Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

Játék a számítógéppel £<jy oktatóprogram A számítógépnek van egy kiváló tulajdonsága: ez az vm. Véletlenszám-generálás. Ennek segítségével készülnek egyes játékok, oktatóprogramok, műszaki-gazdasági szimulációk. Ezt használjuk mostani programunkban is, melynek segít-, ségével 9—11 éves gyerekek játszva gyakorolhatják a 4 ma­tematikai alapműveletet. A program TIMEX 10C0-es és Spectrum gépekbe nehéziég •élkül, ZX81-be kis kínlódás árán beírható, futtatható. 1 RÉM xxxxxx SZÁMOLÓ xxxxxx 5 RÉM xxxxx LAKI LÁSZLÓ xxx 10 CLS 20 LET XS=INT (RNDxl00>^4 30 LET Y=INT (RNDxl0 0)^-1 40 LET U=TNT (RNDxtj^rl 50 GOSUB 0x100 60 PRINT 70 PRINT ,.FOLYTATJUK? (I/IfT 80 PAUSE 4E4 90 IF INKEYS < > nr THEN GOTO 10 95 STOP 100 PRINT &-?•’ 110 INPUT Z 120 PRINT S 130 IF Z ( > Kf-Y THEN GOSUB 900 140 IF Z ( > X-f-Y THE» GOTO 110 1P0 GOSUB 600 160 RETURN 200 Print X- ’ —Y " =■?" 210 INPUT Z 220 PRINT Z 230 IF Z < > X—Y THEN GOSUB 500 240 IF Z < > X—Y THEN GOTO 210 250 GOSUB 600 260 RETURN 300 PRINT X5 ” * *5 Y; ” is?” 310 INPUT Z 320 PRINT Z 330 IF Z O XxY THEN GOSUB 500 340 IF Z O XxY THEN GOTO 310 350 GOSUB 600 360 RETURN 400 PRINT X5 ” p’;Y;’=?”; TAB IT; „KÉT TIZEDESIG” 410 INPUT Z 420 PRINT Z 430 IF Z < > ’NT C100x(X/Y)-$-.5t /100 THEN GOSUB 500 440 IFZ (> INT (100xX/Y)rjr5/100-i]f THEN GOTO 410 450 GOSUB P00 46 0 RETURN 500 PRINT „SAJNOS NEM JÓ, PRÓBÁLD ŰuJRrfT 5Í0 RETURN 600 PRINT „BRAVO” 6Í0 PAUSE 150 620 RETURN Jó tanulást a program segítségéven L. I., Hazai tájakon Á hajdani város Ügyességi játékok r not van a wwcs* A játékhoz »égy Icis műanyag edény («nár nem használt ivó­pohár) keB. A játékvezető titok- bon az egyik edénybe beletesz egy lés kavicsot vagy golyót (háttá mindegyiket teletölti ho­mokjai. Ezt kővetően oz egyik játékos éké teszi a négy poha­rat, és megkérdezi tőke, hogy me­lyikben van a kis kavics vagy a golyó. Ha a játékos elsőként azt a poharat üríti ki, amelyben a kavics, vagy a golyó van, ak­kor űz pontot kap. Ha a máso­dik edényben totálja meg, akkor lat, la a UohikkKLIxjw csak 4, lés la ae «taksában, akkor agyet­te» pontot sem kap. A játék győztese az lesz, aid •z tordtAó utón a legtöbb pon­tot gyűjti össze. KARMÁBÓL KARMÁBA A játéknak két kelléke van: I. Ggy 15 c*n-es korika, amelyet fűzfavesszőiből készíthettek, vagy lehet kész műanyog vagy vas­karika. 2. Négy kis dárda (pél­dát»! kukoricacsutkákba két-két piadántoM szórva). A játékban négyen vegyenek vészt, két-két játékos alkot egy csapatot. Az egyik csapat két játékosa 4—5 méter távolságban ül le egymással szemben, és , a karikát egymáshoz gurítják, gu- rigatják. A másik két játékos a gurítávonallal merőlegesen he­lyezkedik el, szintén 4-5 méter távolságban. A kis dárdákat meg próbál jók átdobni a guruló Jcariikákan. A dobók tíz kísérlet «tán Helyet cserélnek a gurítok kai. Az a csapat győz, amely legtöbb- (zór beletalált a guruló karikába. C&DOB6 MÉRKŐZÉS A játékosok két, egyenlő szá- teú csapatot szerveznek. Egy földkupacra letűznek egy egye- pes botot, karót vagy éppen szá­raz nádszálat. Tőle tizenöt mé­terre egyenes vonalat húznak. Innét kei! a két csapot játéko­sainak -r egymást váltogatva — egy keményre gyúrt, négy cen­timéter átmérőjű papírlabdával megcélozni a földbe szúrt botot. Aki eltolói ja, az egy pontot ezeréz a csapatának, sőt egy újabb dobás joga ;s az övé. Ha megint talál, ismét dobhat. (Ad­dig, ameddig csak talál.) Ha mindkét csapat mindegyik tagja dobott, akkor véget ér oz első félidő: Az elért találatok ará­nyában megszületik az ered­mény. Azok, akik egyszer sem ta­lálták el á botot, a második félidőben kimaradnak. A két fél­idő összesített eredménye adja meg a végeredményt, ! . ■ W. í. Ne légig az őszfá!\/ bohóca! A gyerekek ise«i háfésak annak, aki megnevetteti őket. Ezért is szeretik a bohóco­kat, a vidám filmeket, a rá- d róka báré adásait (bár ez az utolsó éppen nem nekik veiók. Röhög az aeztáfy címmel Karinthy Frigyes már leírta az iskolában megtörtént jobbnál jobb vicces eseteket, paródiákat, poénokat. Bélát nagyon szeretik az osztálytársai, hiszen olyan jó „benyögéeei” vannak az órák alatt. A múltkor is azt mond­ta: bogy „István királyt Asz- tik apát kente fel a trónra.” Mindenki dűlt a kacagástól. A ilyen példa ragadós, más is szeretne nevettetni, de nem mindenkinek sikerül. Vagy erőltetett mosoly, kellemet­lenség lesz belőle, vagy csu­pán szemtelenség. Ne akard hát mindenáron nevettetni társaidat. Nem éppen di­cső tett, mondjuk a többi­ek előtt nevetségessé tenni kövér, vagy testi hibás osz­tálytársaidat, még akkor sem ha a többiek ezen jói szóra­koznak. Örülj, ha színészi képes­ségekkel rendelkezel, de azt a színjátszó-szakkör kereté­ben kamatoztasd, s ne a ta­nárok utánzásában. Ezek olyan olcsó sikerek, amit lehet, hogy ha magadra ma­radsz, százszor is bánsz. Nem vall valami nagy fantáziára, hogy vizet öntesz a tornate­rem öltözőjében a leggyen­Nagykőrösre gondolok, anélkül, hogy közigazgatási okfejtésekkel határoznánk meg, mi a várossá válás tel­tétele, vagy pedig, hogy meg­foszt-e egy települést város- jellegétől, ha nincs többé bírósága, szülőotthona, kór­háza, tanítóképzője, ami­nek birtokában, a köznép vá­rossá minősítette. Tehát mindezek nélkül kérdezhet­jük: mivé lett a hajdani Nagykőrös városa, s valóban megvan-e még az a varázsa, ami vonzóvá tette? A török uralom alatt ki­váltságokat élvezett, aztán mentesült a földesúri terhek alól, s lett a XIX. század de­rekára mentsvára s otthona Arany Jánosnak, Mentovich Ferencnek, Szász Károlynak, Szilágyi Sándornak, Sala­mon Ferencnek, országos hí­rű tudósainknak, költőink­nek. Kalocsa Balázs és Fa­ragó Zsuzsanna nevét iskola viseli. Divat volt a múlt szá­zadban, különösen gyermek­telen házaspároknál, hogy a városra hagyják vagyonukat, de ez az ajándékozás több a megszokottnál: egy iskolate­remtő nép gesztusa. Amikor a negyvenes évek­ben Nagykőrössé! ismerked­tem, az ejtett rtieg, hogy a Huszár Balázsok, Zsoldos Ba­lázsok, jómódúnak, aligiia mondható gazdák, tegező vi­szonyban voltak a tanári tcar- rai. Más levegő volt itt Nagy­kőrösön, mint mezővárosa­inkban általában. A televízi­óban is elmondta néhány volt szegényparaszt, hogy a régi konzervgyár igazgató­jához bármikor fordulhat­tak segítségért, s hogy a pap­rika, paradicsom,' uborka, meggy, barack, amit Benedek délután felvásárolt, hajnal­ban már a bécsi piacom kí­náltatta magát, megkülön­böztetett minőséggel. És amikor még úgy sava­nyították az »boriiét, hogy a hordót feltették a szekérre, bele az uborkát, ecetet, kap­rot. s aztán hogy felért Pest­re, már meg is saívanyodott, akkor — vagyis az eiső vi­lágháború előtt — h írté lené­ben meggazdagodott ez a város. A napokban még száz­húsz olyan lak óh ázat fény­képeztem le, amit az 1908— 14-es éwekben építettek, Nagykörös, tanácsház» gébb eipőjébe. Neon valami szellemes, hogy elbújsz az osztályban a szekrényben, és onnan kukorékolsz. Már régi trükk, hogy a csontvázat (a biológiai szertár büszkeségét) ünneplő ruhába öltözteted. S így lehetne tovább a példáJ kát napestig sorolni. Persze, hogy mindenen ne­vetnek a gyerekek, ők már csak ilyenek, no meg az a látszat, hogy te nagyon szel­lemes gyerek vagy. Pedig az igazság az, hogy csak az osz­tály bohóca lettél, akinek mindig vadabbnál vadabb öt­leteket kellett kitalálni, hogy te légy a menő! De te még bohócnak sem vagy jó, mert az egy nehéz szakma, amihez tehetség, sok tanulás kell, és az emberek szeretete. Most arra gondok®, ww a csodának ez a sok szövege­lés, talán mindig savanyú képpel, rosszkedvvel járja­nak a gyerekek az iskolába? Nem, erről szó sincs, amikor csak teheted és tehetitek, ne­vessetek. A moziban, a tv előtt, az összejöveteleken, a vidám klubdélutánokon, a tréfás vetélkedőkön, s így to­vább. Tehát mikor a móká­nak, kacagásnak itt a* ide­je. Ha érzel arra hajlamot, hogy ebben te szakértő vagy, és ezt szívesen csinálod, légy mókamester, s képezd magad, Gsak öncélúan ne bohóc­kodj, a rendet ne zavard, ne akarj mindenáron az osztály- bohóca lenni! H. H. ■ Ezt a mesét Horezm­ben hallottam. Valamikor régen a madarak még nem tudtak énekelni. Egyszer hírét vet­ték egy bölcs öregember­nek, aki egy messzi ország­ban élt, és dalolni taní­tott. A madarak elküldték hozzá a gólyát és a csalo­gányt. A gólya nagyon sie­tett, szeretett volna a vi­lág első émekesmadara len­ni. Ügy rohant be az öreg bölcs házába, hogy nem kopogtatott, nem is üdvö­zölte az öreget, hanem egyenesen a fülébe kiál­tott! — Ej, öreg! Taníts meg gyorsan énekelni! A bölcs elhatározta, hogy előb az udvariasságra ta­nítja meg. Kivezette a gó­Valentyin Beresztov: A gólya és a csalogány lyát a küszöb elé, kopo­gott az ajtón, s ezt mond­ta: — Látod, így kell csi­nálni! — Minden világos! — örvendezett a gólya. — Hát így kell énekelni? Azzal elrepült, hogy mi­előbb bámulatba ejtse a világot művészetével A csalogány apró szár­nyain csak később érke­zett. Szerényen kopogta­tott az ajtón, köszönt, en- gedelmet kért a zavarásért, s elmondta, hogy nagyon szeretne megtanulni éne­kelni. A bölcsnek megtetszett az udvarias madár, s mindenre megtanította, amit tudott. Azidőtől fog­va a szerény csalogány a világ legjobb énekesmada­ra. A csudabogár gólya pe­dig csak kelepelni tud a csőrével. De ő erre is na­gyon büszke, s így oktat- gatja a többi madarat: — Hallgassátok csak! Így kell csinálni! Ez bi­zony az igazi éneklés. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg az öreg bölcset! Alanyi László fordítása vagy formáltak át a kor leg­modernebb stílusára, a sze­cesszióra, hogy máról hol­napra magáévá tegye a pa­rasztváros a kor modem polgári építészetét, lukas- kultúráját nemkülönben. Ar­cot adott ez Nagykörösnek, s példátlan ez a művészetek történetében. B. Tóth Ferenc mellszob­ra ott áll a Kecskemét felöl jövet bal oldalon. Levert kalappal kellene köszönten«. Krajcárokért vásárolt a sza­zad elején szél fútta homokot Nagykőrös határában, s de­rítette szalmával, elültette a szőlővesszők«. s teremtett olyan szőlők u ltúrát, Nyárs­apát környékén, Cegléd és Nagykőrös között, aminek csodájára jártak. A példátlanul tiszteletre méltó parasztszecesszió em­lékeit a mai köművesnem- zedék imitt-amott igyekszik helyre hozni, de ugyanakkor a régi kisvárosháza óiéba betelepedett a Dél-magyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat olyan szemérmetlenül, s értelmetlenül. hogy tönk­retette a főteret lezáró volt kisvárosháza architektúráját, éppúgy mint ahogy megfosz­totta Nagykőrös szépséges te­rét is kiterjedésétől. Hiába épültei? a „Tormás”-ban pél­dás családi társasházak. na egyszer, vasút felől jövet, he- tookaszámyák fogadnak De legalább nem toronyházak. Akarva, nem akarva Nagv. körös őrzi hagyományai ér­tékét. K. 4,, C mint citrom Vitamin és illatszer A citrom hazája Délkelet- Ázsia. Az irodalomban elő­ször a régi Kínában, Konfu- cius történelemkönyvében egy botanikai felsorolásban emlí­tik. Szinte követni sem lehet azt a kalandos utat, melyet a citrom bejárt. E savanyú gyümölccsel való ismeretsé­güket a görögök Nagy Sán­dornak köszönhetik, aki Per­zsiából hozta magával. A zöl­dessárga növényt, amely a cédrushoz hasonló illatú volt, ,.kedron”-nak (cédrusnak) ne­vezték el. Ebből lett a római­ak elnevezése szerint citrus, és így az egész növényfaj el­nevezése is ebből származik. A cédrusolajhoz hasonlóan a mérgezések gyógyítója és el­lenszere volt. A csodaszép fát, melynek fényes levelei, üde virágai kellemes látványt nyújtottak, mágikus erővel is felruházták, és mítoszokkal övezték. A zsidók azt tartották, hogy Ádám nem almába harapott a bűnbeeséskor, hanem egy Nálunk is megterem — per­sze védett körülmények kö­zött — a citrom citromba. E savanyú élveze­tért azután keserűen kellett megfizetnie. Manapság a zsi­dóknál sátoros ünnepeken a citrom jelentős helyet foglal el. „Adam”-nak vagy paradi­csomi almának” nevezik. Kellemes illata miatt szíve­sen szagolgatták a görögök. Limonádé helyett ezért par­fümöt készítettek belőle. A citromolaj a régi görög fel­ső tízezer kedvelt illatositó- szere volt. A limonádé „fel­fedezőjének” az arabokat tart­juk, majd az itáliaiakat, akik körében szintén kedvelt ez aa ital. A citrom lassan elterjedt aa egész világon, s India, Per­zsia után meghódította aa arab országokat is. Az ai-a-i bök az előkelőségektől meg­kívánták, hogy a konyhamű­vészetben is megfelelő jártas­sággal rendelkezzenek. Sza­kácskönyveket szerkesztettek, amelyekben a citrom fontos szerepet kapott. Az arab hó­dítók mindenhova magukkal vitték a citromot, így Egyip­tom, Észak-Afrika, SpanyolJ ország és Szicília az éppen kellemesnek nem mondható látogatóknak köszönheti a citrom megismerését. Bár a XI. században már ismerték és rendszeresen ter­melték a citromot Itáliában. Spanyolországban és francia Riviérán, nagymértékű el tér jedése csak a köziépkorbajk következett be. Ma a citrom nagy szerepet kap étkezési kultúránkban. Használjuk kellemes íze, il­lata és magas vitamintarta.- ma miatt, ételeket ízesítünk vele, héjával süteményeket il­latosítunk és ilyen náthás idő­ben különösen szívesen isz- szuk édesített és natúr (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom