárda bátorságára, vállalkozókedvére, hogy a jelenlegi ötéves tervciklus végén 900 millió forint termelési értéket kíván elérni, a tíz évvel korábbi 250 millióval szemben, s termékeinek a felét külföldön akarja eladni. A mátraterenyeiek nem aprózzák el a lépéseiket, hiszen az idén az árbevételt és a kivitelt egyaránt csaknem húsz százalékkal szándékozzák fokozni. — Az árbevételi tervünk 706 millió forint — mondja az igazgató. — Ezen belül tőkésországokban 346 millió, a Szovjetunióban 90 millió forint árugyártmányt akarunk értékesíteni. A célul tűzött nyereségünk 75 millió forint. Három évvel ezelőtt kezdte meg látványos menetelését a sokra hivatott munkásközösség, amikor az épületacél-szer- kezetek gyártásáról áttért a járműszerkezetek előállítására. Ez utóbbiaknak különösen az országhatárainkon túl van jelentős piaca. — Egyiptomba 159 millió forint értékben szállítunk vasúti járművek futóműveit — folytatja dr. Máté László. — A szovjet partner százhúsz motorvonat forgóvázát rendelte meg, ahogyan említettem: 90 millió forintért. Tunéziába különleges tehervagonokat készítünk majd 73 millió forintért, s remény van a kapcsolat bővítésére. Az NSZK-ban az elmúlt esztendőben 15 millió forintért adtunk el acél- szerkezeteket, s ez évre már 114 millióra kötöttünk üzletet. Sőt, 1988 első felére is kaptunk már megrendelést, mégpedig 90 millió forint értékben. A szakember még elújságolja : az indiai félnek februárban kell legyártaniuk azt a vasúti jármű futóművét, amelyet további ötvenkilenc követhet majd. Természetesen csak akkor, ha a megrendelő elégedett lesz a termékkel. Az ellenkezőjére nem is akarnak gondolni a gyártók, ugyanis minden tőlük telhetőt megtesznek az eddig kivívott hírnév megőrzéséért, illetve öregbítéséért. — A minőség első számú követelmény — közli Kovács Jenő, a termelési osztály vezetője. — Az igények nagyok, a megrendelők átvevőcsoportokat küldenek a termékek tüzetes átvizsgálására. Alapvető fontosságú a határidők betartása. Mi csak úgy tudunk eleget tenni a kívánalmaknak, ha a legmesszebbmenőkig betartjuk a technológiafegyelmet. Naprakész gyártási programmal rendelkezünk, s az számunkra olyan, mint a szentírás. A beszélgetések során többször is elhangzott a fegyelmezettség, az ütemes termelés. A gyárban ésszerűen javították a munkaszervezést. Egyes munkaterületeken áttértek a három műszakra, s a változtatás az előgyártás növelését szolgálja. Műszaki fejlesztés nélkül azonban képtelenség» volna megfelelni a kötelezettségeknek. Az elmúlt évben olyan számjegyvezérlésű megmunkáló gépi berendezésekkel gazdagodott a gyár, amelyek garantálják a nagy pontosságot, a kiváló minőséget. — Az idén is folytatjuk a műszaki fejlesztést, s 90 millió forintot fordíthatunk erre a célra — tájékoztat Répás János, a műszaki osztály vezetője. — Vásárolunk hat megmunkálógépet. Megépít-- jük a festő- és a fényezőműhelyt. Olyan eszközöket és mérőberendezéseket szerzünk be, amelyekkel jobbítjuk a minőség-ellenőrzést. Hegesztőberendezéseket is veszünk, ezáltal az alapvető fontosságú technológiát fejlesztjük. Bő- víjük a számítóközpontot, s így gyorsítjuk a termeléshez, az irányításhoz, a szervezéshez szükséges információk adását. A pénzt a vállalat központi fejlesztési keretéből, a gyár saját erőforrásából, valamint exporttámogató hitelből biztosítják. Az építésre pályázatot írtak ki. melyet az AGROFIL nyert meg, s így ez a kollektíva lesz a kivitelező. A gyár kitűnő szakember- gárdával rendelkezik. Az utánpótlásról a helyi tanműhely gondoskodik. — Százhúsz tanulónk van — magyarázza Králik János, a tanműhely vezetője. — Hegesztőket, lakatosokat, forgácsolókat képezünk. A gyár messzemenően támogat bennünket. Hogy mást ne említsek: félmillió forint értékű számjegyvezérlésű marógépet kaptunk, s a programvezérlésbe is beavatják tanulóinkat a gyár ifjú mérnökei. Gondoskodásuk a gyár termelésében kamatozik majd. A közvetlenül a gyakorlatban dolgozó Tóth József üzemvezető így fogalmazza meg a gondolatait a tennivalókról, az igényekről és a lehetőségekről. — A feladatok egyre nagyobbak. Az igények gyorsan változnak, s azokhoz rugalmasan kell alkalmazkodni. Előtérbe került a gazdálkodás, ugyanis önelszámoló egység lett a gyár. Az eddiginél jobban oda kell figyelnünk a költségekre. Fegyelmezett munkára, a belső kooperáció zökkenőbbé tételére van szükség. Am sikereinket a külső tényezők is befolyásolják. A Dunaújvárosból érkező lemezek minősége nem mindig kifogástalan, olykor késve kapjuk meg a motorokat, a rugókat, a csapágyakat. Az elmúlt évben is ilyen okok miatt volt muszáj hajráznunk év végén. Az idén szeretnénk elkerülni a munkák összetorlódását. Kolaj László Mi épül az idén Baiassaciyarmafon? Felelős tervezés, számvetés alapján döntik el Balassagyarmaton azt, hogy a VII. ötéves terv célkitűzései közül mi az, ami már az idei évben megvalósulhat, melyek azok az elképzelések, amelyek realizálása a közeljövőben elkezdődhet. Ami a fejlesztést illeti, elsősorban a társadalompoliti- kailag kiemelt területre irányítják a pénzforrásokat. A tanács a VII. ötéves tervben 779 lakás építésével számol, melyből az idén 105 lakást szeretnének tető alá hozni. Ezek közül a tanácsi szociális bérlakás építése a Kun Béla- lakótelepen már elkezdődött, az átadás várhatóan 1988-ra húzódik át. OTP-beruházásban a szerződések szerint, befejeződik a Rákóczi út 56. és 57. jelű épület, amelyben hetvenen találhatnak új otthont. A tanács a magánerős kivitelezésben 35 hagyományos, illetve korszerű csoportos családi ház használatba vételét vette számításba. A későbbi évek lakásépítésének előkészítése érdekében elkezdődik a Mikszáth Kálmán utca közműépítése is.' A telekkialakítások — figyelembe véve. a meglévő telekállományt, illetve a jelentkező igényeket —, elsősorban a város belső területeinek — Dózsa György út, Óváros tér —, valamint a foghíjtelkek hasznosításával történnek. A lakásépítéshez kapcsolódóan, villamosenergia-ellátás- ra az érintett területeken a tanács 2,5 millió forintot javasol felhasználni. A víz-, csapadékcsatorna- és szennyvízelvezetésre 2 millió forintot, a távhőellátásra ugyancsak kétmillió forintot tartalmaz a tervjavaslat. A közműellátásban, útépítésben meglévő feszültségek feloldására a legindokoltabb esetekben, az elmúlt évhez hasonlóan, elsősorban a lakossági önerő bevonásával teremthető lehetőség. S, ha már } a társadalmi munkavállalásnál tartunk, érdemes megemlíteni. hogy a célra a tanács 1 millió forintot biztosít, amelyből tanácstagonként 10 ezer forintot —, összesen 440 ezer forint — a tanácstagok saját rendelkezésű pénzalapjaként javasolnak felhasználni. A célok elérését elősegítené, ha az egy lakosra jutó társadalmi munka az idei évben meghaladná az 1800 forint értéket lakosonként. ft Házi Jogtanácsadó A msnkavédeteniföl Fő témánk szerzői ezúttal a munkavédelemre vonatkozó legfontosabb ismereteket gyűjtötték egybe. Ha a lexikon címszavának stílusában kíséreljük meghatározni e fogalmat. azt mondhatjuk: a munkavédelem, mint társadalompolitikai kérdés, tartalmazza mindazon követelmények. eszközök szervezett alkalmazását, amelyeknek közvetlen célja a dolgozók életének, testi épségének, egészségének és munkaképességének fenntartása, megóvása a munka során fellépő veszélyektől és ártalmaktól. Ezúttal számos melléklettel is segítünk ! eligazodni a különféle ártal- i mák. egészségre, fiatalokra, ' terhes anyákra veszélyes munkakörök útvesztőjében. Rovatainkból: Jogi esetek: a tv októberi adásának szövegét közöljük. Gmk-posta: ezúttal is olvasóink „rázósabb” kérdéseire kerestünk választ. Család és jog: szerzőnk újabb szomorú példákkal szolgál a megromlott házasságokról, s végeláthatatlan vagyonjogi vitákról. Autó és jog: mikor kerül veszélybe a vezetői engedély? Megszüntették a gázkitörést Füzesgyarmaton Megszüntették a gáz kitörését Füzesgyarmaton szombaton, a késő esti órákban. A Kőolaj- és Gázipari Tröszt ügyeletének tájékoztatása szerint, miután a kitörésgátlót sikeresen ráhelyezték a termelőcsőre, megkezdhették a fúróiszap besajtolását a kútba. A kitörésvédelmi mentők és más szakemberek megfeszített munkájának eredményeként elfojtották a gáz kiáramlását. A füzesgyarmati 169. számú gázkútból szombaton hajnalban tört fel 100—150 atmoszféra nyomással az éghető gázkeverék — metán és gazolin —, valamint az iszap- A gázkúton kitörésgátló szerkezet volt, ezt sikerült időben elzárni, így a szerkezet sértetlen maradt. A gáz a terme- lőcsövön keresztül tört a szabadba. A szél a falu felé fújta a gázt, ezért a kitört kút közelében lakókat — biztonságuk érdekében — a közeli iskolába helyezték el. A kitörés megszüntetését követően a kút környékén levő félszáz ház mintegy kétszáz lakója visszaköltözhetett otthonába. Évkezdet és munkabér V aló igaz: nem fogadta osztatlan lelkesedés ama bizonyos december 2-i kormányajánlást az alapbérek emelésének kívánatos elhalasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szakemberek, akik azt kérdezik: ugyan miként egyeztethető össze ez a „kvázi” bérstop a régóta és napjainkban egyre gyakrabban hangoztatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az általában teljesítményfedezet nélküli béremeléseket végrehajtó vállalatokat ugyan ki és mi akadályozza meg abban, hogy majd áprilistól tegyék azt, amit egyébként januárban tettek volna? Megint mások arra hivatkoznak, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői eddig sem osztogatták januárban, februárban nyakra- főre a pénzeket, hanem rendre megvárták az egész esztendő gazdasági eredményeiről tudósító vállalati mérleg elkészültét; nem hiábamondás manapság is: ha április —, akkor béremelés. S, vannak persze, akik az ilyenkor szokásos túlbuzgóságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem, bérstop- rendelet. Tudok munkahelyről, ahol megtagadták céljutalmak kifizetését. mondván, hogy most bérstop van, s vannak szakmák, ahol az év elején szokásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám éppen ezért az anyagi ösztönzés szempontjából hatásos — „feljebbsorolásokat” áprilisra halasztották — helyesen —, de azzal, hogy azok nem visszamenőleges hatályúak, csakis áprilistól érvényesek. Sok a zavar, sok a félreérték, nagy a kapkodás és persze — mindennek következményeként — nagy ellenkezés. Ügy látszik, eljutottunk odáig, hogy egy egyszerű, világosan, érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember számára könnyedén követhető pár soros ajánlás —, ha úgy tetszik, figyelmeztetés — vannak, akik számára ez felfoghatatlan és emészthetetlen. Eljutnak odáig: a kormány most elrendelte a bérstopot, de akkor ez miért nem párosyl árstoppal? Csakhogy, a december 2-án megjelent lapok nem arról tudósítottak, hogy a kormány bérstopot rendelt el. Az akkori közleményből ugyanis egyértelműen kiderül, hogv áprilisig is emelkedhetnek a teljesítménybérek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze az évi nyereségből való részesedés is. Vagyis, az alapbéreken kívül, a kormányajánlás —, vagy mondjuk így: kérés, figyelmeztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és nem lényegtelen elemeit nem érinti. Akkor tehát még egyszer: nem központilag elrendelt bérstop, de azért komoly és mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés. Azért talán nem árt fölvillantani e kormányajánlás indítékait jelző tényeket. Senki sem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági eredmények ismeretében emelték a béreket. Megvárták ezzel az éves mérlegek elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forgó ajánlás. De, az is tudnivaló, hogy a felelősen gazdálkodók vannak kevesebben. Például: 1985 végén, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal, az építőipari átlagbérek pedig 14 százalékkal növekedtek. Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a vállalatok nagy többsége a maradék pénzeket az utolsó pillanatokban és villámgyorsan szétosztotta; e bérezési gyakorlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám. maradt e sajátságos „ösztönzési” gyakorlat, mert például tavaly, január és szeptember között kerek 8 százalékkal emelkedtek az átlagbérek, s nem az a baj, hogy ez jóval több, mint amivel a tervezők az év elején számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével. Valószínűleg azért sem, mert a tavalyi esztendő is a már hosszú évek óta szokásos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt kiderült volna, hogy hol és mennyi pénz lesz, ha egyáltalán lesz. az alapbérek emelésére? Márpedig az egyszer elhatározott bérnövekményt vállalni és rendre fizetni kell akkor is, ha a mérlegek végül is kedvezőtlen gazdasági eredményekről tanúskodnak, s fizetni kell akkor is. ha a munkáltató vállalat év közben kerül nehéz helyzetbe. H át. ennyi az alapbéremelések elhalasztásával kapcsolatos kormány-állásfoglalás háttere. Azért ne feledjük: figyelmeztet ez az ajánlás még valamire: nevezetesen arra, hogy nem oktalanok a keresetszabályozás megújításával kapcsolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel, aligha érhető el a kívánatos cél: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly, miközben az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés egyre határozottabban deklarált gazdaságpolitikai alapelv. Ez a — mindenkori keresetszabályozástól elvárható — két alapkövetelmény sehogy sem hajlandó összhangba kerülni, s feltehetően, nem a dolgok természete. sokkal inkább a szabályozás felemássága miatt. ____________________________1 _________ B árányok között Nyereséges a szandai juhászat Bernáth István juhászati ágazatvezetö cs Varga Vilmosné állatgondozó az exportbárányokkal — kép: kulcsár — Kiskérpusztán a környék legnagyobb épülete a Szandai Lenin Termelőszövetkezet istállója, amely most csaknem négyszázötven juh téli szálláshelye. Itt beszélgettünk Bernáth Istvánnal, a szövetkezet juhászati ágazatvezetőjével. — Jó évet zárt a juhászat — kezdte- — Talán mert nem erőltettük a magas húshozamot, és nem is fejtünk. így javult az állatok kondíciója. Elestünk ugyan egy bevételi forrástól, de megérte, hogy így csináltuk! Ezért jövőre sem vesszük el a juhok tejét. Négy mázsával több gyapjút nyírtunk le róluk, mint terveztünk. A bárányokat is a vártnál magasabb áron tudtuk eladni. A szaporulat százharminc százalék fölött volt, ami igen jó eredmény. Most kétszáz bárányunk van összesen, a másik nyájjal együtt. Ennek a felét meghagyjuk magunknak- Ez a hatvan bárány pedig — mutatta a kerítés mögött bégető, térdig sem érő jószágokat — a napokban indul Olaszországba. — Várható nyereségünk másik magyarázatát ott láthatják az állatok fülében — folytatta az ágazatvezető. A juhok fülében számozott műanyag lapocskák fityegtek. — A számok alapján az összes juhot és kost nyilvántartásba vettük. Évrői évre minden eseményt fölírunk velük kapcsolatban. így mindig tudom, melyik tejel keveset, melyiknek nincs báránya, melyik ad kevés gyapjút, — hogy csak rosszat említsek. — Aztán ezeket selejtezzük le. A hasznot nem hajtó állat nem cselleng évekig a többi között, nem vész kárba a takarmány, a gondoskodás- Mert komoly szakértelmet és nagy áldozatot kíván az ellátás — foglalta össze Bernáth István. Az állatok gondozója Varga Vilmosné. a tenyészkosokat és a -bárányokat pedig a gondozónő édesanyja, Süveges Béláné látja el. A két asszony már kiengedte a juhokat etetéshez. Némelyik rakoncátlan visszaszaladt, mások szerteszét szélednek. Bársony! — kiáltotta a juhász. Rohanva érkezett a csaholó, csupaszőr puli és pillanatok alatt rendet teremtett a bégető társaság soraiban. — Nehéz lenne a kutya nélkül — mondta Varga Vilmosné. — Néha így sem könnyű- Amikor a bárányok ellenek, éjjel sem mehetek haza Szandára. De a figyelmességnek megvan az eredménye, egy százalék alatt van a kisbárányok elhullása. Kétévente három alkalommal ellenek az anyajuhok. — Milyen bárányok ezek? — Fésűs merinói fajta. Amúgy szelíd, kezes társaság, a kosok sem agresszívek. De némelyik mázsán fölüli. Ezt onnan tudom, hogy amikor a körmét vágom, az ölembe kell ültetni. Elletni, legeltetni és körmölni — ezek a legfontosabb feladatok — válaszolta, miközben anyjával együtt már le is vágták egy-egv birka hosszúra nyúlt körmeitEtetés után visszaterelték a nyájat. — Látja — állította meg Vargáné az egyik juhot —, ez már vemhes. Húsvétra lesz kisbáránya. (romhányi) NÓGRÁD — 1987. január 26., hétfő 3
