Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
A NŐGRÁD Tengert emel a köd a fejünk fölé. Elbújt a nap. rpint- ha dideregne. Néptelenek a falusi utcák, csak néha bukkan fel egy-egy öreg. visszafogott léptekkel közelit a tejfátyol mögül. Talán a boltból jön. vagy oda megy. Dermedt álomban az akácok, a körtefák. Fehér girlandot pin- gált a fagyos köd a kerítések léceire. Ám a homokterenyei iskolához érve tovaröppen a tél nyomasztó hatása. Vidám gyermeksikongás. gyöngyöző kacajok. Az udvar végét határoló lejtő kínálja magát a a riadalom. Mikor sorolom, nem titkoltan meg is mosolyognak. — A falusi gyerek nem fél a téltől. S ezen már én is nevetek, mert beszűrődik az udvaron hancúrozók zsivalya. Azért „hiányzó” mégis akad. Távol van az igazgató, György István. Nem síelőtúrára utazott el, hanem otthon töri magát, merthogy az igazgató úrra is kiosztanak stúdiumokat. Tanul, hogy a „kamatokból” még több jusson a mát- raterenyei nebulóknak, az érUtasi Ariel és Szekeres Rolan d a nováki óvoda udvarán. A fehér táj boldog pillanatai varán. szünetben, a tél örömeinek. Mint a bogáncsok, a gyerekek összekapaszkodnak, s hopp már indul is a guggoló szerelvény. Biológia, meg a többi tudomány gondja, bent maradt az osztálytermekben, '/r : » .* * ' • f .■ ' v V 1 ' ,• ■ Belépve a folyosóra, az enyhe meleg gyorsan kiereszti a tél szorítását, az arc kipirul. Pöttömnyi csizmák, meg nagyobbak sorakoznak a fal mellett, melég kabátok hosszú sora, a másik oldalon. Tél tábornok ide be sem dughatja az orrát. A tantermekből csendes morajlás hallik. peregnek az órák. A tanáriban telmes eligazító szóra vágyó falusi embereknek. A tél nagy átrendező, szűkít a mozgáson, a beidegződéseken, de tudjuk, hogy jön a március, a kabátot gomboló tavasz, s ez feloldja a néha zsugorodó kedvet. "Kívülről nézve apróság, itt mégis egy szilánkja az örömnek, szinte fának hat: nyáron elkészült a -központi fűtés, eltűntek a szeneskannák, a pernyehordó, kormos takarítónők nem járkálnak a folyosókon. Kevesebb a gond, több idő jut a hasznos elfoglaltságokhoz. Rendben megérkezik. az ebéd. Egyszóval az iskolában minden úgy történik, ahogy az a nagykönyvbeh meg van íra homokterenyei iskola ud~ is szokott a kép, Fejesné Nagy Magdolna, biológia- és testnevelő tanár dolgozatokat javít. Kisvártatva előkerül az igazgatóhelyettes, Oravecz Albiné. A továbbiakat ők sorolják. Hangjukban nyu- godság, természetesség. A tél minden napján (a legkeményebben is) volt tanítás. Rendben megérkeztek a diákok, a tanárok. Azok is, akik más faluból busszal közlekednek. Hiányzó alig — talán két-három diák. Szavaimban egy kis aggodalmaskodás, a rádió, a tévé sok mindent mondott, különösen január 10-től 16-ig: hófúvás, fagyhalál, betemetett országutak, mentéssel küszködő katonák, áramkimaradás. Ide egy percre sem kukkantott be va. A tél, mint képeslap vetődik be az ablakokon. ☆ Megyünk tovább, kocsink kerekeit dobálják a jégbuty- kák, a tempó lassul, harfninc- negyven kilométerrel haladunk. A téesz gépei időben eltúrták a hó nagyját, így a kocsik eljutnak terhükkel a boltokhoz, vagy ahová a kötelesség szólít. Valami hirtelen megállít. A fotóriporter kipattan a kocsiból. úgy látszik, az ő ösztöne a "volán mellett sem alszik. Amit a tél, a táj eredetisége kínál, nem lehet kihagyni. Holnap, de talán két perc múlva már késő. Fent az út melletti dombokon szép, nagy A madáretetőt naponta felkeresik. házak, megszokott látvány, de az nem, hogy egy nagy kutya trónol a kerítés kőoszlopán. Nem ugat, csak figyel. A kőoszlop így olyan, mint egy élő tilalomfa. A zordon házőrző kutatóan néz le a magasból, mint valami uralkodó Richárd, a trónjáról. Volng-e olyah besurranó, amelyik túljárna az éberségén? Ez a látvány állított meg bennünket Idős ember közelít a szomszéd házból, látván, hogy bámészkodunk, derül rajtunk egy kicsit. Félszemmel meg a kutyát nézi. Tőle tudjuk, hogy a csontrágó neve: Cézár. S, ha már összehozott jósorsunk a 73 éves nyugdíjas Varga Sándorral, önkéntelenül másról is szót váltunk. Jól felöltözött, * meleg a sapkája, megőrzi a meleget a pufajka kabátja, kezében egy bevásárlószatyor. — A boltba megyek, napi sétámhoz hozzá tartozik a bevásárlás, na meg a lányo- mék is velünk laknak. Tél ide, vagy oda, Sanyi bácsi naponta megteszi az utat, számolnak vele a családi munkamegosztásba. Bányából nyugdíjazták, ez még akkor történt, amikor a nováki szénbányára is kiosztották az obsitot. Elfogyott a szén. Az öreg ereje azonban i\em. Amúgy szakmájára nföve hentes, sokszor üzennek érte ilyenkor fehér kötényt köt, s beáll a pult mögé Novákon, Homokterenyén. vagy ahová szólítják. Tartása egyenes, talán a léptei lettek egy kicsit óvatosabbak. Valami azonban azt súgja nekem, sok telet, öregeket fiatalító nyarat lát még, mert nap, mint nap megtalálja az elfoglaltságot. ☆ Idegen számára úgy tűnik, hogy elbújt - valahová a mát- ranováki óvoda. Mellékutcákon tekergünk, mire rátalálunk... A nagy köd miatt, meg a kerítés mellől is alig látjuk. A régi, hosszú, átpofozott. bányaépület ad otthont napközben 48 apró emberkének. Itt is jó meleg lehel ránk, “hhogy belépünk az ajtón. Az ovi éli mindennapi megszokott életét. Csak azon a január eleji kemény télen volt egy pillanatnyi szorongás, vacakolt a villany. Szakember de a vezetőhelyettes Kecskés Györgyné is így mondja: kimaradt egy fázis. Megállt a kazán keringető szivattyúja. Azonnal telefonált az ÉMÁSZ- hoz. Délelőtt fél 10-kor másfél óra múltával már itt is voltak a szerelők. Már úgy érkeztek ide. hogy átvizsgálták a községi transzformátort. Gyors biztosítékcsere, s újra indulhatott a meleg víz, a langyuló radiátorcsöveken. Az émászosok gyorsak voltak. 48 apró csepség csodálkozó szeme a hátukban. Nem csodálom, hogy nem tanakodtak. Nincs olyan művezető, vagy elöljáró, aki hathatósabban irányította volna a munkát. Belső parancs szólalt meg, az együttérzés. Az eleven gyerekcsivitelés, csak délután hagy alább egy pár órára, amikor az összerakott ágyak, szép sorban odakerülnek a helyükre. Ilyenkor álomra szenderülnek a szö- szik, a kis barnák, a feketék. De most délelőtt van, Kecskés Györgyné végig járja velünk a termeket. A konyhába is beinvitál. Fő a finom A tél a nagy díszítő. Reszkessetek tolvajok... Kép szöveg nélkül. ebéd, amelyről Száméi János- né szakácsnő és Bakos Ist- vánné gondoskodik. A menü: húsleves, meggyszósz, törtkrumpli. — Van tehát vitamin, kalória, még az orvos sem tudna különbet ajánlani. — Finom kérdezem. az ebéd? — lamít felirt az orvos, halaszthatatlan. vagy — Rossz nem lehet, vála- A felesé2 is itt dol20zik szol a szakács néni. Sok Itt a . , f?.“ f ,g ' kritikus, az első számú pedig Am[6 a férjet feltartjuk a az én unokám, aki szintén Pult mögé áll. Két vevő közt idejár. azonban talál egy kis időt az Puszta István és három asszisztense Szép a környezet, s amit a régi épület nem nyújthat, azt pótolja az óvónők találékonysága, ízlése. Vidám hangulatú poszterek a falakon, praktikusan elhelyezett bútorok, na és nagy a tisztaság. Ha nem lenne zenével kísért éneklés, „matekóra”, rajz, meg any- nyi más, akkor is sokat vihetnének magukkal a gyerekek, ezek közül a falak közül. Hideg ide, köd oda, azért csak a virágok vannak bent állandóan, a muskátli, a szán- zavéra, a többi. A hópolírozta szánkótalpak arról tanúskodnak a bejárati előtérben, hogy azokat igencsak használják. De még mennyire, délelőttönként nagy a hancúrozás az udvaron. A lejtőn siklanak a ródlik, repül a hőgolyó. Amikor az ovi nénivel felkeresik a madáretetőt, kicsit elcsendesednek, s Ilyenkor előkerül a kabátok zsebéből az otthonról hozott tányérmag, neylonba csomagolt szalonnabőr, apróbb húsdarabkák. Vidám lakomát rendeznek ezután a mindig éhes csivitelő cinkék, na meg a törzstagok, a verebek. üdvözlésre, Igen elkötelező kedvességgel kérdezi. — Egy-egy kávét? . összenézünk, ha nem köszönnénk a szíves kínálást leolvassa rólunk a választ. — Hogyan telnek egy gyógyszerész magánórái ? — Puszta István elmosolyodik. Azt hiszem, nem túl közlékeny, de mivel a telefonon hívják és nyulakról esik szó, van okunk a kérdésre. — Ha mér kíváncsiak, elárulom. Tenyésznyulakkal foglalkozom. Jól fizet, 90 Ft-ot adnak kilójáért, de a hús- nyúlért Is fizetnek több mint 60 forintot. Aztán kiderül még egy hobbija. Gombatenyószete van a pincében. Egy zsák lead 20—25 kilót. Szép teljesítmény. Ezt még a „nagyok” is elismerik, vagyis a Duna Tsz, akivel szerződésben áll. Jó lenne látni mindezt, de az idő sürget. Azt hiszem, az enyhébb napokon még találkozunk. A krónikást is hajtja egy kényszer — visz- szatér. Egy villanásnyira bekukkantunk a homokterenyei gyógyszertárba is. A kellemes épületet fák szegélyezik, a bejárat lesöpörve, még az öregek is bátran jöhetnek ide. Puszta István gyógyszerészt kérdezzük, adott-e sok munkát a tél. — Nem volt gondunk, az influenzajárvány nagyjából lezajlott, mire megérkeztek a keményebb hidegek. Így a forgalom, nem más a megszokottnál. Az emberek is jobban beszorulnak otthonaikba, csak az jön, akinek vaA minap volt Vince. Hát egy icipicit csordult is, enyhébb volt az idő. Eszembe jut a mondás, nem lesznek üresek a pincék. A hírekben is az állt, jól telelnek a szólók, a vetések is, a hideg, a hó még felöltöztet, de azért néha-néha a nap is előbújik, mégha .„alantról” Is. Fénye éreztet velünk valamit: maholnap itt a kikelet, az élet gazdagabb és elevenebb lesz. Gulyás Ernő Felvételek: Kulcsár József CsendéletNOGRÁD — 1987. január 24., szombat 5 )
